Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

Nagykároly, 1902. deczember 21 51. szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-s* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. H I V A T A L 0 S R É S Z. 33123—1902. sz. Cs. és kir. 7-ik sz. Lóavató-bizottság Miskolczon. 537 Et. sz. A cs. és k. közös hadügyminisztérium súlyt fektet arra, hogy az állandó lóavató-bizottságok a cs. és k. csikótelepek számára, a mennyire csak le­het, az alkalmas 3 éves csikókat lókereskedők és köz­benjárók nélkül közvetlenül a tenyésztőknél vásárol­ják be és e czélra a lótenyésztési elnökökkel, illetőleg a ménes-birtokosokkal és tenyésztő urakkal érinkezés- be lépjenek. Fenti bizottság következő eljárást tervez : 1. Felkéri a tenyésztőket, jelentsék be Írásban azon csikóikat a melyek a jövő év tavaszán a 3 évet betöl­tik. 2. Ezen bejelentések alapján a bizottság megálla­pítja útitervét, odaérkezését Írásban jókor tudatja, április vége felé, május és junius hónapokban pedig helyben (a ménesben) átveszi a csikókat, készpénz­ben pedig kifizeti a vételárt. 3. A kisebb privát méne­sek és azon községek számára, ahol kisebb gazdák­nál is akad csikótelepbe való lóanyag, a Lóienyész-Et- nökök, vagy a Gazdasági egyletek ajánlata alapján centrális gyülekező helyeket fogunk megállapítani, a ho| a bejelentett és előállítandó 3 éves csikókat meg­szemléljük és egyébként a második pont alatt megje­lölt eljárást fogjuk követni. 4. A csikótelepek számá­ra következő qualitás szükséges: a) Minimális mérték 157 centiméter, b) Általánosan elfogadott elvek szerint hátas lónál kívánatos termet, jó vér, korrekt járás, c) Kilátás arra, hogy az illető csikóból egy év letelte alatt tiszti, illetőleg kitűnő altiszti ló váljék. 5. A vé­telár 250 és 325 forint közt váriál a csikó minősége, feilpn^Rpp ős magassága szerint, de kitűnő qualitásnáí fizet a bizottság kivételesen megfelelő magasabb árt is. 6. Az írásbeli bejelentések mentői elébb, de legké­sőbb f. é. deczember 3l-ig beküldendők a cs. és kir. 7-ik sz. Lóavató-bizottságnak Miskolczra, Csabai kapu 1. (Zöldfa). Tartalmazniok kell: a) A csikók számát, lehetőleg származásukat, b) A levelezés és utazásra szükséges adatokat, mint: utolsó posta, megye, távír­da és legközelebbi vasúti állomás, puszta vagy tanyá­ELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5* Egyes szám ára 20 filler. nál a legközelebbi község stb. Miskolcz, 1902. novem­ber 27-én. Nagy László, alispán. Karácsony. Jöjj el szeretet Istene ! A második ezredévnek utolsó századát éli a megváltott emberiség s a vénhedt, fáradtan kerengő földről égre csap újra millióknak dör­gő j aj szava : Jöjj el szeretet Istene ! Oh, hol az Ige, az eszme, amely testet ölt ? Hol a Szeretet, amely ragyogó világot hintene az emberiség vaksötét éjszakájába ? Nincs! Nincs! Ah, minő égre lázadó, vakmerő Istenká­romlás ! Mi volna ez ? Tagadása az eszmének, az Ige sugárzó fényességének ? Nem ! Nem ! Az isteni alkotás fenséges világrendszere hirdeti, hogy örökkévaló az Eszme és halha­tatlan az Ige. A föld, a kihunyó és újra táma­dó csillagrendszerek, a le ego, az egész óriás mindenség fennen hirdeti az Eszme örök életét. És mégis! Isten örök sugárzású, csodás világán árny fut keresztül, nehéz testű éjsza­kai árny, a szeretet nélí üli ember. Honnan szakr.dt k. ez-árny, mely pokol­beli éjszaka lehelte ki magából ? isten legtökéletesebb alkotása, az önnön képére teremtette ember hadba száll a Minden- séggel s mint a tagadás sötét szelleme, égre emeli kezét . . . Apage satanas ! Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Közel kétezredév hullott az enyészetbe a szeretetnek amaz éjszakája óta, hogy a bűnbe roskadt föld felett kigyult a názáreti ég s a megváltott emberiség ime visszasülyedt a két- eziedév előtti örökös éjszakába, a hitetlenség és szeretetnélküliség vaksötét éjjelébe. Az eszmény, erkölcs romjain üvöltöz az uj kor istentagadó szelleme, mely bálványt épí­tett magának. Anyagiasság diadalmaskodik er­kölcsön, hiten és vásári lárma nyomja el az Eszme égi himnuszát. Mintha megszédült volna az emberiség önfejlődésének nagyságától, saját hatalmának végtelennek látszó arányaitól. Elfeledte tán, hogy földhöz kötött parányi porszem, amelyet isteni akarat lehelt a teremtés közepébe. Minő óriási megtévedés. Téveteg utón jár Krisztus megváltott népe s mig uj bálvány köré gyűl elvakult, dőre vágyakozással, egymást öldökli, gyilkolja a lét kietlen harczában. Megálljunk ! Talán még nem örök az éj­szaka. Ma a szeretet csillaga gyűl ki az égen s a megváltó születésének emlékezete világo­sítja meg az éjszakát. Bűnös, megtévedt emberiség siess, rohanj hát e szent napon az örök kegyelem forrásá­hoz és mozsd tisztára, égi fehérre éjsötét lel­kedet e forrás hullámaiban! Siess, siess! Tel­jék meg e napon a lelked az Eszme égi fényé­vel, árassza el szivedet a Szeretet tisztitó tüze! Megváltva bár, de hitedben megfogyatkoz­va olyan koldus vagy te földi hatalommal hi- valgó emberiség. Koldusabb a bibliai Lázárnál, szenvedő Jobnál! T A R C Z A. Karácsonyi fohász. Atyánk, ki az égből intézed A mi sorsunkat is : Tekints le ránk s lásd meg az élet Közöttünk mily hamis. lm millió ajk zengedezi Hogy fiadnak jötte Egy uj világot hozott alá Mi bűnös földünkre. Mutatjuk is, ki ahogy tudja Mutatni külsőleg, Hogy már nem az ó világ vétke Tölti bé a földet. Angyal karok éneke zendül: „Dicsőség az égben !“ De angyali szeretet nincs ám A zengők szivében. A békének s jóakaratnak Mit fiad lehozott, Csak foszlánya is alig-alig Látszik emitt-amott. Így a tömjén, arany, meg myrha Egyik sem valódi . . . Hiszed-é, hogy igy fogsz bennünk is Egykor majd csalódni ?! Óh küld el még egyszer valóban Fiadat a földre Az .igazi szent szeretetet Életre hadd költse. Tán elfogja önteni a szégyen A miatt orczánkat: Hogy próbáltunk megcsalni Téged Édes jó atyánkat. F. Varga Lajos. Az uj ruha. Tegnap délben a Központi Pályaudvar körül kó- borogtam egy kollégámmal. A munkás-utcza tájékán egy ismerősnek látszó alakot láttunk, aki elmerülve tárgyalt egy hordárral. Kételkedve néztünk feléje s majdnem egyszerre kiáltottunk föl mind a ketten : — Nini, ez Balázs . . . Közelebb mentünk és figyelmesebben megnéztük, — csakugyan Balázs volt. Valaha egy iskolába jártunk vele s akkor tanároknak és tanulóknak csak egy vé­leményünk volt róla : hogy Balázs mint parlamenti vezér, vagy mint miniszterelnök fogja bevégezni a pályáját. Könnyed, geniális és ügyes volt, a profesz- szorok nem mondhattak előtte ostobaságot, mert ki­nevette őket, felső gimnazista korában egyszer politikai czikket irt egy elterjedt napilapba. A tehetősebb apák (akiknek együgyü fiaik voltak) bánatosan mondogatták, mikor a Balázs csodálatos tehetségeit emlegették előttük ; — A jó Isten is csak igazságtalan, mint az em­berek. Egynek mindent megad, a másiktól a legkisebbet is megvonja . . . Balázs azonban nem lett miniszterelnök, egye­temi korszaka alatt kellemetlen viszonyok közé keve­redett s egyszer csak elhallgatott róla mindenki. Mi­kor a többi kollégái már mind a diplomájuk révén keresték a kenyerüket, Balázs még mindig ötven forintért dolgozott egy hires védőügyvéd oldalán. Két vagy három év óta nem láttuk s most meg- ütődve néztük végig. Balázs szánalmas szituáczióban volt, kopottan, megtépve suttogott a hordárral, czilin- dere és czipői nagyon rossz napokról beszéltek. Rojtos kézelője kibukkant piszkos kabátjából, — Balázs egész alakja szinte szemléltetőleg fejezte ki, hogy napok óta nem evett. Közelebb mentünk hozzá és megszólítottuk. — Szervusz öreg, hogy kerülsz ide ? . . . A, homloka csúcsáig elpirult és hirtelen lesütötte a szemét. — Tegnap érkeztem, dadogta, a holmim még künn van a pályaudvaron. Nyilvánvaló hazugság volt ez s mi szánalmasan néztünk végig rajta. Balázs kínosan harapta az ajkát, látszott, hogy föltétlenül szívesen venné, ha a föld jó­ságosán megnyílnék alatta . . . Hívtuk, hogy kisérjen el bennünket s a Kere­pesi utón felültünk egy vilamos kocsira. A kocsiban ült egy fiatal asszony, — a szegény Balázs félénken húzódott meg a legbelső sarokban. Olyan kicsinyre összezsugorodott, mint egy sündisznó, s bátortalanul tekintett kifelé a kocsi zuzmarás ablakán. A Nemzeti Színháznál leszálltunk s miután a kollégámmal egy egyetértő pillantást váltottunk volna, igy szóltam Balázshoz; — Menjüuk be valami kávéházba, ott elbeszél­gethetünk egy félórácskát . . . Meglapulva, ügyetlenül baktatott végig Balázs a fényes bronzszinü kávéházon, a melynek nagy világos ablakain át betűzött a téli napsugár. A kassza cognakos poharai szivárványos fényben csillog­tak s vakító sugarak szöktek végig a teáskannák ezüstjén. Oly előkelő és szép volt minden itt — Ba­Remek kivitelű fényképnagyitások! Siet nagyságú metífiép 9 frt 80 kr.paí,“' 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesiltetnek 1896. SÓT" KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 'TNG 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban. 15—52 2MT MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb.‘csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents