Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY né érdemeit, tartalmas szép beszédével megragadva | a hallgatóság figyelmét, mely őt mindenkor öröm­mel hallgatja. A kegyeletes ünnepély az énekkar által elénekelt „Szózat“-tal ért véget. — A Lorántffy Zsuzsánna egyesület által f. évi deczember hó 7-re tervezett felolvasó estély, nem miut hirdetve volt a városháza, hanem a régi kaszinó nagytermében lesz megtartva. — Jégpálya megnyitás. Idestova három éve, hogy városunk sportkedvelő közönsége a legkellemesebb sportok egyikét, a korcsolyázást nélkülözni kénytelen volt. Mint örömmel értesülünk, a gőzfürdő vezetősége mindent elkövetett, hogy a korcsolya saison a már beállott hidegben kezdetét vehesse és ma délután a kitünően előállított jégpályát a közönségnek haszná­latra átadja.-- Lelkészi beigtatás karhatalommal. Említettük már lapunk múlt számában azt a nagy izgatottságot, a melyet a nagyváradi püspöki helynök tapintatlan ki­nevezésével idézett elő, a mikor a helybeli orosz egy­háznak oláh papot küldött Kávási György személyében. A mi hazafias gör. katholikusaink, midőn látták, hogy kérés, folyamodás, táviratozás nem használ semmit, elhatározták, hogy a beigtatással szemben ellentállást fejtenek ki. És csakugyan a múlt vasárnap végbemenő beigtatás csak karhatalom segédlete mellett mehetett végbe. A magyarságuk védelmére sikraszálló gör. katholikusok izgatottsága átragadt városunk egész in- telligencziájára, a mely hazafias kötelességének tartotta segítségére sietni az orosz egyház híveinek, velük együtt tüntetni. És ez nagy jelentőséget adott a tüntetésnek. Mert nem utczai gyerekek, de meglettkoru, higgadt, intelligens férfiak tüntettek az oláh püspökség nemzet ellenes kinevezése ellen. Már 9 óra előtt nagy néptö­meg gyűlt egybe az orosz templom előtt, hogy tanúja legyen a magyarságért kifejtett nemes küzdelemnek. A rendőrség érthetetlen túlbuzgóságot fejtett ki. Ott volt Demidor Ignácz kapitánynyal élén jóformán az egész rendőrség. Az éjjeli betörések és lopások alkal­mával egyet sem lehet látni, most 20 darab kelt vé­delmére az oláhság aknamunkájának. Mert hogy a rend fentartására ki lettek rendelve, azt csak helyeselni tudjuk, de hogy előle már, mielőtt az ellentállás tény­leg megtörtént volna, karhatalmat nyújtanak, ezt ta­pintatlan túlbuzgóságnak tartjuk, a mely nagy vissza­tetszést szült városszerte. Mikor az uj pap dr. Brán Feliczián főesperes kíséretében a czinteremhez ért, nem akarták beereszteni, csakis a rendőrkapitánynak sike­rült a bebocsátást kieszközölni. — A templom előtt a hivatalos személyeket az orosz egyház előkelői és elöljárói fogadták. Itt az egyház derék gondnoka, a szivben-lélekben magyar Orosz János kijelentette, hogy nekik nem kell az uj pap azért, mert oláh, a beigtatás ellen tiltakoznak, a templomba csak karhatalom segít­ségével hatolhat be. Nagy éljenzés követte szavait. — Étre a rendőrkapitány karján a főesperessel a templom ájtajához juthatott az uj pap társasagában s kinyitotta a templom ajtaját. A templomba azonban senki sem követte az egyház hívei közül, csakis egy két kiváncsi, valamint Papp István helybeli czipész, a gör. kath. román egyház volt gondnoka, Man Gusztáv segédjével. Hálátlan szerepre vállalkoztak, a mikor a testvér egy­ház érzelmét ekként ignorálták. Tivadar András hely­beli gör. kath oláh is beakart a templomba hatolni, de az egyház hívei nem engedték be, mivel ő volt az, a ki árulója volt az egyháznak, mert ő j irt egyedül Ká­vási György érdekében a nagyváradi püspöki helynök- nél egy félrevezetéssel szerzett aláírási Ívvel. Nem igaz tehát az, amit a hivatalos közlemény állít, hogy az uj papnak is vannak hívei, akik kineveztetését kérték. A templomban, minthogy a hívek nem engedték meg azt, hogy az egyházi szolga és a kántor bemehessen, egy Lőrincz Sándor nevű inas a grófi kastélyból vállalko­zott a szolgát helyettesíteni, ő gyújtotta fel a gyertyá­kat és teljesítette a harangozást. Meg is kapta érte a jutalmat, mert a grófi inasból templom szolgává átved- lett embert mikor kijött a templomból, az asszonyok leköpdösték. A templomban elvégezte a főesperes a beigtatást s az uj pap is elmondotta mondókáját, de mig a rendőrségnek nagyban hálálkodott a segítségért, egy szóval sem fejtette ki azt, hogy minő elvek sze­rint akar lelkészkedni. — Lélekemelő dolog történt ez alatt kint. Az egyház hívei elénekelték a Hymnuszt és a Szózatot s velük együtt énekelt, mint igaz testvérük a jelenlevő inlelligenczia is. Mikor kijött a főesperes és a „beigtatott“ uj pap, szidalmakkal illették, meg- abczugolták. Ezután a hivek, minthogy a főesperes magával vitte a templom kulcsát, lakatost hozattak, uj zárat tétettek és bezárták azt a kis templomot, a mely kiewi külső alatt, mindig magyar szivet-lelket takart! Így végződött a mi magyar gör. katholikusaink tünte­tése, a mely egyhangú, lélekemelőén ment végbe, mert hazafias elkeseredésükben nem ragadtatták el magukat tettlegességekre. Most már a napi lapok is foglalkoz­nak e mozgalommal s a helyi mozgalom országos hullámokat vetett. Már poétájuk is akadt az Alföldről, a kinek Szirtes Antal a neve, ki egy verset küldött nekik Szarvasról,Keresztyén Talpra Magyar czim alatt, a melyből közöljük a következő strófákat: Ébredj magyar, fel a harezra! Maradj magyar élve, halva! Védd meg bátran ősi nyelved, Melyen bölcsőd dala zengett ! Őseink nagy istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy oláhokká Nem leszünk. Istentől van magyar szavunk, Melyen neki hálát adunk, S mi jogunkat fel nem adjuk, Őt magyarul magasztaljuk. Őseink nagy istenére . . . Mit ér az, ha nyelvünk pereg, Értelmetlen húrként rezeg, Idegen hang csendülése Nem a szívnek rezdülése. őseink nagy istenére . . . Magyar lehet csak a papunk, Magyar tejet szítt ajakunk, Magyarul is zeng az ének A fölséges szent nevének. Őseink nagy istenére . . . — A Szatmármegyei gazdasági egylet folyó hó 18-án tartott közgyűlésében az elhalt br. Vécsey Jó­zsef helyére az egyesület elnökének Domahidy Sán­dort választotta meg. — Rendkívüli közgyűlés. A nagykárolyi Önse­gélyző népbank a múlt vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott. Csipkés András vezérigazgató ismertette a köz­gyűlés czélját. Ugyanis a pénzintézet, hogy követelé­sét megmenthesse, kénytelen volt a vagyon bukott Blau és Weisz-czég tulajdonát képező Melinda mii- gőzmalmot bírói árverésen 55 ezer koronáért megvenni, miért is az igazgatóság felhatalmazást kért arra, hogy a malmot üzembe tarthassa és az üzembe 100 ezer koronát befektethessen. Heves vita után a közgyűlés megadta erre a felhatalmazást. Az igazgatóság az ered­ményről az 1904. évi közgyűlésen lesz köteles be­számolni. — Halálozás. Városunknak egy közbecsülésben állott derék polgára Zaják Antal bútorkereskedő, vá­rosi képviselő-testületi tag s a helybeli Központi Ta­karékpénztár igazgatóságának tagja f. hó 20-án el­hunyt. Hülésből következett tüdőgyuladásba esett s néhány nap alatt kimúlt. Halála mély részvétet keltett nagyszámú tisztelői s barátai körében, kik őt sze­rénységében, humorus modorában, páratlan becsü­letességében méltán kedvelték. Mint agglegény csen­des visszavonultságban élt. Számottevő vagyonát jó- tékonyczélokra hagyta ; az iskolának, templom javára, a szegényeknek stb ; többek között hagyományozott a polgári olvasókörnek is, melynek évtizedeken keresz­tül mindennapos tagja volt, 2000 koronát. Haláláról a következő gyászjelentést vettük : Özvegy Veres Már- tonné szül. Zaják Anna úgy a maga, mint gyermekei : Veres Anna Szabó Zsigmondné, Veres Lajos és neje Szeghő Róza és Veres István nevében fájdalmas ér­zéssel tudatja, felejthetetlen jó unokatestvér illetve rokon Zaják Antalnak a Nagykárolyi Központi Ta­karékpénztár igazgatósági tagja, — a Nagykárolyi Polg. Olvasókör alapitó tagjának stb. folyó hó 20-án életé­nek 63-ik évében rövid szenvedés és a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült teteme folyó hó 22-én délután 3 és fél órakor fog a rom. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a Rozália-sirkertben örök nyu­galomra tétetni. Nagykároly, 1902. november hó 21. Áldás és béke hamvaira ! A „Központi Takarékpznztár“ a következő gyászjelentést adta ki: A „Központi Takarékpénztár Részvénytársaság Nagykárolyban“ a legmélyebb fájdalommal jelenti szeretve tisztelt alapí­tójának és felejthetetlen emlékű igazgatósági tagjának Zaják Antal urnák folyó hó 20-án délután fél 4 óra­kor történt gyászos elhunytát. Nagykároly, 1902. november 21. Áldott legyen emléke ! — A városi tiszti főorvos dr. Schönpflug Bela, lakását a Vadnay-féle házból a Kossuth (Zöldfa) utcza Schuszteritsch Ignácz házba helyezte át. Ugyanott van a rendelő szobá ja is. — Búcsú Mindazon ismerőseim és jóbarátaim, kiktől áthelyezésem folytán történt hirtelen eltávo­zásom miatt személyesen nem vehettem bucsiit, fo­gadják ez utón szívélyes bucsuzásoraat s azon Ígére­temet, hogy mindenkor kedves lesz nekem úgy az ő barátságuk, mint az az idő, melyet e nemes vá­ros falai között eltöltottem. Nagykároly, 1902. novem­ber 16. Makay József, honvédszázados. — Halálozás. Vida Antal községi bírósági vég­rehajtó neje szül. andaházi Szilágyi Klára f. hó 17-én élte 47-ik évében elhunyt. — Válasz „A nemzeti küzdelem a czimü röpirat egyik kitételére. Somossy Miklós röpiratában a doma­hidai gör. kath. egyház állítólagos oláhositására vonat­kozó ferde s teljesen légből kapott vádjára c2élom csak reflektálni röviden a következőkben: Somossy Miklós eltekintve e minden jogi alapot nélkülöző röpi rátában foglalt egyéb durva s az egyházmegyei ható­ságot s lelkészkedő papságot brutálisan sértő (??) kvali- fikálhatlan eljárástól alaptalan vádja megerősítésére például igyekszik felhozni a domahidai gör. kath. egy­házat, melyet olyan színben tüntet fel a hazafias köz­vélemény előtt, mintha annak állítólagos eloláhositása az itt 30 év óta működő lelkészek müve. Tisztelt Somossy ur jegyezze meg, hogy nem elég csak valamit állítani, azt be is kell bizonyítani, mert azt mondja egy bölcsészeti elv „a mi merően állittatik, merően tagad- tatik.“ Hogy Domahidán 30 év előtt eredeti ó-szláv nyelvű liturgia dívott volna, teljesen valótlan; mert Domahidán a mostani legöregebb hivek sem emlékez­nek arra, hogy nálok mikor lett volna használatban ó- szláv liturgikus nyelv, hanem mostani emberek em­lékezete óta, csak román liturgikus nyelv használ­tatott s használtatik máig is, anélkül azonban, hogy magyar anyanyelvűktől az élükön álló oláh lelkészek megfosztották volna őket. — Annál ke- vésbbé való az, hogy én — ki Somossy ur szerint is csakugyan gör. kath. magyar családból származom — „jámbor létemre is“ — eloláhositottam az egész falu népét. Sőt megfordítva áll a dolog Somossy ur, mert magyar származású létemre át kellett volna nekem is alakulnom a gondjaimra bízott állítólagos eloláhositott híveimhez, a milyenek egyáltalában nincsenek. — Mert miként lehessen oláhositani egy oly egyénnek valakit, a ki maga sem birja teljesen az oláh nyelvet, sem szóban, sem Írásban, a családja pedig egyáltalában nem. A lehetősége is ki van zárva tehát Domahidán az oláhositásnak, mert mint a való tényállás bizonyítja — kivéve egynéhány öregebb hívemet — kik még bírják román anyanyelvűket, mindnyájan csak ma­gyarul beszélnek. Az említett régi ó-szláv liturgikus könyvek hollétéről nincs tudomásom, a mennyiben nekem leltár szerint, de elődömnek sem adattak át ; hogy oláh foliánsok feküsznek az oltáron, azt is nagy iróniával nekem rója fel bünül s közvetlen elődömnek, ki 25 év óta működöm Domahidán mint lelkész ; ho­lott a meglévő anyakönyvek tanúsága szerint már 1775 év óta feküsznek oltárunkon ily nyelvű köny­vek, sőt az összes anyakönyvek is azok a Somossy ur s érdek társai által annyira gyűlölt oláh nyelven van­nak vezetve. Azóta nem hogy oláhosodtak volna a hivek, hanem napról-napra magyarosodtak (?) s iskolánkban csakis magyar nyelven tanítunk, fényes bizonyíték erre az, hogy a mai nemzedék, sem nem b eszéli, sem nem érti őseinek oláh anyanyelvét, jó lehet Somossy ur által hazafiatlansággal vádolt oláh lelkészek álltak élü­kön, a kik a „status quot“ a legnagyobb tapintato­sággal igyekeztek megtartani. Ez nem farizeusi mosa­kodás, hanem hiteles adatokon alapuló való tényállás. — Ne igyekezzék mindig a más romjain épülni meg­bízható adatok hiányában 1 Ne apelláljon folyton a hazafiságra s a hazafias közvéleményre 1 A hazafias közvéleményt megtéveszteni nem resteli ? Nagyon cso­dálom azt, hogy egyes lapok felülnek egy mondva csinált mü magyar alaptalan vádjainak, teljesen igazat adva sőt még dicsőítve bírálaton alóli s nem tudo­mányos nívón álló röpiratát. Hiába tiltakozik bármely stentori hangon Somossy ur a reá nagyonis illő mü magyar jelzője ellen, ellenbizonyiték erre az, hogy restelve eredeti családi nevét, s megmagyarositá azt, s lehet hogy azóta nevével együtt érzelmeit is — nem is szólva őseiről, — s mégis engem, — kinek ősei is nagykárolyi születésűek s lakosok voltak s egyszers­mind szívben, lélekben s névben is eredeti nem át- vedlett magyarok voltak, — úgy tüntet fel, mint olá- hositó hazafiatlant. Nagy vakmerőség biz ez 1 ezt ugyan az igaz hazafias közvéleménynyel nehezen lehet el­hitetni. A domahidai gör. kath. egyház általam való elolá- hositását illetőleg ennyit „Sapienti pauca.“ Ezek után vagyok teljes tisztelettel Domahidán, 1902. nov. 19.Ajaki János, gör.kath. leik. E választ csak azért közöltük, mivel annak Írója azt vetette szemünkre, hogy az ellen- véleménynek soha helyt nem adunk. Tessék itt van, gyönyörködjék benne, a kinek tetszik 1 így ir az, a ki magyar származásával dicsekszik 1 Hová sülyedt a gör. kath. román egyházi fönhatóság lassú, de folyton magyarirtó munkája alatt a magyar­ság ügye, fényes bizonyíték reá t. Ajaki János ur, a kinek minden sorából kirí az, hogy nem Somossy ur hagyta el nemzetiségét, de a tisztelendő ur ved­lett át románná. — Mert a ki igaz magyar, az nem beszél igy „egy mü magyar alapta­lan vádjairól“ nem ront neki valakinek azért olyan haraggal, mert a nevét megmagyarositotta. Úgy látszik tisztelendő ur eltévesztette a hangot, mert midőn azt akarja bizonyítani, hogy a keze Jákobé, az alatt a hangja is Ezsaué. Mint az uj papnak, Kávási Györgynek az apósa, egyáltalán nem tett jó szolgá­latot veje urának. Ennyit akartunk csak most meg­jegyezni, az érdemleges választ megkapja az illetékes helyről. Legfeljebb most annyit kérdezünk, hogy a domahidai oláh templom szentélyének szent képeire, miként került az orosz felirás ? Ez legfényesebben igazolja az egyház eredetét. ^Szerk.J — Kettős halálos Ítélet Szatmáron. A szatmári kir. törvényszéknél folyó hó 20-án fejezték be Dobje Alexa és Bura Mihály komorzáni lakosok bünperét. A vád az volt, hogy ketten Bura György komorzáni lakost f. évi junius 7-én éjjel, előzetesen össze be­szélve, több fejszeesapással megölték. A vádat Né­meth József dr. kir. alűgyész képviselte. Dobje Alexa védője dr. Biró Elemér, Bura Mihály védője dr. Gózner Elek volt. Az esküdtek igazmondása az volt, hogy hétnél több szavazat a vádlottakat bű­nösnek mondta ki, minek folytán a törvényszék mind a két vádlottat halálra Ítélte. Az esküdtek ver­diktje nagy feltűnést keltett jogász körökben, mert csak egy ember volt szemtanúja a gyilkoságnak. — Német lap Szatmáron. Hogy ilyet is rneg- kellett érnünk 1 Pedig úgy látszik megérjük. Mert bizonyos Klein Izrael állt elő azzal a tervvel, hogy ily czim alatt: Szatmarer allgemeine jü­dische Zeitung, zsidó lapot indít. És hogy teljes legyen a magyar város szégyene, ezt a lapot az a Klein Gyula adja ki, a ki Szatmáron Kölcsey nyomdát állított fel. Elvárjuk Szatmár város haza­fias zsidóságától, hogy magatartásával lehetetlenné fogja tenni ezt a germánizáló törekvést! — Leszerelt kivándorlási mozgalom czim alatt megírtuk már azt, hogy Számos-Dobon elmaradt a 110 családfő tervezett kivándorlása, mert a pénz­ügyminiszter az ártéri adók miatt a lakosság összes ingóságaira kitűzött árverést táviratilag beszüntette. Mint most utólag értesülünk ezen kedvező fordulat előidézésében oroszlánrésze van Luby Bélának, a esengeri kerület országgyűlési képviselőjének. Ugyanis ő volt az, a kihez fordultak két nappal előbb a sz.- dobiak s neki sikerült kivinni Lukács pénzügymi­niszternél az árverés felfüggesztését, valamint Da­rányi miniszternél a baj igazi orvoslását. — A gyermekek legjobb erősítő- és tápszeréül a Zoltán-féle csukamájolaj ajánlható, melynek rend­szeres használata által a gyermekek kóros beha­tásokkal szemben ellentállóképesek lesznek. A Zol­tán-féle csukamájolaj teljesen szag és iznélküli, táp­ereje nagy, könnyen emészthető s úgy felnőttek, mint gyermekek szívesen veszik be. Üvegje 2 korona a gyógytárakban. Jelen számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: BADD1SZ JENŐ Laptulajdonos: ROTH KÁROLY.

Next

/
Thumbnails
Contents