Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-23 / 47. szám
Nagykároly, 1902. november 23.-47. szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVAT ÁROS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. HÍVA T A L O S RES Z. 32077—1902. sz. Hirdetmény. A vármegye közönségériek folyó évi október hó 9-én tartott rendes közgyűlésében 709. bjkvi sz. alatt hozott határozatát azzal az értesítéssel teszem közhírré, hogy a felebbezési határidő a közhírré tételtől számított 15 nap. Nagykároly. 1902. november 31. Nagy László, alispán. Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban, 1902. évi október hó 9-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 709. bjkvi sz. Olvastatott a nmltsgu kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák f. évi 40470. sz. a. kelt leirata, melylyel f. évi 250. sz. a. hozott határozatára értesíti a vármegye közönségét, hogy a Dunaföldvár—debreczen—m.-szigeti II. transversalis állami közút költségeihez a megszavazott 100000 koronás hozzájárulást megfelelőnek nem tekinti, s ragaszkodik hivatali elődjének múlt évi október hó 23-án 64100. sz. a. kelt leiratában kifejezett azon kívánságához, hogy a kérdéses közút kiépítési költségeihez 140000 koronával járuljon hozzá, ennélfogva elvárja a vármegye közönségétől, hogy legközelebbi közgyűlésében ily értelemben fog határozni. Az állandó választmány véleményével egyezőleg a vármegye közönsége, mint azt már e tárgyban 200-1901. sz. a. előzőleg hozott határozatában is kijelentette, készséggel tesz eleget keresk. ügyi miniszter ur kívánságának s a Dunaföldvár—debreczen—m.-szigeti II. transversalis állami közút kiépítési költségeihez 140000 koronát megszavaz, tekintettel azonban közúti alapja nak rendkívül megterhelt súlyos helyzetére ezen összeget csakis 14 évi egyenlő részletben fizeti ki, oly módon, hogy az évi 10,000 koronás részletet 14 éven keresztül közúti költségelőirányzatába illeszti be, ily képen érhetvén el azt csakis, hogy közúti költségelőirányzatában az egyensúly újólag meg ne zavartassák. Utasittatik egyidejűleg vm. alispán, hógy jelen határoELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-e* JEgyes szám á a 20 fillér, #=zatot szabályszerűen tegye közhírré, a közhírré tétel idejének lejártá után pedig az esetleg beérkező feleb- bezésekkel együtt a nmltsgu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz külön felirat kíséretében jóváhagyás végett terjeszsze fel. Miről vármegyei alispán további megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton érte- sittetik. Kelt mint fent. Nagy László, alispán. Kiadta : Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Villamos világításunk. A múlt hó végével már annyira jutottunk ebben a fontos ügyben, hogy az október 26-án tartott gyűlésen előterjesztett javaslat értelmében a Schuckert czég megbízást nyert volna a villamos telep megépítésére. Csakhogy a gyűlés igen helyesen és bölcsen akként határozott, hogy mielőtt ily nagyfontosságu kérdésben határoz, — előbb szakértői véleményt kell beszerezni arra nézve, hogy a Schuckert czég ajánlata reális alapon van-e kidolgozva s hogy előnyösebb-e az a Ganz-gyár tervezeténél. Es hogy ezt igen bölcsen határozta el igy a közgyűlés, azt eléggé igazolja a polgármester által beszerzett szakértői vélemény, mely szerint a város az annyira előnyösnek látszó Schukert- féle tervezetben ajánlott villamos telepet mintegy 200000 koronával nlrsóbban megszerezheti akkor, ha saját maga házi kezelésben állíttatja azt fel, vagyis más szóval a vállalkozó csaknem 200000 korona alapítási hasznot akart ennél az üzletnél zsebre vágni. Ezek után természetesen szó sem lehetett arról, hogy a város illetve a polgármester ezen ajánlat alapján tovább tárgyaljon nevezett czéggel, hanem a szakértő javaslatához képest Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. felhívta újabb ajánlattételre a Ganz és Társa r. társulatot, az Egyesült Villamossági r. társaságot, Siemens és Halske továbbá a Schuckert czéget. A tervek benyújtásának határideje e hó 20-ra volt kitűzve, de ez a terminus utóbb e hó 30-án d. u. 5 óráig meghosszabbittatott. Mi egyizben kifejtettük már álláspontunkat a villamos világítási ügyet illetőleg. — Megmondtuk akkor, hogy ezt a kérdést csak úgy fogjuk helyesen megoldani, ha a város maga építteti meg s tartja üzemben a villamos telepet. Egész sereg példa igazolja, hogy a viszonyoknak megfelelően épített városi villamos telep tekintélyes hasznot hajtó vállalat, s nincs ok arra, hogy ez a jövedelmi forrás idegen kezekre bízva vállalkozók hasznára szolgáljon, mikor a városnak is nagyon el kel az ily utón elérhető jövedelem. Másrészt pedig a közönség érdeke is azt kívánja, hogy oly elsőrangú szükségletéből kifolyólag, mint a világítás, ne legyen magán vállalkozóra utalva, aki mindenáron nagy üzleti haszonra törekedve, valósággal zsarolja a lakosságot. Elég elrettentő példát látunk erre ama városokban, hol gázgyáraknak adtak hosszú időre concessiót, s a hol a közönség valósággal meggyülölte azt az intézményt, mely a közérdeket teljesen figyelmen kívül hagyva, tisztán nagy haszonra spekulál. Mi még csak a tárgyalások stádiumában vagyunk, s már is tapasztaltuk, hogy a con- cessios vállalat, csak az alapításnál is mily óriási haszonra spekulál. Mindenesetre hasznos tanulság lesz ez az eset a világítási ügy T A R C Z A. Hazafelé. Feri és Annuska egy elsőosztályu gyorsvonati fülke szögletében ülnek összebújva s a vonat prüszkölve száguld előre, ők az elmúlt hat hét mámoros eseményeit idézik vissza emlékeikbe. Feri és Annuska hat hetes házastársak s most egyenesen Flórenczből jönnek vissza Budapestre A vonatjuk már Magyarországon halad. Székesfehérvárt épen most hagyták el. Annuska : (felsóhajtott) Még egy-két óra s már otthon vagyunk ! Oh milyen hamar múlik az idő . . . Feri : (vigasztaló hangon) Örvendjen édesem, hogy már vége van ennek az örökös körfutásnak. Hotelből ki, hotelbe be . . . AnnuSka : (neheztelve) Maga a nászutazást egyszerűen körfutásnak nevezi. Nagyon kedves! Köszönöm szépen ! Feri: No, no, nem úgy értem. De mégis bosszantónak találom, hogy az ember Bedaecker szerint csó- kolozzék, Bedaecker szerint ölelje az édes kis feleségét. Bedaecker szerint . . . Annuska : Elég ! Elég ! még fölhánytorgatja a csókjaimat, az öleléseimet . . . hagyjon el, maga . . . maga — uzsorás. Feri: (elérzékenyülve) Oh, kis bogaram, kinek jutna ilyesmi eszébe ? De hát mondja csak nem lát benne semmi különöst ? Egy ember pár neki indul a világnak, hogy elrejtse boldogságát a kandi szemek elől. S ekkor vad, idegen emberek jogot formálnak maguknak ahoz, hogy ezért a boldogságért megsar- czolják őket. A hoteiíer borsós számlákat terjeszt be, a pinczér, szolga, málhahordó, csolnakos, idegenvezető s a többi csudabogár mind tízszeres borravalót kérnek . . . Nos hát miért ? Miért ? Mert tudják, hogv nászutazók vagyunk. A hotelier mikor benyújtja számláját, még a pillantásainkat rs fölszámítja. Egy szerelmes pillantás egy soldi, egy csók egy lira, öleléssel körítve két lira, ha netán még magasabbra fokozódik a merészségünk és élni bátorkodunk szorosabb hitvestársi jogainkkal . . . Annuska : (rémülten) Hallgasson ! Nem vagyok kiváncsi! Feri: (neheztelve) Hát hallgatok. De azért mégis igazam van. Hálát adhatunk az Istennek, hogy egykét óra múlva bevonulunk a mi kis, puha fészkünkbe . . . Annuska : (hirtelen kigyult arczczal) Jaj, de jó lesz 1 Feri : No, látja ? Maga is örvend. Higyje el: mindenütt jó, de a legjobb otthon ? Annuska : (elmeregve) Bizony szegény jó mama, képzelem mennyit fáradott, mig rendbe hozta a lakásunkat. Ugy-e, ő most kint vár bennünket a pályaudvaron ? Feri: oh, hogyne 1 Annuska: És Máli néni is, Toncsi, Lili, Fru- zsinka néni, a Lujza tante ? . . . Feri: (fázósan) oh, hogyne 1 Annuska: Jaj de pompás ! (tapsol.) Feri: (keserűen) És maga tapsol ehez? Annuska : Miért ne ? Feri: (gondolkozva) No tudja, visszavonom, amit előbb mondtam. Mégis csak kár, hogy olyan hamar elmúlt ez a hat hét . . . Annuska : (csodálkozva) Nem értem . . . Feri: Látja, olyan jó volt mig kint, az idegenben kószáltunk. Nem ismert senki, nem zavart senki a kiváncsiskodásával. Igaz, hogy drágán fizettük meg ezt, de függetlenek, szabadok voltunk. Annuska: (értehetetlenül) Magyarázza ki magát 1 Feri ^(elfogultan) Őszinte leszek, édes Annuskám 1 i (fázósan) Én félek a maga Máli nénijétől, Lujza tante- I jától és Fruzsinka nénijétől . . . Félek ! Annuska: Mit beszél? Feri: (egyre hevesebben) Fázom irtózom tőlük 1 Szeretném ha én az északi, ők a déli sarkon élnének. Minél messzebb tőlünk. Annuska: De Feri! Feri: (keserűen) Hagyja, hagyja ! talán nincs okom erre ? Hát nem ők keserítették el a vőlegény- ségemet ? Nem ők voltak azok, akik minden áron megakarták akadályozni, hogy az én drága Annuskámmat, mint édes hitestársamat, a karjaimba szorítsam ? Brrr! Irtózom tőlük! Annuska : Az Istenért, mi van magával ? Hisz didereg . . . Feri : (komoran) Ez hidegláz. Persze maga még nem ismeri ezt a betegségemet, (sóhajtva) Az igaz, hogy magam se ismertem, amig nem hozott össze a szerencse a maga édes nénijével, (dühöngve) Oh, a boszorkányok 1 Annuska : Jaj 1 Bántja a rokonaimat! Feri : (felfohászkodva) Bárcsak úgy megbánthatnám őket, hogy soha ne lássam többé a színüket se 1 Vagy nem bántottak ők engem eleget ? Mikor legelőször észrevették, hogy vonzódunk egymáshoz, összesúgott az egész mathuzsalemi pereputy. Szaglásztak, tudakozódtak utánam. Kikutatták az adóságaimat, kifürkészték a legénykori boldogságaimat s aztán szépen kitálalták maga elé. Országcsaló, közönséges szédelgő, naplopó, betörő, voltam az ő szótárukban. És mindez miért ? Mert szerettem az én édes kis Annuczimat és elég merész voltam, hogy feleségül kívánjam magamnak. Oh, az átkozott dedektivjei! . . . Annuska : (iszonyodva dugja be a füleit) Hallgasson, hallgason 1 Nem akarom hallani tovább 1 Feri: (egészen fölhevülve, kigombolja a mellényét s közben nagyokat fuj) De kimondom ! Nekem elég volt a maga nénijeiből! Nem kellenek se testemnek se lelkemnek. Majd hogy még földulják az én családi boldogságomat, ? Soha ! Soha ? Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu meüfíép 9 frt 80 kr."“»“ 9 frt 80 kr. Vidéki megrendeléseit a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. ÍW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 11—52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól.
