Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-12 / 41. szám
4=1- szám Nagykároly, 1902. október 12. S'**' ‘ vXXYIII. évfolyam. is Szatmármegyei Kö TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ vwrtVTr.RTAHTAT.MTI TTKTT és VEGYESTARTALMU HETILAP. nySZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *p=h SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. hí* Egyes szám ára 20 fillér, Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége folyó hó 9. és 10-én tartotta őszi rendes közgyűlését. Az első napon szép számú bizottsági tag vett részt a közgyűlésen, a mi felemlitésre méltó esemény akkor, a mikor nem volt semmiféle tisztviselői választás napirendre tűzve. Azért ezt a feltűnő érdeklődést annak tulajdoníthatjuk be, hogy a közigazgatási bizottság tagjait kellett megválasztani, és mert a törvények napról-napra nagyobb ügykörrel ruházzák fel a közigazgatási bizottságot a közgyűlések rovására, a közönség kénytelen elismerni ennek az idegenből átplántált intézmény nagy hatását a közigazgatás menetére s igy annak összeállítása iránt érdeklődéssel viseltetik. Különben a közgyűlés minden nagyobb vita nélkül folyt le. Még a pótadók kérdése sem csinált ellenzéket és nem provokált vitát. A törvényhatósági közgyűlés helyeslőleg tudomásul vevén az alispán jelentését az országos Kossuth-ünnepélyről, Kossuth hervad- hatlan érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítette és a Nagykárolyban felállítandó Kossuth- szoborra 4000 kor. segélyt szavazott meg. Talán nagyobb ünnepélyességgel bánhattak volna el ugyancsak az alispánnak a zilahi Wesselényi szobor leleplezési ünnepélyéről szóló jelentésével. Valamelyik bizottsági tag szentelhetett volna pár kegyeletes szót annak a férfiú emlékének, a ki oly benső szellemi szövetségben volt a mi Kölcseynkkel. a ki e vármegye közgyűlési’ termében mondta el azt a hatalmas beszédét, a melyért hosszas fogságot szenvedett. De hát úgy látszik nem szeretjük az ünnepi hangulatot, még ott sem, a hol a kegyelet parancsolja. Hogy jövőre hasonló amerikai ridegséggel ne fussunk át az ilyen udvariassági és kegyeleti dolgokon, azért voltunk kénytelenek ezt a megjegyzésünket megtenni. A közgyűlés tárgysorozatából felemlítjük a következőket: Gróf Hugonnai Béla főispán lelkes éljenek között elfoglalva az elnöki széket, megnyitó beszédében örömének adott kifejezést a felett, hogy a bizottsági tagok ily szép számmal jelentek meg. — Mert ez igy van helyén, amennyiben minél nagyobb értékű a megbízatás, a hivatás, annál nagyobb érdeklődést kivan. A vármegye bizottsági tagjai pedig fontos feladatot végeznek, kezükbe van letéve a vármegye szellemi, anyagi és culturális előhaladásának ügye. így ma is több ilyen fontos ügy kerül tárgyalás alá. — Ilyenek a különböző pótadók kérdése. Ezekre az igaz, sokan azt mondhatják, hogy nagy terhet rónak a közönségre, de ha az érem másik oldalát tekintjük, a pótadók meghozzák hasznos gyümölcseiket. így a culturális pótadó nemzetiségünknek,nyelvünknek erősítését munkálja, a többi pótadó pedig, minő p. o. a viczinális vasutak- ra előirányzott pótadó, bőven meghozzák anyagi téren a befektetett tőke kamatait. Feltudta ezt fogni mindig Szatmár vármegye közönsége s azon reményben, hogy most is követi tradiczióit, a Vjzügyek terén tapasztalt áldozatkészségét, szive mélyétől üdvözli a megjelenteket és megnyitja a közgyűlést. A főispán megnyitó beszédét megéljenezték. Alispáni jelentés. Az alispáni jelentést tudomásul vette a közgyűlés, amennyiben az kinyomatva és előzetesen a bizottsági tagoknak megküldve lett. Az alispáni jelentés kapcsán Luby Géza interpellálta az alispánt az iránt, hogy a Rákóczy és társait difflamáló törvény eltörlése iránti felirat, a melyet az ő indítványára fogadott el a közgyűlés, miért nem lett felterjesztve a képviselőházhoz. Az alispán a közgyűlés második napján e tekintetben megnyugtató választ adott. A pótadók. A pótadókat minden nagyobb vita nélkül szavazta meg a közgyűlés, egyedül a vasutak czéljaira kivetendő l1/2% pótadó megszavazásánál és főleg a székház kitatarozása czéljaira előirányzott 1/ä°/o pótadónál volt futólagos diskusszió. Közművelődési czélokra 1% pótadót szavazott meg a közgyűlés 110 szavazattal egyhangúlag. A megyei tisztviselői nyug dij-alap javára 81 szavazattal 10 szavazat ellenében szintén 1% pótadót szavaztak meg. A nagykárol y—m á t é s z a 1 k a—c sápi és szatmár—bikszádi h. é. vasutak segélyezésére D/2 % pótadó volt előirányozva. Nagy László alispán ismertette az ügyet, mire Grósz Áron azt kérte kimondatni, hogy tekintettel arra, miszerint a tárgysorozat 15. pontja szerint nemcsak Szatmárról, de Apából, esetleg Sz.-Váraljáról kiindulva is létesíteni akarják az avasi vasutat, tekintettel az idei rossz termésre, ez utóbbi tervezetre szavazza meg a közgyűlés a pótadót. Nagy László alispán megnyugtatta felszólalót, hogy a mennyiben a közgyűlés czélja az, hogy az Avasnak vasútja legyen, az a vonal kapja meg a segélyezést, a mely előbb fog a megvalósulás stádiumába jutni. — Ugyanily értelemben szólalt fel Stoll Béla is. A vasúti pótadóra szavazott 129 és ellene 11 bizottsági tag s igy 118 szótöbbséggel ezt a pótadót is megszavazták. A székház-épület kitatarozási költségeire előirányzott V2% pótadónál felvetették többen ismét azt a kérdést, hogy miért nem téríti vissza a belügyminiszter azon 2000 korona lakbért, melyet a főispán fizetéséből évek óta tényleg le von, a mely összegből akkor a székház tatarozását fedezni lehetne. Hozzászóltak e tárgyhoz Domahidy István, az alispán, Böszörményi Emil, ináncsi Papp Kál1 A JR C Z A. A rizskása Tragikomikus tengerész élemény. Azt kérdezi tőlem asszonyom ! Hogy miért nem eszem ebből a rizskása garnirungból. és egyáltalán miként lehet valaki annyira finyás, hogy nem szereti a rizskása garnirungot. — Nem asszonyom! Én nem vagyok finy- nyás. Sokkal több czvibakot és heringet megettem már életemben, hogy sem gourmand lehetnék. Más egészen más oka van annak, hogy mint például — most is, gondosan kiválogatom a rizskása közül a csirke czombokat. Ha érdekli, elmesélhetem, hogy mi oka és miért állok hadi lábon ezzel a külömben igen tiszteletre méltó komedencziával. De hát ön azt mondja, „hogy már megint füllenteni fogok.“ Nem asszonyom ! Majd megfogja látni, hogy sokkal jobban respektálom ezt a dicső eledeit, hogy sem rágalmazni merném. — Halgasson meg tehát. Iris és Osiris — az egyiptomi rizskásás földek dicső patronusai a tanúim, hogy a mit most elmondok, az velem és a rizskásával — szó szerint megtörtént dolog. * * * A pólai doggban, a maródivá vált hadi hajók — e nagyszerű ispotáljában, — már évek óta kiterítve feküdt — a lissai győzedelmes csata vezérhajója — a nevét hős admirálisától nyert „Thegethoff“ — Rokkant árbocza és kéménye —• egymáson alázatosan keresztül konyulva — még az enyészetben is ölelni látszottak egymást, s az olasz ágyú golyók ütötte tátongó sebhelyeket évről-évre — áthatlanabb fátyollal szőtte be a tengeri pók. —- De ez a ravatalon fekvő óriás, még igy tehetetlenül zászló és vitorla disz fosz- tottan is félelmes volt. — Zivataros éjjeken — mikor a szirokkó bele bömbölt abba a féloldalra dőlt rengeteg kéménybe, fújt rajta olyan szilaj nótákat, hogy a vén tengerészek hányták a keresztet magukra, s a Karszt hegység dajkái ezzel ijeszgették a rakonczát- lankodó apró dalmatákat. Halld Plútó furulyáját ? — Ha rossz leszel kiadlak neki. — Valami idegrázó volt ez a vontatott bőgés, talán a cziklopszok, gigászok, vagy egy minotaurus halál ordítása lehetett ilyen rémületes. Ez a hang bántotta-e az admirálitást, vagy úgy gondolkozott, hogy ilyen tüdő mellett még a többi szervek sem lehetnek teljes dögrováson denikve — a várt nekrológ helyett egy szép napon azt a napi parancsot olvastuk, hogy az öreg invalidus —sorhajó szolgálatra, ugyan untaglich már, de parti hajózásra még mindig alkalmas. Elkezdték hát az öreget keltegetni, ébreszgetni, elixirrel, hájjal, olajjal kenegetni, ki puczoválták megrozsdásodott sarkantyúit vitorlák alakjában tiszta fehérneműbe öltöztették, s azután megindultunk vele a kikötő próbautra. Hallatlan szuszogás és keserves nyögdécselés között tette meg az első lomha mozdulatokat. — Hanem a mint a nyílt tengerre hatoltunk vele, mintha a régi dicsőség szele ütötte volna meg . . . Utczu neki vesddel magad ! Rohanni kezdett egyenesen visszafelé, mintha most is az ellenséges flottát üldözné, s hiába harsogott a vezényszó „Jobbra“ „Balra“ „Ellengőzre“ — csak rohant tovább a mig a szusz, vagyis a gőz ki nem fogyott belőle. Meg lett tehát állapítva, hogy az öreg „Thegethoff“ elfelejtette ugyan már a vezény szavakat, hanem azért teher hajózásra még mindég alkalmas, csak ki kell tanulmányozni a szeszélyeit. Éhez pedig nem kell egyébb mint az, hogy a kormányos, a kommendáns meg a gépész a „Vorverczet“ Rückvercznek a „Rechtet“ „Linksznek“ a „Gánzekrafot“ „Kontra-Dampfnak“ értsék és a szerint cselekedjenek. Ekként minden rendben lévén, rá vezényeltek vagy százhetvenötünket, hogy legelőször is két ezer métermázsa rizskását szállítsunk rajta a bakáknak Triesztbe. „Sic transit glória mundi“. A győzelmes vezér hajó menázsi szállítóvá degredálódott s még hozzá . . . a bakák számára. Hiába debachált a kapitányunk — e hallatlan megaláztatás ellen, s hiába aggályoskodott az indulás előtti „Bespréchungnál“ hogy ennek a hajónak az ágyú golyó töltelékhez szokott gyomra — nem igen fogja megemésztheteni ezt a prózai eledelt — kivált ha ezer mázsa számra traktálják vele. — Útnak indítottak bennünket. Vagy másfél napi csöndes koszogás után, a fő gépész rapportot jelelentett a kapitánynál : — Jelentem alássan, a kazán szökni készül a hajóról. — Mozog a siberje, válni készülnek egymástól az oldalbordái, és minden porczikája árasztja a gőzt meg a forró vizet. — Sapristi! Hát látott már maga olyan masinát a melyik porzik. — Csak azért is Vorwertz ! Gantze- Kraft! Akarom mondani Rückwertz! Kontra-Dampf ! Nem telt bele fél óra, a gépész megint ott állt a parancsnoki hid alatt, és pedig nem is egyedül, hanem füstös táborkara, a fűtők kíséretében : — Kapitány ur, jelentem alássan ! Tetszett ismerni a lissai masinisztát ? — Hát már mire jó az ? — Csak azért mondom, hogy az dicső egy férfiú lehetett — a ki regulator, ternometrum, barnomet- rum, viz és gőz mérő, s egyéb ujabbkori czók-mókok nélkül is eltudta dirigálni ezt a kehes masinát. — Mi a gépész mérnöki fakultáson ezt a bámulatra méltó őskori tudományt egyáltalán nem tanultuk. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu meüfíép 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! '9Q 1896. HüSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnevü fényképészete Nagykárolyban, 5—52 MT MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 frt tói.
