Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY lélekben egyek, bocsássuk fel a magyarok istenéhez azt i a közös fohászunkat '• Legyen áldott örökre Kossuth emlékezete ! A nagy hatást tett beszéd után Nagy Elek sza­valta el szépen és szívhez szólólag az alkalmi ódát. Befejezte az ünnepély ezt a részét a dalárda által elő­adott Hymnusz. A Lövölde bejáratánál persely volt kiállítva, a melybe a legszegényebb nép is beledobta filléreit a Kossuth szobor javára. Ez jó eszme volt a rendező-bizottság részéről. A kivilágítás. A kivilágítás, a mennyire ez kis városban fénye­sen sikerülhet, teljesen sikerült. A házak mind ki voltak világítva a város belterületén, sőt a mellék utczákon is meggyujtotta mécsesseit a szegény nép. Legszebb volt a vármegyei székházon levő transz- parent. Kossuth képét ábrázolta felhők között, a feje felett babért tartó két angyallal s ezen felírássá 1802-1902. A városháza is szépen volt kivilágítva. Kossuth képe az erkélyen, a homlokzat tetején égő kandaláber és a csucsiv lámpákkal kirakva. Csinos volt a Magyar Király és Központi szállo­da, a kirakatok közül a Stern és Pucser üzletkirakata. Jól mutatott a Népbank, a Takarékpénztár. A piacz- téren elmésen volt a Nonn Gyula háza és kerítése ki­világítva, a mely utóbbi fényárban úszva nagyon jól mutatott. A magánházak közül helyszűke miatt csak a Vetzák Ede és Sternberg Sándor házának kivilágítását említjük fel. A lakosság végig hullámzott az utczákon, gyönyörködve a kivilágításban. Este 8 órakor a Polgári Olvasókörben bankett volt, amelyen körülbelől 400-an vettek részt, köztük gróf Károlyi István, Nagy László alispán, s melyről azonban lapunk zárta miatt csak jövő számunkban szá­molhatunk be. Színészet. Az elmúlt hét kevés közönséget vonzott a szín­házba. A minek oka Lónyai betegeskedésében és még inkább az ennek folytán beállott folytonos szerepváltozásban rejlik. A jövő hétnek érdekes ese­ménye lesz Bakó Lászlónak, vármegyénk fiának, a Nemzeti színház elsőrangú drámai művészének ven­dégszereplése. Az előadásokról következőkben számoluk be: Szó mbaton folyó hó 13-án a Postásfiu és Húga került színre. Az érdekes meséjü szellemesen megirt bohózat nagy sikert aratott. Elismeréssel em­lékezünk meg Ligeti Lajos természetes, hatásos ala­kításáról, melv a közönséget állandóan derültségben tartotta. Kellemes hangjával, naiv játékával Lónyai Pi­roska tűnt ki Klári szerepében. — Krémer Sándor, Bátossy Endre a megszokott ügyességgel és közvet­lenséggel játszottak. — Szilágyi, Baróti, Ferenczi és Szerdahelyi alakítása is magas színvonalon állott. — B. Polgár Fáni (Hubertné) szerepében nagy tetszéssel játszott. Vasárnap folyó hó 14-én délután félhélyárak mellett a „Tündérlak Magyarhonban“ czimü látványos­ság került előadásra, este pedig a Postásfiu és húgát adták másodszor. Lónyai helyett Domby lépett fel. Játéka kifogástalan volt. A többiek is mind jól játszottak. Hétfőn folyó hó 15-én zónaelőadásban A Vicze admirálist elevenítették fel. — Közönség elég gyér számban jelent meg. Kedden folyó hó 16-án itt először láttuk Hennegimi és Richandnak meglehetősen ízléstelen bo­hózatát a „Szivem “-et. A durva materialimus, frivoli- tás legmélyebb medrében mozgó cselekmény unalmas, színtelen. Közönség — elég helyesen — alig volt. Lőrinczi Erzsi Antoniette szerepében pompás alakítá­sával kiváló sikert ért el. Méltó elismerés illeti meg azért is, hogy szerepének triviális részén ügyesen át­siklott. Krémer Sándor művészete most is érvényesült. Bátossy, Baróti, Jávor Aranka, Szerdahelyi min­dent elkövettek, hogy a gyenge lélekzésü darahnak sikert biztosítsanak. Hogy ez nem sikerült, a zenge- rájokba való darab minden eszmét nélkülöző meséjében rejlik. Szerdán szept. 17-én Guti Soma énekes bo­hózatát adták a „Házasodjunk“-at. Nem sok jót mond­hatunk az uj darabról, bár a szereplők mindent el­követtek arra, hogy részbeni hatást keltsen. Csütörtökö n szeptember 18-án premiere volt. Rosenfeld Zsigmond és Fliesz Henrik helybeli irók „Másodvirágzás“ czimü falusi történetét adták elő, Baróti Dezső jutalomjátékául. A jutalmazott jól járt, mert egészen megtelt a színház. A közönség is rokon­szenvesen fogadta az újdonságot és többször a lám­pák elé hívta a szerzőket. A mint értesülve vagyunk a szerzők rövid idő alatt írták meg darabjukat s egyes részletektől eltekintve, a melyen a rendező kék irónja is segíthetett volna, azt bizonyították be, hogy van érzékük a színpadi termékekhez. Ismételjük, hogy tet­szett a darab s ha megtesszük röviden észrevételeinket, csak a jó akarat vezet bennünket még a legszigorúbb kritikában is. Érdemesnek tartjuk a szerzőket arra, hogy részletesen foglalkozzunk darabjukkal, mert azt olyannak tartjuk, nagy hibái mellett is, hogy jóval felül­múlja a vidéki enemü termékek színvonalát. Először is hibás a darab czime. De hát rossz czim alatt is lehet jó darabot Írni. Maga a darab, nem népszínmű, inkább paraszt dráma. A meséje jóvolna, de alélektaniindokok el nem fogadhatók. Mert nincs olyan paraszt legény, a ki azért, mert az apja megüti a szeretője előtt, ezért az apját haza menve megölje. Megöli a paraszt első felindulásában, de ez nem ok reá, hogy megfontolva oltsa ki apja életét. Nem is fogadta el a közönség a legény azt a többször hangoztatott mondását lélektani indokul: hogy csak a szeretője előtt ne ütötte volna az apja arczul. Pedig ott volt a szerzők előtt a valódi indok, hogy az apja is szereti a menyecskét, feleségévé | akarja tenni, de hát ezt nem vették észre, igy aztán | i ezt a nehéz drámai problémát a legképtelenebbül ol­dották meg. Az apa gyilkost a szeretője árulja el, mikor látja, hogy egy ártatlant fognak el a gyilkos helyett és megszakad a szive. Hogy aztán miért kell azzal befejezni a darabot, hogy a gyilkos helyett ár­tatlanul elfogott hűtlen asszonyt, miért taszítja el ma­gától ismét a férj, a darab ez a mellék alakja durva szavakkal eltaszitja, sazérta befejezése szüntelen nem ért­hető visszatetszést szül. A szerzők nagy aparátussal akar­tak dolgozni. Van egy képviselői hosszú program be­széd is, a mely teljesen fölösleges, nincs semmi össze­függésben a cselekménynyel, bucsujárás, a mely csak a hatás kedvéért van beillesztve. Több fölösleges mellékalak is szerepel a darabban s az első és má­sodik felvonást bátran összelehetett volna vonni. Ezen hibákat leszámítva, ismételjük, hogy a szerzők első darabja olyan, a mely kezdetnek figyelemre méltónak mondható. A szereplők mindent elkövettek a siker ér­dekében. Krémer (Tassy László), Ferenczy József (Tassy István), Baróti kis epizód szerepében, Tordai Adél (Párái Trézsi) szépen játsztak. Tetszettek Torday és Ferenczy dalai is. Elismerés illeti a társulatot azért, hogy nagy gonddal adták elő a darabot. A jutalmazott egy csokrot és egy tortát kapott tisztelőitől, pedig az uj darab kenyeret is hozott eleget. Pénteken folyó hó 19-én Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóján a színtársulat gyö­nyörű diszünnepélyt rendezett, mely alkalommal a következő programm számokkal gyönyörködtette a nem nagy számban megjelent közönséget. Elsőben a kar a Kossuth Hymnuszt énekelte hatásosan, majd Ferenczy József ismert szép baritonján „Nyugodj békén Kossuth Lajos“ kezdetű dalt. Utána Rosenfeld Zsigmondnak megható ódáját szavalta el Lőrinczy Erzsi meleg hévvel és lelkes tűzzel, majd a Hymnuszt énekelte a kar, melyet a közönség állva hallgatott végig. Remekül sikerült fényes képlet következett ez­után, Kossuth Lajos megdicsőülését ábrázolva. Úgy az elrendezés, mint az ősz Kossuthnak híven utánzóit alakja meglepte a közönséget. Utána színre került Egerváry Potemkin Ödönnek „A magyar szabadság- harcz és Petőfi Sándor“ czimü látványos korrajza, mely hazafias darabnak sikerült előadása élvezetes estét szerzett a közönségnek ; a hatást és lelkesedést nagyban fokozták a Petőfi életének szebb és neveze­tesebb momentumait megtestesitő képletek. A szerep­lők közül különösen dicséret illeti Bátossy Endrét (Petőfi .Sándor) ki a hazafias tüztől lángoló költőt lel­kesítő eredetiséggel játszotta s kitűnő játékát a kö­zönség tapsokkal honorálta, továbbá Lőrinczy Erzsit (Szendrei Julia), ki Petőfi lelkes szerető hitvesének odaadását, rajongó szerelmét majd kétségbeejtő fáj­dalmát valódi drámai erővel juttatta kifejezésre s a közönséget mélyen megindította. A többi szereplők közül kitűntek Jávor Aranka, ki a Petőfi iránt érzett ideális szerelmét megható kedveséggel, temperamen­tumos játékkal fejezte ki, továbbá Krémer Sándor mint Bem apó, Ferenczy József, Ligeti Lajos és Tor­day Béla ügyes játékukkal fokozták a darab sikerét, valamint Torday Adél és Domby Ilona meglepően szép jelenségek voltak. H I R E K. — Az országos Kossuth ünnepélyen a vármegyét Nagy László alispán és Jékey István képviselték, a mennyiben a megyebeli képviselők a képviselők cso­portjával vonultak ki oda. Az alispán a vármegye ne­vében koszorút helyezett el a mazoleumra és a zárkő okmányát is aláírta a törvényhatóság nevében. Szatmár vármegye, a Kölcsey megyéje, bizony nagyobb érdek­lődést is mutathatott volna az országos ünneppel szemben. — A zilahi Wesselényi szobrot f. hó 18-án lep­lezték le nagy ünnepségek között. Vármegyénk és városunk képviseletében resztvettek az ünnepélyen Ilosvay Aladár főjegyző, dr. Schönpflug Richárd, dr. Serly Gusztáv, Jeney Géza, Péchy István, Luby Béla, Böszörményi Emil, Domahidy István, Stróbencz Péter, Gallasz Ödön, dr. Csánk István, Bóms Károly, továbbá Debreczeni István, polgármester, dr. Adler Adolf, Csipkés András, Nonn Gyula, Hám József, Nonn János, Janitzky Albert. A helybeli Kölcsey Egyesületet N. Szabó Antal vezetése alatt,dr. Kováts Dezső, dr. Schönpflug Béla, Kacsó Károly és Gallasz Ödön képviselték. A fogadtatás igen szívélyes volt, rendezés kifogástalan, az egész ünnepély olyan fé­nyes előkelő, a mely dicsőségére válik Szilágy vár­megyének. A kormányt Tarkovics és Széli állam­titkárok, a képviselőházat Dániel Gábor alelnök képviselték. Délelőtt 10 órakor Szilágy vármegye báró Wesselényi Miklós főispán elnöklete alatt dísz­közgyűlést tartott, jegyzőkönyvileg megörökítve a nagy Wesselényi érdemeit. 10 és 3/r órakor a szo­borhoz vonult a sokaság a hol a Hymnus elének- lése után Kaizler György alispán, mint a szobor bizottság elnöke által mondott megnyitó beszéd után az akadémia nevében Beöthy Zsolt tartott nagyszabású beszédet, koszorút helyezve a szobor talapzatára. Zempléni Árpád ünnepi ódája után, lerakták a ko­szorúkat a szoborra. Vármegyénk, városunk és a Kölcsey Egyesület nevében is koszorút helyeztek el. Ezután Zilah város polgármestere átvette a sikerült szobor gondozását. Délután 2 órakor több száz te­rítékű ebéd volt a székház udvarán. Ott volt gróf Zichy Jenő, gróf Károlyi István és az edélyi mágnás világ sok kitűnősége. KároL i István gróf nagyhatású pohárkőszöntőt is mondott. Szép, fényes és lélek­emelő ünnepély volt ez. — Uj doktor. Hetey Zoltánt, városunk főjegyző­jének fiát, ki a helybeli kir. pénzügyigazgatóságnál fogalmazó gyakornok, f. hó 20-án avatták föl a Ko­lozsvári egyetemen az államtudományok doktorává. — Érdekes vendég szereplés. Vármegyénk fiát, | Bakó László a nemzeti szinház kitűnő tagját sikerült j Krémer színigazgatónak 3 estére terjedő vendég- szereplésre megnyerni. Sajnos, hogy eddig még ez az érdekes vendégszereplés jelezve nem volt. Tegnap lépett fel Bakó Keanban. Sokakat távol tartott az előadástól a Kossuth ünnepi társasvacsora. De hisszük, hogy a Betyár kendőjének és holnap Lear királynak telt háza lesz. Mert Bakó az ifjabb művészi gárda egyik legtörekvőbb tagja, a kire mint megyénkbelire csak büszkék lehetünk. — Hangverseny. A szatmári lóverseny alkal­mával a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület szept. 27-én hangversenyt is rendez. A műsornak fénypont­ját Szoyer Ilona fellépte fogja képezni. — A mátészalkai alsó fokú iparos tanoncz is­kola felügyelő bizottsága szeptember 16-án tartotta meg Nagy Károly segédtanfelügyelő ur elnöklete alatt tanító választó közgyűlését a melyen Herman Jó­zsef izraelita iskolai igazgató tanító és Szoboszlay Pál református elemi tanítókat, kik eddig is ve­zeték az iparos tanoncz iskolát, ismételten megvá­lasztották. Ismerve és tudva különösen Herman Jó­zsef igazgató tanítónak az ipariskola szakszerű ve­zetése és tanítása körül kifejtett érdemeit, valóban szerencsésnek mondható a választás. A segéd tan- felügyelő ur szép szavakban emlékezve meg Her­man tanrtó urnák a tanügy terén évek óta kifejtett tevékenységéért, örömmel jelezte, hogy a Széchenyi társulat szintén tudomásával bir a tanító ur műkö­déséről és ebből kifolyólag, a legutóbbi közgyűlé­sében Herman tanító ur jutalmazásáról is gondos­kodni fog. Gratulálunk a megérdemelt elismeréshez ! — Boldog a magyar. Szemere Miklós egy szálló igét röpített világgá: „Nem boldog a magyar“. Hála Istennek Nagykárolyra nézve ez úgy látszik nem áll. A főispán ugyanis évenként két — egyenként 240 koro­nás nőiparegyleti ösztöndíjat szokott kiosztatni a polgári leányiskola növendékei közt. Ebben az esztendőben csak egy leányka folyamodott stipendiumért. Hisszük, hogy meg is kapja azt. Hát a másikkal mi lesz ? Kérjük szépen: ne resteljen valaki jelentkezni azért. — Segély színigazgatónknak. Szeptember 18-án 100245 sz. alatt Belügyminiszter ur ő nagyméltósága Krémer Sándor színigazgató részére a főispán ke­zéhez 600 korona állami segélyt utalványozott. A pénzt a színigazgató már felvette. — Templom szentelés. A domahidai gör. kath. egyház újonnan épült templomának felszentelése folyó évi szeptember hó 28-án fog megtartatni. — Kitüntetés. Luby Zsigmond fülpösdaróezi földbirtokosnak nagydobosi szőlőszetéből a pozsonyi kiállításra beküldött borai bronz éremmel lettek ki­tüntetve. Gratulálunk ezen kitüntetéshez azért, mivel a 377 kiállító közzüi, ezen elismerés azoknak csak egy harmadát érte. — Borkiállítás Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület által szept. 28-iki megnyitással rendezés alatt levő borkiállításra mind sűrűbben ér­kező bejelentések a kiállítás sikerét előre biztosítják. Legnagyobb mennyiségben 90Ó—901-ik évi borok lesznek kiállítva, a miből még sok az eladó. A kiállí­tás igy jó szolgálatot fog tenni a vevőknek úgy, mint eladóknak. — Választás. Ököritói körjegyzőnek öt pályázó közül Farkas Ernő, közigazgatási tanfolyamot végzett okleveles jegyzőt, Farkas Ignácz ököritói postamester fiát választották meg. — Gyászhir. Spiegel Adolf szatmári lakos, vár­megyei bizottsági tag a napokban Szatmáron elhunyt. — Fiókpénzintézet. A Szatmárvármegyei Taka- rékpéuztár Fehér-Gyarmaton fiókpéuzintézetet akar felállítani. — Leány gymnasista. Feifer Erzsiké, Feifer Ede városi számvevő leánya, a ki a IV. polgári osz­tályt el végezte, a gimnasium IV. osztályából jó si­kerrel letette a vizsgálatot, úgy hogy mint magán tanuló a helybeli főgimnasium V-ik osztályába be­iratkozott. — Vakmerő támadás. Kalmár Ferencz gencsi ev. ref. lelkész majdnem életével fizetett azért, mert a vasárnapi munka szünet megtartását, követelte. Pár hét előtt vasárnap csépeltetett egy kis gazda, azért a lelkész reá üzentetett es felirata az ünnep- routók nevét. Ezeknek egyike Vadon József nyirpi- ricsei illetőségű munkás f. hó 14-én a korcsmából egye­nesen a papiakra ment és néhány goromba szó után a balkezébe rejtett késével a mitsem sejtő lelkész hasa felé döfött. A lármára elősiető biró és mások lefülelték a gonosz embert. Szerencsére a lelkész sebe nem veszélyes. — Adóügy. Amennyiben az 1902. évre vonat­kozó adókivetés befejeztetvén, már az adófőkönyv­ben elő is van Írva, felhit atnak mindazok, kiknek az 1902. évi adójuk az adókönyveeskében előírva nincsen, hogy a városi adóhivatalnál az adóköny­vecskéjükkel 8 nap alatt adójuk előírása végett 2—10 korona pénzbírság terhe alatt jelentkezni el ne mulasszák. Nagykároly, 1902. szept. 17. Ki rill a, adóügyi tanácsos. — Földes féle Margit-Crém. Nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is elismerik, hogy a Földes Kele­men aradi gyógyszerész által készített Margit-Crém az összes szépitőszerek között elsőrangú helyet foglal el. Pár nap alatt minden arczot üdít, fiatalít, finomít, szeplőt, kiütéseket, foltokat, ránczokat és egyébb bőrbajt eltávolít, Minden hölgynek nélkülöz­hetetlen. Nagy tégely 2, kicsi 1 korona. Szappan 70 fillér, púder (3 színben) 1. 20 k. Kapható a készí­tőnél és minden gyógyszertárban. Utánzatoktól óva­kodjunk. Jelen számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: BAUD1SZ JENŐ Laptulajdonos: ROTH KÁROLY.

Next

/
Thumbnails
Contents