Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-14 / 37. szám
SZATMARMEGYÉI KÖZLÖNY Miklós, Luby Béla és dr. Schönpflug Richárd szakelőadók. Luby Béla indítványt tett az iránt, hogy a vármegye küldöttségileg képviseltesse magát az országos Kossuth-ünnepélyen és koszorút helyezzen Kossuth sirjára. Az alispán kijelentette, hogy e kérdést csak a közgyűlésen lehet tárgyalni, miért is felhívta felszólalót, hogy adjon be ez iránt inditványt. Az italmérési illetékek elleni felszólamlási bizottság elnökének Kende Zsigmondot, helyettes elnökének llosvay Ferenczet választotta meg a bizottság. Kende Zsigmond felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy maholnap nem lesz a vármegye területén tiszta lóhere, mert főleg a Szamos és Tiszamentén ma már a lóhere fele aranyka. Minthogy pedig a törvény értelméoen a hatóság figyelmeztetni köteles a gazdaközönséget e körülményre, felkéri az alispánt, hogy sürgősen bocsásson ki e tárgyban rendeletet a főszolgabirákhoz, hogy igy tudja a közönség azt, miszerint a törvény tiltja az aranyka termelést. A felszólalás folytán az alispán megígérte azt, hogy a rendelet mielőbb ki lesz adva. Kováís Béla meleg, hazafias hangon tette szóvá a kivándorlás ügyét, a melyet úgy közgazdaságilag, mint nemzetiségi szempontból valóságos kala- mitásnak tart. Minthogy pedig az idei kivándoilás főindokát nálunk abban találja, hogy az idén nem lesz tengeri termés, első sorban munkát kíván adni annak a néposztálynak, a melyet a mostoha gazdasági viszonyok kényszerítenek arra, hogy kivándoroljon. Hogy pedig a kivándorlás nálunk már rendszeressé válik, második országos teendőnek tartja e tekintetben azt, hogy megmentsük véreinket az idegenben, védjük a kivándorlásban, elősegítsük visszatérését. Kéri, hogy vegye fontolóra ezen kérdést a bizottság. Isaák Dezső elfogadja indítványozó azon nézetét, hogy munkát kell adni a szegénynépnek, a másik országos kérdés megoldását a gazdasági kongresszusra bizná. Nagy László alispán felemlíti az észak magyarországi kivándorlási kongresszus munkálatát, a melynek leírását a napokban tették közzé s a melyből 50 példányt rendelt a vármegye nevében a közig, bizottsági tagok, főszolgabírók stb. részére. Ebben sok jó eszme van, nézete szerint azonban, minthogy a fő czél itt az, hogy megkönnyítsük a kivándorlók visszatérését, az ott elfogadásra ajánlott eszmét nem pártolja, mivel százezrekbe fog kerülni s igy csak a kimenetelt köny- nyiti meg, ha az illető tudja, hogy otthon gondoskodnak visszaszállításáról. A kivándorlók két kategóriába sorolhatók. Az egyik ki megy azért, mert többet akar keresni, ezt visszatartani nem lehet, a másik kényszerből, ezt munka adásával vissza lehet tartani. —- A kivándorlás megakadályozását, a mint tervbe van véve, abszurdumnak tartja, mert még nehezebbé teszi a kivándorlást s igy az ügynökök annyival inkább zsarolni fogják a kivándorlót. Általában véve nehéz a kérdés panacziáját megtalálni, mert egy áramlattal állunk szemben. Szerinte oda kell hatni, hogy bizonyos megelégedés érzete terjedjen, s azokat, akiket a szükség hajt, munkával kell foglalkoztatni. De a legerősebb ellenszere lesz az, midőn a csalódottak visszatérnek. Elfogadja Kováts indítványát, hogy azokat, akik csak a munkahiány miatt mennek ki, munkával foglalkoztassuk. Indítványozza azért, hogy külön-külön Írjanak fel a belügy- és kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a vármegye területén tervbe vett utak kiépítését október közepétől kezdve kezdesse meg. Kende Zsigmond figyelmeztette Kováts Bélát arra, hogy ugylátszik azon a vidéken, a melyről ő beszél, még csak most kezdődött meg a kivándorlás, mert náluk már óriási mérveket öltött, igy p. o. Fülesdről 86-an vándoroltak ki. Szerinte azt, a ki még többet akar szerezni az uj világban, visszatartani nem lehet. Pedig leveleket tud felmutatni, hogy a vérmes remények mennyire nem teljesedtek. De hát ez egy betegség, amely ellen alig lehet védekezni. Tud azonban egy módját annak, hogy sokakat joggal visszalehet tartani a kivándorlástól. Nevezetesen azokat, akiknek bizonyos kötelezettsége van, p. o.: cseléd és szolgálati ideje még nem telt le, aratásra szerződött. Ezeket kell szigorúbban venni. Ezután a bizottság elhatározta, hogy felír a belügy és kereskedelmi miniszterekhez, hogy a vármegyebeli munkanélküli lakosság helyzetén segítsen, a tervbe vett utaknak azonnali munkába vétele által. Színészet. Szombaton folyó hó 6-án a székes főváros egyik legkedveltebb darabja a „Vesztaszüzek“ került szinre. Zenéje szép, classikus, meséje elég érdekes; a siker oroszlánrésze Lónyai Piroskát illeti, mig Tordai Adél szép énekével tetszett. Dombi Ilona, Bera Rózsa pompásan alakítottak. Ferenczyt most is csak dicsérnünk lehet. Ligeti, Bátossy, Szerdahelyi szintén részt vettek az elismerés jeleiből. Hétfőn folyó hó 8-án zónaelőadásban láttuk az örökszép zenéjü „Kis szökevényt“. Az eléggé telt ház élvezettel hallgatta Lónyait a czimszerepben, sokat tapsolt szép, rytmikus tánczának. Torday Adél, Fe- renczy József művésziesen domborították ki szerepeiket, úgyszintén Bátossy is. Ligeti temperamentumosán játszott. Krémer Tamarind testvér szerepében kaczag- tato alakítást produkált. Hirtelen beállott rosszulléte miatt csak az első felvonást játszhatta végig. A többiekben Szilágyi vette át szerepét. Játéka ügyes volt. Kedden szeptember 9-én, a Guthi és Rákossy féle czég bohózatát „A képviselő urat“ adták. Maga a darab meséje olyan gyenge, néhol elfogadhatlan helyzeteket teremtő, hogy mint bohózatról alig lehet beszélni. De azért van benne komikum, bár több olcsó élez fordul elő, a mely hatást nem csinálhat. Nálunk ez premiere voit, de sikert nem arathatott. Krémer a czimszerepben jelesen alakított és folytonos derültségben tartotta a közönséget. Bátossy Endre is beletalálta magát (Bodolery Károly) a nem neki való szerepbe, valamint Ligeti is elfogadhatóvá tette Péntek Tóbiás alig elfogadható alakját. B. Polgár Fáni kitűnő anyós volt és Jávor Aranka is jól alakította Meléndát. Szerdán szeptember 10-én Erzsébet királyné halála évfordulóján a társulat gyászünnepélylyel nyitotta meg előadását. Szép és megható volt a ravatal, Fe- renczy gyászdala. Lőrinczy Erzsi nagyon szépen szavalta Ábrányi költeményét : A kapuczionusok templomában.Az Erzsébet királyné dicsőítése czimü némaképlet is ügyes rendezésre vallott. Ezután itt először, Belasco remek darabját a Pillangó kisasszonyt adták. A darab ének részei is szépek, keleties színezetűek, maga a darab pedig egy kis drámai költemény. A czimszerepet Dombi Ilona énekelte és játszta, olyan megható egyszerűséggel és közvetlenséggel játszta a szegény japán leányka szerepét, hogy mindenkit meghatott. Dombi ez este a szószoros értelmében remekelt, megérdemelte a sok tapsot és a csokrot. Olyan kimagasló volt e bájos darabban, hogy a többi szereplők felemlitését fölöslegesnek is találjuk. Kérjük az igazgatót hogy ismételtesse meg a darabot, a mely a legjobb előadás volt. Csütörtökön \olyó hó 11-én szép számú közönség jelent meg a mai szeczeissós irányú operetteket messze felülmúló „Lotti ezredesei“ második előadására. Ez az előadás is vetekedik az elsővel. Szerepváltozás volt annyiban, hogy a piskóta gyárost Bátossy helyett Ligeti játszotta el hatásosan, Domby Ilona pedig Lotti- ban ért el kiválóan nagy sikert. A többiek mind jók voltak. Pénteken zóhaelőadásban egészen telt ház előtt került a Szulamit szinre. A czimszerepben Tordainé érzelmes hangjával, drámai játékával aratott babért. Ferenczy mint Absolon művészi hangjával, higgadt játékával most is a közönség főfigyelmének tárgya volt. Abigailt Domby játszotta. Szép, hóditó jelenség volt. Tragikummal telt szerepét sikerrel dolgozta ki. Ligeti Lajos, Zingitánk szerepében ügyes volt. Valamennyi szereplő megérdemelte a szűnni nem akaró tapsokat. HÍREK. — Gyász isteni tisztelet. Erzsébet királyné halálának évforduló napján gyász isteni tisztelet volt a helybeli róm. kath. templomban, a melyen a hatóságok, hivatalok testületileg részt vettek. — A Kossuth ünnep városunkban. Kossuth Lajos 100-ik születésnapjának évfordulóját városunkban is méltóan fogják megünnepelni. A rendező-bizottság, élén Debreczeni István polgármesterrel tegnap ülést tartott és véglegesen megállapította az ünnepélyprogramját. Itt közöljük a napokban kibocsátandó meghívót, a mely a hazafias ünnepély műsorát részletesen előadja. Meghivó. Nagykároly város 1902. évi szeptember hó 20-án Kossuth Lajos 100-ik születésnapját ünnepli pártszinezet nélkül. Midőn Magyarhon szabad nemzete a szabadság oltára elé járul, zászlóját meghajtani nagy nemzeti apostolunk halhatatlan emlékezete előtt, az égieknek gyönyör, nekünk pedig dicsőség, ha a nemzet ünnepén mi is ünnepiünk. Jöjjön el mindenki, a kinek szivében él a kegyelet nagyjaink iránt, a kinek leikéből ki nem aludt a honszeretet lángja ! Jöjjenek el mind, kiknek leikéből ki nem veszett a szabadságért való rajongás! -— Legyetek ott a közös ünnepen mindannyian, kik apáitoktól megtanultátok szent áhítattal ejteni ki Kossuth Lajos szent nevét. Legyen eltemetve e napon minden érzelem mely a rögre emlékeztet és csak testvéri szeretet egyesítsen minden hazafias polgárt, hogy megtisztult szívvel, csak a nagy szabadsághős emlékezetétől megihletett lélekkel küldhessük fel Hymnuszainkat a magyarok Istenéhez! Hazafias üdvözlettel a rendező-bizottság : Debreczeni István elnök. Kubinyi Bertalan jegyző. Adler Adolf dr., Albanézi Mihály, Baudisz Jenó, Csipkés András, Janitzky Albert, Járay József, Kovács Dezső dr., Kaufmann Jenő, Kiszely Géza, Kohn Márkus, Lukács Mihály, Luczay János, Lukácsovits János, Letlinger K. Béla, Lucz György, Nagy Elek kórházi gondnok, Nonn Gyula, Papp Béla, Róth Károly, Rooz Samu, Stróhmájer Ferencz, Serly Ferencz, Singer Li- pót, Sternberg Sándor, Vetzák Ede, Varga Imre, Vida István. Az ünnepély sorrendje; Szeptember 19-én reggel a város fellobogózása, este díszelőadás a nyári színkörben. Szept. 20-án d. e. 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet az ev. ref. templomban a városi dalárda közreműködése mellett, (gyülekezés fél 10 órakor ' a városháza tanácstermében). D. e. 11 órakor rendkívüli városi diszgyülés Kossuth emlékére a városháza tanácstér mében. Délután 2 órakor gyülekezés a városháza előtt s innen zászlókkal zenekiséret mellett kivonulás a, Lövöldébe fél 3 órakor. — Délután 3 órakor ünnepély a Lövölde kertben a következő műsorral: 1. „Kossuth hymnusz“, énekli a dalárda. 2. „Fohász“ Rákossy Viktortól, előadja Kubinyi Bertalan. 3. Kossuth Lajosról felolvasás, tartja Baudisz Jenő. 4. Alkalmi óda, előadja Nagy Elek. 5. „Isten áldd meg a magyart“ énekli a dalárda és az ünneplő közönség. — Este 7 órától 9 óráig kivilágítás. Este 8 órakor társasvacsora a Polgári Olvasókör vendéglői helyiségében, (egy teríték ára 1 frt 20 kr.) Kéretnek a t. kereskedő és iparos urak, hogy az ünnepély napján déli I órától üzleteiket zárják be és testületileg jelenjenek meg az ünnepélyen. Vidéki polgártársainkat ünnepélyünkre ezúton tisztelettel meghívjuk. — Templomi ének. Erzsébet királyné halálának évforduló napján a helybeli róm. kath. templomban rendezett gyászmise alatt a városunkban időző Fülöp Róza opera énekesnő énekelt, Luczay János, Szentgyörgyi Elek és Heinrich János kísérete mellett. — Figyelmeztetés. A kik a zilahi Wesselényi szobor leleplezési ünnepélyén részt akarnak venni, azok városunkból a szept. 18-án a reggeli 5 órakor induló különvonattal utazhanak Zilahra. — Gyülekezési hely. A kik a budapesti Kossuth mauzóleum leleplezési ünnepélyén részt akarnak venni vármegyénkből, azok gyülekezési helyéül folyó évi szept. 19-én d: e. 9 órakor a Pannónia kávéház tűzetett ki. Innét történik az alispán vezetése alatt a kivonulás az ünnepély színhelyére. Vagy mind a kilencz járásban az összes lakosság száma 309.540 a magyaroké : 182.295, 58-92 %, a magyarul beszélőké: 213.469, 68’96. A magyarok tehát abszolút többségben vannak, s a magyarul beszélők még inkább. De a járási lakosok 4L08 °/o-ka nem magyar és 3L04 %-ka magyarul még beszélni sem tud. Legmagyarabb járásai a vármegyének a fehérgyarmati, a mátészalkai és a csengeri, s legkevésbbé magyar a nagyspmkuti, aztán a nagybányai, szinyérváraljai és erdődi. Érdekes összehasonlítani a járásokat más szempontból is, például a nagykárolyit és a szatmárit. Ez utóbbiban az összes lakosságnak 73T3 %-ka, magyar, az előbbiben 72-56 %-ka, tehát kevesebb ; de már a nagykárolyi járásban az összes lakosok 92’67 %-ka beszél magyarul, mig a szatmáriban azoknak csak 87 64 %-ka. Ez a nagykárolyi járás nagyobb magyarositó erejét bizonyítja. Továbbá kétségtelen, hogy ebben a járásban a magyarul beszélők, de nem magyarok jó része az úgynevezett svábok sorából kerül ki. De miért nem mondják ezek magukat magyaroknak s miért nem követik a zsidók okos példáját? Magyarul beszélnek, jó érzelmű magyar honosok, sőt azok voltak már öreg- apjaik is. Miért nem magyarok is tehát ? Csak azért mert idegen származásúak ? Hiszen, ha a magyarság a származástól függne, akkor sok ősnemes családunkat sem lehetne magyarnak mondani. Tudjük a népszámlálóknak meg volt hagyva az óvakodás minden nyomástól azért, hogy igy mindenki olyan nemzetiségűnek vallhassa magát, a minőnek tetszik; csakhogy a rábeszélés és a felvilágosítás között van némi külömbség s ezt a felvilágosítást kár elhanyagolni. Kár különösen azoknak, akik a néppel érintkeznek, azok vezetőinek; s nem is kellene azt a népszámlálás idejére hagyni, hanem azt megelőzőleg kellene megadni. Hisszük is, hogy már a jövő nép- számláláskor ebben a tekintetben javulás fog mutatkozni. Különben a németség vármegyénkben igen kis számú, a járások összes lakosainak csak 3’5 %-ka. Egyes járásokban még is tömegesebben lakik, igy az erdődiben 17‘42 %, a nagykárolyiban 7‘44 % a szi- nyérváraljaiban 4-44 %. A többiekben azonban együtt véve is csak 1023 német akad. A szlávság meg épen elenyésző. Tót mindössze 375 van az összes járásokban. Legtöbb a szatmáriban 289, s ruthén is legtöbb 83, az összes 177 főre rúg ruthénségből. Hanem aztán a vármegyében annál több az oláh ; a járások összes lakosságának 37'09%-ka. Hát még ha a járásokat külön vesszük. A nagysomkutiban van 83’27 %, a nagybányaiban 72'24 %, az erdődiben 49‘93 %, a szatmáriban 25‘89 %, a nagykárolyiban 1976 %. Legkevesebb van a mátészalkaiban, mindössze 10, s a fehérgyarmatiban 9. Ez pedig épenséggel sem örvendetes. Megokoljuk, hogy miért nem. Ma már azt a Szent Istvánnak tulajdonított nézetet, hogy gyenge az egynyelvű ország, még Amerikában sem osztják. Ma már, mikor csaknem mindenkinek van joga beleszólani a közügyekbe, azt tartjuk, hogy akkor erős az ország és akkor boldogul biztosabban, ha polgárai egyetértenek s egymást megértik. De hogy értsük mi meg egymást, mikor egymás nyelvét sem értjük ? Tanuljuk meg egymás nyelvét, ajánlják némelyek. Csakhogy könnyű ezt mondani, de megtenni, öt hat nyelvet megtanulni képtelenség. Mit tegyünk tehát ? A józan ész mondja, tanuljuk meg mindnyájan ugyanazt a nyelvet. De melyiket talán a volapüköt ? Megint a józan ész mondja, hogy az állam nyelvét, tehát Magyarországban a magyart. Váljon sovénizmus ez a felfogás ? Ha valamelyik tősgyökeres magyarunk kiköltöznék Romániába azzal a szándékkal, hogy ott végképen megtelepszik, isten látja a lelkünket, azt ajánlanék neki, hogy tanulja meg legelőször is a román nyelvet, s aztán legyen jó és hü oláh ember. S ime nem akarunk egy hajszálnyival sem többet ajánlani, természetesen megfelelő értelemben, a mi oláh- jainknak sem ; azoknak, a kikről tudjuk, hogy Magyarországon akarnak élni halni, s a kikről feltesszük, hogy sem Romániába nem akarnak költözködni, még kevésbbé pedig területestől Romániához csatlakozni. Mert ha ezt akarnák, egészen más lenne. Akkor leg- fölebb művelődési szempontból ajánlanék nekik a magyar nyelv megtanulását, és tudnék, mit csináljunk. Ilyesmit azonban mikor nem igaz, róluk feltenni, épen olyan sértés volna reájok nézve és lelketlenség részünkről, mint gyávaság részükről eltagadni, ha igaz. Bizony szives olvasó nagyon sok teendőd van még neked ezen a téren és nálunk, de még több annak a szervezetlen szervezetnek, a melynek te is tagja vagy, a társadalomnak ; aztán még több a közigazgatásnak, meg az iskolának. Csak ébrednénk már egyszer mindnyájan teendőink tudatára. Dr. L.
