Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-14 / 37. szám
V»Nagykároly, 1902. szeptember 14. 37. szám. XXM Itúv^yf^am. Szatmármegyei Közlöny. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI VTi-avTüHTARTAT.nm TTI1TTT.AP. és VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-s* * * MEGJELEN ÉINDEN VASÁRNAP. ^SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Aagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. HIVATALOS RÉSZ. Meghívó. Kolozsvár szabad királyi város közönsége hazafias örömmel tudatja, hogy ezeréves múltúnk nagy királyának Mátyásnak az igazságosnak szülőhelyén, városunkban, tündöklő nagy nevét dicsőítő szobrot állított a nemzet, mely emlékműnek első kövét fejedelmi nagylelkűséggel dicsőségesen uralkodó királyunk I. Ferencz József ő cs. és apostoli királyi felsége tette le. Ez emlékmű leleplezési ünnepét legfelsőbb hozzájárulással 1902. évi október hó 12-én fogjuk megtartani. A szobor leleplezésére, mely nemcsak a nagy király szülővárosának, hanem az egész országnak, a nemzet minden hü fiának ünnepe lesz, van szerencsénk hazafias tisztelettel meghívni. Kolozsvár, sz. kir. város közönsége. Dr. Esterházy László, Szvacsina Géza, főjegyző. kir. tan., polgármester. 25400—1902. sz. Bráta Illés lophágyi lakos folyó évi augusztus hó 28-án Nagy-Szokond és Sándorfalu vagy Sándorfalu és Kr.-Béltek községek közötti közlekedési utón Nagy-Szokond község elöljárósága által folyó évi augusztus hó 5-én 81. községi sz alatt 054190. vármegyei sz. alatt kiadott és augusztus hó 12-én Nagy-Szokondon 48. sz. alatt- Zimán György szamosdobi lakos nevére átirt 1 drb 13 éves sötét pej kancza lóról szóló járlalátt elvesztette. Járlat megsemmisítése elrendeltetik. Nagykároly, 1902. szeptember 5. Nagy László, alispán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szánt ára 20 fillér. A munka. A nyári üdülésnek immár vége, a fürdők, üdülőhelyek kiürülnek lassan, a szabadság lejárt és kezdődik a munka. A kánikula melege, amely megzsibasztja a gondolkozás intenzivi- tását, szünőfélben van és pihent erővel foghatunk u|ra a munkához, a komoly becsületes munkához. A téma aktuális tehát; nálunk mindenesetre, mert mi: Ázsiából jött kényelmes nép újból kezdjük meg a munkát minden esztendőben, mig más nyugodt európai államban folyton dolgoznak az emberek. Ha az olvasó azt kérdezné, hogy kinek van hát igaza ? Annak, aki pihenést nem ismer, vagy nekünk azt felelném rá, hogy nekünk van igazunk. Azoknak van igazuk, akik tiz- tizenegy hónapon keresztül dolgoznak, azután egy—két hónapig pihennek és kellemesen szórakozva szerzik vissza azt á vért és erőt, amit a komoly, becsületes munka elvont tőlük. A léhütőnek nincs szükségé pihenésre, a dologtalan ember fáradalmait legfeljebb át- dorbézolt éjszakák kicsapongásai okozzák. A pihenés, a szórakozás dicsérete tehát nem a dologtalanság himnusza és sokkal többre becsülöm az olyan embert, aki jól végzett munka után pihenésre is fordít időt, mint az olyant, aki megállás nélkül pénzt pénzre halmoz és aki a pénz látásán kívül nem ismer más látnivalót. Pedig milyen szép dolgok vannak a világon, milyen könnyen megszerezhető, nagyszerű szórakozások, amelyeket a penzvágytól elvakult ember észre sem vesz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A' munka nemesit. De vonatkozhatik-e ez a közmondás olyan emberre is, akinek egyedüli mulatsága, egyetlen életczélja a pénz, minél több pénz ? Nemesit-e az olyan munka, amelyben nincsenek nemes momentumok: a szépnek és jónak a szeretete. Az örökké pénzt hajhászó ember nem eldurvul-e érzéseiben, nem vész-e ki belőle minden nemes vonás és minden jó tulajdonság ? 'Foglalkozzunk egy kissé magával a munkával. 'A munka, véleményem szerint nem czél, hanem eszköz, eszköz arra, hogy életünket mások számára hasznossá, a magunk számára kellemessé tehessük. Az ilyen munka az, amelyre az ősök bölcsessége : a közmondás kimondotta, hogy nemesit és a munkának ilyen felfogása vezessen a munkában bennünket. A munka nem szórakozás, a munka íáraszt és utána pihenés, szórakozás kell, mert különben czélja sem volna. Ha igy cselekszünk és fáradságunk után élvezni is tudjuk a gyümölcsét, szeretni fogjuk a munkát és üdítő pihenésünk után egészséges testtel és leiekkel foghatunk hozzá újra: komolyan, becsületesen. Épen itt az ideje. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én tartotta szeptember havi ülését. Jelen voltak : Nagy László alispán, mint elnök, Ilosvay Aladár főjegyző, Kende Zsigmond, Isaák Dezső, Szuhányi Ödön, Jékey Zsigmond, Luby Géza, N. Szabó Antal biz. tagok, — dr. Fekete Sámuel, Kováts Béla, Ilosvay Ferencz, Barthos Zsigmond, Zsiga T A R C Z A. A mit vármegyénkről a számok mondanak. Igazsága volt, Schlőzernek, száz év előtt Göttin- gában a politika hírneves tanárának, az elsőnek, a ki a statisztika elméletét megállapította, s annak fogalmat, körét teljes szigorúsággal meghatározta,, midőn a történelmet haladó statisztikának, a statisztikát pedig álló történelemnek nevezte. Mindkettő ugyanis a meglevő állapotokat tárgyalja, de mig a história azokat úgy tárja elénk a mint egymásra következtek és folytatólagosan, a statisztika az állapotokat csak bizonyos időpontra vonatkoztatva festi. Különben a czélja is ugyanaz mindkettőnek: nemcsak az érdek és figyelemkeltés, hanem a belőlök meríthető tanulság, okulás s a jövő irányítása. Ez okból, ha a história „magistra vitae“ az élet tanítómestere, az a statisztika is. A statisztika aránylag uj tudomány, s annak fontosságát csak az aránylag újabb időkben ismerték fel; a mióta azonban felismerték, rohamosan fejlődik. Nagyban elősegítették pedig ezen fejlődést maguk a kormányok, belátva a statisztika nagy hasznát az állami élet okszerű és czéltudatos vezetése körül. Innét van, hogy a müveit külföldön már a múlt század első felében nagy hírre jutott statisztikai hivatalok keletkeztek, mig nekünk a sors csak az alkotmányos élet helyreálltával engedte meg a „Magyar kir. központi statisztikai hivatal“ szervezését. Ez a hivatal azóta a honi statisztika fejlesztése körül magának igen nagy érdemeket szerzett. Értékesnél értékesebb kiadványai egymást érik s ezek között bocsátotta csak nem rég közre „A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása“ czimen ama nagy műnek első részét is, a mely hivatva van hü képét tárni a világ elé hazánk demográfiái viszonyainak, s a melyből mi az alább következő adatokat merítjük. Forrásunk tisztasága s a gondosság, a mivel a könnyebb áttekinthetőséghez és összehasonlíthatósághoz szükségesnek vélt átszámításokat végeztük, szolgáljanak ajánlóleveléül mondanivalóinknak ; megjegyezvén, hogy egy szűk czikkely keretében nem lévén hozzá terünk, csakis Szatmár vármegye járásairól szólunk és Szatmárnémeti önálló törvényhatósággal biró sz, kir. város, továbbá Nagykároly, Nagybánya és Felsőbánya rendezett tanácsú városok népviszonyainak más alkalomra fentartott ismertetését mellőzzük, sőt a járásokat tekintve is, csak a területek népsűrűségének és a nyelvek eloszlásának feltüntetésére szorítkozunk. * * • • * Szatmár vármegyének tudvalevőleg kilencz járása van. Betűrendben soroljuk elő ezeket s mindegyiknek neve után három számot Írunk. Az első a járás nagyságát mutatja négyzetkilométerekben, a második a lakosok számát, a harmadik pedig a népsűrűséget fejezi ki, vagyis azt mondja meg, hány lakos esik egy négyzetkilométerre. E végett forrásunk katasztrális koldakban kifejezett adatait átszámítottuk négyzetkilométerekre. Csengeri járás: 484-52, 27.831, 57-5. Erdődi járás: 712'64, 29.393, 41'2. Fehérgyarmati járás: 507‘17, 31.012, 61'9. Mátészalkai járás : 605 98, 41.439, 50'8. Nagybányai járás: 446’ 12, 31.263, 70 1. Nagykárolyi járás: 856‘68, 40.107, 46'8. Nagysomkuti járás; 509 84, 28.112, 55'1, Szatmári járás: 74040, 40.872, 55'2. Szinyérváraljai járás: 856 50, 39.511, 46" 1. Kitűnik ezen adatokból, hogy Szatmár vármegyének legnagyobb két járása az egymástól alig különböző nagykárolyi és szinyérváraljai, legkisebb pedig a nagybányai, s aztán a csengeri. De már a népsűrűség épen a nagybányaiban a legnagyobb s a csengeri- ben is nagyobb mint a szinyérváraljaiban, vagy a nem sokkal népesebb nagykárolyiban, nem is szólva a legnéptelenebb erdődi járásról. Világos, hogy ezen két utóbbi járás kis népsűrűségének, a mi jóval alulmarad az országos átlagon, főokai a nagy latifundiumok s hogy ezen járásokban sok ember találhatná meg okos politikával azt a munkát, a minek keresésére a tengernek indul. Különben Szatmár vármegyének átlagos népszerűsége 53 8, épen olyan a minő a magyar államé volt 1890-ben, mig most ez már 59’4-re emelkedett. Mi tehát ma ott tartunk, a hol az ország tiz évvel ezelőtt tartott. Különösen az egészségügy kezelői gondolkozhatnak rajta. * * Ismét elősoroljuk a járások neveit, s most már mindegyik után négy számot írunk. Az első azt mondja meg, hány lakosa a járásnak vallja magát magyarnak ; a második, hogy ez a szám hány százaléka a járás összes lakosságának ; a harmadik, hogy hány ember beszél a járásban magyarul; s végre a negyedik, hogy ez a szám hány százaléka ismét a járás lakosainak. Csengeri járás: 25.414, 91'32, 27.310, 984 5. Erdődi járás: 9.359, 31 83, 16.381, 5573, Fehérgyarmati járás : 30.942,9977, 31.004, 98‘97. Mátészalkai járás : 41.154, 99’07, 41.381, 99’84. Nagybányai járás: 4.609, 14 74, 7.161, 2291. Nagykárolyi járás : 29.101, 72-56, 37.169, 92'67. Nagys umkuti járás : 3.755, 13‘36, 5.458, 19'32. Szatmári járás: 29.896, 7343, 35.819, 87'64. Szinyérváraljai járás: 8.065, 20’41, 11,786, 29'83. 1896. PT KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! TW3 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 1—52 HP MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu metífiép 9 f rt 80 kr. **$jff* 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teijesittetnek Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól.
