Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

Nagykároly, 1902. julius 13.

se. szám.

XXVIII. évfolyam

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

H I V A T A L 0 S RÉSZ.

17264—1902. sz.

Hirdetmény.

A vármegye közönségének folyó hó 11-én tartott rendkívüli közgyűléséből 560—1902. bjkvi sz. a. kelt határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré.

Nagy-Károly, 1902. julius 12.

Nagy László, alispán.

Olvastatott vármegyei alispán előterjesztése, mely szerint a házipénztárnál fennforgó tulkiadásra nézve bejelenti, hogy az 1901. évi zárszámadás adatai szerint tulkiadás 47924 korona 71 fillér, ezzel szemben követelés, illetve bevételi hátralék 49134 korona 60 fillér, miután azonban ezen fedezet behajtása az év végéig lehetetlen, vagy legalább is csak kis részben remélhető, a pénzkezelésnek állami kezelésbe vételével pedig ezen pénztári hiány fedezetéről gondoskodni kell addig is, mig a megtérülésre előirt összegek megtérülnek, és mert a költségelőirányzatilag engedélyezett hitel elégtelensége folytán előreláthatólag a pénztár hiány 20000 koronára fel fog emelkedni; ezen hiányok eloszlatására javaslatba hozza, hogy a közgyűlés határozza el egy 60000 koronág kölcsön felvételét, melyből ezen hiány az év végére fedezhető legyen, s ugyanakkor határozza el, hogy a befolyó követelések a felveendő kölcsön törlesztésére fordittassanak s ezen kölcsön törlesztési részletei az qbadó-alap jövedelme terhére állíttassanak be az évi költségelőirányzatokba. Az állandó választmány véleményével egyezőleg — tekintettel arra a körülményre, hogy az alispáni előterjesztésben kimutatott pénztárhiány, mely a folyó évben a kisbirtokosok földhitelintézetének 10000 koronás alapító-levelének értékesítésével úgy a hiány mint a fedezetnél 10000 koronával apad, valamint az ebadó-alapból a n.-somkuti székház-épület helyreállítására megtéritendőleg kifizetni engedélyezett 1702 kor. 20 fillér, úgyszintén a folyó évi pénztári hiány az év végéig, illetve a pénzkezelésnek állami kezelésbe adásáig az átmeneti tételek természeténél fogva fedezetet nem nyerhet, alap pedig, melyből a hiány kiegyenlítést nyerhessen, rendelkezésELÖFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

Egyes szám ára 20 filler, itsre nem áll, elhatározza a vármegye közönsége, hogy ezen hiányok fedezetére egy 60000 koronás törleszté- ses kölcsönt vesz fel s ugyanakkor kimondja, hogy a házipénztárt illető téritmények behajtásából befolyó összegek ezen kölcsön törlesztésére lesznek fordítandók, az évi törlesztési részletek pedig az ebadAalap 1/3-rész jövedelme terhére az évi költségelőirányzatba beállitandók. Utasittatik egyidejűleg vármegyei alispán, hogy ezen határozatot szabályszerűen tegye közhírré s a közhirrététel idejének lejárta után az esetleg beérkező felebbezésekkel együtt a nmltsgu belügyminiszter uihoz részletesen indokolt felirat kíséretében jóváhagyás végett terjessze fel. Felhivatik ugyanekkor vm. alispán, miszerint elnöklete alatt egy 10 tagú bizottságot hívjon egybe a házipénztár állásának megvizsgálására, valamint annak megállapítására, hogy melyek azok a szükségletek, a melyek költségvetésileg fedezetet nem nyernek, de az adminisztráczió tekintetéből mint mellőzhetetlenek a házipénztár állandó tulkiadása- ként terhelik a vármegyét, és a fennálló tulkiadások kimutatása mellett az őszi rendes közgyűlés elé a bizottság munkálatát terjessze be. Miről vármegyei alispán további eljárás vegett jegyzőkönyvi kivonaton ér- tesittetik. K. m. f. Nagy László vm. alispán. Kiadta: Uosvay Aladár, vm. főjegyző.

16682 — 1902. sz.

Hirdetmény.

A vármegye közönségének f. hó 11-én tartott rendkívüli közgyüléléséből 561—1902. bjk. sz. a. kelt határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré.

Nagykároly, 1902. julius 1

Nagy László, alispán.

Tárgyaltatott vármegyei alispán előterjesztése a nagysomkuti székház épület javítási költségeiben a vármegyei ebadó alapból a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák f. évi 24600 sz. a. leiratával nyert engedély alapján kifizetett 1702 korona 20 fillér megtérítése tárgyában. Az állandó választmány véleményével egyezőleg a mennyiben a nagysomkuti székház javítási költségei más alap hiányában a házipénztár terhét képezik s mint ilyenek a házipénztár tulki- adásainak fedezetével együttesen vétetvén tárgyalás

Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

alá, a házipénztári deficit fedezetével nyernek az ebadó alap részére megtérítést, illetve a házipénztárból rendeltetnek megtéríttetni; utasittatik vármegyei alispán, hogy jelen határozatot szabályszerűen hirdesse ki, a kihirdetési határidő lejárta után pedig az esetleges felebbezésekkel együtt a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz, tervezet és költségvetés [valamint a felülvizsgálati jegyzőkönyvvel együtt jóváhagyás végett terjessze fel. Miről vármegyei alispán az összes beterjesztett iratok kapcsán jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Nagy László, vm. alispán, Kiadta : llosvay Aladár, vm. főjegyző.

210—1902. közp. vál. sz.

A vármegyei központi választmány tagjainak

Az országgyűlési képviselő választók közszemlére kitett ez évi ideiglenes névjegyzékei ellen közbetett felszólamlások Nagykárolyban a vármegyei székház nagytermében folyo 1902. évi julius hó 17-én délelőtti 11 órakor tartandó vármegyei központi választmányi ülésben, — melyre a választmány tagjait ezennel tisztelettel meghívom, következő sorrendben vétetnek tárgyalás alá :

1. a nagykárolyi I.,

2. a mátészalkai II.,

3. a fehérgyarmati 111.,

4. a csengeri IV.,

5. a krassói V.,

6. az aranyos-meggyesi VI.,

7. a nagy-bányai VII., és

8. a nagysomkuti VIII. választó kerület községeiből .beérkezett felszólamlások.

Nagy-Károly, 1902. julius 2.

Alispán, mint vármegyei közp. választmányi elnök helyett: llosvay Aladár, vm. főjegyző.

Vármegyei közgyűlés.

Vármegyénk közönsége f. hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott, kevés számú bizottsági tag jelenlétében.

T Á R C Z A.

Borter főhadnagy.

A kis boszniai helyőrség tisztjei együtt maradtak ebéd után a kantin külön szobájában. Künn esett az eső, finom csöppjeiből mintha valami szürke fátyol szűrődött volna, mely ráborult mindenre. Egyike volt azoknak a rettenetes délutánoknak, amikor az unalom agyongyötri szinte megöli az emberek lelkét. A szobában nagy csöndesség volt, igy hallották meg, a mikor Borter főhadnagy egyszerre fölsóhajtott. Mindenki feléje fordult. A kemény daliás ember pedig, a kinek olykor hetekig sem hallották szavát, a ki hires volt a kérhetetlen szigorúságáról, kibámult a nagy szürkeségbe, arczán a meghatottság nyomai látszottak.

—- Mi bajod, főhadnagy ur? —■ szólt hozzá Garten Miklós, a kadét.

A főhadnagy nem válaszolt. Csak nézett, nézett ki a szürkeségbe, aztán csöndesen szólt, szinte magának mondva:

— Milyen szomorú idő! Az ablakon lepergő eső- esöppek szinte olyanok, mintha könnyek volnának ...

Hirtelen elhallgatott. A tisztek egyre jobban elcsodálkozva néztek reá. Rideg, zárkózott ember volt Borter főhadnagy. Mint embert nem tudta kiismerni senki, mint katonatiszt egyike volt a legkiválóbbaknak. Suttogtak valamit, hogy valamikor a lovasságnál szolgált s hogy végre idekerült ebbe a kis bosnyák faluba bakatisztnek, annak van valami nagy története. Bizonyosat nem tudott senki, de arra esküdni mertek volna, hogy Borter főhadnagyot e pillanatban annak a régi történetnek az emléke bántja. Unszolni kezdték, hogy beszéljen, majd megkönnyebbül. Borter főhadnagy elmosolyodott.

— Igazatok van, egy régi történet. Bécsben az ulánusoknál szolgáltam, mint hadnagy. Az apám volt az ezredes. A tiszti bálon megösmerkedtem X. gróf tábornak leányával. Járatos leltem a családhoz, beleszerettem a lányba, az meg én belém. Ezt meg is mondtuk egymásnak. Az apám észrevette a dolgot puhatolózott és nemsokára rájött, hogy azt a leányt nem szánták nekem nem is adnák semmiképpen. Azért tehát rám parancsolt, hogy szépecskén szüntessem be a tá- bornokéknál a látogatásaimat. Én persze épen az ellenkezőt cselekedtem. Fel jártam, meg aztán titokban is találkoztunk a mikor a leány anyjávál künn sétálgatott a Práterben, vagy a városban. Mindig tudtam mikor és hova mennek. Már mennyasszonynak és vőlegénynek tekintettük egymást. Én elmondtam a leánynak mindent, az akadályokat, ő csak azt felelte mindig, szeretlek meghalnék nélküled. Tudtuk, hogy rendes utón nem boldogulunk, — azért elhatároztuk, hogy ha majd bál lesz nálunk, én feljövök s majd a leány az egész társaság előtt megkéri az én kezemet. A bál napja elérkezett. Én éppen öltözködtem, a mikor egyszerre betoppan a szolgálattevő altiszt és hozza a parancsot, hogy azonnal menjek a kaszárnyába, onnan pedig egy szakasz ulánussal tüstént utazzam Prágába maradjak ott harmincz napig. A parancs apámtól az ezredestől jött. Én elolvastam egyszer, kétszer aztán elmosolyodtam és a parancs hátára ezt irtani: MAJD HOLNÁP!

Komoly szándékom volt elmenni a bálra, de nem mehettem még sem, mert egy óra múlva betoppant atyám a kivel szörnyű jelenetem volt. A bál nélkülem esett meg, de Prágába sem mentem. Ezért aztán hadi- törvényszék elé czitáltak és megfosztottak a tiszti rangomtól. Közben nem volt rá mód, hogy még hirt is halljak a leányról. Azon a napon aztán, mikor mint közlegény javában puczoltam a lovat az istálóban beállít egy parasztfiu egy levéllel. Csak ez volt benne.

„Mi történt magával. — Miért nem jött el, talán meggondolta a dolgot? Tudom, hogy voltak akadályok, de most beszélni akarok magával, jöjjön fel hozzánk azonnal. Adél.“

Visszafeleltem, hogy én közember vagyok már, elvesztettem a tiszti rangomat, az istállóból nem mehetek vizitbe, majd változnak a dolgok, ha igazán szeret, várni fog türelmesen. Ha akarnék se mehetnék, mert hatvannapi kaszárnya áristomom van.

Étre a levélre is kaptam választ. Csak ennyit: Fogadja részvétemet, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy közemberekkel érintkezzem.

Mintha fejbe ütöttek volna. Úgy éreztem magamat. A levelet eltettem. Attól kezdve, úgy éreztem magam, mintha halálos beteg volnék. Egyszer láttam még a leányt az utczán, köszönni akartam, de elfordította a fejét. Én azután kértem áthelyezésemet. Tirolba kerültem. Két esztendő múlt el. A másodiknak az elején olvastam a lapokban, hogy a tábornok leánya férjhez ment Felsenberg gróf ulánus őrnagyhoz. Az én nagy beteg szivem meghalt. Egy évvel azután történt, hogy atyámat a király kitüntette s ő a kitüntetés helyett kegyelmet kért számomra a királytól. Megkapta. Engem, ki őrmester voltam kineveztek tiszt- helyettesnek s áthelyeztek Triesztbe, hol az ezredes elmondotta, hogy néhány hét múlva megjön a hadnagyi kinevezésem is, akkor ismét áthelyeznek, hogy hová, nem tudja. Néhány nappal azonban a kinevezés előtt kaptam egy levelet. Megismertem az írást. Felsenberg őrnagy felesége azt irta, hogy néhány nap múlva hadnagy leszek. Ő kivitte, hogy a férje ezredéhez tegyenek. Gyakori vendége leszek, titkolva a múltat. Ha majd személyesen beszélhet velem, akkor szolgál bővebb magyarázatokkal, most csak annyit ir még, hogy ne gondoljak felőle semmi rosszat, de epedve várja a találkozást először —- négy szem közt.

Haragosan gyűrtem össze a levelet. Válaszom ez volt.

Grófné! Ón gyalázatosán viselkedett velem szemben, de jegyezze meg, hogy én nem leszek eszköz kitudhatja, hányadik eszköz, hogy gyalázatosán viselkedjék a férjével szemben. Mint közlegény én nem kellettem önnek, mint hadnagy én utasítom vissza Önt, Nincs mit magyarázni a mi helyzetünkön, a mi becsületes emberek előtt világos. Én megfogom Önöket látogatni, hisz a viszonyok kényszerítenek, de jaj Önnek, ha egy pillanatra is másképpen mer velem szemben viselkedni mintha először látott volna életében.

— A levelet elküldtem. Egy pillanatra nagyon brutálisnak tartottam a dolgot, de aztán eszembe jutott minden és megbékültem a tettemmel. Nem vagyok gróf, apám polgár ember volt és érdemeivel szerezte rangját büszke volt és becsületes. Én is az vagyok.

Negyednap megkaptam a kinevezésemet és rögtön utaztam uj állomásomra. Közel tizennyolez órát