Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-22 / 25. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY bátyánk hirdeté, hogy a nőnek csak annyit kell tanulnia, hogy elég okos legyen; elég okos pedig már akkor ha feléri ésszel, hogy ne álljon a csatorna alá, mikor esik az eső. Nem nagyhangú bölcselkedés, de az eleven élet maga az, mi szakit a múlttal sőt a jelennel is. Nem elég többé az úgynevezett „társadalmi műveltség“ mely ékesít, de el nem tart. Mindennapi kenyerünket semmi czifra torta nem pótolhatja. Hiszen úgyis tanulnak a kis leányok eleget: tanuljanak hát mindjárt úgy, hogy majdan igazán hasznát is vegyék. Ha nem egyébbre, legalább arra — és ez elég fontos- hogy annak idején saját gyermekeiket képesítve legyenek oktatni. Tudjuk milyen szükség van rá; kivált az alsóbb osztályokban a legtöbb fiúnak nem elég az előadáson nyert magyarázat. Alig akad osztályonként egy-kettő, a ki ha nem „privátás“ legalább az „instructor“ segítségére ne szorulna. Milyen jó volna hogy ha minden édes anya képesítve volna ezzel a segítséggel támogatni fiát—lányát egyaránt. Évzáró vizsgák után minden jól szerkesztett újságnak gondja szokott rá lenni hogy a gyermekekkel foglalkozó vezérczikket adjon, lm ez egyszer emlékezzünk meg róla hogy nemcsak a család, de a nemzet életében is elég fontos feladat a nőnevelés. Elég fontos legalább arra, hogy egy vezérczikk erejéig megbecsüljük őket: a gymnazista leányokat! Somossy Miklósné. Adókivetések. Budapest, 1902. jun. 17. A III. osztályú kereseti adó, melyet mostanában vetettek ki mindenfelé az országban, egyike a legsu- lyosabbaknak és legszeszélyesebbeknek. Gyárosok, kereskedők s a diplomájuk után élők fizetik ezt az egyenes állami adót annak a becslésnek alapján, hogy mennyi évi jövedelme van az illető adófizetőnek. Az erkölcstelenségre való serkentés szankcziónálása ez az adótörvény, mert hiszen ha az illető fél őszintén bevallaná, mennyi évi jövedelme van, akkor a harmadik osztályú kereseti adó legalább négyszer annyit jövedelmezne az államnak, mint tényleg. Mert úgy áll a dolog, hogy a községi és egyébb adókat ezen egyenes állami adó arányában vetik ki s ahol például 50 százalék községi pótadókat kell fizetni, ott a 100 forint III. osztályú kereseti adóval megterhelt ember legalább 200 forintot fizet mindennemű adó és illetmény czimén. Sajnos, többségben vannak az országban az olyan városok és községek, melyekben ötven százaléknál magasabb a községi adó, sőt vannak olyanok is, melyekben a 100 perczentet is túlhaladja. Látnivaló tehát, hogy az az állampolgár, aki őszintén bevallja minden jövedelmét, oly súlyosan fizeti meg a becsületességéért, hogy az nagy anyagi hátrányára van. Az állampolgár hacsak nem akarja, hogy tiszta jövedelmének husz-harmincz százalékát adókba fizesse, kénytelen a ténylegesnél jóval kisebb jövedelmet bevallani, tehát csalni és hazudni, a törvényt kijátszani. Ne csodálkozzunk tehát olyan nagyon, hogy lazulnak az erkölcsök, hogy gyöngék a jellemek, mikor maga az állam kényszeríti a megélhetés gondjaival küzködő polgárokat, hogy ravasz fondorlatokkal játszák ki a törvényt, amit ha nem tennének meg, anyagilag tönkre mennének. tudta kiölni szivéből a nagy szerelmet, amit Bárd Ilona iránt érzett. S amikor lefeküdni készült, eszébe jutott a leány, ahogy reá gondolt az egész utón s minden gondolatának ez volt az eleje meg a vége. — No most csak el fog jönni hozzám. Gábor Antal boldogan álmodott az éjjel. Férje volt már Ilonának, szép nagy lakásban laktak, roppant uriasan éltek. Ilona nagyon-nagyon szerette őt. Ahogy fölóbredt, folytatta a boldog álmodozást melyben a levélhozó zavarta meg. Több levelet hozott. Az egyikben arról értesitette az Urikaszinó, hogy felvette őt tagjai közé. A másikban a város legelőkelőbb polgára hívta meg estélvre, melyről már hetek óta beszéltek a városban. Á harmadik szerint egy asztal- társaság elnökévé választották nagy lelkesedéssel. A negyedikben, a város első gavallérja, Sárkány Tasziló a lehetőlegnyájasabb hangon kéri, hogy tekintettel a köztük oly régóta fenálló benső barátságra ne sajnálja az aláírását a mellékelt váltótól. Pedig Gábor alig beszélt egyszer-kétszer Sárkány úrral, aki akkor mélyen lenézte a járásbíróság kis iktatóját. S a többi levél is mind egytől egyig csupa öröm, csupa megtiszteltetés. Éppen menni akart már, mikor halkan kopogtattak az ajtaján s belépett — Bárd Ilona. Gábor majd hogy leesett a lábáról az óriási meglepetéstől. Napokig azon törte a fejét, hogyan ejtheti majd ismét módját annak, hogy Ilonája közelébe jusson, hogyan békitse meg azért az ^udvariatlan levélért — s ime most Ilona magától jött hozzá. A leány lesütött szemmel, mélyen pirulva közeledett s édes, alázatos hangon suttogta: — Bocsáss meg! S forró, szenvedélyes pillantással nézett a férfira. Gábor még soha nem látta ilyen szépnek a leányt ilyen kívánatosnak, aki jött, hogy megkérje magának a férfit. S mindezek daczára, az eltagadott jövedelmek ellenére is szinte elviselhetetlen sulylyal nehezedik a polgárságra a III. osztályú kereseti adó. Mert az adókivető közegek valóságos detektív munkát fejtenek ki abban, hogy kinyomozzák a polgárság jövedelmi forrásait. S ezenfelül tapasztalhatjuk azt is, hogy az adókat évről évre irgalmatlanul felsrófolják, nem törődve azzal, hogy megbirja-e ezt az illető adófizető vagy sem. Azt csak a legritkább esetekben veszik figyelembe, hogy valakinek rosszabbak a kereseti viszonyai, mint voltak az előző adókivetés idején, megalázó könyörgés és hosszadalmas, instancziázás kell hozzá, hogy valamicske adóleengedést tudjunk kieszközölni. De nemcsak ez a hátrány van meg, hanem az is, hogy a legtöbb ember, aki tiltakozni akar a javasolt adója ellen, kénytelen e czélra fiskálist fogadni és fizetni, aki az ügyvédi furfangjának és szónoki erejének teljes latbavetésével tud csak fele részére az adókivető bizottságtól valami elengedést kicsikarni. — Mert ezek az adókivető bizottságok daczára annak, hogy elnökeik és tagjainak túlnyomó része helybeli, tehát a viszonyokkal ismerős polgárokból telik ki, úgy vannak dresszirozva, hogy mintmegannyi, mint szigorú Ítélő biró ül ott az adótárgyaláson. A kivetett adó elleni fellebbezéseket is ügyvéddel kell megcsináltatni, mert ez az adótörvény oly bonyolult, hogy csak jogász ember ismeri ki magát benne s az is csak olyan, aki behatóan tanulmányozza. Ez is pénzbe kerül. S ha az illető félnek fellebbezés folytán sikerül is valami adóleengedést kieszközölni, alig nyer valamit ezáltal, mert hisz fizetnie kell az ügyvédi honoráriumokat. Az államháztartás költségvetése alapján a pénzügyigazgatóságok megállapítják, hogy melyik adókerület milyen összegű adót fizessen s ezt az összeget aztán vakon, tekintet és irgalom nélkül vasalják be a polgárságon. Az olyan tisztviselő, aki esetleg engedékeny lágyszívű, s nem erőlteti a dolgot, az nem számíthat előmenetelre a hivatalában : azt erély nélkül való, alkalmatlan hivatalnoknak deklarálják a felebbvalók. Hogy mennyire helytelen ez az adótörvény, az kitűnik az aránytalanságból is, amelylyel az adókivetést csinálják. Ki nem tud olyan esetet, hogy a nálánál nagyobb jövedelemmel biró polgárra csak annyi adót rónak, mint reá, de gyakran még kevesebbet is. Száz szónak is egy a vége: a III. osztályú adókivetés rendszere éppen olyan igazságtalan és rossz mint a mi egész adórendszerünk és nagy szerepet játszik azon okok között, melyek miatt a magyar ipar és kereskedelem nem tud felvirágozni. Csak a progresszív adórendszer segítene e nagy bajon, de az késik, késik az égi homályban .... X. H ÍREK. — Tisztelgés az uj elnöknél. A szatmári ügyvédi kamara Korányi János kamarai elnök vezetése mellett f. hó 14-én tisztelgett az uj elnöknél, dr. Róth Ferencznél. Az ügyvédi kamara elnöke beszédében kifejezést adott az ügyvédi kar örömének a felett, hogy ő felsége választása a magyar jogász világ ilyen kiváló tagjára esett, a ki alatt a bíróság működése színvonal tekintetében csak emelkedni fog. Az elnök megköszönve a figyelmet, felemlítette, hogy ő is bir ügyvédi oklevéllel s igy van érzéke az ügyvédi kar érdekei iránt. Végül Ígérte, hogy az ügyvédek jogos érdekeit mindenkor támogatni fogja. — Zászlószentelési-ünnepély. A szatmári Mária kongregácziónak szép ünnepélye volt tegnap. A Mesz- lényi Gyula püspök védnöksége alatt álló egylet zászlóját szentelték fel. A zászlóanyai tisztet gr. Hugonnai Béláné főispánunk kedves neje volt szives elvállalni. A főispáni pár a tegnap reggeli vonattal ment át Szép drágaköves függő ragyogott le a leány piczi piros füleiről. S .Gábornak, amint a függőre esett a tekintete, eszébe jutott egy jelenet a közelmúltból. Szerelmi ömlengései közben egy alkalommal Ilona igy szólt hozzá : — Látja ezeket a függőket ? Ezeket én’többre becsülöm a maga szerelménél. Ezek nekem többet érnek, mert maga nekem nem vehet ilyeneket. És ahogy erre gondolt Gábor, valami hidegség futott végig a szivén. S e pillanatban szállta meg a gondolat, mely eddig csak azért nem támadt fel benne, mert örült a változásnak, mely vele történt, s boldogan reménykedett. — Minden azért történik, mert pénzem van. Igen, a küldöttség az állomásnál, a bankett, a felköszöntők, a kaszinói tagság, a gavallér barátsága és e leány szerelme csak azért a tied, mert pénzed van. Ha nem örököltél volna, most a kutya se törődnék veled, éppen úgy mint azelőtt, s ez a lány feléd se nézne, éppen úgy mint amikor szegény voltál. Igen, az igy van. Fölébredt a józanság Gábor lelkében amint nézte a kívánatos viruló leányt, aki eljött, hogy felkínálja magát, pillanatok alatt jeges kéreg támadt a szive körül Persze eljött, félt, hogy a vagyonos férfit elcsípi más lány az orra előtt, hát meg akar előzni mindenkit. O, ha nem jött volna el ! ! . . . — Nos Gábor, nincs mondani valója ? Lágyan, édesen, epedően hangzott a beszéd. És Gábor Antal felelt: — Nincs kisasszony. Ami mondani valóm volt, azt megírtam a levelemben. A leány megdöbbenve lépett hátra s aztán lassan, szó nélkül, megsemmisülten ment ki a szobából. Utjok széjjelvált mint az üstökösé, melyek egyszer találkoztak. Szatmárra, hogy részt vegyen az ünnepélyen. Délelőtt volt a zászlószentelési ünnepély, este pedig a Konviktus udvarán az ifjúság szinielőadást tartott a honvédzenekar közreműködésével. — Erettségesek bankettje. A helybeli főgimnasium- ban érettségi vizsgát tett ifjak szokásos bankettjüket f. hó 17-én tartották meg a régi kaszinó helyiségében. A vacsorán körülbelől 50-en vettek részt, ezek között több nő is Az egész mulatság igen fesztelen, családias jellegű volt. Pohárköszöntőt mondtak Pap Gyula, a ki társai nevében is a tanárikar iránti háláját tolmácsolta, továbbá Csóti Márk a VIII. osztály volt főnöke vett búcsút az ifjaktól és látta el őket jó tanácscsal az egyetemi életre. Ezenkívül Ma- koldi Sándor tanár-jelölt az ifjúság egyetértésére, Csipkés József végzett egyetemi hallgató, a nagykárolyi kör tagjai nevében az érettségit tett ifjakra emeltek poharat. Vacsora után az ifjúság tánczra kerekedett és Fátyol Józsi zenéje mellett reggelig mulatott. — Nagybeteg föpásztor. Egyházmegyénknek volt nagynevű püspöke, a kath. klérusnak évtizedek óta vezéralakja, dr. Schlauch Lőrincz kardinális, nagyváradi püspök súlyos betegen fekszik. Azon viszonynál fogva, mely egyházmegyénket egykori főpásztorához fűzi, különösebben érint bennünket ez a szomorú hir. Epen azért a püspök ur Öméltósága körlevélben szólította fel az egyházmegye papságát, hogy szent miséikben emlékezzenek meg a beteg főpapról, s e napokban különösen buzgó imával kérjék Istent, állítsa vissza nü szolgájának egészségét. — Vívó akadémia. Említettük lapunk múlt számában már azt, hogy Benedek Sándor vivómester, a helybeli Vívó és Torna klubbal egyetértőleg julius 1-én vivóakadémiát rendez városunkban, a melyen vendégek is vesznek részt. Most felemlítjük, hogy a helybeliek közül a vivő versenyen részt vesznek dr. Schönpflug Richárd, Ilosvay Aladár, llosvay Jenő cs. és kir. hadnagy és B. Kováts László. A vivő verseny iránt nagy érdeklődés mutatkozik, mert az idén vitőr versenyt is rendeznek, a mely a múlt évi versenyen még nem volt a programba felvéve. A versenyt követő mulatság is igen kedélyesnek és látogatottnak ígérkezik. — A szatmári irgalmas nónék nagykárolyi róm. kath. elemi leányiskolájában az 1901—1902. évi záróvizsgák sorrendje : Junius hó 24-én d. e. 8 órakor az V—VI. osztályban, d. u. 3 órakor a IV. osztályban. 25-én d. e. 8 órakor a III., d. u. 3 órakor a Il ik osztályban. 26-án d. e. 8 órakor az I., 28-án d. u. 5 órakor záróünnepély a következő műsorral: „Teli“ Rossinitól,-zongorán 6 kézre játszák: Gyúró vits Erzsiké, Almássy Sárika és Kínál Leopoldin „A képzelődök“, előadják: Nagy Liliké, Serényi Mariska, Illyés Jolán és Lázár Clauda. „Mária ériek“, éneklik a növendékek. „Gyöngyök a magyar nép dalaiból“, Tisza Aladártól, zougorán játsza Sepsy Mariska, tanítónőjével. „Izé kisasszony“, Szavalja Serly Vilma. „Anya csókja“, énekkar. „Czinka Panna“, Farkas Inczétől, szavalja Szabó Mariska. „Isten hozzád !“ magándal, előadja Táby Magda, czimbal- mon kiséri Hetey Blanka. „Marsch“, Hontskitól, zongorán négy kézre játsza Bakó Zsófi, tanítónőjével. „Losonczy özvegyé“. Tóth Kálmántól, szavalja Győrfy Irma. „Magyar dalok“, énekkar. „Az ezüst fátyol legendája“, melodráma Váradytól, zenéje Révfitől, zongora- és harmoniumkiséret mellett szavalja Patay Jolán. „Le1 Tourbillon“, Gutmanntól, két zongorán négy kézre játszák : Márton Margit és Borody Jozefa. „Pompadour asszony és macskái“, vigjelenet Peucheltől, előadják : Táby Magda Győrfi Irma és az énekkar. „A könyörület“, Szémlér Ferencz- től, szavalja Tóth Anna. „Biczikli-dal“, Lirumtól- előadja az énekkar. „Ulanen Ritt“ Lichnertől, két zongorán nyolcz kézre játszák : Gáspár Magda, Márton Mariska, Juhász Mariska és Kínál Leopoldin. — E vizsgálatokra a tisztelt szülőket és a tanügy barátait tisztelettel meghívja az elöljáróság. — Tornaverseny. Tornaversenyünket junius hó 15-ik napján tartottuk meg az intézet játszóterén. Az ominosüs Medárd napi eső valóban hetes esőt hozott s nagyon kétségessé tette, vájjon megtarthatjuk-e a versenyt. Még 15-ikére virradóra is viztó- csákra ébredtünk. Kilencz óra után a tornatanárral megvizsgáltuk a teret, nem ázott-e át annyira, hogy el kelljen halasztanunk versenyünket. Némi reménységgel hagytuk el azt. Hála a Gondviselésnek az idő megemberelte magát, az egész délelőtt tartó szél annyira felszántotta a teret, hogy teljes nynga- lommal, a legkellemesebb időben végezhettük be a versenyt. A lelkes ifjúság délután 3 órakor kezdett gyülekezni, hogy adott jelre pontosan indulhasson. Az igazgató rövid beszéd kíséretében feltüzvén Lehner Richárd VL o. tanuló mellére az országos tornaversenyen nyert érmet, kürtszó és dobpergés mellett indult a versenytérre; hová megérkezvén, bevárta a fővédnök, méltóságos gr. Hugonnai Béla és kedves neje megérkezését. Négy óra után néhány perczczel érkeztek meg s csatlakoztak a Jury- hoz, melynek tagjai voltak: Dr, Serly Gusztáv lovag, megyei főorvos, llosvay Aladár, vármegyei főjegyző, dr. Schönpflug Richard, vármegyei tiszti főügyész, Debreczeni István, Nagykároly város polgármestere, Demidor Ignácz, rendőrkapitány, Bar- kóczy Ferencz, honvéd-zászlóaljparancsnok, Makay József, honvédszázados urak, a tanár karból Csóti Márk és Rózsa István az igazgazgatóval és a tornatanárral. A főispáni pár megérkezése után zászlómeghajtással vonult el az ifjúság a Jury előtt, hogy oszlopokban felálljon. Ennek megtörténtével az énekesek kiváltak az oszlopokból s a jury előtt elénekelték a tornaindulót Majoros Béla. főgymn. énektanár vezetése mellett, mire megkezdődtek a szabad- gyakorlatok és a legszebb praecisitással folytak le. Minden egyes számot tapsokkal s helyesléssel kisért E. D.
