Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

beérkezhető felebbezésekkel együtt jóváhagyás végett a m. kir. belügy minister úrhoz terjessze fel, a kormán yhatósági jóváhagyás kinyerése után pedig a kivetés és behajtás iránt megfelelően intézkedjék. Miről vármegyei alispán további megfelelő intézkedés végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Nagy László alispán. Jegyzetté: Ilosvay Aladár vm. főjegyző.

A sport és a magyar ifjúság.

Soha szebb látvány, mint a pünkösdi ifjúsági tornaversenyek, melyeket a fővárosban szoktak megtartani. Amint feláll sürü rajokban a négy-öt ezer tornakösztümbe öltözött magyar diák, az erőnek és egészségnek olyan hatalmas benyomása kél a néző szivében, amely minden szónoklatnál biztosabban hirdeti, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Gyönyörű, lélekemelő látvány a nagy tornaverseny, melyen az ország középiskolai ifjúságnak kiküldöttei bemutatják ifjonti erejüket és ügyességüket.

A közoktatásügyi ministerium kezdeményezésére rendezték nálunk a tornaversenyeket s daczára annak, hogy ezideig mindegyik kitünően sikerült, a magyar közvélemény még mindig szerfelett gyengén érdeklődik az ügy iránt. Különösen egyes vidéki városokban a közönség, illetve a szülők részéről megdöbbentő közömbösséget tapasztalunk, a tor- názást, a sportot szükségtelennek tartják.

E közöny káros hatását, sajnos, már évtizedek óta tapasztalhatják mindazok, akik a müveit magyar ifjúság egészségi állapotát tanulmány tárgyává teszik. Vézna sápadt, meggörbült, göthös alakok kerülnek ki a középiskolákból, nagyrészük rövidlátó, rosszgyomru és erő nélkül való. Felkerülnek Budapestre az egyetemre s a fülledt nagyváros a maga életmódjával bizony nem járul hozzá, az ifjúság egészségének és testi erejének gyarapításához. Hány törekvő fiatal embert tudunk, aki tanulmánya befejezése előtt, vagy azután is, a czélnál sírba roskadt, mert az elhanyagolt test nem bírta már tovább az élet küzdelmeit! S azok a meglett, 30—50 év közötti férfiak, akik csak folytonos gyógykezeléssel vegetálnak a sir körül, a hosszú haldoklást legnagyobbrészt annak köszönhetik, hogy a szüleik és tanáraik csak arra ügyeltek fel, hogy jól tanuljanak, hogy egész fiatalságuk alatt a könyveket bújják, de arra nem volt gondjuk, hogy testileg is fejlődjenek. Hasztalan a kiművelt, tudástól és ambicziótól duzzadó lélek az erőtlen, ruganyosság nélkül való testben.

S amilyen részvétlen a közönség a tornaversenyek iránt, ugyanolyan közömbös a sport egyéb nemei iránt is kivéve természetesen a lóversenyeket. Tornaklub alig egy-két városban van, de ezek is vagy tátongnak az ürességtől, vagy vívó vagy tenniszező társaságok. Pedig régi dolog, hogy a vívás csak egyoldalúig fejleszti az izmokat s túlságos mértékben űzve még belső bajt is okoz. A tennisz pedig csak udvarolgatásra jó. Ugró, úszó, mászó, birkózó futó, sportra van szükség, ezek felelnek meg legjobban a czélnak.

Sportélet nálunk, mondhatni, csak a fővárosban van, a vidék egészen elmaradt. Újabban hatalmasan fellendült a labdarugó sport, amely iránt fővárosszerte olyan érdeklődés mutatkozik,amely már-már a lóversenyek iránt tanúsított érdeklődéssel versenyez. A sportnak ezt a nemét nem ajánlhatjuk eléggé a közönség figyelmébe. Egyaránt fejleszti a kart, lábat és a tüdőt, de az agyat is, mert egy játék se kíván annyi leleményességet s a gondolkodásnak azt a gyorsaságát, amelyet a foot-ball. Valóságos kis vértelen csata egy-egy játék, hadvezérekkel, tisztekkel, közkatonákkal. Az egész müveit világon óriási népszerűségnek örvend a labdarúgás, Angliában és az Egyesült államokban nincs az a kis város, amelyben legalább egy labdarugó kör ne terjesztené a sport szeretetét. A többi sport dolgában is ez a két nemzet jár elől és nincs is nemzet a világon, mely oly bővében volna a szívós, erőteljes és szép férfiaknak, mint ez a kettő.

S amig nálunk is át nem megy a köztudatba, hogy az ifjúság, melyet erőteljes sportolás nélkül nevelnek fel, nincsen jól nevelve, addig az úri osztály emberanyaga bizony nem lesz kielégítő s a sorozások megdöbbentő tanulságai évről évre megdöbbentőbbek lesznek. De nemcsak a közvéleményt, s a szülőket terheli e hátramaradottságukért a felelősség, hanem a középiskolák tanári karait is. Ok tudnának első sorban segíteni ezen a visszás helyzeten olyképen, ha a tornát tízszer olyan komolyan veszik, mint eddig s az ifjúság sportolására éppen olyan gondot fektetnek, mint a rendes tantárgyakra.

Mert az egészséges, ruganyos, életerős fiatalság a fundamentuma a jövő Magyarországnak és ilyen fiatalságot csak a helyes sport nevel.

H I IN E K.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év május tió 25. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. május hó 20-án. Debreczeni István s. k., polgármester. — Tárgysorozat: 1. A szeszfogyasztási pótadó szedéséről alkotott szabályrendelet módosítására vonatkozó belügyminiszteri határozat kihirdetése. 2. A husvá- gási szabályrendelet módosítása tárgyában kelt belügyminiszteri rendelet kihirdetése, a szabályrendeletnek a belügyminiszteri rendelet értelmében átalakítása. 3. A nagyméltóságu kereskedelemügyi miniszter ur leirata a városon keresztül vonuló törvényhatósági ut államosítása esetén az ut hozzájárulási összegének megállapítása tárgyában. 4. La- marche Albert kövezetvám mentességet kérő ügyében kiküldött bizottság véleményes jelentésének beterjesztése. 5. A hegyközség 1901. évi számvevő- ileg megvizsgált számadása. 6. A m. kir. honvéd

állomás-parancsnokság megkeresése az elfoglalt lőtér ára iránt uj szerződéskötés tárgyában. 7. A városi tanács előterjesztése a városi hatóság kezelése alatt levő pénzek kölcsönadása esetén a kamatláb megállapítása iránt. 8. A magyar aszphalt részvénytársaság megkeresése, hogy a folyó évben teljesítendő aszphalt munkálatok áráról feltétlen kötelezvény adassék ki. 9. Vetzák Ede és társai kérelme a Deák-térnek egész terjedelmében kövezettel leendő ellátása iránt. 10. Keszler Sámuel mészáros kérelme 6 hónapnál idősebb 2 éves korig terjedő marháknak vághatására engedély adás iránt, i 1. Lukács András- né Szirmai Karolina kérvénye néhai atyjának fizetéséből visszatartott részlet kifizetése iránt. 12. Muska János gőzfürdőbérlő kérvénye községi pótadó alól való felmentése iránt, 13. Jánossy Jolán és Némethy Sándor kérvénye a Petőfi-utcza keleti oldalának a háztulajdonosok költségén aszphaltgyalogjáróval leendő ellátása iránt. 14. Schifbeck Károly ajánlata a Rónai és Véber tagok közt levő 2 hold 680 [jj-öl úttestnek az ő részére leendő eladása iránt. 15. Szigeti Sándor és társai kéményseprők kérelme a lakbér szabályrendeletnek oly módosítása iránt, hogy a kéményseprői dij fizetése a háztulajdonosok terhét képezze. 16. Tóth Lajos és társai kérelme, hogy a fényi utcza végén kunyhóban lakó czigányok a város más részére telepíttessenek át. 17. Róth Mátyás gróf Károlyi lstván-utczai telkéhez csatolt L47 m2 terület árának megállapítása. 18. Kuszka Mihály Gencs-utczai lakos telkéhez csatolt 6 32 m2 terület árának megáliapitása. 19. Hevele Józsefné Akáczfa- utczai lakos telkéből utczarészlethez csatolt 24'2 m2 terület árának megállapítása. 20. Feige Ferencz Térei-utczai lakos telkéhez csatolt 3-82 m2 terület árának megáliapitása. 21. Szilágyi János Gyepsor- utczai telkéhez csatolt 7 m2 terület árának megállapítása. *2. Április havi pénztár vizsgálati jegyzőkönyv.

— A rom. kath. egyházi és iskolai költségek kivetésével az 1902-ik évre az arra kiküldött bizottság a következő sorrendben fog foglalkozni. A folyó évi május 27-én délután 2 órától a mesterrészi és nagy- utczai rész. 28-án délelőtt 8 órától a svábrész újvárosi rész és Hajduvárosi rész. A kivetés színhelye a róm. kath. fiúiskola nagyterme.

— Műkedvelői szinielöadás. A katholikus legényegyesület úgy anyagilag, mint erkölcsileg jól sikerült mulatságot rendezett Pünkösd hétfőjén a Polgári kaszinó helyiségében. A mulatság legfőbb varázsa Tóth Ede „A kintornás család“ színmüvének előadása volt, mely városunk intelligentiájának java részét a meglehetősen gyarló és minden tekintetben ósdi díszterembe vonzotta. A műkedvelői előadásról erősebb kritikát mondani tiltja az a körülmény, hogy a szereplők legtöbbje a világot meghódító deszkákon először jelent meg. A darab nehéz, műkedvelők vénájának nem megfelelő. Egy szóval a darab választás elhibázott volt. Mindenesetre elkövettek mindent a szereplők, hogy a darab könnyebb részleteit igen ügyesen és hatásosan juttassák érvényre. Juczit, Perge Erzsiké adta, nehéz szerepébe életet öntött, kedvesen, ambi- czióval játszotta el. özv. Bimbóné szerepében Sándor Erzsiké az öreg molnárnét személyesítette s játéka megfontolt, biztos volt. A legnehezebb szerepet: Marit. Matesz Mariska ügyessége eléggé helyesen oldotta meg, mig Müller Ilona és Matesz Róza vén asszony szerepükben jók voltak. Kisebb szerepeikben Nagy Irma, Jakab Erzsiké, Nagy Margit, Nagy Ilona osztozkodnak a sikerben. A férfi szereplők közül igazán szép és tehetségre való alakitast producált Popovics Rudolf a molnárinas szerepében, melynek hálás, kaczagtató volta, de különben is mesterkéletlen ügyes, eleven játéka sokszor kaczagtatta meg a közönséget. Dipold Kálmán a potya fiskális szerepében szép sikert aratott, mig Sinkay Mihály drámai szerepében tűnt ki. Gombért József, Deák Sándor, mint Kötő Károly bakter,

Fürdői levél PöstyénbőlPöstyén, 1902. május 10.

Nehezen köszönt be az idén a tavasz. Szomorú, borongós ég, hideg eső, fagy váltakoztak még az eddigi májusban. Bánatosan hajtja le fejét az orgona,, a jásmin, nincs napsugár, nincs fény, hogy szinpom- pája ragyogjon, illat árja balzsammal szórja tele az év legszebb hónapját. Fürdői életnek persze nyoma sincs még. Csodálkoztam is nagyon, mikor orvosom makacs ischiás ellen Pöstyénbe küldött.

Mit fogok én ott csinálni ? Megesz az unalom azalatt az idő alatt, mig a kúrát ott kell majd tartanom. De mekkora lön csalódásom, mikor a fiakker berobogott velem a Curhotel elé, a melynek szél és légmentes, tömör falu folyosóiról egymásután jöttek a gyógymódot használó vendégek. Az étteremben pattogott ugyan a tűz, de az is tele volt vacsorázó, diskuráló csoportokkal. Magyar, angol, német, még orosz nyelv is hangzott és olyan internaczionalis élet tárult elém, akár csak a Riviera valamelyik elegáns, nagy téli hoteljában.

Egyik asztalnál amerikaiak ültek. Egy egész társaság. Elegáns urak, szép, mosolygó yankee leányok. Később diskurzusba keveredtünk. Érdekesen mondták el idejövetelüket. Kegyetlen köszvényben szenvedtek és megpróbálták a leghíresebb gyógyító helyeket. Aachesz, Gastein, Baden mind hiába valóknak bizonyultak. Ekkor, valami ócska könyvből, a melyben még anyánk Mária-Terézia udvari orvosa irt a pös- tyéni hévvizekről, kisütötte valami doktor, hogy ezt a Barbár-országi fürdőt kellene megpróbálni. Dictum- factum, hajóra is kapának, majd vasútra és megérkeztek Pöstyénbe. — Jöttek, láttak és — meggyógyultak. A páratlan iszap megtette hatását most is. Bottal jöttek a yankeek s három hét múlva olyan kedvük támadt, hogy megakarták próbálni az igazi magyar

mulatságot. Czigány nem volt, azonban a fürdőigazgatóság elhozatta Galgóczról Kadics Sándort, a kit nem is eresztettek el aztán az amerikaiak három nap, három éjjel. Két parasztmenyecskét is beinvitáltak tanítanák meg nekik a csárdást, a mi pompásan sikerült. Csodálatos hogy még akárhány magyar embernek is külföldi orvosok fedezik föl ezt a páratlan hatású iszapot.

Történt nehány év előtt, hogy N. J. nyitramegyei földbirtokos, minden professort végig próbálva, Párisba ment konzultálni. A jeles tanár hosszasan diskurált az úrral, végre megkérdezte hová való ? Nyílra megyébe, K-ra felelte a földbirtokos, mire hangosan felkaczagott a professor:

„De az Istenért, hiszen éppen az Ön birtokának a szomszédságában van Pöstyén. Ennél a világon nincs kitünőbb szer az Ön bajára“. Franczia professor- tól kellett ezt meghallani a magyar urnák, a ki, re béna gesta, haza utazott, elkezdte a kúrát Pöstyénben és úgy meggyógyult mintha hírét sem hallotta volna a köszvénynek. De nemcsak N. J., fejedelmi vendégek is jártak igyr: Ferdinand a toscanai nagyherczeg, Paulina sourlembergi herczegné, a bolgár fejedelem, mind Pöstyénnek köszönhetik gyógyulásukat, a melyet sajátkezű emléksoraikkal olyan szépen le is Írtak a fürdő nagy érdekű vendégkönyvébe. Ide irta Gromon Dezső, a honvédelmi ministerium daliás titkára is:

Mankóval jöttem — tánczolva megyek el.

Bizony el is dobja itt mindenki a botot, a mankót. Nem hiába örökli meg a mankó eldobás pillanatát igen ügyesen a fürdő művésziesen készült uj plakátja. Reclám ez — de mégse az. Mert a ki ide jön és látja a pöstyéni mankó museumot meggyőződhetik arról, hogy tulajdonképpen még keveset is mond ez a plakát, de nagyolni semmi esetre sem nagyol.

Általában komoly, reális gyógyitóhely ez, a melynek igazgatósága teljesen átérzi a reá háruló nagy felelősséget s még többet ád, mint a mit igér. Ez is

valami a mai reclám — hajhászó, szédelgő világban. A magyar fürdők örökös gravamen-je a drágaság, itt relativ. A kényesebb igényű vendég persze többet kell hogy fizessen, de az árakkal arányban meg is van minden kényelme, kitűnő koszt a gyógyházszálló éttermében. Olyanok, a kik kevesebbel beérik, olcsó és jó penziót kapnak a Zöld fában.

Szórakozásokban nincs hiány. Van zene, billiar- dok, lawn- tennis pálya, olvasóterem a világ minden nyelvű lapjaival, s ezen felül még csinos könyvtár.

Mikor már a nagy saison beáll, állandó színház s hetenkint társas összejövetelek, tánczmulatságok is szórakoztatják a vendégeket.

Ha valami végett lehet panasz, az a Vág rossz hídja és a komp, a mely rossz időben nagyon kellemetlenné teszi a szigetre való átkelést. Itt vannak ugyanis a fürdőházak. A régi és az uj Ferencz-József fürdő, a mely úgy kiállítás mint kényelem tekintetében bátran versenyezhet Európa legelőkelőbb ilynemű intézeteivel.

A közlekedést esőben, a nagy betegnek mindenkor megkönnyíti az infanterista. Egy gyaloghintó forma intézmény, a mely Pöstyénnek speczialitása.

A közlekedési miseriákon segíteni fog nemsokára a villamos vasút, a mely Pöstyént a vasúti állomással s a fürdőházakkal kötendi egybe.

Innen-onnan két hete vagyok itt. Unalmat még nem éreztem, de a mi fő, makacs és gyötrő ischiasom annyira javuló, hogy pünkösdre valamelyik otthoni majálison én leszek a Vortänzer.

Köszvény, reuma a megyében sokat gyötör, úgy gondolom szives szolgálatot cselekszek tehát ezen levelemmel, ha figyelmeztetem polgártársainkat, ne keressék a gyógyulást messze, osztrák vagy német helyeken ; de jöjjenek Pöstyénbe, a‘ hol bizonyosan úgy kikurálódnak bajukból, mint jó magam, aki azt hittem, hogy sohasem vesz tőlem búcsút az ischias.- v —