Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

bajokon orvosolni a rendes eszközökkel és ekkor a vármegye közönsége Írjon fel a köz­oktatási miniszterhez rendkívüli eszközök igény­be vétele mellett javítani az említett járás is­kolai viszonyain. Munkásmozgalmak. A nagyszabású munkásmozgalmak, melyek az elmúlt hetekben egész Európát oly lázas izgalomba hozták, kell, hogy a magyar intéző köröknél és a hatóságoknál is éber figyelem tárgyát képezze s hogy azokból a legigazságosabb következtetéseket vonják le. Mert munkásmozgalmak, s hozzá elég viharosak, sőt gyakran véresek voltak már nálunk is, úgy a fő­városban, mint a vidéken s a hatóságoknak mindenütt számolnia kell azzal a bekövetkezhető ténynyel, hogy a jövőben egy olyan munkásmozgalommal találják magukat szemben, amely ugyancsak próbára teheti a törvénytiszteletet és a higgadtságot. Manapság a munkásmozgalom sztrájkban konk- ludál. Az illető ipartelep, vagy szakma, város, vagy vidék munkásai paszsziv resisztencziát tanúsítanak a munkaadókkal szemben s jogaikat úgy igyekeznek ér­vényesíteni a munka körül, hogy bizonyos időn át nem szolgáltatnak munkát. A munkásnak ehez kétség­telenül joga van, de ahoz már nincs joga a sztrájko- lóknak, hogy megingassák a közbiztonságot s rettegés­ben tartsák a munkaadókat s az indifferens lakosságot. Francziaország, mely mindig legelői halad ott, hol példát kell mutatni a világnak abban, miképpen kell uj eszméket és intézményeket államba és társa­dalomba beilleszteni, Francziaország megcsinálta már a sztrájktörvényt, mely a munkásmozgalmakat éppen úgy szabályozza, akár a gyülekezési jogot. Legérde­kesebb passzusa ennek a törvénynek az, amely köte­lezi az azon vidéken illetékes politikai hatóságot, hogy hivatalosan járjon közbe a sztrájkolok és a munka­adók között s tőle telhetőleg mindent kövessenek el az ellentétek elsimítására. S ha az egyezség melyet a hatóság létrehoz, akár a munkásoknak, akár a munka­adóknak meg nem felel,- az megfelebbezhető egész a köztársasági fórumig, sőt bevihető az ügy a parla­mentbe is, ahol a sztrájk ügyében esetleg törvény­hozási határozat dönt. E törvény óriási haladás a munkásvédelem és a munkásviszonyok terén s mint a legtöbb esetben, úgy most is mindenképpen utánzásra méltó példát nyújt Francziaország. Daczára annak, hogy nálunk a munkás viszonyok távolról sincsenek olyan nagy be­hatással a politikai és társadalmi viszonyokra, mint Francziaországban, mégis olyan jelentékeny tényező máris a magyar munkásság tömege, amelynek érde­keiről gondoskodni s viszonyukat államhoz, társadalom­hoz és munkaadóhoz egyaránt a modern igényeknek megfelelőleg rendezni kell. A modern munkásélet egyik legeklatánsabb nyilvánulása a sztrájk s ezért szük­séges, hogy nálunk is törvényhozásilag szabályozzák a sztrájkot. Ne kövessünk struczpolitikát s ne tegyünk úgy, mintha olyan jelenséget, mely alkalom adtán nagyon is komoly behatással lehet közgazdasági, tár­sadalmi és politikai viszonyainkra, nem akarnánk ész­revenni. A napról-napra mindinkább tért hóditó szoczi- álizmus s a legutóbbi belgiumi, trieszti és barczelonai példák intve intenek, hogy preventív intézkedéseket kell tennünk, hogy annak idéjén úgy az állam mint A nagytudományu ápolónő a bóbitás fejét csó­válta : — Kerül ez még az én kezem alá. . . . Rohant végig a körúton. Lihegve ért a szín­házba. Fuldokolva kért egy erkélyjegyet: — az utolsó sorba. — A pénztáros váltig mondogatta: — Van még kérem, elég az első sorokban is az erkélyen. — Nem. Nem. Az utolsóba kérek. A jó öreg kuláns ember ott a rács mögött csak ráhagyta: — Nesze bolond. Egy pénzbe kerül. De ezt már csak gondolta magában az öreg. . . És megcsendült fenn a színpadon a régi dal. A dal mely mindétig csudaszép marad. A „nagy­mama“ mesél édesbus múltról, tompán sirat a cselló egy édes bűnt, mely „mintha sohsem történt volna meg“. . . Behunyta a szemét. Kábító fájdalom ült a lelkére. Ó milyen más este volt az! Mikor szegény me­dikus volt csak, telve vágygyal, törekvéssel. Itt ültek egymás mellett. Az utolsó sorban. Az az asszony meg ő. Itt mondta először a nő : — szeretlek: Itt ne­velt belőle a gyermekből az a félhomályban is vaki- tóan, ragyogóan világító szempár: férfit, alig né­hány óra alatt, férfit, aki akar, aki valaki akar lenni. És lett belőle . . . Lett ? . . . Nem hiányzik semmije ? Hangos kaczagás hallatszott az egyik elsőeme­leti páholyból. Két csillogó hölgy, meg egy merev ur mulatott ott valamin. Önkéntelenül is felállott és odapillantott. Úgy érezte, mintha találkozott volna a tekintete egy ragyo­góan fekete szempárral. És visszaroskadt az ülésére. A „nagymama“ siratta a múltat. Azok a szemek pedig ragyogva ne­vettek tovább . . . Fáy Nándor. SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY a hatóság meg tudjon felelni a munkás és a munka­adó érdekeinek. Zsandárral, katonasággal, basáskodás- sal manapság nem lehet már munkásmozgalmakat sem elintézni, sem elnyomni. Öntudatos és humánus szellemű uj törvények kellenek, amelyek keretében a munkásmozgalmak békésen elsimithatók és melyek rombolást, lázongást s a sortüzet csak a múlt szomorú emlékeivé fogják változtatni. H Il^EK. — A nagykárolyi „Kölcsey-Egyesület“ ma d. e. 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését a vármegyei székház nagytermében. 1. Elnöki megnyitó beszéd, s titkári jelentés. 2. A lemon­dás folytán megüresedett titkári állás választás utjáni betöltése. 3 Számvizsgáló jelentése az egyesület 1901—2.évi számadására s pénztárnoki jelentésére vonatkozólag. 4. Az 1902—1903. évi költségelőirányzat megállapítása. 5. A nagy­károlyi róm. kath. főgymn. ifjúsága részére kitűzött pályadij kiadása. 6. Az 1902—1903. évi pályázat kitűzése. 7. Esetleges indítványok. A közgyűlés megkezdése előtt az egyesület tagjai s a főgymn. ifjúság ünnepélyesen kivo­nulnak Kölcsey szobrához, s az ifjúság az egyesület koszorúját leteszi a szoborra, ünnepi beszéd s az ifjúsági énekkar hazafias énekei mellett. — Meghívó. A nagykárolyi róm. kath. főgym- nasium ifjúsága a zene és segítő egyesület javára folyó évi május hó 17-én szombaton d. u. 4 órakor a városi tornacsarnokban jótékonyczélu záró ünnepélyt rendez, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghivja az igazgatóság. Belépődíj az első öt sor­ban 2 korona, a többiekben pedig 1 korona. Jegyek előre válthatók Rózsa István tanárnál. Felülüzetése- ket tekintettel a jótékonyczélra köszönettel fogadunk és a két helyi hírlapban nyugtázzuk.Az ünnepély mű­sora: 1. Nyitány. L. Beethowen-től. Előadja a fő­gymn. zenekar. 2. A szarvasbogár és a rózsa Veit Vilmostól. Előadja a főgymn. énekkar. 3. A vén czi- gány Vörösmartytól. Szavalja Brandsch Gyula VII. o. t. 4. A Balaton háborgása. Ábránd Mihály Ignácz- tól. Zongorán előadja Liszer Emil VII. o. t. 5. Magyar népdalok Állaga Gézától. Előadja a főgymn. énnekkar 6. A holt költő szerelme Jókai—Liszttől. Szavalja Szintay Lajos Vili. o. t., Zongorán kiséri Czukor István Vili. o. t. 7. Szerenád az Ócskay brigadéros- ból. Előadja a főgymn. zenekar. 8. Jelentés a Kölcsey önképzőkör ez évi működéséről. Irta Kovács István köri főjegyző; felolvassa Schusteritsch Béla VII. o. t. 9. Torna induló Goll Jánostól. Előadja a főgymn. énnekkar. 10. Induló Inventino Rosastól. Előadja a főgymn. zenekar. — Fényes esküvő volt csütörtökön városunkban Dr. HortiJenő fővárosi ügyvéd,-földbirtokos esküdött örök hűséget Berger Anna kisasszonynak, Berger Ármin földbirtokos kedves leányának. Az esküvőn nagy és előkelő közönség jelent meg, mely egészen megtöltötte az örömszülők házát. A fiatal párhoz Fürth Ferencz főrabbi szép megható beszédet in­tézett. Este pedig fényes lakomára gyűltek össze a család jóbarátai, ismerősei s nagyszámú idegen ven­dég, hol számos pohárköszöntőben éltették a fiatal párt. A lakomán ott volt Debreczeni István polgár- mester és városunk intelligencziájának számos tagja. Ott volt a fővárosból Vázsonyi Vilmos országgyűlési képviselő is. Másnap az uj házaspár hosszabb nász- utra külföldre utazott. — A helybeli műkedvelők hir szerint a Sasokat akarják előadni a régi kaszinó könyvtára javára. Ez lesz a második előadás a régi kaszinó javára, a melyet a nyári színkörben tartanak meg. — írásbeli érettségi vizsgálatok. Főgimnáziu­munknak VIII-ik osztályában az osztályvizsgálatok f. hó 9. vették kezdetüket és 16-án végződnek. Az írásbeli érettségi vizsgálatok pedig folyó hó '0., 21., 22., 23., és 24-én fognak megtörténni. — Dalestély. A szombati dalestély, mely a polgári kaszinó nagytermében zajlott le f. hó 3 án morális dicsőségben nem szűkölködik, anyagi oldala azonban egyáltalán nem fényes. Pedig a dalestélyek a mostani vezetőkkel élükön olyan élvezetet nyúj­tanak, a mely minden finyás igényt kitud elégíteni. És ne kárhoztassa senki a vezetőséget, ha elfásulna a folytonos harcztól, küzködéstől, ha a közönség áldozatkészségében csalódva, leejtené az idealismus és az önzetlen munkálkodás zászlóját. Dicsőségteljes bukás volna, a közönségre azonban rásütné a hálát­lanság, erőszakos nem törődömség bélyegét. Az es­tély programmja kifogástalan, az egyes szereplők kitűnőek, az általános siker pedig ötszáz meg nem jelent egyén tapsaira is méltó lett volna. A dalegye­sület éneke „Megcsendült a kis kápolna harangja“ gyönyörű akkordokban csengett. Az ügyes és tapin­tatos Szabó Miklós karnagyot teljes elismerés illeti meg. Nagy László alispánnak „A dalról“ czimü ér­tekezletét Gsóti Márk egyesületi elnök olvasta fel. A felolvasás, a mily rövid, annyira szellemes, ötle­tektől duzzadó volt. A kiváló tollú iró szépért, ne­mesért hevülő lelkének harmonikus, dallamos meg­nyilatkozása a kis mü. Tapsokban nem volt hiány ! A dalegyesület éneke követte a felolvasást. Szépen, összhangzatosan adta elő a „Minden este furulyázom“ czimü népdalt. Kubinyi Bertalan pedig Hangay „Szavalat“ ezimü költeményét szavalta el. Igaz te­hetségre, előadói képességre valló szavalata sokszor kaczagtatta meg a gyér közönséget, nagyon meg­éljenezték, megtapsolták. A dalárda énekelte el „Mi volt nekem a szerelem“ ezimü darabot, mire a szép, kellemes estély szellemi része véget ért. A fesztelen mulatságot vacsora fűszerezte meg, mire az ifjúság magyaros hévvel és bravúrral lejtette a tánezot; majdnem virradtig ! Állatorvosok kinevezése. A földmivelésügyi miniszter Kaufmann Jenő nagybányai járási és városi kir. állatorvost Budapestre helyezte át s helyére László Endrét rendelte ki. Pécs sz. kir. város fő­ispánja Kovács Bálint nagysomkuti kir. állatorvost Pécsre a városi közvágóhíd igazgatójává nevezte ki. — Eljegyzés. Dr. Papp László fővárosi ügyvéd — városunk fia — e hó 3-án tartotta eljegyzését Szirch Camilla urhölgygyel Budapesten. — Tartós boldogság kisérje frigyüket! — A nagykárolyi rom. kath. egyházközség a folyó 1902. évre kivetendő egyházi és iskolai költségeinek egyháztanácsilag javaslatba hozott előirányzata s ki­vetési módozata, valamint az egyházközségi s mind­két temető pénztárnokaival szemben a felmentvények tárgyában való intézkedés végett f, évi május hó 19-én délelőtt 10 órakor a róm. kath. fiunépiskola nagytermében egyházközségi gyűlést tart, melyre az illető t. ez. jogosultak ezennel meghivatnak. Kelt Nagykárolyban, 1902. május hó 4-én. Az e g y h t elnökség. — Gyászeset. Mező Károlyt, a helybeli kir. pénz­ügyigazgatóság számvizsgálóját családi gyász érte. Kis fia, a á éves Sándor f. hó 7-én hosszas betegség után elhunyt. — Temetése f. hó 8-án ment végbe. — A család a következő gyászjelentést adta ki: Mező Károly és neje Nagy Mariska a maguk és gyermekeik : Mariska, Imre és Ilona nevében fájda­lommal tndatják, hogy kedves gyermekük, illetve test­végük Sándor folyó évi május hó 7-ik napján reggel 9 órakor élte 3-ik évében hosszas betegség után el­hunyt. A megboldogult folyó hó 8-ik napján délután 5 órakor fog a Nagymajtény-utczai 15. szám alatti halottas háztól a róm. kath. egyház szertartásai szerint a mesterrészi sirkertben eltemettetek Nagykároly, 1902. május 7. Béke és szeretet lebegjen hamvai felett! — Próbabál. Endrédy József városunkban jó hírnévnek örvendő tánezmester hat heti táneztanitási tanfolyamát befejezvén, f. hó 17-én szombaton az úri Kaszinó dísztermében próbabált rendez, melynek műsorába a legújabb és legdivatosabb tánezokat illesztette. Belépődíj felnőtteknek 2 kor, diákoknak 1 kor. A tiszta jővedelem a polgári leányiskola könyvtára javára fordittatik. — Ajánljuk e körül­ményt a közönség áldozatkész figyelmébe ! — Műkedvelői szinielöadás. A helybeli kath. le­gényegyesület — mint már említettük Pünkösd má­sodnapján mükedvelő-szinielőadásra készül. Előadni fogják Tóth Edének „A kintornás család“ ezimü népszínművét a következő szereposztással: SZEMÉLYEK: rergo Urerzon, norvati molnár Juczika, leánya — — — Dáma Ignácz, potya fiskális Ozv. Bimbó Mártonné — — Laczi, a fia — —- — — Kötő Károly, bakter, a fia Vendég asszony — — — Első ) . . — — Második ) leany — — Magda — — — — — Kókáné — — — — — Cziteráné — — — — Fúvó Máté, öreg kintornás Mari, leánya — — — — János bácsi — — — — Pista, fiatal kocsis — — 1- ső ) 2- ik ) Samu, molnárinas kocsis uuuci Del laltllJ Perge Erzsiké Dipold Kálmán Sándor Erzsiké Sinkay Mihály Deák Sándor Nagy Irma Jakab Erzsiké Nagy Margit Nagy Ilona Müíler Ilona Matesz Róza Gombért József Matesz Mariska Kinczli István Bálintfy Károly Kovács Sándor Török Lajos Popovics Rudolf Weiszer Dezső Winkler Pál Paluska Mihály 1-ső ) , , 2_jk ^ szegény ember Marczi, molnárlegény Az előadás próbái már javában folynak s az egye­sületnek sikerült oly szereplőket megnyerni, kiknek közreműködése a sikert biztosítja. A meghívókat a jövő hét folyamán fogják szétküldeni s az előadásra felhívjuk a közönség figyelmét annyival inkább, mert az a fáradtság, melyet egy ilyen nehéz darab be­tanulása igényel, igen megérdemli a közönség támo­gatását. — Felhívás A Nagykárolyi ipartestülettől. Az összes képesítéshez kötött kézműiparo sokhoz. A nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnák az összes iparos és segéd, valamint a tanon- ezok neveinek az adóügy tekintetében leendő kimu­tatása tárgyában 15299—1902. sz. alatt kelt, az ille­tékes iparhatósággal és az ipartestülettel közölt körrendeleté értelmében, de az iparosoknak a saját megadóztatásuk érdekében is szükségesnek mutat­kozik, hogy mindazon iparos, aki 1886. évtől a jelen ideig segédet vagy tanonezot alkalmazott, bár tőle az eltávozott, de tévedésből a segéd vagy tanoncz- lajstrom-nyilvántartásból azt kitörölni elmulasztotta, felhivatik, hogy e végből az ipartestületnél legké­sőbb folyó évi julius hó 1-éig (a segédnek vagy ta- noneznak a nyilvántartásból törlés végett) megje­lenni annyival is inkább el ne mulassza, mert ellen­kező esetben a nyilvántartásban nevén nyilvántartott segéd vagy tauoncz után jövedelmi adóval fog meg­rovatni. Nagykárolyban, 1902. évi május hó 7-én.

Next

/
Thumbnails
Contents