Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY szólalt fel a tárgyhoz. Mert igy bármilyen szépek voltak is az esperes ur fejtegetései, bizonyos felekezeti színezetet nyertek, a minek czélzata pedig távol állott az indítványozótól. E kérdésben egy közvetítő indítvány találta meg a közép utat, a melyet magáévá is tett a közgyűlés. Egy kis érdekes epizódja is volt a közgyűlésnek. A régi székház tatarozást igénylő rozzant volta volt oka a kis szó háborúnak, a mi az alispán és két országgyűlési képviselő közt lefolyt Ugyanis az alispán azzal érvelt, hogy ha megkezdjük a székház épületének javítását, talán a további munkálatok fedezését az állam veszi át, a mire Böszörményi Sándor tagadó kózbeszólást tett. Erre az alispán szintén közbeszólókig azt a tréfás megjegyzést tette : Nem szeretem a kétségbeesett képviselőket. Ez indította felszólalásra Böszörményi Sándor és Papp József képviselőket, a kiknek az alispán válaszolt. Ekként egyik fél sem maradván adósa a másiknak, befejeződött az inczidens. Különben constatáljuk azt, hogy mostani országgyűlési képviselőink sokkal nagyobb tevékenységet fejtenek ki fent a vármegye érdekében, mint az előző cziklus képviselői s ha valaki ezt tudja, az alispán ur az s igy a reájuk vonatkozó megjegyzés csakis tréfás közbeszólás lehetett. A közgyűlés lefolyását az alábbiakban adjuk : * * * Gr. Hugonnai Béla főispán lelkes éljenek között elfoglalva az elnöki széket, beszéde elején kegyeletes szavakkal adózott az elhunyt Horánszky Nándor kereskedelmi miniszter emlékezetének. Körülbelül a következőket mondta. Ha egy pillantást vetünk a tárgysorozatra, az mindjárt az első helyen olyan gyászos eseménynyel foglalkozik, a melynek bekövetkezte az egész országban érezhető volt. És bár Horánszky Nándor volt kereskedelmi miniszter gyászjelentésére előterjeszti az állandó választmány javaslatát, de azért ő e helyről nem mulaszthatja el azt. hogy szinte kifejezést ne adjon a közéletet ért veszteség feletti fájdalomnak. Mindnyájan ismerik Horánszky működését, a ki 40 éven át, becsületességgel, nemes ambi- czióval és vasakarattal szolgálta hazája érdekeit s követendő példát adott nekünk ebben. S mikor a közélet emberére nézve bekövetkezett az a kedvező pillanat, hogy a tevékenység terére lépjen, a hol eszméit és terveit megvalósíthatja, akkor a kérlelhetlen sors kiragadta őt jobbjaink sorából. Az elhunyta felett érzett általános részvéttel szemben azért szükségesnek tartotta ő is kifejezést adni az elnöki székből a nagyveszteség feletti részvétnek. Áttérve ezután a tárgy- sorozat többi tárgyaira, rámutatott arra, hogy sok, a vármegye érdekeit érintő ügygyei fognak a t. bizottsági tagok foglalkozni, sőt ezek között több olyan is van, a mely a vármegye áldozatkészségét is igénybe veszi. Azonban ismerve a vármegye közönségének a közügyek iránti meleg érdeklődését, hiszi, hogy a napi rendre tűzött ügyek a közjó javára nyernek elintézést s ezen reményben, még egyszer üdvözölve a bizottsági tagokat, megnyitotta a közgyűlést. (Éljenzés). Ezután a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az áll. választmány javaslatát, a mely szerint a vármegye közönsége jegyzőkönyvi részvétének ad kifejezést Horánszky elhunyta felett s erről a családot és a kereskedelmi minisztériumot is értesíti. A közgyűlés tudomásul vette Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter levelét, a melyben megköszönte a vármegye nevében hozzá intézett búcsú sorokat. A pótadók. Négyféle pótadó kivetése volt napirendre tűzve. S daczára ennek csak is a székház kijavítása költségeire előirányzott V2 százalék és a helyi érdekű vasutak segélyezésére javasolt 1 és V2 százalék pótadó tárgyalásánál volt vita. Az 1 százalék közművelődési pótadót minden vita nélkül megszavazta a közgyűlés 139 szavazattal, 7 szavazat ellenében. Félreértés kikerülése végett kénytelenek vagyunk jelezni azt, hogy a magyar közművelődési pótadót ellenző 7 szavazat nem nemzetiségiek, de magyar emberek köréből került ki. Atisztviselői nyugdíj alap javára javasolt 1 százalék pótadót 139 szavazattal, 6 szavazat ellenében szintén megszavazta a közgyűlés. A székház kijavítási költségeire V2 százalék pótadó megszavazását már egy kis esz mecsere előzte meg. Nagy László alispán részletesen ismertette azon tűrhetetlen állapotot, a mely a székház épületénél észlelhető, s a mely azonnali tata- rozási munkálatokat igényel. Már évekkel ezelőtt felment egy 14 ezer forinttal előirányzott költségvetés a kormányhoz, hogy segélyt adjon, azonban a miniszter tagadó választ adott. Most azonban már oda fejlődött az épület rozzant volta, hogy a fedél, egyes helyeken becsorog, a lépcsőház alap oszlopai meginogtak. A kijavítási tervezetet azért akként készítették el, hogy uj lépcsőzetet építenek, úgy hogy az igy megnyert helyen ruhatárt és más mellékhelyiséget rendeznek be. A munkálatokat, a legszükségesebbeken kezdve, négy évre osztották be. Ajánlja azért az állandó választmány véleményének elfogadását. D o m a h i d y Sándor azt indítványozta, hogy a határozatból hagyassák ki azon rész, miszerint négy évre kötelezi a vármegye magát a javitási költségek fizetésére, hanem csak a f. évi V2 perczentes pótadó szavaztassák meg a legszükségesebb költségek fedezésére. Böszörményi Emil azt hozta fel, hogy a javitási költségeket máshonnét is lehet fedezni, nevezetesen a vármegyei székházban elhelyezett állami hivatalok bérét kell kérni a kormánytól. így a főispáni természetbeni lakás fejében a kormány a főispánoknak évenkint 1000 frt lakbért vont le. Követelje a vármegye ezen összeget 30 évre visszamenőleg s mindjárt lesz alap a tatarozási költségekre. Papp Kálmán is ily értelemben szólalt fel, ellenben Isaák Dezső és Kende Zsigmod megszavazták a pótadót. Miután az alispán is hozzá járult Domahidy Sándor azon indítványához, hogy ne legyen szó a határozatban a négy évi költségekről és csak is a határozat fejezetében legyen nyoma annak, hogy az összes javitási költségek 2 százalék pótadó összegére rúgnak, a közgyűlés 140 szavazattal, 35 ellenében megszavazta ezt a pótadót is. A helyi érdekű vasutak segélyezésére előirányzott í és fél százalékos pótadó kérdése is élénk Miskusszióra adott alkalmat. A javaslat az volt, hogy a nagykároly— m.-szalka—-csapi h. é. vasútra 300 ezer és a Szatmár—bikszádi vasútra 80 ezer korona segélyt szavazzon meg a közgyűlés hason értékű törzsrészvények ellenében, s ezen összeget kölcsönnel fedezzék, a melynek törlesztésére évenként 1 és fél százalékos pótadót szavazzanak meg. E kérdésnél is Nagy László alispán ismertette az ügy állását. Nevezetesen rámutatott arra, hogy midőn a miniszter a közúti költségvetés tárgyában határozott, utalt arra, miszerint a helyi érdekű vasutak segélyezése pótadó utján lesz eszközölhető. Másrészről megfontolandó az is, hogy ha a kérdéses Nagykároly—csapi vasút nem létesül, akkor a vármegye kénytelen lesz elkészíteni a sokkal többe kerülő, hadászatilag fontos Nagykároly—v.-naményi törvényhatósági utat. Domahidy Elemér meleg szavakban kelt védelmére a nyíri vasútnak. Mindkét vasutat fontosnak tartja az érdekelt vidékre nézve, de mert ő inkább ismeri a nyiri vasút kérdését, csak erről szól. Annyit tud, hogy ezen vasút kiépítése távol áll minden magán érdektől, mert ehez van kötve egy oly vidék ekzisztencziája, tovább fejlődése, a mely e tekintetben nagyon el lett hanyagolva. Ha megtekintjük a térképet, azt látjuk, hogy minden vidéknek van vagy közutja, vagy vasútja, kettő kivételével a nyírség és az erdődi járás kivételével. A nyirvidéknek nagy szüksége van a vasútra, mert nyáron a nagy homok, télen a sár járhat- lanná teszi ott az utakat. Elismeri ő azt, hogy a többi vidék sincs teljesen kielégítve, de azért jelenben elsőrendű kérdésdésnek a Nyirvidék segélyezését tartja, mert gyenge földjei vannak s még terményeit sem képes a jelenlegi közlekedési utak mellett értékesíteni. Minthogy pedig a vasút helyett követelt köves ut jóval többe kerülne, pártolja az állandó választmány javaslatát. Miután meg G r ó s z Áron felszólalt volna a bikszádi vasút érdekében, a közgyűlés 138 szavazattal 10 ellen megszavazta ezt a pótadót is. A választások. A nagysomkuti főszolgabírói és az ötödik aljegyzői állás betöltése volt napirendre tűzve. Többen vitát provokáltak oly irányban, hogy a nagvsomkuti főszolgabírói állás betöltése nem lévén szerintük törvényesen 8 nappal előbb közhírré téve, a választás meg nem tartható. Ily értelemben szólalt fel Bay Lajos, Böszörméuyi Emil, Luby Géza, ellenben Kende Zsigmond, Almássy Ignácz és Révész János a választás megtartása mellett érvelt. Miután a közgyűlés elhatározta, hogy nem veszi le a napirendről a kérdést, a mennyiben a törvény világosan elrendeli, hogy a megüresedett állások a legközelebbi rendes közgyűlésen töltendők be, a közgyűlés a kijelölő-bizottságot a következőleg alakította meg: Kende Zsigmond, N. Szabó Antal, Isaák Dezső, Domahidy Sándor, Kölcsey Antal és Szuhányi Ödön. A szavazatszedő küldöttség tagjai lettek Szegedy Antal elnöklete alatt, Böszörményi Sándor és Mada- rassy Dezső. Szavazásra azonban nem került a dolog egyik állás belöltésénél sem. Mert a nagysomkuti főszolgabírói állásra jelölt dr. Péchy Péter, Eötvös Róbert, Takács József és Kállay Ödön közül közfelkiáltással dr. Péchv Pétert választották meg. Hasonlóképen az ötödik aljegyzői állásra kandidált Kerekes Zsigmond és dr. Radeczky Ágoston közül közfelkiáltással Kerekes Zsigmondot választotta meg a kögyülés. A Rákóczy hontalanságát kimondó törvény eltörlése. Heves vármegye közönsége átirt a Rákóczyt, Thökölyt és Bercsényit kisebbítő és hontalanságukat kimondó törvények törlése iránt. E tárgyban Luby Géza szólalt fel s a hazafi kegyelet meleg hangján emlékezett meg a magyar szabadság hőseinek emlékezetéről és a hazafias felháborodás hangján szólt arról a korról, a mely egy Rákoczy hontalanságának kimondására tudott vetemedni. Luby beszéde olyan kerekded, ügyes és hatásos volt, a mely köztetszést aratott. Talán ez volt legsikerültebb beszéde, a melyet gyűlés termünkben tőle hallottunk. Fejtegetései minden igaz magyar ember lelkében visszhangra találtak. A közgyűlés elfogadta az állandó választmány véleményét és Heves vármegye szellemében szintén fel ir e tárgyban az országgyűléshez. Az 1848. XX. törvényczikk végrehajtásáról. E tárgyban Biki Károly adott be indítványt az iránt, hogy Írjon fel a közgyűlés az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása iránt a képviselőházhoz. Az állandó vá- I lasztmány véleménye az volt, hogy a mennyiben e kérdéssel már a képviselőház is foglalkozott, e tárgyban tartsa függőben a vármegye közönsége elhatározását. E tárgyhoz elsőnek is az indítványozó Biki Károly szólott hozzá, részletes és megható képét nyújtva annak, hogy a protestáns kisebb egyházak mennyire túl vannak terhelve egyházi és iskolai adózásokkal, úgy hogy azok pusztulásától lehet tartani, a mi magyar nemzetiségi szempontból helyrehozhatlan hiba volna. Minthogy pedig szerinte az állandó választmány véleménye tág kaput hagy fenn arra nézve, hogy ez a kérdés azon kényelmesen kikerüljön a közgyűlési teremből, indítványozta, hogy Írjon fel a közgyűlés e tárgyban a képviselőházhoz. Böszörményi Sándor rámutatva azon körülményre, hogy maga a protestáns konvent sem kívánja a kérdéses törvénynek szószerinti végrehajtását, hanem csak azt, hogy a protestáns egyházak szükségletei 10 évről 10 évre állapíttassanak meg s ily arányban utaltassák ki az állami segély, indítványozta, hogy ily értelemben írjon fel a képviselőházhoz a közgyűlés. E kérdéshez még hozzászóltak Nagy László alispán, Mártha Sándor es Luby Géza s a többség Böszörményi indítványát fogadta el. Egyéb ügyek. Az önnálló-vámterület kérdésében Nagy-Várad város átirata folytán szintén fel ir a vármegye a képviselőházhoz az önnálló-vámterület mellett. Az alispán jelentését, a melyet a biz. tagok között kiosztottak, tudomásul vette a közgyűlés. A Kossuth szobor ügyében Luby Géza által beadott indítványt elfogadták. A vármegyei központi választmányban megüresedett helyet, Nagy Sándor tb. főjegyzővel töltötték be. A Széchényi-Társulatba, az uj alapszabályok értelmében a vármegye közgyűlése 100 tagot választott be. Mártha József biz. tag indítványt adott be Papp Kálmán várnagy ellen korteskedés miatt a fegyelmi eljárás elrendelése iránt. Miután a t. főügyész kimutatta azt, hogy ily czimen a várnagy ellen a fegyelmi eljárás el nem rendelhető s Nagy Éászló alispán szellemesen válaszolt Mártha József indítványozónak, a közgyűlés az indítványt elvetette. A közgyűlés elfogadta az alispán az iránti indítványát, hogy a kir. járásbíróság és pénzügyigazgatóság hivatalos helyiségeinek kölcsönö; kicserélése iránt írjon fel. Elhatározták, hogy Kölcsey F'erencz csekei sírját közadakozás utján fogják helyreállítani s az adományok gyűjtésével az alispánt bízták meg. Az 1902. évi közúti költségvetést elfogadta a közgyűlés. Tisza Kálmán elhunyta felett részvétét nyilvánítja a vármegye közönsége a család előtt. A nagykárolyi és m.-szálkái főszolgabírói hivatalnál egy-egy dijnok rendszeresítése iránt felírnak a belügyminiszterhez. A. Máté-Szalkán kért harmadik gyógyszertár felállítását nem véleményezte a közgyűlés. A vármegyei pénztárak megvizsgálására a maga kebeléből Keök Gyulát, Debreczeni Istvánt és dr. Adler Adolfot küldte ki a közgyűlés. A tárgysorozatba felvett többi ügyeket is letárgyalta a közgyűlés, s a második napon, a főispán éltetésével véget ért. A Kölcsey Egyesület t. tagjaihoz! Miután hivatalos dologban távol kell lennem, nagyságos Palczer Ernő alelnök ur pedig egyházi teendői miatt el van foglalva, kénytelen vagyok a május hó 4-ére kihirdetett közgyűlést május hó 11-re elhalasztani, a mikor ugyanazon programmal fog a közgyűlés megtarttatni. Nagy-Károly, 1902. május 3. Nagy László, elnök. H I LN E K. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a tegnap reggeli vonattal Budapestre utazott. — Honvédségi előléptetés. Dr. Elbel Károly II. oszt. főtörzsorvos, a IV. honv. kerület egészségügyi főnöke, I. oszt. főtörzsorvossá, hadusfalvi Lud- mann Gyula ezredes, a 12. honvéd-gyalogezred volt parancsnoka, tábornokká neveztetett ki. — Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó évi április 27-éu rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgyát a kórházi bizottság javaslata képezte, hogy folyó évi május 1-től kezdve a kórház bevételei továbbra is ott kezeltessenek. A közgyűlés felír a belügyminiszterhez, hogy a kórházi bevételeknek a közkórházban leendő kezelését engedélyezze. Ezzel a rövid közgyűlés véget ért. — Bírói kinevezés. Szabó István szinyérváraljai járásbirósági albirót Sz.-Váraljára járásbirónak nevezték ki. — Az iskolai évzáró ünnepélyt a helybeli főgim- nasiumban az idén f hó 17-én tartják meg. — Doktorrá avatás. Sternberg Zoltánt, városunk fiát a budapesti m. kir. tudományegyetemen a napokban az összes jogtudományok tudorává avatták. Gratulálunk ! — Megsemmisített választások A m. kir. köz- igazgatási bíróság a nagydobosi vármegyei bizottsági tagválasztás megsemmisítése ügyében hozott vármegyei igazoló és bíráló választmányi határozatokat jóváhagyta. — A vármegyei állandó bíráló választmány május 2-án tartott ülésében a mező- petrii vármegyei bizottsági tagválasztás megsemmisítése ügyében hozott vármegyei igazoló választmányi határozatot jóváhagyta.
