Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-10 / 10. szám
SZATM ARMEG Y El KÖZLÖNY történő erdősítést pedig legkésőbb folyó évi deozember hó 25-ig az erdősités helyének, telekkönyvi számának a terület nagyságának (k. holdakban) az erdősítésre használt fanemek, illetve fanemeknek s ütóbbi esetben azok elegyarányának pontos megjelölése mellett nálam jelentsék be. A pályázati feltételek meg nem tartása a versenyből való kizárást vonja maga Után. Budapest, 1901. évi január hó. M. kir. földmivelésügyi minister. 4980—1901. sz. Rozsály községnél bejelentetett, hogy Rozsály község elöljárósága által 1901. évi február 2-án Isaák Elemér ur nevére kiadott 50. községi s 012735 törvhatósági, három darab koros pejlóról és 51 községi és 012736 törvényhatósági sz. a. egy drb 7 éves sárga kancza lóról szóló marhalevél elveszett. Ezen marhaleveleket semmiseknek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1901. évi márczius 2-án. Nagy László, alispán. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartotta márczius havi ülését. Jelen voltak : gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Nagy Béla, Domahidy Sándor, Szuhányi Ödön, Luby Géza, Böszörményi Sándor biz. tagok. — Kemény Alajos, Kováts Béla, Ilosvay Ferencz, Majos Károly, Kacsó Károly, dr. Schönpflug Richárd, Zsiga Miklós, Luby Béla szakelőadók. — Kende Zsigmond Jékey Zsigmond, Isaák Dezső, Nemestóthi Szabó Antal és Balázsy József biz. tagok elmaradásukat kimentették. Rába László, szolgabiró letette a bizottság előtt az elsőfokú erdei kihágási bírói esküt. Az alispán midőn bejelentette, hogy az ülésről távollévő biz. tagok elmaradásukat kimentették, tudatta egyúttal azt is, hogy Isaák Dezső biz. tag. azért maradt el az ülésről, mert Jeney Dániel vármegyei biz. tag, a vármegye volt főjegyzője elhalt s táviratilag Isaák Dezsőt kérte fel, hogy a temetésen a vármegyét képviselje és koszorút tegyen a ravatalra. Ugyanis ő a mai ülés miatt, a többi tisztviselők hivatalos teendőik, a sorozás miatt akadályozva voltak abban, hogy a temetésen a vármegye közönségének képviseletében megjelenjenek. Sajnálja, hogy úgy alakultak a viszonyok, hogy a vármegye egy volt főjegyzőjének temetésén a központból senki sem lehetett ott. Ugyancsak bejelentette az ülés elején az alispán a bizottságnak azt is, hogy dr. Serly Gusztáv főorvos és Gőnyey István tb. főjegyző a sorozás miatt és Nagy Sándor aljegyző súlyos betegsége miatt nem jelenhetvén meg az ülésen, ezek referádáit a többi előadók fogják referálni. A közig, bizottság az egyes szakelőadók által összeállított éves jelentést minden vita nélkül felterjesztette a miniszterelnök úrhoz. Luby Géza emlékezetébe hozza a bizottságnak azt, hogy az egyik közelmúlt ülésen elhatározta a bizottság, hogy az uj Szamoson, Matolcsnál tervezett állandó hid létesítése érdehogy szívesen hallgatják az ő motyogását, hát kegyesen fel is önt a mértékén a jó vastag tejből és elmondja, hogy megint két ezüst forintot küldött neki Gligor, hogy ne lásson szükséget. — Drága fiú, jó fiú ez a Gligor! — hajtogatja büszkén — s a császár úgy szereti! És amikor a császár nevét ejti ki a vén oláh nő, valami alázatos, mély áhitat ömlik el a ránczos, sárga arczán és fel néz az égre. Bizonyára a magas - ságos Istennel áldatja meg a drága jószivü császárt, aki úgy szereti a szegény oláh asszony fiát. Hanem furcsa dolgokat kezdenek beszélni az öreg asszony háta megett. Azt mondják egy szó sem igaz abból, amit a fiáról mond el, nagy dicsekedve. Márhogy egy ilyen vén asszony hazudna, ilyen szürkülő fejjel, ilyen ránczos képpel! Na, ezt biztosan a daszkál sógora találta ki, irigyli talán a Gligor jó sorsát. Hajh, mert irigy ember ez az ember. Ám, hogy egyszer nagy szüksége van Gligor anyjának két forintra, s azért a szomszédban jár, kitudódik valami. Mert megkérdi a szomszéd, mire való annyi pénz egyszerre. Az öreg asszony ám hallgat, s a szomszéd nem firtatja tovább, hanem belenyúl a tüszőjébe; A daszkel sógora másnap tudja, hogy a Gligor anyja két ezüst forintot küldött a fiának a postán Bécsbe. — Nem lehet az! — mondja a sánta kőmives, Bogdán Tódor, a Juonnak a fia. Nekem ma reggel mondta az asszony, hogy ő kapott két forintot Gli- gortól. A dászkel sógora csak erősködött, hogy ő nem beszél a szélnek. Na, ez határozottan van mondva, igaz lehet. Aztán az is furcsa, hogy a Gligor anyja most annyi málélisztet ad el. Mire kell annyi pénz ? Na, na! — lassabban azzal a császárral! kében felír a miniszterhez és a feliratot küldöttség utján adja át. Kérdi, hogy áll ezen ügy jelenben, mert az ottani állapotok tarthatatlanok, amennyiben már 45 nap óta nem jár a hidas és igy a mátészalkai és fehérgyarmati járás elvan zárva egymástól. Az alispán felvilágosítja felszólalót, hogy a küldöttség nem jött össze a kitűzött időben s igy a múlt ülésen határozatba ment, hogy a feliratot egyszerűen felterjesztik a miniszterhez. A Luby által felemlített közlekedési akadályok tekintetében felvilágosítást fog kérni a kir. íolyam- mérnöki hivataltól és esetleg jelentést tesz a miniszterhez. Érdekes tárgya volt az ülésnek Demián György és társai, a bajfalusi körjegyzőséghez tartozó községek előjárói által, Barthos Mihály körjegyző fegyelmi ügyében közvetlenül a belügyminiszterhez beadott panasz, a melyet panaszosok kinyomattak s a biz. tagoknak, lelkészeknek s körjegyzőknek is megküldték, s a melyben a járási főszolgabíró és a vármegyei közigazgatás ellen súlyos vádakat emeltek, a sikkasztások elpalástolása és el- tussolása miatt. A közigazgatási bizottság, a hozzá leküldött kérvényt jelentéstétel végett kiadta Dienes Dezső főszolgabírónak s igy került az ügy a bizottság elé. A jelentés alapján a tényállás az, hogy az alispán három számvevővel is megvizsgáltatta a községek számadásait s kiderítette, hogy Barthos Mihály körjegyző volt segédje Verneczi Lambert követte el a sikkasztást. Időközben Barthos Mihály körjegyző lemondott s igy a további eljárást abban hagyták ellene, de mert felelős volt segédje fényéiért, elmarasztalták a sikkasztott összegben s a községi bírókat utasították, hogy Barthos Mihály hátrálékban maradt körjegyzői fizetését hajtsák be s azt a hiányzó összeg fedezésére fordítsák. A több- rendbeli vizsgálatnál mindig képviselve voltak a körjegyzőségekhez tartozó összes községek és dr. Lukács László laczfalusi gör. kath. lelkész is és az összes határozatok jogerőre emelkedtek, mert azok ellen felebbezéssel senki sem élt. Midőn azonban végre a volt körjegyző hátralékos fizetésének behajtását erélyesen szorgalmazta a hatóság, hogy az a hiány fedezésére legyen fordítható, ekkor álltak elő a községek, illetve, mert ezek csak statisták, Lukács László a belügyminiszterhez intézett panaszszal. A bizottság a főszolgabíró felvilágosító jelentését felterjeszti a belügyminiszterhez s a mennyiben a panaszos kérvényben rágalmazó kifejezések foglaltatnak s ezen beadványt röpirat szerüleg terjesztették a szerzők, egyben felkéri a belügyminisztert, hogy a közvádló által a rágalmazás miatt indíttassa meg a bűnvádi eljárást a kiderítendő szerzők ellen. Aztán meg amint kezd kiderülni lassacskán sorra, hogy a Gligor bizony nem nagyon parádézhatik ott fönn Becsben, mert az anyja küld neki bankókat, hát a sibisániak hite is megrendül. Mert hogy a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen s ha Gligor a koronát őrizné, hát bizonyára megfizetné a császár a fáradságát A Gligor anyja megneszeli, hogy mi egymást beszélnek az emberek. Fel is fortyan, mikor a tejet méri reggelente. Na hát igaz! Bizony pénzt küld ő Gligornak! De hát beteg a szentem. Ispotályba van. Aztán pénz kell az orvosságra. Hanem erre a kifakadásra megint gúnyosan mosolyognak az emberek. Mert tudnivaló, hogy katonát ingyen gyógyitanak. Ez ki jár neki, mert védi a hazát. Na, na, — ismét félre jár az öregasszony nyelve ! Minthogy ki is tudódik ez szépen, amikor a jövő évben a sibisáni czigány kovácsnak az öcscsét is elviszik Bécsbe császár katonájának. Manu Vaszilie megírja aztán töviről-hegyire a Gligor sorát. Már hogy a Gligor nagyon lump, garázda ember. Mindig korcsmázik és mindig megkésik a hazajövetellel. Dehogy is őrzi a koronát. Őrzi az bizony a. . . . mindjárt megmondja micsodát! — a kaszárnya áristomot, vegyítve „egyes“-sel. Hajh, rossz vége lesz ennek az embernek! Hanem amit a Manu Vaszilie irt, igazán nem mondják meg a Gligor anyjának. Még a dászkel sógora is elhallgat s szótlanul hajtja meg a fejét, amikor a ránczosképü öreg oláh asszony áldja a drága, jószivü császárt, aki olyan, de olyan nagyon szereti a fiát, hogy a koronát őrizteti vele. . . . Saentléleki. Az alispán havi jelentése szerint január hóról átjött 803 ügydarab, februárban bejött 3386 összesen 4189 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3094 ügydarabot. Január hó végén hátralékban maradt 188780 kor. 83 fillér útadó, erre befolyt febr. havában 13587 kor. 25 fillér, hátralékban maradt február hó végén 175193 kor. 58 fillér. A szatmári dohánybeváltó hivatal. Tekintetes Szerkesztő Ur! A Szatmár és Vidéke legközelebbi számában olvastam egy czikket, a mely Szatmáron dohánybeváltó hivatal felállítását sürgette. Ez eszme felvetésére, a Szatmár vidéki dohány- termelők érdekeitől eltekintve, az adott alkalmat, hogy a nagykárolyi dohánybeváltó hivatal helyiségeinek elégtelensége miatt, a kormány már tavaszszal tervbe vette azt, hogy Nagy-Károlyban két uj dohányraktárt építtet s ezért mi elérkezettnek látnánk az időt arra, hogy az egyik uj raktár Szatmáron építtessék fel vagyis a nagykárolyi mellett Szatmáron is létesítsenek dohánybeváltó hivatalt. Ez az eszme olyan jogos és méltányos követelményeket elégít ki, hogy az ellen talán még érvelni sem lehet. Ugyan is ha áll az, hogy a nagy károlyi dohánybeváltó hivatal forgalma oly nagy, hogy ott két uj raktárt kell felállítani, miért nem lehetne az egyiket Szatmáron létesíteni, a mikor a mi érdekünk, a dohánytermelők érdeke ezt kívánja. Mert sok költséggel, fáradtsággal és alkalmatlansággal jár az, hogy p. o. Dara, Óvári, Számos-Becs, Kis-Peleske st'o. községek termelői Nagy-Károlyba szállítsák a dohányt, a mikor úgy is át kell menniök Szatmáron. Vagyis az a helyzet ma, hogy a nagykárolyi dohánybeváltó hivatal mai kerületét tekintve, az ahoz tartozó megyei dohánytermelő községek közül csakis Dengeleg, Domahida, Iriny, Mérk, Vállaj esetleg Tőke-Terebes és Gyöngy feküsznek közelebb Nagy-Károlyhoz, mig ellenben Berencze, D.-Apáti, Csenger, Angyalos, Tatárfalva, Számos-Becs, Gacsály, Kis-Peleske, Czégény-Dányád, Vámos-Oroszi Szamos- Kóród, Ivácskó és Homoród sokkal közelebb esnek Szatmárhoz, mint Nagy-Károlyhoz. Azért nekünk, szamosmenti dohánytermelőknek nem az a kívánságunk, hogy Nagy-Károlyban szüntessék meg a dohánybeváltó állomást, hanem az, hogy Szatmáron is állítsanak fel az említett községekre kiterjedő hatáskörrel. A szatmári beváltó hivatalhoz kellene még csatolni Fülesd, Kömörő és Kölese községeket, a melyek most a v.-naményi dohánybeváltó hivatalhoz szállítják termelésüket. A nagykárolyi beváltó hivatal hatásköre megmaradna a vármegye Nagy-Károly és esetleg erdődi járására és Szilágy vármegye tasnádi járására s ha hozzá csatolnák még Részegét és Szaniszlót, a mely most Mihályfalvához tartozik és Nagy-Ecsedet, a mely Nyir-Bártorba szállítja jelenben a dohányt, a nagykárolyi beváltó hivatal hatásköre még mindig 900 holdra terjedne ki, holott a szatmári csak a remélhető pót- termési engedélyekkel fogja ezt a számot megközelíteni. Mi tehát nem akarunk Nagy-Károiy rovására Szatmárnak beváltó hivatalt szerezni, de érdekünk azt parancsolja, hogy a szatmári hivatal felállítását most, midőn a nagykárolyi dohánybeváltó helyiségeket két épülettel akarják kibőviteni, mikor a múlt évben is körülbelül 1000 métermázsa dohányt máshová kellett szállítani a helyiségek elégtelensége miatt, jogos igényeink is kielégítést találjanak a szatmári hivatal felállításával. Hisz kényelmetlen helyzetünket rég érezte maga a kormány is, a midőn éveken át Csen- gerben időszaki beváltó hivatalt tartott fen azért, hogy a Szamosmenti termelők közelébb érhessék el a beváltó hivatalt. Felkérem azért a tek. szerkesztő urat, hogy jelen soraimat becses lapjában, a mely az egész vármegye érdekeit van hivatva támogatni, közzé tenni szíveskedjék, mert ez által nagy szolgálatot tesz a szamosmenti dohánytermelőknek. Sxamosháti. Készséggel közöltük a fentebbi czikket, mert aktuális és közérdekű volta kétségbe nem vonható. De a mikor helyt adunk a szabad vélemény nyilvánitásának, engedje meg Szamosháti ur, ha arra pár észrevételt teszünk. Mi elismerjük azt, hogy sok igazság rejlik abban, hogy a szamosmenti községeknek könnyebb volna dohánytermésüket Szatmárra szállítani, mint Nagy- Károlyba. Elismerjük azt is, hogy az ajánlott tervezet mellett a nagykárolyi dohánybeváltó hivatal érdeke sem csorbulna, bár mai napság, a városok egymás közti versenyében nem szokás az a nagylelkűség, hogy egy meg levő intézmény tervbe vett kibővítéséről lemondjanak csak azért, hogy a szomszéd városnak is jusson belőle. Mondjuk, mind ettől eltekintve nem zárkóznánk el a jogos igények elől, ha nem féltenénk a nagykárolyi hivatal jövőjét. Mert ha idővel Szilágy vármegye ki tudja azt eszközölni, hogy ott is állítsanak fel beváltó hivatalt, ez a nagykárolyi hivatal halálát jelentené, mert kerület nélkül maradna. De hát nem hisszük, hogy az egyhamar bekövetkeznék, a mikor Ér.-Mihályfalván is van bevátó hivatal. Kijelentjük azért, hogy a tervezetet ha egyáltalán elfogadnók, azt csak azzal a feltétellel tennénk, ha
