Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-16 / 24. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY tői a vizsgálatoktól függ, hogy megmaradnak-e a pályán, melynek a diploma a végczélja, vagy más pályára lépnek, ahol a kéz munkája a szellemével párasulva segíti az embert az érvényesülésre. Nem csak a fiuk gondja ez, hanem a szülőké és a tanároké is. A kötelességét lelki- ismeretesen teljesítő tanárnak inkább módjában van kiismerni a tanuló hajlamait és képességeit és ebből az ismeretből az a lelkiismereti kötelesség háramlik reá, hogy a válaszúton, a vizsgák előtt őszintén tárja fel a helyzetet a szülők előtt. Önök fia nem való a diplomás pályára, adják kézmivesnek ! Ezzel az őszinte kijentéssel be sok tanár, be sok embert mentett volna meg a keserű kenyértől, az elzülléstől és hány szülőnek szerzett volna nyugodalmat és megelégedést késő napjaikra ! A tanár, aki nem tesz igy csak olyan súlyos mulasztást követ el, mintha valami fegyelmi mulasztást rónának fel neki bünül. A hivatásának élő tanár ne csak az Írott törvénynyel, szabályokkal szemben teljesítse kötelességét, hanem rója azt le a társadalommal szemben is, melyet ő nevel és a szülővel szemben is, aki benne feltétlenül megszokott bizniv Őszintén szólván, bizony kevés ilyen tanár van ! Az óriási testület legtöbb tagját elfoglalja a maga küzködéses exisztencziájának biztosítása s csak az iskolában, a padok között törődik a diákkal. Azután meg nem is nevelik úgy tanárainkat, hogy rászokjanak az önálló vélekedésre, a tanár csak olyan terhes munkának nézi munkakörét, mint a bürók hivatalnokai. Igaz, hogy van rá okuk, nem egy. Nehéz rajongani, ideálokat belevinni abba a munkába, amely hálátlan úgy anyagi mint erkölcsi bér tekintetében .... Mint minden esztendőben, aratunk most is; adja Isten, hogy jobban arassunk, mint a múlt évben. Választási mozgalmak. A nagykárolyi kerületi néppárt úgy látszik erős akcziót fejt ki. Erre mutat az, hogy szept. 23-án d. e. Mező-Teremen és délután Csanáloson nagy néppárti gyűlés lesz, a melyen részt vesz a központból gr. Zichy Nándor, továbbá Molnár János apát, Kálmán Károly és BuzáthFerenczországgyűlési képviselő is. A néppárti gyűlés progrmmja. Af. hó 23-iki Mező-Teremi és csanálosi néppárti gyűlés programja a következő: 1. Elnöki megnyitó, tartja Zichy Nándor gróf. 2. Mit tett eddig a néppárt ? fejtegeti Molnár János apát, országgyűlési képviselő. 3. A néppárt és a nép bajai, tartja Buzáth Ferencz országgyűlési képviselő. 4. A néppártról, tartja Kálmán Károly országgyűlési képviselő. 5. Elnöki zárszó. Ezen kivül Mező- Teremen román nyelven beszédet tart a néphez dr. Barbul Jenő. A függetlenségi párt tegnapelőtt tartott elég népes értekezletet a polgári olvasókör nyári helyiségében. — Papp Béla elnök előre is kijelentette, hogy a mennyiben a vidék rneghiva nem lett, a mai összejövetelt nem párt gyűlésnek, csak értekezletnek kívánja tekinteni. Ezután előadja a mai értekezlet czélját. Ugyanis legújabban a szabadelvű párt Vörösmarty Béla igazságügyi államtitkár urat hozta szóba, mint jelöltet, mint a kiben garan- cziát látnak arra nézve, hogy e város érdekeit megfogja védeni. A menyiben tehát holnap egy pártonki- viili gyűlés lesz, a mai értekezlet czélja az, megtudni azt, hogy a függetlenségi párt minő állást foglal el Vörösmarty jelöltségével szemben. Csóti Márk, bár különösnek találja azt, hogy ő, a kinek nevét emlegették mint jelöltét, teszi ezt a kijelentést, de azért, hogy megmutassa, miszerint mint jött-ment is szivén viseli a város érdekeit, belenyugszik abba, hogy a párt he állítson jelöltet, de csak abban az esetben, ha a szabadelvüpártnak nem lesz más jelöltje mint Vörösmarty. Bródy Lajos nem ismer a politika terén megalkuvást s azért az elnök a holnapi értekezleten jelentse ki azt, hogy a párt állít jelöltet. Veres Gusztáv, a két rossz közül, kikerülendő a nagyobb rosszat, a néppárt győzelmét, a kisebb rosszat választja, inkább nem állít a párt jelöltet. Dr. Adler Adolf azt fejtegette, hogy kevés remény van arra, hogy a függetlenségi párt győzelemre juttassa zászlóját, s minthogy a város érdeke azt hozza magával, hogy a néppárt ne kerekedjék felül, szintén nem óhajt akczióba lépni. Miután még Bródy Lajos és Friedl János szólaltak volna fel, az értekezlet azon nézetének adott kifejezést, hogy helyi érdekekből kiindulva, azon esetre, ha a szabadelvű pártnak csak Vörösmarty Béla lesz egyedüli jelöltje, a maga részéről nem kíván jelöltet állítani. — Különben e tárgyban majd pártgyülést fognak összehívni. A pártonkivüli értekezletet a tegnapi napon d. e. 10 órakor tartották meg Nagy László alispán elnöklete alatt. Képviselve volt az értekezleten a nagykárolyi kerület különböző pártjához tartozó intelligenczia számos tagjával. Nagy László megnyitó beszédében utalt arra, hogy többek felhívására hívta össze a mai pártkülönbség nélküli értekezletet s azon voltak, hogy a vidék is kellőképen képviselve legyen. A polgármester szerint a kerület eddigi képviselője gr. Károlyi István, a kiben megbízott a kerület, nem lép fel többé. Azért ő erkölcsi kötelességet teljesített akkor, a midőn élére állott ezen mozgalomnak, mert a nagykárolyi kerületnek olyan vitális kérdései állhatnak előtérbe a legközelebbi időben, a melyek kívánatossá teszik azt, hogy olyan egyénbe állapodjanak meg pártkülömbség nélkül, ki a város és kerület érdekeit a képviselőházban kellőleg képviselni tudja. De neki mint alispánnak is érdeke az, hogy tekintélyes képviselők legyenek, mert a képviselő az alispán főmunkatársa, a vármegye czélzatait fent támogatja ; alant hiába kezdeményeznek.Midőn azért az értekezletet megnyitja, köteles azon bejelentést tenni, hogy ide semmiféle obligóval nem jött, czélja csak az, hogy találjanak a pártok egy jelöltet, a kiben komprotnmitálhassanak, ez neki örömére fog szolgálni. Debreczeni István: Ő kérte fel az alispánt, hogy hívja össze a pártszinezet nélküli értekezletet. Erre indokul szolgált az is, hogy a választó kerület a legutóbbi két czikluson át pártállás nélkül választotta meg gr. Károlyi Istvánt. Bejelenti tehát az értekezletnek azt, mert erre fel lett hatalmazva, hogy gr. Károlyi István nem reflektál többé a mandátumra. Nagy László ezen bejelentés után ismétli, hogy a mai értekezlet czélja az, hogy a különböző pártok találjanak egy egyént, a kinek jelölésében megegyeznek. Szerinte ez lehetséges, mert ha szabadelvű párti jelöltet állítanak, a függetlenségi pártot a liberalismus összekapcsolja a szabadelvüpárttal, a néppártot pedig az 1867-es alap. Vannak igaz szétválasztó nézpontok is, de tény, hogy vannak kapcsoló pontok is. Tehát a megegyezés nincs kizárva. A szabadelvüpárt eddig azért nem állított jelöltet, mert ez esetben ezen kürülmény pressió színezetében tűnt volna fel a többi pártokra nézve. A közvélemény a néppártot kivéve, három jelölt nevét emle- geti.Domahldy Elemérét, N. Szabó Antalét és Vörösmarty Béla államtitkár ét.Felhívja azért az értekezletet, hogy szól jón hozzá a kérdéshez. Rcök Gyula szerint e városnak létkérdése oly jelölt körül csoportosulni, a ki megtudja érdekeit védelmezni. Dr. Csánk István. Elismeri, hogy a néppárt a 67-es alapon áll s csak a későbbifejleményekben állt elő olyan körülmény, a mely elválasztja a szabadelvű párttól. Ezután azt fejtegeti, hogy a néppárt már vissza nem léphet, folyó hó 23rra már össze is van hiva a pártgyülés, s jó lélekkel állíthatja azt, hogy ma már úgy állanak a dolgok, hogy nem ők vezetik a népet, hanem ez vezeti őket, a pártmozgalmat. Végül kijelenti, hogy a néppárt a jelölt tekintetében nincs ob- Iigóban s igyekezni fog olyan jelöltet állítani, a ki képes lesz Nagy-Károly város érdekeit kellőleg képviselni, s méltó utódja lesz gr. Károlyi Istvánnak. Nagy László előtte szóló eg}' mondására reflektál csak. Sajnos dolognak tartja azt, hogy a néppárti intelligenczia elvesztette a nép feletti vezetőséget. A történelem bizonyítja azt, hogy az mindig nagy bajok szülő oka volt. Hisz a mai értekezletnek az lett volna épp a czélja, hogy a kerület intelligencziája olyan jelöltet adjon a kerületnek, a melyben megállapodott, dr. Csánk István: A legelső szavuk az lesz £t néppárt gyűlésén, hogy olyan egyént adjon a központ jelöltül, a kiben megnyugodhatnak. Csipkés Audrás: Konstatálja azt, hogy kinek a nevét itt említették, Nemestóthi Szabó Antal nem lépett fel, csakis barátai ösztönözték őt a jelölés elfogadására azon esetre, ha Károlyi István gróf nem lép fel s nem volna a kerületnek olyan férfia, a ki érdekeit ismerve, azoknak szószólója legyen. Fel van hatalmazva azért Nemestóthi Szabó Antal részéről annak kijelentésére, hogy ha Vörösmarty államtitkár elfogadja a jelöltséget, az esetre nem reflektál a mandátumra. Ő függetlenségi párti volt mindig, de belátja most azt, hogy Nagy-Károly város érdeke hozza magával azt, hogy most, midőn a közel jövőben a vármegyék rendezéséről lesz szó, pártkülömbség nélkül olyan jelöltben egyezzenek meg, a kinek szava nyomós lesz. Ő tiszteli Domahidy Elemért, de azt tartja, hogy a ki a város érdekeit akarja képviselni, annak a várossal kell tartania. így volt az Domahidy István képviselősége idejében. De később azt tapasztaltuk, hogy a székhelykérdésben, a m.-szálkái vasút kérdésében a Domahi- dyak mindig ellentétbe helyezték magukat a város érdekeivel. Azért e család tagját a város polgárai nem óhajthatják. Pártolja Vörösmarty Béla jelöltségét. Nagy László: Szerinte most csak arról van itt szó, hogy kihez csatlakozzanak a különböző pártok, a kit azután a szabadelvű párt gyűlése jelölni fog. Végül lovagiasan védelmébe veszi előtte szólóval szemben Domahidy Elemért, a ki nem tehet arról, hogy a család minő politikát követ, mert ellenkezőleg épp érdeméül róvja fel Domahidy Elemérnek azt, hogy daczára ennek, a családdal szemben mindig Nagy-Károly város érdekei mellett volt. Lucz Ignácz azon kérdést veti fel, hogy Vörösmarty államtitkár elfogadja-e a jelöltséget ? Nagy László erre kijelenti, hogy ha e tekintetben elhatározás történt volna, az esetre a szabadelvű párt a jelölés érdekében ült volna össze. De van reá kilátás, hogy elfogadja a jelöltséget. Havas Gyula: Ecseteli a vidék hangulatát s azért azon megnyugvással jött ide, hogy itt egyhangúlag Domahidy Elemért fogják jelölni. Nem barátja a politikában a botanizálásnak, az im portolásnak. Most egy államtitkárt akarnak ide hozni, mert képviselni fogja a város érdekeit. Ha azok jogosak, támogatni fogja akkor is, ha nem lesz képviselője. A székhely kérdés meg fog oldódni a jogosság örök törvényei szerint is. Ne keressünk mindig protekcziót, mert a humoristáknak most sincs más tárgyuk, mint a protekczió keresők kigúnyolása. — De másrészről az a természetellenes házasságot néhány esztendeig úgy ahogy összetartotta, de amint máskép nem is történhetett, közbelépett a Feith-pár életében a harmadik. Egymásra talált két fiatal szív, a nőé és Besla doktoré, és Feitnében a sokat szenvedett nő tette aczélszilárddá azt, hogy ő ennek az embernek a felesége lesz. * * * Anyjuk helyett anyjuk volt a Bergs leányoknak a nagynénjük, aki folyton egyengetni igyekezett Feithék közt is az utat, de az utóbbi időben már maga is kétségbe esett a legyőzhetetlennek látszó ellentéteken. Egy nap Feith, kezében levelet tartva rohant fel a nagynénihez. Remegett az izgatottságtól. — Nézd a kedves unokahugod szeretőt tart. — Meggondoltad, mit beszélsz ? — Tessék itt a levél, meg van benne írva, hogy valami Besla nevű doctorral jár találkákra; — keserűen folytatta : kedves dolog, ugy-e ? A nagynéni sápadt lett, de nyugalmát azért megőrizte: — Ki irta azt a levelet ? — Nincs aláírva senki. — Nos, aki névtelenül mer csak vádolni, az gazember és hazudhatik. — Nem valószínű. Most már értem, miért erőlteti utóbbi időben annyira a válást és miért tesz oly hosszú „sétákat“. Majd a szeme közé nézek én annak az urnák. — Ez nem beszéd. Azt én nem tűröm, hogy az én unokahugom becstelen legyen. Majd rendet csinálok én. De egy feltétel alatt, minek teljesítését becsület szavadra Ígéred. Keserű gúny érzett ki a válaszból: — Adom, adom a becsületszavamat ; hadd hallom, mi az a föltétel? — Hogy te egy lépést sem teszesz! Én kikutatok mindent. Majd én megtudom, ki az a Besla dok- doktor ur. Szavadat adod, hogy te nyugton maradsz ? — Addigra igen, mig eredmény lesz. Aztán cselekszem én. — Rendben vagyunk. A hatvan évesnek látszó, még mindig erőteljes urinő szeme villant egyet, mint akinek diadalmas gondolat jutott eszébe. Utczai ruhát öltve a külváros egyik sötét utczájába hajtatott. Bérkaszárnya előtt állt meg a kocsi; az uriasszony hosszas keresés után belépett a ház egyik ajtaján. — Itt lakik Kelemen titkos rendőr ? Sovány, vézna kis cseléd felelte : — Igen, tessék, ez az irodája. — A hölgy belépett: — Kelemen rendőrügynököt keresem. — Én vagyok, tessék velem rendelkezni. A nagynéni részletesen elmondotta, mily ügyben akarja Kelemen segélyét. A titkos rendőr közönyösen hallgatta : _ — És hogy hívják azt a doktort ? — Valami Besla. Kelemen egy pillanatra zavarba jött, önuralommal folytatta. — Nagyságos asszonyom, rendbe lesz a dolog. De sajnálom, hogy én nem állhatok szolgálatára, mert nagyon fontos ügyben nyomozok most. Hanem ez nem baj. A segédem, aki — mosolyogva hangsúlyozott minden szót — legalább is oly ügyes mint én, rövid időn világosságot hoz az ügybe. Mondhatom nagyon talentumos ember. — Jól van. Mikor jöhet fel hozzám a sagédje ! — Mondjuk holnap délelőtt. — Nem bánom. Várom őt. — Másnap délelőtt azután rokonszenves külsejű fiatalember mutatkozott be a nagynéninek, aki jóindulattal szólt: — Nagyon dicsérte önt a főnöke. Szolgáljon rá. Az ügyet ismeri már ? — Igen, — elejétől — végéig. — Annál jobb, tehát mindjárt kutatni kezdünk. — Parancsa szerint. — A fő az, hogy együtt csípjük meg őket. Úgy értesültem, hogy külvárosi utczákban szoktak együtt sétálni. Én mindig önnel leszek. — Keressük őket, asszonyom. És ez a keresés eredmény nélkül tartott legalább két hétig. Ezalatt a fiatal titkosrendőr mindinkább rokonszenvesebbé lett a nagynéni előtt, aki csak azt találta kissé furcsának, hogy mindig — az asszonyt védi. Oly meggyőzően tudott a fiatal ember beszélni a szerelem örök jogairól, annyi enyhítő körülményt tudott Feithné érdekében felhozni, hogy a nagynéni maga is kezdett puhulni és könyezve kezdte belátni, hogy ez az asszony az életért küzd. Két heti haszontalan kutatás után csüggedten mondta a titkosrendőrnek. —- Nem érünk czélt. Beszélni fogok a húgommal. — Asszonyom, szadad becsületes jó tanácsot adnom ? — Hallgatom. — Ne üldözze a szerelmeseket. Tegyen boldoggá két embert, Leonát — és engem. — Igen, engem. Nem alakoskodom tovább. Én vagyok a gyűlöletes Besla doktor, aki boldoggá tudja és fogja tenni Leonát. Az uriasszony bámulva szólt : Ön. . . . ? ön ...............? Ige n én Besla vagyok. Az a titkosrendőr, akihez asszonyom folyamodott, régi barátom. Ismeri a mi tragikus szerelmünket, ezért ment bele ebbe az ügybe...............könyörgök, legyen a mi nagynénénk, tegye lehetővé, hogy egymásé lehessünk Leonával. Könnyein át mosolyogva felelte a nagynéni: — Te, te rossz ember. Majd meglátom mit tehetek. . . F. N.
