Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-14 / 15. szám

Nagy-Károly, 1901. április 14. 15- szám. XXYII. évfolyam. _________________________ Sz atmármeávei Közlönv társadalmi, szépirodalmi \J (f w es VEGYEST AT ALMU HETILAP. w SZATMÁR VÁRMEGYE HÍV AT ÁROS KÖZLÖNYE.-=* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : ■Nagy-Károlybán, Jókay-utcza 2. ss. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér, im­Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. _ Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmenta#i3n" lsvel&ií'hssak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 18955—1901.—Vili. sz. Hirdetmény. Budapest székesfőváros tanácsa értesíti a közönséget, hogy a folyó évi Medárd-napi országos vásár a közbeeső pün­kösdi ünnepek miatt folyó évi május hó 12. napjától bezárólag május hó 25. napjáig terjedő 14 napon fog megtartatni, a mely időben az országos állatvásár május hó 19. és 20 napjain tartatik meg. Budapesten, 1901. évi márczius hó 19-én. A székesfőváros tanácsa. Közgyűlés. Vármegyénk közönsége folyó hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. Kevés számú bizottsági tag jelent meg a közgyűlésen s a napirendre tűzött ügyeket minden nagyobb vita nélkül letárgyalta. A belügyminisztérium leirt a vármegyei muzeum és könyvtár tárgyában alkotott sza­bályrendelet módosítása iránt. A közgyűlés a leirat értelmében módosította a szabály­rendeletet s jóváhagyás végett felterjesz­tette. A vármegye közönsége előzetesen elhatá­rozta, hogy a vármegyei tisztviselők nyugdíj­alapját 400 ezer koronára felemeli és a felemelt összeget az évenkénti 1 száztóli pótadó ter­hére kölcsön utján fedezi. E tekintetben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület ajánlata volt a legelőnyösebb, mert a 400 ezer koronából hiányzó 275 ezer korona köl­csönt 4 és fél százalékot kamatozó községi kölcsön-kötvényekkel kész a vármegye rendel­kezésére bocsátani, teljes névértékben, oly feltétellel azonban, hogy a nyugdij-alapra eddig már befolyt 132 ezer korona tőke is ezen papírokba fektettessék és ezek az intézet által kezeltessenek. A közgyűlés a kölcsön iránti javaslatot és a bemutatott kötvény formulát elfogadta s megbízta a kötelezvény aláírásával Nagy László alispánt és dr. Schönpflug Richárd t. főügyészt. Nagy-Károly város közönsége a légszesz világítást határozta el. — E határozat ellen Szécsényi Lajos és társai felebbezést adtak be, a melyet azonban a közgyűlés eluta­sított. A nagybánya—zsibói h. é. vasútra meg­szavazott 90 ezer koronával a vármegye kö­zönsége most is adós lévén, ezen hozzájárulási összeg fedezésére nézve a Pesti Hazai Első Takarékpénztár—Egyesület részéről tett köl­csön ajánlatot és kötvényt a közgyűlés elfo­gadta. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 12-én tartotta április havi ülését. Jelen voltak: Gr. Hugonnai Béla főispán elnök, Nagy László alispán, Ilosvay Alacár, főjegyző, Nagy Béla, Domahidy Sándor, Kende ísigmond, N. Szabó Antal, Isaák Dezső, Luby Géza, Böszörményi Sándor biz. tagok. — Kemény Alajos, ILsvay Ferencz, Kacsó Károly, dr. Schönpflug Richárd, Zsiga Miklós ás Luby Béla szakelőadók. Az alispán havi jelentése után felszólalt Luby Géza s utalva arra, hogy újabb időben minden kir. járásbíróság székhelyén kir. kö:jegyzőséget állítanak fel, indítványozza, hogy F.-Gyarnaton kir. közjegyző- ség rendszeresítése iránt írjon fe a bizottság az igaz­ságügyi miniszterhez. A bizotság az indítványt elfogadta. Ezután felolvasták a beügyminiszter leiratát Nagy László alispán fegyelmi ügyében. A közigazga­tási bizottság fegyelmi választiánya az alispánra nézve felmentő határozatot hozot. Ellenben a belügy­minisztérium a főispán felebbezése folytán az alispánt 1000 korona pénzbirágban marasztalta el. Az előadó a miniszter leiratát tudomásul vétetni javasolta. Böszörményi Sándor azt inditványozta, hogy azt nagy sajnálattal vegyék tudomásul. Nagy László alispán sajnálja, hogy a saját bár, befejezett ügyében kénytelen felszólalni s indítványozni azt, hogy amennyibe miniszteri leiratról van szó, a törvény­nyel össze nem egyeztethető az, hogy azt sajnálattal vegyék tudomássul. N. Szabó Antal azt tartja, hogy egy olyan leirattal szemben nemcsak hivatva van, de kötelezve is arra, hogy nézeteinek, érzelmei­nek kifejezést adjon. És minthogy ilyen nagy kérdés­ben ilyen fontos határozat látott napvilágot, az önkor­mányzati élet azt parancsolja, hogy ezt nem itt, ha­nem a közgyűlésen tárgyalják, annyival is inkább nem tartja ezt helyesnek itt tárgyalni, mert ez a testület, csak adminisztratív testület, csak hatóság. Ellenben fentartja jogát arra nézve, hogy ezen kérdéshez a májusi közgyűlésen hozzá szólhasson. Nagy László alispán beszéde elején kijelentette, hogy ha ő az előtte történt felszólalást szó nélkül hagyta volna, úgy jött volna ki az egész, mintha ő beleegye­zett volna ezen eljárásba. Mindég az volt az elve, hogy a dolgokat, nagyot és kicsinyét nyugodtan kell venni. Vannak Ítéletek, események, a melyekkel szem­ben meg kell magát mindenkinek adni. Nagyon hibás politikusnak tartaná azt, a ki bírósági ítéletet a publi­kum elé vinne bírálat végett és ezen eljárást épp az alispán ügyénél kezdené. Ő törvényes eljárásnak csak azt tartja, ha az ilyen forum által hozott határozatot egyszerűen tudomásul veszik. Az ilyeneket nem lehet a nagy közönség előtt tárgyalni s határozatot hozni. Köszöni az iránta megnyilatkozott jóakaratot, azonban kéri ezen ügyet befejezettnek venni. Kende Zsig- mond: Téves az alispán az a nézete, hogy ez az ügy csak az ő privát ügye. Talán csak érdekelheti a vármegye közönségét az, hogy az alispán ellen indított és oly hosszasan tartott fegyelmi ügy miként fejeződött be. A vármegye joga az, hogy ez az ügy is közöltessék vele. Hogy veszi ezt aztán a vármegye közönsége, azt tessék az alispánnak a vármegyére bizni. Luby Géza: Az alispán azt tartja, hogy ez a határozat nem közölhető a közgyűléssel. Hisz a miniszteri vizs­gálatijegyzőkönyvet is közölték a közgyűléssel, s igy talán az eredményt is közölni kellene. Méltányolni tudja az T Á K C Z A. Elköltözöm. Elköltözöm, elmegyek a falumból Oda a hol a délibáb barangol, Nem én magam kerestem ki a helyet, A jó Isten rendelte igy Hát maradnom nem lehet. Mért ne mennék, mikor hivnak szívesen, Tudom úgy is nem sirat meg senkisem; Alig hogy egy „Isten áldjon“-t mondanak Sárga levél, hulló levél Elfedi a nyomomat. Olyan leszek, mint a porba irt irás, Jön a szellő : eltörli egy fuvallás; Nem gondol rám soha senki tudom jól Nem is óhajt vissza engem Egy lélek a falumból. Hirem, nevem, emlékem is oda lessz, Mihelyt szivem a határtól búcsút vesz . . . De legalább jótettimért cserébe Átkozódni se jutna majd Senkinek se eszébe ! Megyek, megyek — hej, de mégsem szívesen, Te tudod jól, te látod én Istenem ! Mert ha nem lessz is ki engem sirasson : Én tégedet megsiratlak Drága, kedves sirhalom. (Majtis, 1901. ápríl. hó.) F. Varga Lajos. Éva feltámalása. A megcsalatott, a szégyenbejutott Éva husvét ünnepén betévedt a templomba. Céltalanul bolyongott az utczákon, a templom felé, hömölygő tömeg ragad­ta magával, anélkül, hogy Éva adta volna, hova megy. Mikor felnézett, látta, hogylsten házában van. Az orgona bug és száz férfi, százasszony zengi áj- tatosan az egyszerű dalokat az rök istennek fel­támadásáról. Éva évek óta nem volt templmban. Mióta a fa­luból felkerült a nagy városba. Eleite sokat dolgozott nem volt ideje templomba járni, j sorsa szomorú volt, küzköidéssel teli és mert nem olt senki se körü­lötte, aki égiekről és a sirontuli éleöl beszélt volna neki, Éva elfelejtette, hogy anyja oahaza, szép imád­ságokra tanította. Jött aztán a szerem. Éva ott hagy­ta a szabómühelyt és a kvártélyos isszonyt, beköl­tözködött egy fényes palotába, rikitóselyem ruhákban járt és cselédjei voltak. Egy gazdag, kedves, vidám fiúnak volt a barátnője. Éva jó szbel volt a fiú iránt, de két kézzel szórta a* pénzt, ímely könnyen jött. Másfél évig tartott a jó élet, akbr a fiú fejbe lőtte magát, váltókat hamisított a gasag nagybátyjá­nak a nevére é^s mert nem akart a trtönbe jutni, el­ment a sirba. Éva elment a temetésé és keservesen zokogott. Ott ismerkedett meg a halc fiú nagybátyjá­val. — és Éva a rokonságban marad A nagybátyja nem fizette ki ugyan a hamis váltókalde pártfogásába vette a leányt, aki miatt az unokaöc a szégyenbe ment, a halálba. Éva utálta az öreget, de irtózotti nélkülözéstől, a munkától. Leikéből kiveszett az erőakarata eltűnt, csak vágyai voltak. S mikor az öreg at megütötte a guta, Éva épp oly keservesen sirt, mi az első férfi temetésénél. De már nem a halottat, agát siratta. Az öreg ur nem emlékezett meg róla végrende­letében és Éva elment pezsgős leánynak. Hamarosan beletanult az uj mesterségbe és jól érezte magát. Egyszerre aztán szerelmes lett, nem pénzért, nem szép ruháért, hanem azzal a lángoló, emésztő érzéssel, melylyel csak ők tudnak szeretni, akik megismerték a vásárolt csók fanyar izét. Egy pin ezért szeretett, valami sápadt, szélestalpu ficzkót, akinek soha nem volt pénze. Egymás után vált meg Éva ékszereitől, szép ruháitól, s a pinezér mind a pénzt elkorhelyked- te. A keresményét is odaadta neki Éva és mikor már semmije nem maradt, a pinezér vigyorogva mondta el neki, hogy van már más szeretője. Éva megakart halni. Ahogy azt az újságból olvasta, gyufát ivott. De nem halt meg. A kórházban életre kelt, meggyógyí­tották és Éva megöregedve, elcsunyulva került ki a kórházból. Jött a nyomor. Éva csodálkozva nézett szét a fényes templom­ban. Eleinte úgy érezte, mintha színházban lenne, a hol olyan darabot adnak, melyet ő meg nem ért. A férfiakat közömböseknek, a nőket czifráknak találta, éppen úgy, mint a világi hiúságok vásárjain. Aztán az oltárra tévedt a szeme. Szép, magas, kövér papok jártak fel s alá a finom szőnyegekkel borított lépcső­kön, előtte ismeretlen nyelven énekeltek; hajlongtak, térdeltek és imádkoztak. Az oltáron szuronyos katonák állottak őrt^ a Megváltó mellett. Mereven szigorúan állottak ott, Éva némi félelmet érzett, mikor szeme végig siklott a szoborszert! harezosokon. Éva nem jól érezte magát s el akart menni. Mikor megfordult, egy urhölgy kelt fel a helyéről s eltávozott. A mint a leány szeme rátévedt az üresen hagyott padhelyre, eszébe jutott, hogy ő most tulaj­donképpen nagyon el van fáradva a sok czéltalan bolyongástól. És leült. Hideg volt Éva és érzéketlen. Azon gondolkozott, hogy mit fog csinálni a jövő héten p WTOlcsó bevásárlási forrás I "Bi Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, hogy bevásárlási utaról hazaérkeztem és raktárom újólag a legdivatosabb ruhaszövet-, karton és hazai gyártmányú vászonáruval rendeztem b Legújabb aranydiszek és gombok nagyválasztékban. Tisztelettel kérem a n. é. közönséget erről meggyőződést szerezni és bizalmáva.iegtisztelni. Kiváló tisztelettel Üzletem Kaufmann Jakab ur házában. 6—) ÄOJHT/V ífMAMttiMJSWj,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents