Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1901. évi 14-ik számához. következő egy éves önkénteseket osztották be : Báthy Lajost, Papp Jenőt, Gruman Károlyt és Nagy Miklóst. — Gyászeset. Kirilla Tivadart, városunk adóügyi tanácsosát súlyos családi gyász érte. Neje szül. blasóczi Kóczián Mária f. hó 4-én élte 60-ik, boldog házasságá­nak 39-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult igen müveit, finom lelkületű urinő volt, a ki fiatalabb éveiben költészettel is foglalkozott. Mint hitves férjének hü és odaadó társa volt, a ki csak kis családi körének élt, a hová lelkének nemessége igazi boldogságot tudott varázsolni. E mellett azonban a szegények és sorsüldözötteknek is igazi jótevője volt az elhunyt. Két évvel ezelőtt férjével együtt díszes kápolnát építtetett a helybeli román szertartásu gör. kath. temetőben s azt felszerelésekkel is ellátta. A kápolna alá sírboltot építtetett, a hol ő lesz az első lakó, nemes és áldást osztó élete után. Temetése a tegnapi napon d. u. 3 órakor ment végbe a róm. kath. egyház szertartása szerint osztatlan részvét mellett. Az egyházi szertartást Palczer Ernő kormánytanácsos vé­gezte fényes segédlettel a dalárda megható éneke mellett. Óriási résztvevő közönség kisérte ki a kedves halottat a sírboltig. Áldás nemes emlékére! A család a követ­kező gyászjelentést adta ki. Kirilla Tivadar mint férj, özv. Sziky Lázárné szül blasóczi Kóczián Francziska mint testvér, Kirilla Adolf mint nevelt fia, úgy a maguk mint a nagyszámú rokonság nevében is legmélyebb fájdalommal tudatják a forrón szereretett nő, legjobb testvér nevelő anyának Kirilla Tivadarné szül. blasóczi Kóczián Máriának élte 60-ik, boldog házasságának 39-ik évében folyó évi ápril hó 4-én d. e. fél 10 óra­kor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett csendes elhunytát. A megboldogult földi része folyó évi ápril. 6-án d. u. 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a helybeli mesterrészi gör. kath. temetőben lévő ká­polna sírboltjában örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig lelkiüd'véért ugyan e hó 15-én reggel 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Nagy-Károly, 1901. ápril. 4. Beke poraira! — Gyorsvonatok beszüntetése. A mint lapunkat értesítik, a májusi menetrend megállapításakor a reg­geli és esteli gyorsvonatokat befogják szüntetni. Előre is felhívjuk e körülményre az illetékes körök figyelmét. — A nagykárolyi Protestáns Társaskör márczius 3l-én tartotta évi rendes közgyűlését élénk érdeklődés mellett. Az elnök évi jelentéséből felemlítjük a követ­kező, a kör virágzása és fejlődése mellett szóló szám­adatokat. A körnek körülbelül 400 tagja van már, s a múlt évi pénztári maradvány 2313 kor. 27 fillérre emelkedett. A könyvtár 450 kötetet számlál és 18 lap jár az olvasó asztalra. A tetszéssel fogadott elnöki jelentés után a közgyűlés elfogadta a múlt évi száma­dásokat s a f. évi költségvetést és a kör pénztár­nokának Fejes Istvánnak buzgalmáért elismerést sza­vazott. Ezután megejtették közfelkiáltással a tisztujitást. Alelnök lett Kubinyi Bertalan, igazgató Lukács Mi­hály, jegyző: Tőtős János. Ezután a választmányt alakítottak meg. A szavazatszedő küldöttség a követ­kezőleg alakult meg, elnök : Domahidy Elemér, tagok Fejes István, Tömpe Károly és Csőkör Lajos. Meg­választották választmányi tagoknak: Debreczeni Ist­ván, Domahidy Elemér, Dr. Lucz lgnácz, Feifer Ede, ifj, Kovács József, Csőkör Lajos, Szabó János k. gy., ifj. Matolcsy Sándor, Szikszay Kálmán, Csőkör István, Csillag Aladár, Herman Samu. Póttagok: Kovács György kereskedő, K. Papp Imre és Török István. A választások megejtése után az elnök megköszönte az élénk érdeklődést valamint a szavazatszedő bizott­ság elnökének Domahidy Elemérnek fáradozását s végül azt kívánta, hogy a kör tagjai jövőre is olyan odaadóan támogassák a kör érdekeit, mint a múltban tették. — Gyászeset. Szatmári Zsigmond szatmári ügy­véd márczius 31-én élte 52-ik évében rövid szen­vedés után Szatmáron elhunyt. A holttestet váro­sunkba szállították át a helybeli izr. sirkertbe, ahol rokonai nyugosznak. — Temetése folyó évi ápril hó 1-én ment végbe nagy részvét mellett városunk­ban. A helybeli ügyvédikar testületileg vett részt a temetésen. Fürth Ferencz főrabbi megható gyász­beszédet mondott s ezután Uray Géza szatmári ügy­véd remek beszédben vett búcsút az elhunyttól a szatmári ügyvédi kar nevében. A család a követ­kező gyászjelentésben tudatta nagy vesztességét: Özv. Szatmári Zsigmondné, szül. Beimel Jenny és egyetlen gyermeke Lola, valamint az összes rokonok nevében is, fájdalomtól megtört szívvel tudatják a legjobb férj és apa Szatmári Zsigmond köz- és vál­tó ügyvédnek f. évi márczius hó 31-én a hajnali órákban rövid szenvedés után, életének 52-ik, boldog házasságának 12-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó évi április hó 1-én délelőtt fél 8 órakor fognak a szatmári pálya­udvarhoz kikisértetni és d. u. 4 órakor Nagykároly­ban az izr. temető halottas házából örök nyugalom­ra tétetni. Szatmár, 1901. márczius 31-én. Áldott legyen emléke! — Politikai párbaj. Szálkái Sándor m.-szálkái földbirtokos, a megyei függetlenségi párt gyűlésén Szatmáron, a melynek leírását annak idején lapunk hozta, gúnyos kifejezésekkel komentálta dr. Barthos Andor miniszteri titkárnak, a m.-szálkái kerület volt képviselő-jelöltjének abbeli eljárását, hogy a kerülettel az összeköttetést most is fentartja s reflektál a jelölt­ségre. dr. Barthos Andor ezt magára nézve sértőnek találván provokáltatta Szálkái Sándort. Dr. Barthosnak Ferenczy Béla és Földváry Sándor, Szálkáinak Jékey Zsigmond és Luby Lajos voltak a segédjei, a kik kardpárbajban állapodtak meg, a mely márcz. 31-én ment végbe M.-Szálkán. Heves összecsapás után dr. Barthos Andor a fején könyebb vágást kapott, mire a segédek beszüntették a párbajt. A felek a párbaj után kibékültek. — Nyilatkozat. Tek. Szerkesztő Ur! Meglepetve értesültem, hogy a szatmármegyei Krassó-kerületi „sza­badelvű párti végrehajtó-bizottság“ tagjai közé igény­telenségem is felvétetett. Kijelentem : hogy erről efő- leges tudomásom nem volt és igy beleegyezésemet senkinek el nem Ígértem. Kérem ezt — legközelebbi számában — „helyreigazítás“ gyanánt közölni. Erdő­dön, (Szatmármegye) 1901. ápril. 4-én. Hirly József, plébános. — Próbabál. Zelinger Adolf táncztanitó, tanítási idejének bevégeztével f. hó 8-án vagyis husvét másod­napján a Polgári kaszinó nagytermében tanítványaival próbabált rendez. A műsort a színpadon mutatják be. Belépti-dij: személy-jegy 1 kor. 20 fillér, családjegy 3 korona. Kezdete este 8 órakor. — Szőlőbirtokosok figyelmébe. A nagymélt. m. kir. Földtnivelésügyi Miniszter úrhoz érkezett jelen­tések szerint egyes egyének az ország területén szőlőoltványokkal házalnak és a szőlőbirtokosokat oly módon károsítják meg, hogy részökre az egyes kisebb szőlőbirtokosok és nagyobb oltvány telepek­ről összevásárolt nem fajtiszta, kiselejtezett oltványo­kat szállítanak, mi által a szőlőjük felújításán fára­dozó szőlősgazdák tetemes anyagi károkat szenved­sági és pénzügyi, c) jogügyi, d) építési, e) kórházi, f) teljesen - ösmeretlen és távollevő hadköteleseket puhatoló, g) adókivető, h) esküdtek alaplajstromát összeíró, i) a városi választók névjegyzékét egybe- állitó bizottságok megalakítása. 6. a város kezelése alatt álló pénzek elhelyezésére vonatkozólag határo­zathozatal. 7. A gyűlés előtt legalább 24 órával beadandó indiványok. — A Kölcsey egyesület tennis játékot rendező szakosztálya csütörtök délután tartotta rendes évi köz­gyűlését. A múlt évi számadások megvizsgálása és helyben hagyása után indíttatva érezte magát a köz­gyűlés meleg hangon elismerést és köszönetét szavaz­ni Kőszeghy Andor urnák, ki egymagában a leg­nagyobb buzgalommal teljesité a társasági administratio összes teendőit. Áttért ezután a közgyűlés a jelen saison alkalmából teendő intézkedésekre és elhatározta, hogy a közönség általános óhajához képest a kaszinó kertben egy második pályát állít fel és ennek létesit- hetése végett a kaszinóhoz kérelmet intéz. A pálya- felállitás költségeit egy rendezendő estély jövedelméből reméli fedezni a közgyűlés, a megszaporodó fenntar­tási kiadásokra való tekintettel pedig felemelte a tag­sági dijakat 8 koronára. Aláírási ivek nem bocsáttat­nak ki, hanem az érdeklődők a játékteret felkereshe­tik és ugyanott tagokul jelentkezhetnek. A múlt évi választmányt ismét megválasztotta a közgyűlés. — Áthelyezés. Bukovszky Péter honvédfőhad­nagyot f. hó 10-vel Szatmárra helyezték át. A fő­hadnagy már több mint öt éve tagja volt a hely­beli honvédzászlóaljnak s úgy is mint képzett ka­tonát, úgy is mint társadalmi embert mindenki tisztelte és becsülte. — Előléptetés. A pénzügyminiszter Papp Kál­mán nagykárolyi pénzügyigazatósági segédtitkárt a IX. fizetési osztály 2600 koronás fizetési fokozatába léptette elő. — Leányiskolái ünnepély. Az állami polgári leányiskola is megünnepli ápril U-ének év­fordulóját. Az ünnepély ápril 11-én délután 3 óra­kor lesz az iskola nagytermében megtartva, melyre az igazgatóság a szülőket és érdeklődőket ez utón hívja meg. Az ünnepély műsora a következő: 1. Fohász, kardal. 2. április 11-én. Felolvassa Jánosi Jolán. 3. A magyarok istene, Petőfitől. Szavalja Nagy Irma III. o. t. 4. Chanson Russe, Smithtől. Előadja Kaesó Irén II. o. t. 5. „Apotheozis“, Bajzától. Szaval­ja Bakó Zsófi II. o. t. 6. Magyar dalok. Czimbalmon előadja Ilosvay Margit. 7. „Könyörgés“, Erdélyi János­tól. Szavalja Kimer Margit I. o. t. 8. Zongora darab. Előadja Péchy Ilona 11. 0. t. 9. Magyar népdalok. Énekli Bornstein Szeréna II. o. t., czimbalmon kiséri Sternberg Anna IV. o. t. 10. A. magyar nyelv, Ábrányitól. Szavalja Janitzky Margit IV. o. t. 11. Zigeinerveiren, Pablo Sarasatetól. Zongorán elő­adja Sternberg Anikó. 12. Szózat. Kardal. — Eljegyzés. Szolomayer Gusztáv városi pénz­tári ellenőr a napokban jegyet váltott özv. Szolomayer Jakabnéval sz. Schek Bertával. —A honvédség köréből. Ferencz napján a helybeli honvédzászlóalj tisztikara testületileg kereste fel a zászlóalj parancsnokát Barkóczy Ferencz századost lakásán, hogy jókívánságait tolmácsolhassa. A tiszti­kar vezetője és szerencse kivánatainak tolmácsolója Makay József százados volt. — Szuhányi Tibor tart. honvédfőhadnagy a tart. főhadnagyi rendfokozat meg­szerzése czéljáoól zászlóaljunkhoz 6 havi próba szol­gálatra bevonult — Joó Mihály tartalékos hadnagy 35 napi fegyvergyakorlatra vonult be. — A helybeli honvédzászlóaljhoz gyakorlati kiképeztetés végett a Koszta, a mint visszatért, leült az asztalhoz, szemben vele. — Joczó, te nagy szomorúságot okoztál nekem, szólt egyszerűen. A fiú hallgatott, de kezét arczához emelte és csendesen, ismét járni kezdett. Koszta odalépett, szép kezét vállára fektetve, hizelkedően, lágy hangon sugdosott a fülébe. — No ne sírj te nagy gyerek, hisz nem harag­szom. Az iskolában a gonosz és irigy fiuk beszélhet­ték tele a fejedet ezekkel az ostobaságokkal. Látod nekem sok irigyem van, mert szépnek tartanak, sze­retnek és gazdag vagyok ... Az ilyen nőkről min­dig rosszakat beszélnek . . . Igaz, nem élek úgy mint otthon. De most színésznő vagyok, nekünk pedig egész más az életünk. Aztán érettetek is teszem. De e hizelkedések nem bírták megnyugtatni a gyermek sebzett lelkét. Elhárította magától a dédel­gető kezet. Majd felállt és szomorú hangon szólt: — Koszta én elmegyek innen. A leány ismét felkaczagott. — Elmégy ? Ah, a Joczó urfi elmegy! Önálló életet kezd, lakást vesz, kocsit is tart talán! Megunta itt, tehát kiköltözik. Én nem bánom kis Joczóm. Menj el, ha nem érzed magad már jól nálam. De gondold meg : tél lesz, hideg, nem lesz lakásod, éhes leszel, fázni fogsz, és ruhád sem lesz. Rongyosan kell, hogy járj és koldulni fogsz kis Joczó . . . — Hát koldulok Koszta, felelt halkan a fiú. De holnap elmegyek . . Csend lett. A leány nem neve­tett többé, hanem nagy szemekkel bámult a sápadt kamaszra, kinek szeméből törhetetlen dacz lángolt. Félni kezdett tőle. — Tulajdonképen miért akarsz elmenni ? kérdezte végre. — Elmegyek Koszta, mert nem bírok élni tovább melletted. Otthon anyuska templomba vitt és este imádkoztunk együtt a jó Istenhez. Te nem imádkozol velünk soha . . Idegen férfiak jönnek ide, láttam, hogy csókolódzol és kaczagsz velők és ők ajándékokat, meg pénzt adnak neked. Ez bűn Koszta, ez nem tet­szik az Urnák, és ha anyácskánk látja, az ő szive is fáj éretted. Fehér ruhában jártál otthon, a hajad be volt fonva és lesütött szemmel mentél az utczán, si­etve. Akkor szerettelek, édes kis testvérem voltál . . . Most oly furcsa ruhákat viselsz, a szemedtől félek, az illatodtól megfájdul a fejem. Elmegyek, Koszta, mert félek tőled, utállak, gyűlöllek . . . Sötét arcza e perczbzn valóban kegyetlen, vad gyűlöletet árult el. A leány dühös lett. — Hát menj a hova akarsz, hálátlan poronty, — kiáltá. így jutalmazol meg azért, mert neveltelek, ápol­talak, mert mindig szeretetben volt részed tőlem! Mikor anyácska meghalt, nem kellett volna, hogy törőd­jem veletek. Hagyhattalak volna elpusztulni az utczán .. Hazautaztam azonnal, nem törődve vele, hogy sihede- rek ujjai mutatnak reám és a patikus kisasszonyok félre fordították a fejüket, mikor láttak az utczán. Elhoztalak magamhoz, amit szemetek—szátok kívánt, megkaptátok. Jó testvéretek voltam, szerettelek. És most nem resteled ilyen csúnya szavakat mondani nekem . . . Koszta szép szeméből könnyek hullottak. Egészen ellágyult, elgondolván saját jóságát és a rut igazság­talanságot, amely vele történt. Még várt kissé, készen reá, hogy ha a fiú megbánást mutat, bocsánattal öleli szivére. De az komoran, szó nélkül bámult a menye- zetre, a korábbi engesztelhetetlen kifejezéssel arczán. A színésznő hirtelen megtörölte szemeit. Büszkén fel­vetette a fejét és kiindult a szobából. Az ajtónál visszafordult. — Hát menj, ha éppen akarsz, bolond gyerek, így úgy sem élhetünk együtt. Majd összeszedetem a holmidat és ajánlani foglak valamelyik barátomnak. Adok pénzt is. Jó éjszakát. Ezzel átment a hálószobájába. Az ajtó becsapó­dott utána. * * * Éjjel . . . Joczó nem alszik. Mozdulatlanul fekszik ágyában, mereven bámulva a szoba félhomályába. Az ablak függönye nincs lebocsátva. Az utczán gázlámpa áll. Fénye széles, tompa sávban hatol a szobába. Joczó nézi, tágra meresztett szemekkel. Az éjfél csendje fek­szik a városon. A fiú sajgó fejjel fekszik. Nem gondolkozik, de zavaros agya képekkel van teli. Egy eszme körül fo­rognak ezek, melyet nem tud, csak érez, amely haso­gatja szivét, összeszoritja torkát, lázt kerget az ereibe. Benn, a puha fészekben ismét nesz hallatszik. Hogy is volna egyedül úrnője, e gyönyörűséges terem­tés ?. . Ő fejedelemnője annak az éjszakának, mely édes vétekkel teli. Piros ajkait most csókolják, buja teste most vonaglik lázas karok között ............a mámor mo st ünnepli nászát.................. A vékony falon át hangok hallatszanak. A fiú korán érett agyában uj képek jelennek meg. Szeme elhomályosul, keze ökölbe szorul, undor és gyűlölet önti el szivét. Az idő telt, a hangok elnémultak. Majd léptek hallatszottak. Egy ajtó csapódott be, azután mély csend lett. Joczó reszketve, lélekzetét elfojtva figyelt. Majd hirtelen, egy szökéssel kiugrott ágyából. Feje felett kis ezüst feszület függött: egyetlen öröksége elköl­tözött anyjától. Ezt levette, azután nesztelenül mint a macska az ajtóhoz lopózott és fülét a kulcslyukhoz nyomta. A szomszéd szobában hangtalan csend volt. Joczó lassan, óvatosan rányomta kezét a kilincsre. Az ajtó nem volt bezárva. Az óriási ágy rendetlenségben, az éjjeli lámpá­tól megvilágítva feküdt csipke és batiszt hullámai között Koszta egyedül. Joczó lassan odasompolygott.. . Az ágy mellett megállott és hosszan nézett a leányra. Szeméből eltűnt a gyűlölet vad fénye s csak mondha- tatlan rajongás sugárzott belőle. Azután hirtelen le­hajolt. Kezét rátette a leány finom hajlású nyakára és lassan, roppant erővel szorítani kezdte azt. A színésznő felébredt. Rettentő ijjedelemmel te­kintett egy perczig a feléje hajoló sáppadt alakra. De kiáltani vagy mozdulni már nem volt ideje. Néhányat hörgött, azután lábai görcsösen kinyujtóztak. Ekkor a fiú lezárta szempilláját és kezét mellén összetéve, belé helyezte a kis ezüst feszületet, melyet magával hozott. Azután térdre borult és buzgón imád­kozva várta a reggelt. Báttaszéky Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents