Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY heim szekrényeiből és diadallal járja be az ipar és kereskedelem világát. Mint az egészséges vér a testet, oly éltető erővel hatják át a börtönökből kiszabadult milliók a gazdasági életet. Eklatáns bizonyitéka még a jóra fordult pénzviszonyoknak Budapest főváros 30 milliós kölcsöne, melyet a polgárság nvujt neki tisztán abban a tudatban, hogy jobban jövedelmez pénze a fővárosnál, mely azt nagyobbára építkezésekbe fekteti, mint a pénzintézeteknél. — A harmincz milliós polgárkölcsön nemcsak a kedvezőbb gazdasági helyzet eredménye, de annak javulását fokozott mérvben előmozdítja. Vége felé közeledik a búr háború, mely amellett, hogy örök dicsősége lesz egy szabadságát szerető népnek, nagyban hozzájárult a világpiacz deprimálásához. Mert hisz Anglia vezeti a világpiaczot s e hatalmas nép, e gazdag birodalom erejét minden irányba teljesen igénybe vette a délafrikai háború. Szűnik a kínai háború is. Maholnap a hazafelé igyekvő aczélhajók tömkelegé hasítja majd az oczeán habjait. Ez a két nagy háború, mely egy milliárd- nál több pénzt vett el a forgalomtól, immár megszűnt lidércznyomása lenni a tőzsdének és a nemzetközi forgalomnak. Minden téren javulás: ez a helyzet szig- naturája husvét idején. S hogy ez a javulás állandó legyen, hogy a tavaszszal együtt született reményeinket ne tarolja le valami nem várt véletlen fordulat, bizakodjunk abban erősen. Az a nép, mely feltámadást ünnepel, az a nép tud bízni és kell is bíznia. Mondottam ember: küzdj és bizva-bizzál. Az agrár párt. (Részben válasz Domahidy Sándor és Szuhányi Lajos uraknak.) I. A vármegyei szabadelvű párt megalakulása alkalmával szó ejtetett az agrárpártról, illetve a „közép- osztály“ érdekeiről. Ott elmondtam nézetemet e kérdésről s ma is azt tartom, hogy a pártban‘pártot alkotni nem lehet, de egy nagy politikai pártnak keretében az állam fentartó érdekeknek az igazság és méltányosság szerint érvényesülni kell, külömben vagy nem állhat fenn a párt vagy nem az ország javára fog fenn állani. A felszóllalások (szóban és Írásban) lényege ép oly homályos az egyik, mint a másik esetben. Agrár párt helyett középosztály, önálló vámterület helyett ennek körülírása. Tisztázni kell az eszméket, hogy mit akarunk?! De bármitakarjunk a mező- gazdasági érdekekkel nem ellentétes sem az ipari, sem a kereskedelmi érdek, amint nem is lehet, hiszen az ipari védvám, mely a gazdasági külön állásnak egyik következménye lenne, az iparnak nagyobb hasznot fog hozni, mint a mezőgazdasági védvám a föld- birtokosnak, ha pedig az ipari vámot akarná felhasználni az ország a mezőgazdasági vámok árául, önmagát ölné meg, rövid időn magát. Nem lehet, nem szabad egy országban egyik osztálynak a másik romlásával keresni boldogulását! Ha ipar, kereskedelem nincs, a mezőgazdasági érdek sem érvényesül. Ezt meg kell értenünk. Ez az általános rész, a mi a részleteket illeti az mondott beszédemben benne foglaltatik, csak merjük levonni a consekventiát. A mezőgazdasági érdekek érvényesülése ép oly jogosult, mint a többieké. A szabadelvű párt nagy keretében az ipari, a kereskedelmi érdekek képviselői érvényesítették érdekeiket, mert ez érdekeket oly egyének képviselik, kiket ezen érdekek szolgálatában töltött munkás élet képessé tett erre, most már csak az a kérdés, hogy a mezőgazdasági érdekek nagy számban küldött képviselői miként feleltek meg kötelességeiknek ?! vajon a választók jogos igényei kielé- gittetést nyertek-e! Vajon az ország sorsát intéző képviselőházban a mezőgazdasági érdek az őt jogosan megillető védelemben, illetve érvényesülésben része- sült-e? Felfogásom szerint itt fekszik a dolog súlya! Hiába alkotunk uj pártot, egyebet nem érünk el, mint azt, hogy tenni nem tudó s igy lejárt egyéneknek adunk alkalmat kopott reputatiójukat az uj párt mázával bevonni, de ha az uj párt képviselői a régi tehetetlenség emberei lesznek, az eredmény nem lesz több, mint a múltban volt. Igyekezzék a szabadelvű párt megfelelő képviselőket választani, tudjon akarni s a ki nem vált be, állítson helyette arra való egyéneket. Ragaszkodjék ez elvhez szigorúan s nemcsak a mezőgazdasági, de a vármegyei összes érdekeket is kielégítve fogja találni. Uj jelszavak használata csak egyéni gyengeség jele. Minden párt keretében érvényesülhet az arra való egyén s ha, a mint látom a nyilatkozatokból, a közvélemény sok helyt nincs megelégedve a jelenlegi helyzettel, ez nem uj párt alakításnak, egyes érdekek védelmének lesz indoka, hanem annak, hogy a választó közönség válassza ki a maga embereit s a mily szigorral mond Ítéletet a gyengékkel szemben, ép oly erős kitartással sorakozzék azok mellé, kik tenni tudnak és mernek. A vármegyei szabadelü párt megalakitásánál ez a gondolat lelkesített — nincs kifogásom itt elő adott nézeteimet ott bővebben elmondani, sőt szeretném ha megszoknék az ősszinte szót s az a hely lenne az, a hol az elhangzik. Talán más viszonyok jönnének létre! . Nagy-Károly, 1901. ápril. 6. Nagy László. II. Nagyságos Szerdahelyi Ágoston urnák. A vármegyei szabadelvű párt megalakulása alkalmával felszóllaltam, hogy: tudomásom szerint Szerdahelyi Ágoston nem tartozik pártunkhoz s óvakodjunk felszóllalásokra alkalmat adni, azonban Domahidy István vállalt garantiát arra, hogy pártunkhoz tartozol. Bár az én kételyem nem szűnt meg, de beláthatod, hogy ilyen garantia mellett személyed ellen magyarázható ellenszenvnek tűnt volna fel minden további vita részemről s megvallom, hogy inkább szerettem volna ha régi negyven éves barátodnak lett volna igaza, mint nekem. Nagy-Károly, 1901. ápril. 6. Nagy László. H I r? E K. — Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Egyházi kinevezések. Ő felsége a király Szabó Albert kanonoknak a szatmári a nagyprépostságra, dr. Kádár Ambrusnak az olvasó kanonokságra, Hámon Józsefnek az éneklő kanonokságra, Hehelein Károly- nak az őrkanonokságra, Pemp Antalnak a székesegyházi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta és az utolsó, iskolás kanonoki stallumra dr. Lessenyey Ferencz theol. tanárt nevezte ki. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter az állam által kezelt községi és más erdőknél alkalmazott erdőtisztek létszámába Asboth Mihály közbirtokossági erdőtisztet a nagykárolyi állami erdőhivatalhoz erdésznek nevezte ki. — Kinevezés. A főispán ur Öméltósága Kínál Antal Írnokot vármegyei közigazgatási irattárnoknak nevezte ki. — Főgymnasiumi ünnepély. A nagykárolyi róm. kath. főgymnasium 1901. évi április 11-én, a főgymnasiumi tornacsarnokban hazafias ünnepélyt rendez, melyre a város közönségét ezúton hívja meg az igazgatóság. Az ünnepélyt d. e. 9 órakor isteni tisztelet előzi meg és ezt közvetlenül követi az ifjúsági ünnepély, melynek programmja a következő, 1. Induló, Bersag- liertől. Előadja a főgymn. zenekar. 2. Hymnus. Köl- cseytől. Előadja a főgymn. énekkar. 3. Hódolás. Pósa Lajostól. Előadja ifj. Pap József IV. o. t. 4. Kurucz dalok. Előadja a főgymn. énekkar. 5. Magyarország újjászületése, Gaal Mózestől. Előadja Csilléry András VIII. o. t. 6. Népdalegyveleg. Előadja a főgymn. zenekar. 7. Ünnepi beszéd. Tartja a főgymn. igazgatója. 8. Szózat Vörösmarty tói. Előadja a főgymn. énekkar. 9. Induló. Rosétől. Előadja a főgymn. zenekar. Külön meghívók nem adatnak ki. — Kinevezés. A pénzügyminiszter dr. Végh Kálmán budapesti lakost a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz fogalmazó gyakornoknak nevezte ki — Dalestély A nagykárolyi dalegyesület elhatározta, hogy május 4 én pártoló tagjai részére dalestélyt fog rendezni. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminisztérium a helybeli kir. adóhivatalnál rendszeresített 5-ik adótiszti állásra Oláh József kir. adótisztet, városunk fiát helyezte át a szentgothárdi kir. adóhivataltól. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év ápril 8-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1901. évi ápril hó 2-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Polgármester eseményi jelentése az 1900. évet illetőleg. 2. Az 1900. évi házi-, letét-, szegényintózeti-, kórházi alapítványi-, Ágoston -alap it vány í pénztári, valamint a város kezelése alatt álló különféle alapok számadásának, úgyszintén a vámos közúti alap számadásának, — végre a gyámpénztári számadásnak megvizsgálása s a felmentvény megadása. 3. A képviselőtestület 20—1901. kgy. sz. határozata értelmében homokhordó-hely vétele tárgyában határozat. 4. Papp János volt városi aljegyző kérelme végkié- légitési összegben leendő részesittetése iránt. 5. A városi bizottságok, mint: a) egészségügyi, b) gazdaFolytatása a mellékleten. ment hozzá és én hallottam mikor kérte, hogy vigyázzon a Miliczára, térítse az igaz útra. Legények jártak hozzá is, mint a Kosztéhoz. Zavarosan, suttogva szálltak ezek a szavak ajkáról a hosszú Joczónak. Sovány melle hullámzott és halvány arczán tüzes rózsák gyultak. A kisebbik a sarokba kuporodott előle s onnan nézte ijedten. Azután halk, nyafogó hangon szepegni kezdett. Ne bántsd a Kosztát. . A Koszta jó . . Éppen olyan jó mint szép. Te haragszol reá, mert nem visz magával este; ha pedig jönnek a finom urak, nem szabad, hogy bemenj. Te vagy a rossz! . . . Joczó fenyegetőleg emelte fel az öklét. — Hallgass te poronty! kiáltá. Te nem érted ezt. De én tudom, hogy mit beszélek. Én megmondom neki magának, a Kosztának is. . . Ne vinynyogj. . . Az nem használ semmit. . . Az ördögé a Koszta, eladta magát neki, mint a Milicza. Már csak magának beszélt, mindig nagyobb tüzbe jővén, arczán a meggyőződés rajongásával. Mikor az anyus meghalt, azt mondta nekem, hogy vigyázzak a testvéreimre, mert én vagyok a férfi. És én érzem, hogy a mama még az égből figyel, hogy jól vigyázok-e reátok ? Ha fekszem az ágyban este, látom, hogy reám tekint. Álmennyezeten keresztül néz reám, olyan szomorúan. . . Nem alszom ilyenkor és egész tisztán látom, hogy reám néz mintha mondaná: így vigyázol a Kosztára, Joczó, igy vigyázol ? Látod a Koszta parázna lett, rossz leány és soha sem kerülhet fel hozzám, az égbe.“ És könnyeket hullat az anyus, a melyek égetik a szivemet, mert nincs nyugta a Koszta miatt . . . Nincs nyugta ismételgette tompán. A gyermek a sarokban még erősebben vinyogott. Joczó felijedt a hangra. Oda sompolygott az öcscsé- hez’ és simogatni, beczézni kezdte, gügyögve vigasztalván a gyermeket. — Ne sirj kis Száva, ne sirj. Hiszen csak tréfáltam. Rossz kedvem volt. Majd megint mondok neked szép meséket a pópáról, az elátkozott princzeszsz- ről. Dusán czárról, a miről csak akarod. . . csak ne sirj, légy csendes. De a kicsi halkan tovább pityergett. Joczó egy darabig nézegette. Csendesen czirogatta^ a gyermek arczát. Azután az ő szive is ellágyult. És míg benn a homályos benyílóban testvérük a nagyonszép Koszta búcsú csókokba fulladva pihegett, a két gyermek egymásra borult és tiszta könnyeik egybefolytak. * # * A benyilóajtaja nyílt és belépett rajta Koszta. A leány valóban gyönyörű volt. Égyesült rajta ama szépséges rácz leányok minden bája, akiket a Bánát fekete földje terem. Azon ritka nők sorába tartozott, akik minden, hideg vagy gyönyörűséget haj- hászó, okos, könnyelmű, tapasztalatlan és romlott férfi vérét egyaránt lángra lobbantják. Vannak ilyen asz- szonyok: Phryné vagy Sappho, a szépet oly forrón imádó görög kor e kiválasztott gyermekei. Ä természet némely fenoménjéhez, egy pompás és ritka virághoz, melynek illata mindenkit elkábit, hasonlítanak, vagy drágakőhöz, melynek értéke nem kétséges. Koszta ezek közé tartozott. A kis faluban a hol szülelett, apja az öreg bungó, postamester volt. Tizenhatodik évét még nem töltötte be, a mikor a fiatal báró, a vidék legnagyobb birtokos családjának sarja őrülten beléje szeretett és megszöktette. Félévig bujkáltak a kontinensen. A kis báró czipelte kincsét városról-városra, tobzódván a holdsugárban. Félév múlva a pénze elfogyott és Koszta otthagyta. Egy ismert politikussal tért vissza a fővárosba. A szerelmes fiút pedig ólomkoporsóban hozták haza a virágos Riviéráról ... A politikus után mások következtek. Koszta a színi pályára lépett és egy másod- rangú színpad deszkáin aratott nem közönséges diadalokat. A négy év alatt, amely azóta elmúlt, egymásután vesztette el anyját, apját. Két árva öcscsét, kiket anyja — ah, az anyai szív mindent megbocsát — bocsánatával küldött hozzá — magához vette. Vidáman lépett e perczben a gyerekek szobájába. Már a küszöbről kiáltotta : — Joczó nesze muszka czigaretta! . . . Hát nektek mi a bajotok? Mit pityeregtek ? A kisebbik ficzkó félénken megszólalt: — A Joczó azt mondta, hogy te rósz vágy, hogy nem kerülsz az égbe, ahol a mama van, hogy te az ördögé vagy . . . Ugye nem igaz, édes, szép Kosztám ? Ugy-e nem igaz . . . A leány meglepetten nézett a kamasz fiúra, aki könnyeit törülgette és ismét daczosan, sötét szemekkel nézett nővérére, aztán felkaczagott: — Persze, hogy nem igaz, te kis bohó. Hát hogyan is hihettél ilyesmit ? Nem vagyok én jó ? Nem hozok én neked mindig czukrot, süteményt ? Majd karjába vette a gyermeket és ezer gyengédséggel elhalmozva, vitte be a hálószobájába. * * * A színésznő visszament az ebédlőbe. Az öcscse még mindig ott állt, összegörnyedve, sötét tépelődésbe mélyedve. Mióta anyjuk meghalt, s a gyermekeket a házába fogadta, Koszta mindég félt egy kissé ettől a bizalmatlan, alattomos fiútól. Iskolába is járatta, de ott sem barátkozott társaival. Képzelete mindig vissza - szált a kis rácz faluba, ahonnan a tikokzatos misztikus dolgok iránt sok hajlamot hozott magával. A nagy város benyomásai hidegen hagyták. Testvére iránt kezdettől fogva valami ellenszenvet érzett. Fejletlen értelme akkor még nem fogta fel a romlottságot, amely körülvette. Később szemei mindjobban kinyíltak. Rázkódás nélkül, lassanként ébredt tudomására a valóságnak. Az első határozatlan gyanú óta folyvást kutatott, leskelődött. Koszta, aki öntudatlan biztonságban élt a vétekben, abban a biztos hitben volt, hogy a mikor testvéreit eltartja, minden kötelességének bőségesen eleget tett. így a fiú, ma, tizenhatodik évében, mindent tisztán látott. A bizonyság rettenetes sulylyal nehezedett a gyermek lelkére. Forrt és lázongott benne minden. Egyet tudott: hogy neki kötelessége testvérét a bűnből kiragadni; hogy neki, a férfinak, a kire haldokló anyja gyermekeit bízta, tenni kell valamit. E bizonyság űzte, korbácsolta, megmérgezte nappalát és éjszakáját a gyermeki Hamletnek.
