Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY nagyon sok ellentétes és nem mindég közérdeknek akad szószólója a tanácskozáson. Akik az uj törvényt meghozzák, térjenek napirendre e felszólalások fölött! El a viczinális pénztárokkal, melyekben nem a beteg munkás a fő- czél, hanem az orvosi honorárium vagy a fölös hivatalnok—személyzet! Meg kell szüntetni a tisztességtelen versenyt az ipartestületi és kerületi pénztárak között! És ezt csakis radikális reformokkal lehet elérni. Közvetlen és föltétien állami ellenőrzését követeljük a pénztáraknak s azok igazgatásában messzemenő jogokat a munkásoknak. Mert hiszen a betegsegélyző pénztár a munkásé. Ez elv, amely nélkül munkás intézmény ma már nem lehet életképes. Ennek igazolását látjuk a budapesti munkaközvetítő intézetnél is. Ez az intézet eddig nem felelt meg a hozzája fűzött várakozásnak. Miért ? Mert hivatalosan aktaszerüleg nem lehet jól elintézni a munkások ügyét, mivel hogy az egészen más természetű mint a közigazgatás vagy az adószedés. A kereskedelmi miniszter éleslátására és modern világnézetére vall, hogy meghívta a munkásokat, még a szoczialista szakszervezetek vezetőit is, hogy vegyenek részt az állami ingyenes munkaközvetítő intézet dirigálásában. A modern Magyarország érdeke, hogy mindazok akik munkásügyekkel foglalkoznak, átértsék azt a szellemet, mely a kereskedelmi minisztert ez elhatározásra bírta. Pártgyiilések. Ugylátszik a pártok szervezkedése erősen megindult a vármegyében. A függetlenségi párt Szatmáron már megtartotta gyűlését, a szabadelvű párt pedig f. hó 20-án fogja tartani alakuló gyűlését ugyancsak Szatmáron. Lapunk, mint nem párt és politikai lap, legfeljebb a szervezkedő, előkészítő pártmozgalmak leírására szoritkozhatik, a nélkül, hogy a magáévá tenné akár melyik párt érdekeinek előmozdítását. Ezúttal közöljük tudósítónk leírását a függetlenségi párt gyűléséről. A tudósitó személye garancziát nyújt arra nézve, hogy leírása egyész tárgyilagos Közöljük a függetlenségi párt gyűlésének leírását egész terjedelmében, mert sok érdekes dolog történt ott, a mi p. o. nem csak bennünket, nagykárolyiakat, de az egész vármegyét érdekelheti s igy az ott történtek leírásával minden irányban felvilágosító szolgálatot vélünk tenni. Levelezőnk tudósítása a következő: A vármegyei függetlenségi pártnak Szatmáron 1901. évi márcz. hó 13-án a „Károlyi-Szállodában“ Luby Géza elnöklete alatt tartott gyűlésén mintegy 150—200-an jelentek meg: köztük Kende Béla, Jékey Zsigmond, Luby Lajos, Szálkái Sándor, Luby Béla, Biky Károly, Uray Géza, Bródy Lajos, Szegedy Antal, Madarassy Dezső, Szarka Andor s főleg számos reform, lelkész és tanító. — Luby Géza elnöki megnyitójában köszönetét mondott a megjelenteknek, hogy árvizbajok s rossz utak daczára is oly számosán jelentek meg, hogy függetlenségi meggyőződésük mellett tanúbizonyságot tegyenek. Örömmel constatálta, hogy a függetlenségi pártnak kerületi pártjai közül a nagykárolyi küldöttséggel, a csengeri és mátészalkai küldöttséggel és számos tagjával képviselteti magát, mig a fehérgyarmati járásnak csaknem minden községe képviselve van, és a krassói kerületből is sokan jelentek meg. Miután a jegyzőkönyv vezetésére Szilva Istvánt, a csengeri kerületi párt jegyzőjét kérte fel, hálás érzések között emlékezett meg a párt egyik lelkes tagja Jeney Dániel elhunytéról, kinek halála felett a gyűlés sajnálatát fejezte ki s az arról szóló jegyzőkönyvet a családnak megküldi. Majd miután az alkotmányt felfüggesztő Bánfy kormány megérdemlett bukását említette fel, rátért arra, hogy a paktumos Széli kormánytól, a marosvásárhelyi véres választás után szintén nem remél jót; ily viszonyok mellett a pártnak csak egy feladata lehet az erős szervezkedés, tömörülés. A mai gyűlésnek az a czélja, hogy a kerületi szervezkedés elhaladásáról, a számbavehető erőkről, a gyökérverésre alkalmas talajról tájékozódást szerezzen; a gyűlés czélja tehát nem egyesek iránt bizalmi nyilatkozat vagy pláne jelölés, hanem a helyzet megismerése. Erősen hangsúlyozza, hogy a jelölés, a jelöltek felállítása az egyes kerületeknek kizárólagos belső joga, a megyei pártnak azzal szemben csak a támogatás egyedüli kötelessége. — Az elnöknek zajos helyesléssel fogadott beszéde után a kerületek beszámolója következett ; a nagykárolyi kerületnek nagytekintélyű, de beteg elnöke Balásy József írásban üdvözli a gyűlést s ama hitének ad kifejezést, hogy a kerületben a pártnak erős talaja van. Elnök indítványára a közgyűlés üdvözli Balásyt és sikert kíván a szervezés munkájához. Bródy Lajos a Nagykárolyvá- rosi párt nevében beszél, ecsetelve az ottani speczialis nehéz viszonyokat, bizonyítja, hogy a kerület tulajdonképen alapjában véve függetlenségi, de sok az alkalmazkodni tudó ember, pedig a jelenlegi képviselő nem tesz eleget hivatásának, a kerületben nem fordul meg, a választó polgárokkal nem érintkezik; a legtöbb szavazó a haza helyett a helyi érdekeket tekintve, elvei fentartása mellett szavaz ama hitben, hogy ha nem Károlyi volna a képviselő, talán a világ is össze- dülne. Nem tudja, hogy kegyes lesz-e a gróf elfogadni a jelöltséget, de azt állítja, hogy az e hó 10-én tartott pártgyülésen mintegy százan jelentek meg s elhatározta a párt, hogy elvei mellett kitart, jelöltet kíván állítani a zászló dicsőségéért, sőt annak idején a központtól fog jelöltet kérni. Az elnök Bródynak lelkesülten fogadott szavait megköszönve, előlegnek veszi azt, hogy a párt jelöltjének, nem mint legutóbb történt 35, de mint a Schusterits-féle választáskor volt, legalább is 600 szavazatot fog juttatni az elvhüség és kitartás. — Szálkái Sándor a mátészalkai kerületi párt működéséről számolt be; azzal kezdi, hogy az ujabbi törvények a kereskedelmet oltalmazva, a vigéczeket eltiltották a házalástól, annak daczára is azt tapasztalta, hogy a mátészalkai kerület volt kormánypárti jelöltje, bukása után nyomban megkezdte a kerületben a házalást s miniszteri titkár létére se csinál egyebet, minthogy folyton a kerületben járkál, színházat játszik szóval annyira és oly sok módon igyekszik előkészíteni a kerületet, hogy nem csoda, ha a jelenlegi képviselő ráunt a dologra. Ez idő szerint különben egyik jelölt a másik után ajánlgatja magát, ez idő szerint 13 is szóba hozta magát. Eddig úgy volt, s Kende is úgy lett képviselő, hogy a kerület kérte fel a jelöltet, most csak járnak a kerület nyakára. Nagy baj az is, hogy a községekben a miniszterelnöknek a jog, törvény és igazság daczára nyíltan tett kijelentése daczára elvan terjedve a hit hogy minden marad a régiben. Ő ezzel szemben bízik Széli kijelentésének komolyságában, mert a szavakkal játszani nem lehet. Hiszi, hogy megint függetlenségi pártit fog választani a kerület, sajnálja, hogy Kende Béla előzőleg kijelentette, hogy többé a jelöltséget nem fogadja el, de ennek daczára is bízik, a párt győzelmében, hogy egy embert, kiben e három kellék meglesz t. i. tiszteséges, függetlenségi és nem tolakodó, — diadalra fog juttatni. A párt nem alszik, de nem czélja, hogy az ellen-jelöltnek időelőtti felállításával az alkotmányos költségek növelését elősegítse. Büszkén hivatkozik arra, hogy a múlt választáskor voltak községek, hol a pártnak a szavazói összes költség tekintetében fejenkint csak egy forintjába kerültek. Egyetlen baj volna, ha a függetlenségi intelligentia ellanyhulna de ő ezt fel se tételezheti. Kende Béla Szálkái beszédének rávonatkozó részét megerősítvén kijelenti, hogy nem lép fel, de bízik a párt győzelmében, támogatni fogja teljes erejéből. Miután az elnök reményét fejezte ki a fölött, hogy Kende megváltoztatja elhatározását a csengeri kerületről Luby Béla pártelnök referált ; a kerület jóakaratu, de szeszélyes; a kerületben legutóbb tartott két pártgyü- lés arra a reményre jogosítja, hogy most a párt jelöltje inkább megválasztható lesz, mint bármikor. A végrehajtó bizottság jelölte: keres ; a krassói kerület beteg elnöke helyett Gabánvi Zsigmond jelenti, hogy szervezkednek s jelölt lesz okvetlen ha a kerületből nem, a központból; a félér gyár ma ti kerületből — most már Balika elnöklete alatt — Jékey Zsigmond beszélt azt remélve, hogy a kerület ez után is hü marad a függetlenségi zászlóhoz és köpenyeget nem for- dit; Luby Géza pedig kijelenti, hogy személyére való tekintet nélkül mindent elkövet a győzelem érdekében; a kerületben a lemondott Nagy László kerületi pártelnök helyett Tury Zsigmond kisari lelkészt választották meg. Tury nem igér semmit, de a tettei lesznek bizonyságai. Biky Károly Luby Gézát úgyis mint a megyei függetlenségi párt elnökét s úgy is mint képviselőt éltette. Biky Károly helyett, kinek titkári működéséért Jékey Zsigmond indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott, a megyei párt titkárává Kovács Lajos panyolai lelkész választatott meg. Luby Gézi elnöki záróbeszédében önérzettel hivatkozik arra, hogy ilyen népes gyűlés évek óta nem volt, s hqgy ebből, bár nagy küzdelem előtt áll a párt, a mai gyűlésnek eredményét biztosra veszi. A szabadelvű párt alakulására vonatkozó felhívást is közöljük ezúttal s annak idején a gyűlés lefolyására is referálni fogunk.A felhívás a következő: Szat- már várrregye szabadelvű választó polgáraihoz! Nem minden habtzás nélkül határoztuk el a vármegyei szabadelvű pár megalakítását. Tudtuk azt, hogy ezen lépésünk kihnyen félremagyarázható, könnyen a politikai küzdelen megkezdésének harezriadójaként fog feltűnni. Semmit sem fájlalnánk jobban, semmi sem lenne cllentétsebb a mi czéljainkkal, mint ez. Épen ezen félreértsek elkerülése végett tartottuk leghelyesebbnek, ha nem az egyes kerületek szabadelvű pártjának megalakításival kezdjük meg munkánkat, mely könnyen válhatok személyes czélok látszólagos vagy valóságos eszközivé. Megkezdettük munkánkat a vármegyei szabadlvü párt megalakításával, mely alkalommal a személ'i érdekeknek el kell hallgatniok s melyet nem magyaázhat senki a politikai küzdelem megindításának, hanem egyszerűen azon intelem megértésének, mely Magyaország Miniszterelnökének országgyűlési beszédében elénk hangzott s melynek értelme szerint a kormáynak jelöltjei a jövőben nem lesznek, hanem a jelölek a vármegyei szabadelvű párt erkölcsi ajánló leveléül fognak a választó polgárok előtt megjelenni. A váriiegyei szabadelvű párt megalakítása az egyedüli lehetséges módozat ezen, a vármegye közérdekeit megvélő és munkáló eszme keresztül vitelére. A megalakul vármegyei szabadelvű párt lesz annak idején hivatv arra, hogy mig egy részről az egyes kerüle- tekber esetleg nyilvánulni akaró egyéni önző érdekeknek gtat vet, másrészről az egyes kerületek szabad vélemny nyilvánításának alkalmat adva, a haza és a vármgye javára olyan képviselői kart hívjon létre, mely . választó kerület polgárainak bizalmából nőve ki, mgadja a képviselőnek azt az erőt, azt az ön- bizalmt, mely nélkül működése eredménydus soha sem Ihet. Nagy, igazán nemes eszmék lelkesítenek bennüket s az önzés minden gondolatától «nenten hivjul fel a vármegyei szabadelvű párt választóit, hogy lorakozzanak ama zászló körül, mely egy negyedszázados, sőt bátran mondhatjuk negyven éves múlt után ma is tisztán lobog, mely viharokat látott ugyan, de nem hajolt meg soha, mely ellenfeleket hódított, de elveket nem adott fel, nem változtatott soha. A legközelebb múltban is egy nagy, egy mindent szétrombolni látszó vihar után ma erkölcsi súlyban erősödve, számban gyarapodva, egy megizmosult párt felett lebeg s ha valaha volt, úgy most van alkalom, midőn nem szükséges számbeli arányra való tekintetből áldozatokat hozni, magasabb, nemesebb szempontokra helyezkedve, a szabadelvű párt fénykorát létre hivni. A. szabadelvű párt megalakítására határnapul f. évi márezius hó 20-ik napjának d. e. 11 óráját tüzzük ki Szatmár-Németiben a „Korona“ vendéglő emeleti helyiségében s arra meghívjuk tisztelettel a párt tagjait. Meghívónkat minden félreértés elkerülése végett megküldjük kivétel nélkül az összes vm. bizottsági tagoknak, hogy ne vádoltathassunk titkos czélokkal, továbbá minden községnek. Ezt azért határoztuk igy, hogy a meghívók szétküldésénél előforduló nehézményeknek elejét vegyük. Kelt Nagy- Károlyban, 1901. évi márezius 8. Többek megbizásá- ból: Nagy László. _______________________________ HÍ REK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja a holnap esteli vonattal Budapestről székhelyére érkezik — A sajtószabadság Ünnepe. Büszke negyvennyolczunk legfőbb büszkeségét Márezius idusát magyar szóval, magyar imával, testvéri szeretettel ülte meg a város. A 9 órakor tartott hálaadó istenitisztelet után, melyen Palczer Ernő kegyesrendi kormány- tanácsos pontificalt fényes segédlettel, a lelkes gymnasiumi ifjúság tartotta meg emlékünnepét, a melyről lapunk más helyén számolunk be. Délután 5 órakor a „Protestáns Társaskör“ szabad bemenet mellett hódolt a nagy idők emlékének. Mielőtt az ünnepély leírását vázolnók, akaratlan tollhegyre csúszott egy pár szó: visszatetszést szült már többizben, hogy az intelligens s tegnap is nagy számban megjelent hölgyek az előszobában sőt a folyosón lesik a ritka alkalmat, hogy valamelyik férfi a teremben levő helyüket részükre átengedje. Az elnökséget ezúton kérjük: a teremben levő álló avagy ülő helyek tartassanak a hölgyek számára fenn, mert ilyen esetek gyakori ismétlődésével a hölgy közönség érdeklődése jogosan megsemmisül. Maga az ünnepély hamisítatlan magyar szellemben folyt le. Valamennyi szereplő megérdemelte a fel-felzugó tapsokat. Kovács Klárika remek előadását soron kívül fel kell említenünk. Igazi magyar szív megnyilatkozása volt e szavadat, melyet a közönség feszült figyelemmel hallgatott végig. Este 7 órára nagy embertömeg gyűlt a „Polgári Kaszinó“ nagytermében össze, hol az ünnepségek véget értek. A Hymnusznak elénekelése után, ritkán élvezett városunk közönsége még olyan szavalatot, minőt Szilágyi Erzsiké produkált Tóth Kálmán „Előre“-jével. Az a bátor messze csengő hang, az a sóvár hazaszeretet, mely hangjában csendült, a haldokló vitéz vég sóhaja annyira érvényesült előadásában, hogy őszintén gratulálhatunk a kisasszonynak. A dalárda énekelte el következő pont gyanánt a „Talpra magyar“-t művészi összhangban, mely után vármegyénk főjegyzője Ilosvay Aladár vezetett bennünket tömörstilu felolvasásával a messze múltba, hol bölcsődalt dudolgatott a márcziusi szellő a sajtónak, a függetlenség legelső gyermekének. Feszült figyelemmel, élvezettel hallgattuk végig a mély érzelmektől rajzó felolvasást, mely valódi tudásról, igaz honszeretetről tanúskodott. Lelkes éljenekkel honorálták a nagybecsű felolvasást, a melyet lapunk jövő számában fogunk hozni. — Majd Bródy István adta elő a szabadsajtó első örök- életü termékét a „Talpra Magyar“t erre a szavalatra semmi megjegyzésünk nem lehet. Egy tökéletes, hatalmas megelevenitése volt talán annak a hangnak, melyen hajdan Petőfink szólt a néphez. A közönség megtapsolta, megéljenezte a művészi előadást. A Szózat eléneklése után az ünnepély bevégződött. Ezután jött a hazafias lakoma. Debreczeni polgármester kezdette meg a toasztok sorát. Királyunkért ürítette poharát, utána Bródy Lajos a hazáért, Ilosvay a 48-as eszmék diadaláért Csóti a függetlenségért. Szónokoltak még Domahidy Elemér,Veres Gusztáv, Dr. Kovács Dezső Hozzájuk csatlakozzunk mi is, evvel az imádsággal. Éljen a haza, a sajtószabadság, (t—ó.) — Dalestély. A helybeli dalegyesület f. hó 9-iki dalestélye, terített asztalok mellett, minden várakozáson felül sikerült. Nagy és intelligens közönség volt jelen, a mely a változatos műsor minden egyes számát élénken megtapsolta. Az első szám egy duett volt, a melyet Demidor Ignácz és Kolozsváry Miklós adták elő, óriási sikert aratva szép, fülbemászó énekükkel. Majd Csóti Márk főgmn. tanár olvasott fel igen érdekesen a vérmérsékletről. Sok igazságot mondott még a nőknek is szeretetreméltó simasággal. A felolvasás nagyon tetszett. Ezután a dalegyesület adta elő Dürner Viharban czimü darabját. Majd Bakó Bálintné úrnő szavalta el Váradi Antal szép költeményét, llorát. A darab terjedelmes és nehéz s daczára ennek a szavaló úrnő olyan nagysikert ért el, a minőre rég nem emlékezünk. Dudinszky Miklós ezután hegedűn játszott. Meg látszik játékán, hogy tud bánni a hegedűvel. Végül nép dalokat énekelt a dalárda, a mit megujráztak s legvégül a közóhajnak engedve Demidor Ignácz soron kívül énekelt egy dalt. A műsor befejezte után táncz következett majd nem reggelig. — Márezius idusa főgimnáziumunkban. Lélekemelő ünnepély folyt le márezius 15-én tornacsarnokunkban. A kitűnő szellemben vezetett főgimnáziumnak „Kölcsey“ önképző köre is megünnepelte a nagy napot márezius idusát. A feldíszített tornacsarnokot zsúfolásig megtol-
