Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
Nagy-Károl#y, 1901. január 13. szám. XXVII. évfolyam. _________________________ Sz atmármegyei Közlönye TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és VEGYEST AT ALMU HETILAP. Vv Ós VEGYEST AT ALMU HETILAP. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, i#=SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Xayy-Károlyban, Megyeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi kiizségek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. «&Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye közönsége folyó hó 10-én rendes közgyűlést tartott, az uj évben a négy rendes közgyűlés elsejét. Kevesen jelentek meg a közügyek tárgyalására, s a kik megjelentek is, belátták azt, hogy helyesebb lesz visszatérni az évi két gyűlés rendszeréhez, főleg akkor, a mikor a tavaszi és őszi közgyűlés mellett annyiszor lehet rendkívüli közgyűlést tartani, a hányszor arra szükség van. A közgyűlésen gr. Hugonnai Béla főispán elnökölt s vita egyedül Háromszék vármegye átiratánál fejlődött ki a nemzetiségi törvény megváltoztatása iránt. E kérdésnél Lukács Konstantin szegődött a nemzetiségek védő ügyvédjének. Bár felszólalása elég higgadt volt, mégis rósz hatást tett abban a gyűlés teremben, a hol a nemzetiségi kérdés feszegetese még eddig-néni volt otthonos. Nagy László alispán adta meg a választ Lukács Konstantinnak sbár beszéde elejétől végig röktönzés volt, de olyan elementáris erővel hatott, hogy egészen megsemmisítette ellenfelét, a ki felszólalása ellenére maga is elfogadta az állandó választmány javaslatát a nemzetségi törvény re- visiója iránt. Az alispán máskor is kitűnő debatter- nek bizonyult be, de mostani röktönzésevel felülmúlta önmagát, minden magyar igaz szívben, lélekben visszhangot és hálás megnyugvást keltett. A beszéd leirhatlan hatással volt, úgy hogy Kende Zsigmond, közéletünk e kiváló tagja szükségesnek tartotta a közóhajnak kifejezést adni és indítványozni, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi elismerését fejezze ki a beszéd sikere felett. A közgyűlés lefolyása a következő volt: Gr. Hugonnai Béla fő i s p án a következő jelentőségi eljes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Elmúlt egy év és beköszöntött az uj év. Az uj év alkalmából a megye tisztelt közönsége oly nagy szántban keresett föl engem jó kivánataival, hogy azokat egyenként megköszönni teljes lehetetlen volt, már csak az okból is, mert én az ünnepek alatt messze távol voltam székhelyemtől. Örömmel ragadom meg tehát a legelső kínálkozó alkalmat, és köszönete- met fejezem ki szives jó kivonataikért, amelyeket midőn szivem mélyéből viszonzok, Isten áldását kérem e megye közönségére, boldogságot és örömet kívánok a megye minden lakójának. Az irányomban tanúsított barátság és ragaszkodás, — méginkább fog sarkalni engem arra, hogy az eddig követett utón haladjak, hogy szivem vágyát és magam elé tűzött czélomat a megye javát előmozdítani — csekély erőmből telhetőleg — teljesíthessem. A mint jól esett az irányomban tanúsított ragaszkodás jele, épp úgy jól esett, hogy sikerült a múlt év végén a magas kormánynál kivihetni azt,hogy a nagybányai lakosság anyagi helyzete ez év kezdetétől javíttatni fog. Ezen évnek sok fontos mozzanata lesz, többi között a közigazgatás egyszerűsítése, a képviselő- választás, és a tisztviselők választása, de ezek később lesznek elintézendők. Égető ügyünk azonban jelenleg a megye dotátiója felemelésének és a megyeház javításának kérdése. Mind két ügyben fölterjesztéssel élt a megye és én is megtettem a szükséges lépéseket, de sajnosán nem kapván biztató választ, kívánatos hogy e két ügyben egy küldöttség forduljon ő Excellentiájához a miniszter elnök úrhoz és pedig lehetőleg mielőbb. Minden követ meg kell mozgatnunk, mindent meg kell tennünk, hogy ne érhessen minket szemrehányás, s hogy mulasztással vádolhassuk magunkat. Ez okból tettem meg indítványomat, amelyet az .’gén tisztelt közgyűlés tárgyalni fog. Üdvözölve a megjelent bizottsági tag urakat, van szerencsém a közgyűlést megnyitni. A főispán megnyitó beszédét lelkesen megéljenezték. Az alispáni jelentés, minthogy annak az egész év eseményeit kell felölelni s Így jan. 10-ig az nem lehetett kész, utólag fog a biz. tagoknak megküldetni. A közgyűlés az alispán ezen bejelentését tudomásul vette. Ezután az alispán tett egy indítványt. Abból kiindulva, hogy a vármegye közönségének kötelessége elismeréssel adózni a szereplő bizottsági tagok hasznos működésével szemben, azt indítványozta, hogy most, midőn Szuhányi Ödön lemondott a Széchenyi Társulat igazgatói állásáról, a vegyes felülvizsgáló bizottság elnökségéről s úgy látszik visszavonulni szándékszik a közügyek teréről, fejezze ki a közgyűlés eddigi odaadó működése és érdemei telett, a melyeket a közügvek terén fejtett ki, jegyzőkönyvi elismerését. Az indítványt elfogadták. A nemzetiségi törvéDy megváltoztatása. Háromszék vármegye ismeretes átirata kérdésénél, melylyel felkérte i vármegye közönségét arra, hogy a nemzetiségi egyenjogosultságról szóló törvény módosítása iránt szintén Írjon fel a képviselőházhoz, vita fejlődött ki. TT . ... . . .-. — ....... Ug yanis az allanüo választmány a felírást javasolta s az ellen felszólalt Lukács Konstantin, Lukács László öcscse. Beszédét azzal kezdte, hogy jogával akar élni, a midőn szót emel. Ezt azért említi fel, mivel a közelmúltban ép egy ügyvéd, aki a jogok védelmére volna hivatva, csodálkozott azon, hogy felszólalni merészelt e helyen. A törvény azt mondja, hogy a nemzetiségek saját nyelvüket használhatják, bizonyos korlátok között. De hogy minden bizottsági tag megértse beszédét, nem fog élni e joggal. Beszéde nyílt és lojális lesz. A mai jog, törvény és igazság korszakában azt szeretné, ha Szatmár vármegye bebizonyítaná, hogy a jog és igazság uralkodik e vármegyében, szóval méltó lenne e vármegye szép múltjához. Sajnos azonban, hogy valamint itt, úgy a szent korona egész birodalmában a jog és igazság nem mindenkinek egyenlő mértékkel méretik, (nagy zaj, nem áll! közbe kiáltások. Főispán: Figyelmezteti szólót, hogy az olyan kifejezésekkel ne éljen, mintha ez országban nem egyenlő mértékkel mernék a jogot és igazságot.) LukácsKo nstantin Engedtessék meg neki, hogy állítását példával illusztrálja. A múlt nyáron történt, hogy a törvény által biztositottjoggal élve, N.-Károly közelében Szaniszlón, a román közművelődési egylet közgyűlést akart tartani (Nagy zaj.) És ezt a tisztán kulturális közgyűlést (Egy hang : csak látszólag az) feloszlatták, nem élhettek jogukkal. Nem akartak ők a magyar kultúra ellen tenni, csak saját kultúrájukat művelni s még sem engedték meg a közgyűlés megtartását. És ilyen hasonló eset hány van az országban, szóval nem élhetünk a joggal úgy, mint mások. Háromszék vármegye a nemzetségi törvény megváltoztatására hívja fel e megye közönségét, tehát eltörölni akarja azt a keveset is, a mi a nemzetiségeké. Ez féltékenykedés, semmi más. Sajnálja szóló, hogy a bizalmatlanság most is fenáll a magyar és román között. Pedig csak örvendeni tudna annak, ha megérteni tudnák egymást. (Közbe szólás: Mi is!) Ne kételkedjenek a románságba, nem adott ez a nép soha okot arra. Szereti a román nép a magyar hazát. Még a nép dala is azt mondja: Legyen bál milyen keserű a kenyerem, de az én hazámban íogyasztom. el. (Szóló ezt előbb román eredeti szövegben idézi) Ezután rövid történeti visszapillantást vet szóló és azt bizonyítja, hogy a románság mindig teljesítette hazafias kötelességét. És még is kételkednek benne. Tudhatja pedig a vármegye, hogy erre nem adott a nép okot. Szóló nem engedi meg senkinek sem azt, hogy elébb legyen a hazafiságban mint ő. Szereti hazáját úgy,mint akárki. Sajnálja, hogy kívüle több román bizottsági tag nincs itt jelen, de pronunciálhatja azt, hogy a nevökben beszél. Arra kéri a vármegyét, hogy a haza érdekében ne abrogálja a nemzetiségi törvényt. Hisz azt Deák Ferencz a haza bölcse alkotta, hogy e haza minden fiát, a haza gyermekévé tegye s azért ne abrogáljuk, de ellenkezőleg hajtsuk végre. Ezt kívánja a magyar és román nép érdeke. Mert Skandináviától Triesztig egy német és szláv tenger van, amelyből csak kis szigetként emelkedik ki a magyar és román nép. Ha mi megtudjuk végre egymást érteni akkor nem fél a jövőtől. (Domahidy Elemér: Nem azt mondja a Tribuna) De azt mondja, ez is hirdeti a hazafiságot. Ha a nemzetiségi törvény végrehajtása bekövetkezik, akkor minden román is azt fogja tartani: a mit Petőfi : Tied vagyok, tied hazám, E szív e lélek : Kit szeretnék, ha.téged ríem szeretnélek. Feliratot indítványoz a nemzetiségi törvény végrehajtása iránt. Lu kácsnak NagyLászló alispán adta meg a választ. Az alispán a közgyűlés előtt anv- nyira gyengélkedett, hogy távozását a teremből bejelentette a főispánnak. De mikor hallotta azt, hogy Lukács beszél, hogy szükség van reá, visszatért és Lukács után azonnal szólásra jelentkezett. Lukács alkalmat adott az alispánnak arra, hogy a debatt terén fényes sikert arasson. És a beteg alispánból, hazafias szive által felvillanyozva, csak úgy folyt a röktön- zött beszéd, az érv, a melyeket Lukácsra zúdított mind addig, mig azt teljesen le nem verte. A beszéd a mennyire vissza tudjuk adni, a következő volt : Egy mentegetődzéssel kezdem. Bejelentettem a főispán ur Öméltóságának, hogy rosszullétem miatt nem veszek részt a közgyűlésen. Azonban arra a hírre, hogy az előttem szóló bizottsági tag hozzá szólt a nemzetiségi törvényhez, kénytelen voltam bejönni a közgyűlés termébe. Dokumentálni akarom a tárgy fontosságát azzal, hogy felszólalok. A bizottsági tag felvetette e teremben a nemzetiségi kérdést, a mely eddig nem létezett sem itt, sem vármegyénkben. Sérelme a bizottsági tag urnák a szaniszlói eset volt, mert csak ezzel illusztrálta azt az állítását, hogy nálunk nem mérnek mindenkinek egyenlő mértékkel. Én teljes életemben arra törekedtem, hogy egyenlő mértékkel mérjek mindenkinek, mindenkivel szemben igazságos legyek. De hát a bizottsági tag ur sem mondhatja azt, hogy mindig igazságos volt, mint papi ember sem állíthatja ezt, mert az ember tévedhet, olyan nehéz az igazságot mindig megtalálni. Tévedhet mindenki, a nélkül hogy hozzá férne még csak a gyanúnak árnyéka is, hogy készakarva tévedett. Tehát a felhozott egyetlen esettel szemben ezt hozhatnám fel kifogásul, ha szükség volna reá. Azért csak azt keresem, kutatom, hogy a mikor mindenki tévedhet többször kevesebbszer, hogy meg volt-e bennünk a szándék, az akarat arra nézve, hogy egyenlő mértékkel mérjünk a jog és igazság terén e vármegye minden fiának ? E kérdésre csak az lehet a felelet, hogy Szatmár vármegyének nem csak jelene, de egész múltja fényes bizonság arra nézve, hogy a nemzetiségekkel szemben mindig igazságos, méltányos volt, egyenlő mértékkel mért. Felhozta előttem szóló a szaniszlói esetet. Miért nem hozta fel a másikat, a pusztahidegkuti esetet ? Miért akartak bennünket ezen a vidéken, a hol béke és egyetértés honol a lakosság között, a szaniszlói közgyűlés rendezésével olyan helyzetbe hozni, mintha a hatóság akarta volna az összeütközést csinálni. Jegyezze meg előttem szóló, hogy mindig a provokáló fél szokott hibás lenni az
