Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY tében is jelentőségteljes időszak, mert bizonyságot tesz arról, hogy a lapnak volt és van hivatása, van létjogosultsága, szóval közszükségletnek felel meg. A „Szatmármegyei Közlöny“ az újévben is a vármegye hivatalos lapja marad mindaddig, mig a közigazgatás egyszerűsítésének végrehajtása odáig nem érlelődik, hogy életbe léptetik a kizárólag hivatalos közleményekből álló megyei hivatalos lapokat. Hogy ez csak jó idő múlva fog bekövetkezni, ez időszerint minden jel arra mutat. Mint a vármegye hivatalos lapja a „Szatmármegyei Közlöny“ a hivatalos részen kivül jövőre is éber figyelemmel fogja kisérni a vármegyei életet s a közgyűléseknek és szakosztály üléseknek részletes leírását adja, tárgyilagos hűséggel, a mint eddig is tette. Mint társadalmi és szépirodalmi lap pedig igyekszik megmaradni azon a színvonalon, a melynek köszönheti annyi éven át a közönség támogatását. Szóval jövőre is arra fogunk törekedni, hogy lapunk kettős hivatásának megfelelni tudjon és akarjon. Sőt jövőre azon leszünk, hogy a fokozódó igényeket, fokozottabb igyek- véssel és munkássággal kielégíteni tudjuk. Bizalommal nyitjuk meg azért az újév küszöbén előfizetési felhívásunkat a XXVIII-ik évfolyamra. Nagy-Károly, 1901. deczember 26. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A Szatmármegyei Közlöny előfizetési ára : Egész évre .... 8 kor., félévre ........................4 kor., ne gyed évre ... 2 kor. A vármegyebeli községeknek, lelkészeknek és tanítóknak egy évre 5 korona. Újévre. Az év, amelyre visszapillantunk, éppenséggel nem volt lánczolata a kellemes eseményeknek. A gazdasági válság, ah ! hogy mindig erről kell szólania a nótának ! ebben az esztendőben is csak olyan súlyosan nehezedett közállapotainkra, mint a megelőző két esztendőben. Pangott az ipar, a kereskedelem, szűk volt a pénz és emelték az adókat. Ebben a tekintetben azonban nem tehetünk szemrehányást az államnak, mert az adóemelés példájában, újabban a községek járnak elől. Aligha van község, vagy város Magyarországon melyben a legutolsó két esztendőben a pótadókat nem emelték. A közgazdaság pangott tehát a lezajlott évben, ellenben élénk és mozgalmas volt a társadalmi élet. Sajnos, mi, akik a 48-as vívmányok szellemében szeretnők látni előre haladni ezt a népet, nem tudunk örvendezni a társadalmi életben tapasztalt élénk lüktetésnek, mert ez haladás volt ugyan, de visszafelé. Mindenfelől heves ostromokat intéznek mostanság Magyarországon a tiszta szabadelvüség ellen, mely alig egy félszázad előtt arra az óriási cselekedetre buzdította apáinkat, hogy lemondtak a nemesi előjogokról és magukhoz emelték a jobbágyokat. Jól mondotta az ország házában az egyetlen demokrata képviselő, hogy osztályuralom, osztályszellem uralkodik nálunk. Társadalmi osztályok alakultak ki az utóbbi évek közgazdasági és politikai hatása alatt s ezek az osztályok egymás ellen törnek, egymást akarják megsemmisíteni. Csoportosulnak a gazdák, a kereskedők, az iparosok, a kishivatalnokok és mozgalmakat indítottak helyzetük javítására olyképpen, hogy az által a másik osztálynak ártsanak. De még ennél is nagyobb baj, hogy felkeltek a sötétség szellemei és csoportosítják a felekezeteket a felekezetek ellen. Csoportosítják az egyetemi s egyáltalában a főiskolai ifjúságot a szellemi reakczió és a már elhantolt- nak hitt osztályi előjogok körül és a küzdelem, melyet ebben az irányban folytatnak, kíméletlen, ádáz és gyűlöletes. Mind nagyobb mérveket ölt a felekezeti szempontból való állásfoglalás a társadalomban s hogy ez mire fog vezetni ebben a sok nyelvű és sok vallásu országban, annak csak a jó Isten a megmondhatója. íme, nagy vonásokban az elmúlt esztendő eseményeinek jellemzése. Vigasztalan kép tárul elénk belőle. Egy uj év küszöbén állunk most s már az örökké küzdő és sírjáig reménylő ember jó tulajdonsága, hogy jót, vagy legalább is jobbat vár az uj esztendőtől. így vagyunk mi is. Várjuk reméljük, sőt egy kicsit hinni is merjük, hogy meg fog változni a mostoha idők járása. Miért is ne reméljünk ? Üssük fel a történelem lapjait s látni fogjuk, hogy a Duna- Tisza táját ezer esztendő óta olyan nép lakja, amely számtalan veszedelmes tévelygés után mind megtalálja a helyes utat a boldogulás felé. Ez a história a mi bizalmunk, a mi erőségünk, melyen megfognak törni a társadalmi és felekezeti harcz hullámai. S ha nem is hisszük, hogy a most jövő esztendőben fog beállani ez a jótékony változás, a kezdet a változásra most fog megtörténni. Társadalmi és gazdasági tisztulási pro- czesszus fog megindulni, hogy a sötétség szellemei ismét visszamenjenek oda, ahonnan jöttek. Ez a kezdet lesz az uj év legjelentősebb eseménye. Ez az egyetlen kedvező auspiczium, melynek reményében boldog uj évet és üdvöt kívánunk az olvasónak. HÍREK. — Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog újévet kívánunk. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz holnap vagyis f. hó 30-án, a melynek tárgysorozatát lapunk hivatalos része hozza. — Kinevezés, ő felsége a király Csics Lajos szatmárnémetii kir. törvényszéki jegyzőt a helybeli kir. járásbírósághoz albirónak nevezte ki, Mint halljuk kitűnő munkaerőt nyer benne biróságunk. — Szilveszter-estélyt tart a helybeli Kölcsey- Egyesület. Az estélynek igen változatos és mulattató műsora lesz. Bevezető felolvasást tart Nagy László elnök. Ezután Marsó Margit k. a. ezimbalom szólója következik. Majd Nagy Sándor tart felolvasást és befejezi a felolvasó-estét a dalárda éneke. Ezután vacsora és az újévre virradó, reggelig tartó táncz következik. Azért a ki jól akar mulatni, keresse fel a Szilveszter-estélyt. Belépődij személyenként 1 korona. A tiszta jövedelem fele a Kölcsey-Egylet s fele a dalárda pénztára javára fordittatik. — Kinevezés. A pénzügy minisztérium Barthos Zsigmondot, a helybeli kir. pénzügyigazgatóság titkárát, pénzügyigazgató helyettesnek nevezte ki. Gratulálunk ! — Eljegyzés. Dr. Kőszeghy Andor pénzügyigazgatósági s. titkár f. hó 25-én jegyet váltott városunkban Jeney Sárika kisasszonynyal, Jeney István föld- birtokos és magyarállamvasuti főmérnök kedves és szép leányával. Boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez ! — Kinevezés. A pénzügyminiszter Habina Jenő balassagyarmati pénzügyi fogalmazó-gyakornokot a helybeli pénzügyigazgatósághoz fogalmazónak nevezte ki. — Az uj vármegyei tisztikar a főispán és alispán uraknál f. hó 30-án d. e. 11 órakor szokásos tisztelgését teszi a főjegyző vezetése alatt. Ezt déli 12 órakor társasebéd követi a régi kaszinó helyiségeiben. — Műkedvelői társulat alakítása. Gr. Hugonnai Béláné, főispánunk kedves neje f. hó 25-re értekezletet hivott össze a vármegyei székház nagytermébe egy műkedvelői társulat alakítása czéljából. Daczára hogy ünnep első napja volt s igy mindenki családi körben volt elfoglalva, szép számú női és férfi közönség jelent meg az értekezleten. A főispánnét és alispánnét meghívták küldöttségileg az értekezletre, azonban az utóbbi gyöngélkedése miatt nem vehetett azon részt. A főispánná ő méltósága megnyitva az értekezletet s a jegyzőkönyv vezetésére, Bornemissza Gézát felkérve, ecsetelte a műkedvelői társulat megalakításának szükségét s feltette a kérdést, hogy kivánja-e az értekezlet a társulat megalakítását. Erre a grófné a társulatot megalakultok mondotta ki s felhívta a tisztikar megválasztására. Baudisz Jenő indítványára ezután egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a társulat elnökének megválasztották a nemes kezdeményezőt és az értekezlet össze hívóját gróf Hugonnai Bélánét, a ki elfogadta a tisztséget. Alelnöknek boldogult vele és az első évnegyedben kettőst hozott haza. Teréz erre kölcsönt vett fel és tornaszereket hozatott rajta. A tanár a házhoz járt, János minden szabad idejét a nyújtón meg a karfán töltötte. Vívott, lőtt korcsolyázott, napról-napra szemlátomást erősödvén. A második évnegyed végén egy atléta megirigyelte, úgy tornázott. Az érettségi után János gyönyörű latin beszéddel búcsúztatta társait a jó öreg piaristáktól. Az igazgató meghatva csókolta homlokon. — íme átadom önnek asszonyom a fiát, szólt Terézhez. Díszünk és büszkeségünk volt. Mi már nem tanithatnók úgy sem semmire; többet tud, mint mi, szegény öreg emberek. Csak azt kívánjuk, hogy fényes pályáján gondoljon reánk, első mestereire is egy kis hálával . . . A pályaválasztás nem okozott gondokat. Régen elhatározott dolog volt már, hogy János katona lesz. Az iratok felmentek Bécsbe a „Militär Technische Akademie“ igazgatóságához. János, aki már az érettségi előtt is éjjel nappal dolgozott, emberfeletti munkát végzett és a felvételi vizsgán első lett. Ingyen helyet kapott és október elején elutazott Bécsbe. Négy esztendő múlt el az akadémián. Sivárabb, keményebb és Szomorúbb életet képzelni nem lehet, mint a minő a katonai intézetek vasfegyelmének békó- jában. Vértes Jánosnak ez szinte üdülés volt korábbi élete után. Legföljebb az bántotta, hogy nem tanulhat annyit mint óhajtaná. Azonban az első esztendő végén itt érte a fiú lelkét az első súlyos seb. Az intézetben volt néhány gróf és báró, azonfelül két valóságos princz is: az egyik egy keleti uralkodó unokaöcscse, a másik valami mediatizált német ház sarja. János kétségtelenül a legelső volt itt is. Munkáit, melyeket a Taktik köréből irt, a profeszorok a vezérkari tiszteknek adták elolvasni, a legjobb lovas, a legjobb vivő ő volt és három hónap alatt olyan Einschiesen-eket vezényelt, hogy öreg tüzérezredesek ámulva nézték. De a rangsorban természetesen a princzek előbbkerültek, sőt részbe a grófok is és János ötödik vagy hatodik lett. Összetörve érkezett haza szünidőkre a kis vidéki városba. Teréz is megdöbbenve fogadta. De a kettős arany stráf és a korzó népének irigy pillantásai némileg megnyugtatták. Mikor pedig a garnizon parancsnoka az ezredes magához hivatta Jánost és hizelgőleg adta tudtára, mikép talentumáról és szorgalmáról hir jött Bécsből — Teréz egészen megnyugodott. János ötös számot kapott a rangsorban, mikor mint tüzérhadnagy az akadémiáról kikerült, hogy csapatszolgálatra szülővárosába helyezték Teréz majd meg őrült az örömtől és a fiú csak nehezen bírta megakadályozni, hogy kis vagyonának a felét lóra és uniformisra ne költse. Most boldogság költözött az öreg templomsori házra. János tovább dolgozott, ő, a ki egész életében mintája volt a kötelességtudásnak, természetesen a legjobb csapattiszt lett. Nemsokára pedig Bécsbe utazott, hogy a Kriegsschuléra való felvételi vizsgát letegye. A nagyralátó Teréz álmai tehát beteljesedésük felé haladtak. A főhadnagy este jött meg Bécsből. Csak másnap kellett jelentkeznie, egyenesen haza sietett. Együtt vacsorázott Terézzel, azután gyengéden megcsókolta és szobájába ment. Itt sokáig járkált apró, kopogó lépéseivel körül a szobában. Majd elővette szolgálati revorverét, befeküdt az ágyba és a fal felé fordulva szivén lőtte magát. * * * * Nagyon sajnálom, hogy e különben is egyszerű történetnek ilyen banális a vége. De minthogy valósággal igy esett, igy is kell elmondanom. Másnap tehát halva találták az ágyban Vértes János főhadnagyot. Az öngyilkosság oka világos volt; János noha fényesen vizsgázott, a Kriegsschule az évi folyamára nem vették fel. Egészen bizonyos volt ugyan, hogy a jövő évben reá került volna a sor, de ez azt jelentette, hogy legkevesebb egy évvel később kerül a vezérkarba. Ő pedig ezt a mellőzést nem bírta el. Nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy lesznek kartársai ha mindjárt csak egy princz és egy khedive öcscse is, a kik őt a haladásban megelőzik. Terézt a csapás szivén találta. Mint egy tébolyodon járkált a házban. Nem evett, nem ivott, nem távozott a ravatal mellől, hol élete minden reménye feküdt összeomolva. Jánosnak gyönyörű temetése lett. A komor katonai gyász pompája kilépett azokból a keretekből, a melyek egy főhadnagyot rangjánál fogva megilletik. Jánosnak rég hire ment a hadsereg egyik legfényesebb tehetségű és nagy jövőjű tisztjének. Végtisztességére kivezényelték baj társait a kikkel együtt volt a Kriegsschule előkészítő tanfolyamán, volt akadémia társai is eljöttek mind velük a princ és a khedive öcscse is. A gyászkocsit a pompás koszorúk garmadája követte. Teréz a hadtestparancsnok karján lépdelt a koporsó után, mellette a princ és a bey, utánna az akadémia parancsnoka néhány tábornok és a fényes egyenruhába öltözött tisztek nagy csoportja. Ott voltak a kincstári asszonyok is mind, a főispán feleségével, a piarista papok, a város és megye hivatalnokai valamennyien A temetés után a hadtestparancsnok odalépett Terézhez és meleg szavakban beszélt előtte a veszteségről a mely fia halálával az egész hadsereget érte: Majd tudtára adta, hogy a felség szárnysegéde utján táviratban fejeztette ki a részvétét. Teréz csendesen hallgatta a magas katonát és mélyen elgondolkozott. íme fényes egyenruháju nagy urak herczegek állanak fia ravatala mellett, szépséges, előkelő úrasszonyok. A nagyság, dicsőség ez, amelyet az ő drága fia im örökségül hagyott neki. Álmai beteltek. Látván a nagy tisztességet, melylyel fia emlékének mindezek adóznak, Teréz szive is megnyílt, mert még talán a fiában is csak a becsvágyát imádta. B. L.
