Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

harangozni, még szép, hogy az illetékes körökben van annyi tapintat és okosság, hogy lassan—lassan adják be a keserű orvosságot az országnak, nehogy egyszerre—megvaduljon tőle. —

Bizony ha igy haladunk tovább akkor a költségvetésnek nem a nemzet vagyoni állapota, hanem az erélyes végrehajtó lesz a fundamentuma.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13-án tartotta deczember havi ülését. Jelen voltak: gr. Hu- gonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Kende Zsigmond, Isaák Dezső, Domahidy Sándor, Böszörményi Sándor, Luby Géza, N. Szabó Antal, Jékey Zsigmond, bizottsági tagok — Ilosvay Aladár főjegyző, Kovács Béla kir. tanfelügyelő, dr. Serly Gusztáv főorvos, Kacsó Károly kir. főmérnök, Barthos József pénzügyigazgatói helyettes, Luby Béla közgazdasági előadó, Dénes Lajos kir. ügyész, dr. Schönpflug Richard t. főügyész, Baudisz Jenő árvaszéki h. elnök.

Az alispán havi jelentése szerint október hóról átjött 1668. novemberben beérkezett 3138, összesen 4806 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3485 ügydarabot.

Kende Zsigmond az újév közeledtével felhívja az alispán figyelmét arra, hogy évekkel ezelőtt arra kérte az alispánt, hogy tegyenek valamit a községi adók kezelésének és kivetésének egyszerűsítése iránt. Ezen kérdéssel bizottság is foglalkozott, de minthogy a törvény állja útját annak, hogy az útadó együttesen kezeltessék a többi adóval, csak a kezelés egyszerűsítését rendelték el. De javaslata egy pontja ma sincs végrehajtva, talán a közig, bizottságnak kellene elrendelni azt, hogy mindenkinek községi adója úgy vettessék ki, illetve irassék elő, hogy mindenki lathassa könyvébe, mire van az kivetve. De ép a nép és a hivatalos közegek közti kölcsönös bizalom azt is megkövetelhetné, hogy a községi költségvetési előirányzat egv példánya a községbe is kiküldessék, hogy ott mindenki láthassa azt, hogy a kivetés törvényes és mire történt a kivetés Arra kéri azért az alispánt, hogy a kivetéseket jan. eljsejétől kezdve még egy harmadik példányban is készíttesse el, a mely a község házánál megtekinthető lesz.

A z a 1 i s p á n azt válaszolja, hogy a pótadó kivetésének egyszerüsitése iránt tett javaslat keresztül ment már a májusi közgyűlésen is, de közbejött az a terv, hogy a vármegyei pénzkezelés államosittatni fog s ily körülmények között nem látta időszerűnek az újítást behozni. Az ellen azonban nincs kifogása, hogy a kivetés még egy példányban állíttassák ki a községek részére.

A vármegyei egészségügyi bizottságba tagoknak megválasztotta a bizottság Kacsó Károly főmérnököt Nonn Gyula építészt és Báthory István gyógyszerészt

Buttyán Emil és társai panaszt tettek a nagysom- kuti választásból kifolyólag, Nagy László alispán, Thoma László és Dienes Dezső főszolgabirák ellen, a mely panaszt megvizsgálás végett N. Szabó Antalnak adták ki. A köz. bizottság, a beérkezett vizsgálati jegyzőkönyvet a belügyminiszterhez rendelte felterjesztetni oly megjegyzéssel, hogy a mennyiben a felhozott vádak beigazolást nem nyertek, a további eljárás be- szüntetetését vegye tudomásul a belügyminiszter.

A kir. állam építészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint november havában befizettek 29989

„Kérdésére egyenesen fogok válaszolni. Mit anyám elkövetett, az nem titok, sokan tudják. — Hirt róla keveset hallottam s egyáltalában nem érdekel sorsa, melynek egyedül ő volt kovácsa. — Emléke nem izgat fel. Sem nem szeretem, sem nem gyűlölöm, esetleges megjelenése nem ejtene zavarba. — Nem ismerek gyermeki szeretetet, nem volt alkalmam megszerezni azt, kit szeretni leírhatatlan boldogság lett volna atyámnak is, nekem is. — Elfelejtettem, nem gondolok reá, nem ismerem azt sem tudom már, milyen volt arczban, alakban, szóval anyám nekem csak 4 évig volt, aztán nem. — Nekem meghalt s nekem többé nem támadhat fel. —- Ha él, nem nekem él. Nem sérteném meg, ha találkoznék vele, nem haragszom rá, amennyiben arra sem találom méltónak. — Az idő behegesztette azt a sebet, melyet távozásával ejtett és most érzéketlen vagyok iránta.

Imre elhallgatott. — Egyik sem szólt; néhány perczig igy ültek, mig vendége felkelt s egy halk, alig hallható „köszönöm“-mel távozott. — Az előszobában megállt, levette Imre fényképét a falról, ránézett hosz- szasan, keblére szorította, majd megcsókolta, letérdelt maga elé tartva a képet. — Imre a zajra kijött s csodálkozással nézte a térdelő nőt, ki rejtély módjára jelent meg nála s rejtély még most is.

— „Rosszul érzi magát nagysád ?“

Kérdé Imre.

„Nem, csak — elszédültem !“

„Szíveskedjék beljebb jönni és pihenni, jót fog Önnek tenni! “

„Nem . . . nem, elmegyek . . .

Itt nem szabad . . . pihennem!“

„Nem szabad ? Hogyan ? Miért ?

Tán rokona anyámnak? Az nem ok arra, hogy távozzék, ha nem jól érzi magát!“

„Nem rokon, több vagyok, ne kérdezzen . . . hagyjon ! “

„Tán .... csaknem ....

„Anyád, igen, anyád’ Engedj Imre .... engedj, nem maradhatok . . . nem . . . nem1'

kor. 82 fillér útadót, hátralékban maradt 145807 kor. I 25 fillér.

A kir. tanfelügyelő bejelentette, hogy a tankötelesek nagy számára való tekintettel Tőke-Terebe- sen, Fényen, Csengerben, Krassón és Kis-Paládon uj tanítói állomásokat szerveztetett s a tanítói állomásokat már be is töltette.

Domahidy Sándor kérdésére kijelentette a kir. pénzügyigazgató helyettese, hogy az ártéri hátralékos adókra is ki lett mondva a felelőség az állami adókkal.

Konkoly a búza közt.

Nem igen szeretek előhuzakodni házi dolgokkal, mert hiszen czélszerübb és illőbb dolog azt otthon, zárt ajtók mellett elintézni; de mikor közérdek követeli, mégis csak nyilvánosság elé kell azokkal állani.

És igy vagyok most Krassó község társadalmi életében felszínre keiült némely káros jelenséggel.

Nem maradhat az itthon többé magunk közt, hanem szükséges közreadni, hogy a nyilvános közvélemény lásson és Ítéljen.

Krassó község lakosainak nagy többsége magyar, mintegy 500 lélek (1508 közt) román ajkú polgár, kik azonban mindig jó, derék magyar hazafiak voltak szintén s a lakosok közt példás egyetértés és békesség lakozott.

Megirigyelte ezt azonban az ördög, vagy miféle alvilági hatalom s újabb időben gondoskodott ezen régi békesség megzavarásáról.

Valami Dringó Tivadar nevű g. kath. pap vetődött ide, — mint ő mondja, a püspökség büntetésből helyezte Krassóra, — ki aztán élte feladatához híven megosztotta a békességet, elhintette a békétlenség, a gyűlölködés magvát a lakosok közt.

A mit eddig itt nem ismertünk, felekezeti és nemzetiségi badarságokkal forgatta el a könnyen hivő nép fejét.

Övé az érdem, hogy felgyújtotta a csendes házat s az ő drága híveit a magyarság ellen uszítja.

Természetes, hogy ez a szellemileg s anyagilag nagy fölényben levő magyarságnak nem árt, de árt a község egyetemes érdekeinek és árt annak, a mit úgy nevezünk, hogy társadalmi együttélés, községi közszellem.

Árt magának, a krassói románságnak is, mert ha egyszer a magyarság —■ ha csak társadalmi utón is — megtorló eszközökhöz folyamodik; — bizony keservesen néz majd az a szegény, félrevezetett nép a következményekre.

Pedig oly dolgok történnek, hogy a higadtabbak is alig bírják már türelemmel a csititgatást.

Egy-egy benfentes hive „a szeretet papjának“ utcza hallatára szidja a magyart vagy épen útját állja egyeseknek. — A „kegyes“ férfiú pedig nyíltan kiabálja : „kutya magyar“.

De hát mindezt mi vissza tudjuk utasítani illő módon, csak azt nem tűrhetjük, hogy a magyar hatósági közegeket folyton gúnyolja, szidalmazza s a községi hivatalokban is merészel nemzetiségi bolondságokkal előhozakodni.

A képviselőválasztás alkalmával a szolgabirót nyíltan tolvajnak nevezte. — Legközelebb midőn szol- gabirói rendelet következtében a községházánál jegyzőkönyvet kellett vele felvenni, azt mondta a jegyzőnek: „Utasítsa rendre azt a szamár főszolgabírót ezért a rendeletért“! — S midőn e miatt ő lett rendre utasítva, még meg is ismételte.

Igaz, mindezekért eljárás van ellene folyamatban, de félő, hogy holmi kis büntetés őt észre nem téríti, mert külömben is elkövetett bűnét halálig szokta tagadni.

„De anyám megbocsájtok, anyám“ kiáltott Imre J izgatottan s erővel maga után vonta a szabadkozó, tépelődő, kétségbeesett nőt.

Edith mozdulatlanul feküdt a pamlagon, arcza ijesztően eltorzult. Tágra nyílt szemei nem könyez- tek, mereven bámulták Imrét, ki előtte térdelt, arczát homlokát simogatva.

Napok múltak anélkül, hogy a gondos orvosi kezelés czélt ért volna, Edith szótalan maradt. — Két heti isszonyu kínlódás után végre halkan, szinte suttogva hangoztatta majd Imre, majd férje nevét. — Imre — ujongva rohant anyjához, leült ágya szélére s gyöngéden kérdezé :

„Kell valami anyám ?“

„Igazán — Imre . . . anyádnak szólítasz ? Hát... mégsem vetsz meg engem ? . . .

Imre .... fiam ....

Az isteni gondviselés nem akarta, hogy az eltévedt asszony uto!só perczeiben is eltévedt legyen. Amennyire ereje megengedte, törött szavakban ecsetelte élete szerencsétlen fordulatait. — Dotróy csupán öt hétig élt vele ; mikor férje meghalt, elkövetett bűne öntudatában igen sokat szenvedett. — Boldogsága igen rövid tartamú volt, kedélyének nyomottsága nemtetszést szült Dotróynál s egy vasárnap csak azt észlelte, hogy Dotróy nem jött a szokott időben. Hetek, hónapok múltak, Dotróy nem mutatkozott és nem is kívánta már jöttét. — Nehéz szomorú idők következtek reá ezután. — Rokonai elvonták tőle jóakaratukat s varrogatva, harisnyát kötve kereste meg mindennapiját. Fiát egyetlen egyszer látta csak, mikor éiettségi- zése után nagybátyjával hintón elrobogott előtte. — Másodsor látta most a temetőben, hol férje sírját he- tenkint kétszer látogatta meg s a hallott sikolyok az ő kinzott bensejéből törtek ki.

Az elmondottak után arra kérte Imrét, hivasson papot, gyónni akar. — Kívánsága rögtön teljesítve lett, kinzott lelke azonban nem várhatta be a pap megérkezését, meghalt gyónás nélkül siró fiának karjaiban. x>. M.

Nern tisztel ez senkit, saját egyházi főhatóságát is szidalmazza, elődeit minden dologgal gyanúsítja. — Nem is szeret senkit, csak a háborúságot, — a magyart meg szivéből gyűlöli.

Hogy mennyire gyűlöli, kitetszik abból, hogy az itteni g. kath. tanítót, ki mindég jó magyar hazafi volt s az is marad ; ki iskolájában 24 éven át a magyar beszédet rendesen tanította; — épen azért vette üldözőbe, mert magyar érzelmű s mindenki előtt tiszteletben s becsületben áll.

Felizgatta ellene a maga népét, a mely most 24 évi szolgálat — és pedig hű szolgálat fejében. — a Dringó kedvéért elakarja őt üldözni.

Szomorú jutalom egy élet becsületes munkájáért !

Csak az a szerencse, hogy a törvények megvédik őt.

Nem lehet azt kibeszélni, mi mindent mer ez a reverendát viselő egyéniség. — A múltkor is elküldte kurátorát, s bizonyos ügyben olányelvü nyugtát követelt a községi elöljáróságtól. — Persze kapott nyugtát érdeme szerint.

Tanítójuknak pedig nem engedte kiadni esedékes fizetését, mert magyar nyelvű nyugtát irt, a mint ez eddig szokásban volt.

De hát mi itthon elbánunk vele, csak aztán a hatósági közegek ne engedjék nagyra nőni az ipsze szarvait, mert igy is sok bajt csinált már s egész nyíltan hirdeti, hogy nem fél senkitől.

Azért hozom épen nyilvánosságra ezeket, mert megbocsáthatlan közöny volna tovább hallgatni és mert nem lehet minden fészkelődést csak türelemmel elnyelni, vagy ellensúlyozni; hiszen ép a mi esetünk bizonyítja, hogy éberebb figyelemmel, erősebb kézzel talán megmenthettük volna a régi egyetértést.

„Egyetlen konkoly is nagy változást hoz létre a termés minőségére nézve, azért éber figyelmünket mindenre kiterjesszük“.

Sinka Lajos.

HÍREK.

— Meszlényi püspök díszoklevele. Meszlényi Gyula püspököt, korábban komáromi plébánost, a katholikus egyházközség elévülhetlen érdemei elismeréséül a komáromi kath. egyház diszelnökévé választotta. Az erről szóló díszoklevelet hétfőn nyújtotta át a püspöknek a komáromiak küldöttsége Kuttschera József és Sárkány Ferencz elnökök vezetése alatt.

— Műkedvelői előadás. Műkedvelőink f. hó 8-án megismételték a Nagymama előadását, a Kölcsey Egyesület és a Népnevelési egylet javára. Nem oly nagy közönség nézte végig, mint az elsőt, de azért szép közönsége volt az előadásnak, a mely minden tekintetben ismét sekerült. Csak a kortina makranezos- kodott kissé, különben az előadás talán az elsőnél is jobb volt. Ujfalussy Gita kisasszonyt, Mártha személye- sitőjét, a ki Debreczenből jött át szívességből hozzánk, két szép virágcsokorral tüntették ki. Az előadást vacsora és ezt táncz követte. Mint haljuk tervbe van véve a műkedvelői társulat állandó szervezése.

— Igazolt vármegyei bizottsági tagok. A nagy- károlyi első választó kerületben megválasztott Csóti Márk kegyesrendi tanár, s a nagykárolyi negyedik választó kerületben megválasztott Dr. Vetzák Ede tb. vármegyei aljegyző vármegyei bizottsági tagsága kérvénynyel támadtatván meg, a vármegyei igazoló választmány a peticzio érdemében vizsgálatot rendelt el, s a megtartott vizsgálat alapján f. hó 11-én tartott ülésében nevezettek mandátumát igazolta. Ugyanezen alkalommal vétetett tárgyalás alá a kővárremetei kerületben megválasztott Dr. Papp József országgyűlési képviselő ellen beadott kérvény, s az igazoló választmány elrendelte a vizsgálatot arra nézve, vajon tényleg megvolt—e választható vármegyei bizottsági tagnak.

— Közgyűlés. Az ecsedi láp lecsapoló társulat f. hó 16-án d. e. 11 órakor közgyűlést tart a vármegyei székház nagytermében. Tárgya a közgyűlésnek a bizottsági jelentés és e feletti határozat hozatal, a melyet a Il-od rendű belvízcsatornák kiépítésére megszavazott 350 ezer koronás kölcsön megkötése ügyében küldtek ki.

— Lelkészválasztások. A badalói egyház (Beregm.) f. hó 5-én választotta meg lelkészét Kazay Gyula gyügyei ref. lelkész személyében, kiben egy igen érdemes, buzgó és munkás lelkészt nyertek a badolói hívek. A f.-vásárhelyi egyház (Biharm.) szintén a szatmári egyházmegyéből választotta meg Sziky Ádám matolcsi ref. lelkész urat. Sok szerencsét a választóknak s választottaknak.

— A nagykárolyi protestáns társaskör téli táncz- mulatságát jan. 12-én tartja meg a polgári olvasókör disztermében. A mulatságra az előkészületek már nagyban folynak s a meghívókat a napokban már kiadják.

— Meghívás. A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt folyó hó 18-án este 9 órakor a polgári olvasókör termében gyűlést tart, melyre különösen a pártunkhoz tartozó bizottsági tagokat meghívom. Tárgya lesz a közgyűlésnek a vármegyei tisztujitás iránti megállapodás. Nagykároly, 1901. évi decz. hó 5-én. Luby Géza. pártelnök.

— Részleges tisztujitás. A Nagy-Bánya város módosított szabályrendeletével szervezett városi aljegyzői és városi közgyámi állások a Nagy László alispán elnöklete alatt deczember hó 8-án tartott képviselőtestületi gyűlésén tölttettek be, s ez alkalommal megválaszttattak aljegyzőnek Smaregla János s közgyámnak Rónai Géza. A városi állatorvosi állásra hirdetett pályázat meddő maradt.

— Gyászeset. Szatmáron a múlt héten egy jó embert temettek el. Nem élt közöttük, de azért megérdemli tőlünk, hogy haláláról ne a rideg statisztikai beszámolással emlékezzünk meg, mert élete folyása