Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
SZATMARMEGYEI rr ív ÖZLÖN Y nagyobb személyi változásokat idézne elő a tisztujitás. A, választásnak voltak és lesznek esélyei, meglepetései, de azért a jelenlegi tisztikar nagy része ífemét meg lesz választva, ez a mi erős hitünk. Bizalommal nézünk azért a kijelölő bizottság működése és a tisztújító közgyűlés elé, Vármegyénk közönsége, a mely az önkormányzati életnek mindig erős bástyája volt, méltó lesz múltjához a tisztújító közgyűlésen is. És talán az államosítás küszöbén, a 12-ik órában, meg öntudatosabban fogja gyakorolni az önkormányzat legszebb jogát, a választási jogot, mint valaha. Úgy legyen! — Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 5-én rendkívüli közgyűlést tartott gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A közgyűlésnek kevés tárgya volt s azzal is rövidesen végeztek. Legkimagaslóbb aktusa volt a közgyűlésnek egy dekoráczió. A főispán tűzte fel Szuhányi Ödön mellére a vaskorona rend 111. oszt. keresztjét, a közgyűlés lelkes éljenzései között. A főispán közéletünk kitüntetett bajnokához beszédet intézett, mielőtt fel- tüzte volna az érdemkeresztet, a melyben felsorolta Szuhányi Ödön bokros érdemeit s végül a feletti örömének adott kifejezést, hogy ő volt közbenjáró a megérdemelt kitüntetés kieszközlésében, a miről a kitüntetett nem is tudott, a mit nem is remélt. Legvégül a főispán szerencse kivánatai tolmácsolása közben azon óhajjal tűzte fel a keresztet, hogy Szuhányi jövője legyen olyan, a minő tettdus múltja volt. Szuhányi Ödön meghatottan köszönte meg a kitüntetést. Körülbelül a következőket mondta: Méltóságos főispán ur! Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Midőn a méltóságos főispán ur Ő Cs. és kir. apostoli Felsége legfelsőbb elhatározása folytán nekem adományozott rendjelet mellemre tűzte, a legfelsőbb kegyért, Ő Cs. és kir. apostoli Felségének, koronás Királyomnak, alattvalói hűséggel párosult hódoló köszönetemet fejezem ki a törvényhatósági közgyűlés színe előtt addig is : mig ezt a Felség felkent magas személye előtt tolmácsolni szerencsém lesz. A nagymél- tóságu kormánynak, valamint a méltóságos főispán urnák köszönettel adózom, hogy csekély személyemet kitüntetésre ajánlva, felterjeszteni szívesek voltak. Hálámat fejezem ki a törvényhatóság bizottsági tagjainak mindenkori szives támogatásáért s azon bizalomért: melyben hosszú időn keresztül részesíteni szívesek voltak. A legfelsőbb kitüntetést nem a nyugalomba vonulás kényelmes utjának tekintem, hanem buzdításul, hogy a törvény- hatóságnak, közügynek s igy vármegyénknek és drága hazámnak, továbbra is szorgalmas, hasznos munkása legyek. A lelkesen megéljenzett beszéd után N. Szabó Antal azt indítványozta, hogy örökítsék meg jkvileg ezen ünnepélyes aktust, a mely nyer fontosságában az által is, hogy hosszas idő után jóformán az első eset, a midőn a vármegyei közpályán kifejtett hasznos gyönyörű teremtés lett belőle, a legszebb a gyárban, ami pedig nagy szó száz lány között. Hanem a sorsa nem különbözött a többiektől. Az első munkás a ki akarta s aki tetszett is neki valahogyan szeretője lett. Nem is ellenkezett a szép Klári, olyan természetesnek találta a dolgok ilyetén való íendjét. Attól fogva aztán, ketten kerestek, de a pénzt a szeretője a Mihály egyedül verte el, neki csak a verésből jutott. A Mihály nap-nap után részegen tért haza s jóformán le se tudott feküdni, a mig a szeretőjén egy sort végig nem vert. A lány pedig aki a többieknél is úgy látta, természetesnek találta ezt is, addig az estig, amig a nagy György útjába nem akadt. A gépmester régóta észrevette a lányt. — Tetszett is neki, de nem közeledett hozzá. Eszébe jutott a múlt s félt tőle. Egy téli estén azonban hiába vette kezébe a fuvoláját, nem találta meg a szokott nyugalmat. Próbálkozott egy ideig, aztán kedvetlenül eldobta a hangszert s elment a korcsmába, ahol a munkások mulatni szoktak. Nagy sírásra jött. A Klári tán- czolt valakivel s a szeretője megverte érte. Még akkor is ütötte, amikor a nagy György belépett. A gépmester szemeit elfutotta a vér. Megragadta a munkást s kihajtotta az ajtón, mint egy lisztes zsákot. Aztán gyöngéden karon fogta a zokogó leányt s hazavitte magához. Nem is ellenkezett Klári. Azt is csak oly természetesnek találta, mint előbb a verést, hogy az erősebb elveszi a gyöngétől. Az élete során pedig változott annyi, hogy azontúl nem kapott verést. A nagy György imádta, s neki bár nem szerette a gépmesteri, mégis jól esett, hogy ez a hatalmas, erős ember úgy beczézgeti, mint valami kis királynét. Csakhamar tevékenység a legfelsőbb helyen is elismerésre talál. Az indítványt elfogadták. — A közgyűlés többi tárgyai közül felemlítjük még azt, hogy a nagysomkuti székházépületnél előállott el- odázhatlan kitatarozási munkálatok azonnali foganatosítását elrendelte a közgyűlés s felhatalmazta az alispánt, hogy az 1702 kor. 70 fillér költségeket az 1902. évi ebadóból fedezze. A közgyűlés a főispán éltetésével ért véget. Egysinü vasutak megyénkben. A folyó évi november hó 28-án tartott megyei közgyűlést megelőző állandó választmányi ülésnek egy oly közlekedési eszközzel volt alkalma megismerkedni, a mely — a dolgok lényegét belátó alispánunk szavai szerint — „ha beválik, megyei közlekedési viszonyaink legtöbb baján segíteni volna hivatva1'. A Király-Daróczról Gilvácsra vagy Kis-Majtényra tervezett egysinü vasútról folyt a szó, a melyet a rendszer gyakorlati alkalmazása köréből fölvett fényképekben mutatott be alispánunk meghívása folytán Rózsa Károly, a szatmár—erdődi h. é. v. igazgatósági tagja, kihez a királydarócziak annyi sikertelen kísérlet után abból a czélból fordultak, hogy segítse őket valamiképen vasúthoz. Persze nem könnyű a föladat. —- KirályDarócznak nem is egészen harmadfélezernyi lakosságából s alig 300 vasúti kocsirakományra tehát naponta oda-vissza nem is egészen egy vaggonszállit- mányra rugó évi áruforgalmából miféle vasút birna megélni ? A környékre keveset lehet számitani, hisz a szilágysági, somkuti és az állami vasutak oly közel vonulnak, hogy Király-Darócz minden szomszédsága közelebb éri e vasutakat, mint Király-Daróczot. Nem is volt kilátás reá, hogy Király-Darócz óhaja teljesülhessen mindaddig, mig a nyáron az egysinü vasút szabadalmának a hire járta be a szakköröket, a mely egysinü vasút kilométerenként 3—4000 frt-ból megépíthető, s km.-kint 3—400 frt évi forgalom- mellett, tehát kilométerjére átlag naponta jutó egy frt-nyi bevételből már megélhet. Ezt az eredményt a rendszer végtelen egyszerűsége teszi lehetővé. — Egyetlenegy sínből és a kocsi hosszában egymás mögött lévő két kereken futó könynyü kocsiból áll az egész, fölbillenés ellen a kocsit az oldalt befogott ló tartja. Személykocsijai 12—15 ülőhetyüek, a teherkocsik 20 métermázsát vihetnek, mindezt egy lóval ügetve, közönségesen 5 métermázsa terhet számíthatunk egy lóra lépésben, itt négyannyit felényi időben, tehát nyolczszoros előnynyel szállíthatunk. — A ló e terhet könnyen elbírja, mit — egészen el is tekintve az elért gyakorlati eredményektől —- a következőkből is beláthatni. Vegyük a legkedvezőtlenebb esetet és pedig a személykocsinál, a melyiknél ha baj talál lenni, a közönség is megérzi; mig a teherkocsival hogy hogyan boldogul, az bizonyára a vasút dolga. — A legkedvezőtlenebb eset mindenesetre az volna, hogy valamennyi utas az egyik oldalt a tódul, s a másikon egy se maradna; mert a hányán vannak a másik oldalon is, a zsúfolt oldalon lévők közül annyinak a terhét ellensúlyozzák. — A 12 utasból 6 jöhet a kocsi egyik felére, ezek súlya 80 kg-jával 480 kg., mit a lónak el kell bírnia, akár a ló felé, akár a lótól elfelé billen is a kocsi. — A ló felé dülés esetén ez a 480 kg. alá van támasztva egyrészt a sínen lévő két kerékkel, másrészt a lóval; jut egyre-egyre 240 kg. — Ennyit a ló álltában is elbír, mozgás közben még inkább ; látjuk a kerékpárnál, hogy mozgó és forgó test oldalt billenősének megakadályozására erőt kifejteni nem kell. Ha pedig a lótól elfelé billenne a kocsi, úgy ez a 480 kg. súly a lovat még akkor se bírná fölemelni, ha a ló az alátámasztó ponttól, a síntől csak annyira volna, mint az ülőhelyeken lévő utasok. — De mivel a ló a kocsi mellett, tehát jóval messzebb van a síntől, kikerült a csomagolóból s felügyelő kisasszony lett belőle, vasárnap meg már selyemblúzban járhatott. A nagy György abbahagyta a fuvolyázást. Estenként megvárta a Klári a gyár előtt s egyéb szórakozás nem kellett neki. Boldog volt vele s úgy érezte, hogy lassanként teljesen elmaradoznak a múlt rémei. Most pedig egyszerre vége van a boldogságnak. A vad indulatai, amelyek egyszer már embert gyil- koltattak vele, ismét fölforralták a vérét s mint a fúriák űzték a város felé, ahol biztosan hitte, hogy rátalál a lányra s a mérnökre. Igen, bizonyos volt benne, hogy a mérnök csábította el. Észrevette már régebben, hogy kerülgeti a leányt, de nem törődött vele, nem merte hinni, hogy Klári hűtlen lehessen hozzá. Sötét este volt, mire a városba ért. Elment mindenüvé, ahol rájuk találhatott, de hiába a sikeretlen vadászat csak fokozta dühét. Amikor éjfél felé visszatért a gyárba, nem tudott lefeküdni. Kiült az ablakhoz s sötét gondolataiba merülve várakozott. Pedig érezte, hogy Klári nem jön vissza többé. Egyszerre kinyílt a kis kapu s két ember lépett be rajta. Egy férfi meg egy lány. Amint végig mentek az udvaron a hold fényénél megismerte őket. Nem tévedett. Megreszketett örömében. Talán mégis visszajön. Ha megcsalta is, de az övé marad. Nem tudott lemondani róla s a gondolat, hogy továbbra is vele marad, megbékítette minden egyébbel. Ám hasztalan várt, a lépések elhangzottak a folyosóban, de nem az ő ajtajánál. Aztán ismét egyedül maradt a tehetetlen dühével. A nagy György egész éjjel nem hunyta le szemét s reggel már 5 órakor lent volt a gyárban. A termek félhomályban úsztak még. Eszébe jutott, hogy mint a kocsi egyik felén lévő teher, igy hát — akárcsak a kordés lovaknál — nem kell attól tartani, hogy a ló fölemelődik. Az se baj, ha a ló ezt a föladatát egyszer csak bármi okból is, teljesíteni többé már nem bírná, nos hát akkor billen a kocsi, szerencsére a feneke olyan mélyen, alig 10—15 cm-nyire van a földtől, hogy a kocsi legföljebb ennyit hajlik oldalt, akkor aztán földet ér a kocsipadló széle, dör- zsölődig a földön s ennélfogva meg is áll. — A kocsi fenék ilyen alacsony volta sok előnynyel jár, a fölszálláshoz nem kell lépcső, a teherkocsik megrakásához nem kel korcsolya, se hágcsó, se rakodó ponk, mindent közvetlenül a földről lehet beterhelni, sőt a kocsi oldalát hidlásként leeresztve, még sertéseket juhokat, stb. minden előkészület, minden berendezés nélkül a pálya bármely pontján, minden tanyánál be lehet rakni. De nem csak minden tanyánál, hanem valójában minden tanyában, minden udvarban, sőt minden magtárban, magában bent az épületben. — Az egyetlen sin t. i. a legélesebb kanyarulatokat megteheti, úgy hogy nincs az a kapualj, nincs az a beforduló, a hol e rendszer az ő harmadfél méteres sugaru ivén keresztül ne férkőzhetnék. Micsoda áldás az a gazdaközönségre. — A rendszer fejlődő és teljesítő képessége nem marad meg azon a ponton, a hol nem egész vonatok, hanem csak egyes kocsik továbbítása szükséges ; a forgalom minden fönnakadása nélkül lehet belőle kétsinü vasutat, sőt géperejű vasutat is csinálni. — külföldön épen a rendszernek 300 km. sebességű nagyvasúti alakja hódit híveket; nálunk persze első sorban az kell, hogy még oly helyeken is, a hol egy vonatra való szállítani való tán sohase gyűl össze ; tehát a leggyengébb forgalomra is az időjárástól s évszakoktól független, olcsón előállítható s kevés jövedelemből megélő közlekedési eszköz álljon rendelkezésre. Ezt a föladatot az egysinü vasút teljesen megoldani látszik, annyira, hogy nemcsak magán az állandó választmányi ülésen merültek föl újabb tervek (Nagy-Károly—Ér-Éndréd, stb.) hanem e rendszer mindössze féléves szabadalma úgy a külföldön, mint hazánkban is (Győrött, Boszna-Bródon stb.) alkalmazást talált. H I É E K. — Hivatalvizsgálat Gr. Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja f. hó 4-én hivatalvizsgálatot tartott a csengeri járás főszolgabirói hivatalnál. — Egyházi kinevezés. Ő felsége a király a vallás és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Kosztra Ignácz csórnak özi esperes plébánost a szatmári székes káptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Műkedvelői előadás. Sikerült műkedvelői előadás volt f. hó 1-én városunkban. Csiky Gergely darabját, a „Nagymamát“ adták elő műkedvelőink zajos külső siker és főleg nagy erkölcsi siker mellett. Mert körülbelül 14 éve annak, hogy utoljára adtak műkedvelőink városunkban egy egész estét betöltő darabot. Apróbb vígjátékokat néha előadtak, de már három felvonásra terjedő darab előadására nem sikerült kellő számú műkedvelőt össze toborzani, úgy hogy idők folytán ezt a vállalkozást szinte lehetetlennek tartották. Az előadott darab legnagyobb erkölcsi sikere tehát az, hogy be lett bizonyítva, miként ez lehetséges. Papp Beláné úrnő és Ujfalussy Jolán kiasszony pendítették meg az eszmét s toborozták össze a közreműködőket. S bár előbbi családi gyász miatt visszavonulni volt kénytelen, midőn sikerült megnyerni a társulatnak védnöknek gr. Hugonnai Bélánét, az előadás sikere biztosítva volt. A grófnő szeretetreméltó modorával, lelkes odaadásával önbizalmat öntött a kis gárdába s igy méltán fűződik főispánunk szeretetreméltó nejének nevéhez az a dicsőség, hogy 15 évi szünet után ilyen társulat alakult s ilyen nagyobbszabásu darabot tudott előadni. A grófné bebizonyította, hogy e téren szerencsés keze van s méltán hálára kötelezte maga a második emeleten az este zavar támadt a fölhuzó- gép körül s megakarta nézni, mi baj. Nyugodt volt már. Fájt neki a lány árulása, de erőszakkal ki akarta verni a fejéből, nehogy azok a gonosz gondolatok visszatérjenek a leikébe. Ott térdelt a fölhuzógép előtt s kutatta a zavar okát, amikor egyszerre kinyílt az ajtó a mérnök jött, aki szintén a fölhuzógépet akarta vizsgálni. György köszönt neki, aztán átengedte helyét a csatorna nyílásánál. Mögötte állt s nézte. Elakart menni onnan, de nem tudott megmozdulni a helyéről. De szemei merően rátapadtak az előtte guggoló emberre, az agyában zavaros gondolatok kavarogtak. Egyszerre megszédült, aztán hogy, hogy nem, a mérnök elvesztette az egyensúlyt s velőtrázó sikoltással zuhant a csatornába. Mire leért formátlan hustömeg volt. Összefutott az egész gyár. A nagy György magyarázta, hogy a mérnök megcsúszott s ő, mikor elakarta fogni a szerencsétlent, maga is majd hogy utána nem bukott. Nem hittek neki. Nyíltan beszélték, hogy ő taszította le, amiért a Klárának udvarolt. A hatóság is úgy vélekedett s a nagy György megint börtönbe került. Csakhogy a bírák nem merték kimondani a „bűnöst“ nem volt bizonyíték s igy felkellett menteni, bár mindenki tudta, érezte, hogy gyilkos. Persze a gyárban nem volt maradása. Elment a vidékről s azóta hírét se hallották. A szép Kláriról pedig lekopott a selyemblúz, ismét a csomagolóba került vissza s talán a részeges Mihályhoz is. H. Zs,
