Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY könyvi kivonaton, azzal értesittetnek, hogy jelen jegyzőkönyvi kivonat a tisztújító közgyűlésre való meghívó gyanánt is tekintendő, egyszersmind jelen határozat a vármegyei hivatalos közlöny két egymásután következő számában a tisztújító közgyűlést megelőzőleg közzététetni rendeltetik. Kelt mint fent. Kiadta : Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Nagy László, alispán. 3417— 1901. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a deczember hó 5-én délelőtt 9 órakor kezdődő ülésre a vármegye székházának kis tanácstermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. november 28. Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 3418— 1901. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a deczember hó 5-én délelőtt 1072 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermében tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. nov. 28. Gróf Hugonnai Béla, főispán. Tárgysorozat: 1. Alispáni előterjesztés a nagysomkuti székházépületen szükségessé vált sürgős helyreállítási munkálatok ügyében. Fj. 2. A vámfalusi biró választás ellen beadott felebbezés. V. 3. Nagykároly város képviselőtestületének a 974 sz. telekkönyvi ingatlan eladására vonatkozó szerződése ügyében hozott határozata Kugler Lajos és Juliánná felebbezése kapcsán. III. 4. Nagykároly város képviselőtestületének a Kálmánd-utcza szabályozásához szükséges terület kisajátítása tárgyában hozott határozatain. 5. Óvári és Vetés községek szervezési szabályrendelet módosítása. V. 6. A szakaszi körjegyzőség szervezési pótszabályrendelete. V. 31667—1901. sz. Goldstein Ernő kárára f. évi juliüs hó 23-án Csengerben 1 darab 1114 községi 667,234 vármegyei sz. 20 fii. járlat levele, mely egy darab 8 éves fehérbarna, mindkét szemére vak lovára lett kiállítva elveszett. Nagy-Károly, 1901. november 22-én. 31746—1901. sz. Az aranyosmegyesí határon dr. Czeh Tivadar által bérelt birtokon egy 7 évesnek látszó kancza pej szőrű ló Kimpán Péter mezőőr által felfogatott. Nagy-Károly, 1901. nov. 22-én. 31675 — 1901. sz. Özv. Menge! Jánosné 1901. évi nov. 7-én a Szatmár—s.-ujlaki utón egy bőrtáskát, helyek vannak elhelyezve, s itt van a Duna felőli oldalon a régi hires Nándorfejérvári vár egyetlen ép maradványa is az úgynevezett Nebojsza (ne félj) torony, a melynek falai közt vagdalták össze 1456. évi november hó 9-én Czilley Ulrikot Hunyady László és a Hunyady ház barátjai. A jelenlegi várat Sza- voyai Eugén építtette nagy részben s az elég ép még, és csakis az alsó a Dunába és Szávába épített hatalmas bástyafalak kezdenek bomladozni, azonban azok újjá építésére nem is fordítanak többé gondot, mert a jelenlegi hadviselési rendszer mellett Belgrád elvesztette erőd jellegét. A várba nagy sajnálatomra nem juthattam be, mert aug. hó végén nehány katonai raktár, a nyomozás szerint szántszándékos gyújtás következtében, nehány milliónyi frank kárral leégett, s az okozott kárt most nemzeti közadakozás utján szándékoznak pótolni. A tűz óta idegeneket a várba nem engednek. A vár és a város közt terül el az úgynevezett Kalimegdán, mely a török uralom alatt a szerb szabad- ságharczosok vesztőhelyéül szolgált, jelenleg pedig csinosan parkirozott sétatér, mely a belgrádi előkelő közönség gyülhelye s Belgrád ezen korzója délután 5—6 óra közt tünteti fel a belgrádi életet. Ilyenkor felette mozgalmas élet van itt s megfordul a korzón egész Belgrád elit közönsége. A park fái azonban nem szeretik a talajt, mert nagyon senyvednek s korán elhalnak, daczára, hogy az egész park alig 40 éves. A sétatérről szemkápráztató szép tájkép tárul elénk, kilátással a fejedelmi Dunára és Szávára, a dúsgazdag Szerémségre, a végtelen magyar alföldi síkságra és Zimonyra. S az itt elém táruló szép tájképben ismét elfogott a magyar keserűség, hogy az első foglalásbeli három magyar vármegyét Szerémet, Pozsegát és Verőczét, t. i. a mai Szlavóniát az 1868. XXX. t.-czikkel odaajándékoztuk Horvátországnak. A várból a sétatérén át kijutva, balra vagyis keletre a dorcsol vagyis török városrész, jobbra vagymelyben 830 kor. készpénz egy darab 640 koronás váltó s egy jégbiztositási kötvény volt, elvesztett. A megtaláló 100 kor. jutalomban részesül. Nagy-Károly, 1901. nov. 10-én. 31747—1901. sz. Folyó hó 10-én Schvartz Izidor krassói lakos két drb lova, — egyik fekete szőrű 13 éves heréit, másik világospej 8 éves sodorán K. S. bélyeggel, — a krassói határról eltévedt. Nagy-Károly, 1901. november 22-én. Nagy László, alispán. Jön a téli nyomor! Immár biztosra vehető, hogy az idei télen nem lesz semmivel sem jobb dolga a legszegényebb embereknek, mint tavaly volt, amikor a nyomor megdöbbentő fokra hágott. Mert ez az esztendő sem felelt meg a hozzáfűzött reményeknek; gyenge volt a termés s a kereskedelmi és ipari pangás, ha ugyan még lehet, még magasabb fokra hágott mint tavaly. A helyzet tehát vigasztalan. Küszöbén állunk egy kemény, kietlen télnek, ezer és ezer olyan munkással, akik a nyáron sem tudtak munkát kapni, ezer és ezer olyan családdal, mely a meleg napok alatt is koplalt, s most, hogy bekövetkeznek a hidegek, éhezni fognak. Mint fenyegető démon lebeg a nagyvárosi bérkaszárnyák s a falusi viskók fölött az éhtifusz réme — s mihamar felhallatszik városról városra, faluról falura a feljajdulás: Segítség! Segítsünk! Budapesten már megint osztják a szabadkőműves adományt, az ingyen kenyeret és tejet s az a napról napra növekvő rémséges tolongás, mely az adakozási hely előtt észlelhető szomorú, de igaz fokmérője a növekvő ínségnek. A kormány negyven milliónyi közmunkát, vagy mint némely hangulatcsinálásban utazó napilap irta, inségmunkát szavazott meg. Mi lesz ezzel a közmunkával? Mikor kezdik már meg? Már elérkezett a szükség tizenkettedik órája, már dolgozni kellene mindenütt, ahol a 40 millióból valamit csinálni akarnak, a tétlen kétségbeesésben összekulcsolt munkás kezeknek. S még sehol semmi hang és semmi jel. Ha a rendes, a Magyarországon megszokott hivatalos apparátussal készítik elő ezen inségmunka végrehajtását — akkor megérik már a jövő esztendei búza is, mire az első kapavágást megcsinálják az uj középületeknél vagy vasutaknál. Francziaországban úgy csinálják mar száz esztendő óta az inségmunkát, hogy ma elhatározzák, holnapután kitűzik az árlejtést, egy hét múlva már folyik a munka és ezrek, tízezrek meg vannak mentve, a közbéke s a közvagyon is. Mert az éhes tömegekből kitör az állat, rombolás és pusztulás jelzi az útját. is nyugatra a városzki kvárt terül el. A dorcsol piszkos utczáiba, ódon házai közé nem szívesen vágyik az ember, s oda csak a hegytetőről kukucskáltam le. A városzki kvartban van az Obrenovicsok sírboltját magában foglaló szép székes egyház, az egyetem, a nemzeti könyvtár, muzeum, a nemzeti bank díszes palotája, a szerb nemzeti színház, előtte 11. Obrenovits Mihály hatalmas bronzból öntött lovas szobrával. Itt van a m. kir. kereskedelmi muzeum is elhelyezve, mely a folyó évig állami kezelésben volt, jelenleg azonban állami szubvenczióval átalakult magán vállalattá s a f'ejér Miklós czég kezelésében van évi 240 ezer korona államsegélylyel. Ez a vállalat felette nagy fontosságú s a magyar keleti kereskedelemre döntő befolyást van hivatva gyakorolni. A szavszki kvárt a Száva partján terül el s itt van a vasúti indulóház, a fővámház és a kikötők az áruraktárakkal. A teraziszki kvártban van a Milán király által épített három kupoláju konak vagy királyi kastély s mellette a királyi palota, a régi szerb fejedelmek lakhelye, mely egyszerű, Ízléses épület, azonban nála akárhány magyar főurnak és gentrynek is külömb palotája van. A királyi palota mellett van az igen egyszerű miniszterelnöki palota s vele szemben az orosz követség palotája. Itt a közelben van a szkupstina háza s körös körül a közelben a külügyi, belügyi, hadügyi, igazságügyi s közoktatásügyi miniszteri paloták, továbbá a csillagászati intézet és főposta. A vracsarszki kvartban a közmunkaügyi és pénzügyminisztériumok, a katonai akadémia, katonai kórház, a német és osztrák magyar követségek vannak elhelyezve. Itt van továbbá elhelyezve az állami dohánygyár, a sörfőző, az elmegyógyintézet, czukorgyár, lelenczház s a vele kapcsolatos iskola. E városrészben van Risztics és Belimarkovits volt régensek ízléses palotája is s úgy látszik, hogy ebben a városrészben átvonuló Milós fejedelem utczában szereti a szerb előkelőség Nálunk ebben a tekintetben még roppantul hátra vannak. Hivatalos lassúsággal intézik el az ilyen ügyeket, melyektől az éhtifusz elhárítása s a polgárság békéje függ! A pénz megvan már a nyomor nagy részének enyhítésére s mert kétszer ad, ki gyorsan ad, nincs egyéb hátra, mint hogy ez a pénz a lehető legrövidebb időn belül a forgalomba kerüljön. Az állami inségmunka első sorban a fővárosban nyomorgó tömegek foglalkoztatását czélozza, aztán egyes vidékeken is megfogja oldani ezt az égető fontosságú szocziális kérdést. A vidék legnagyobb része nem részesül ebben a kedvezményben. S ezért egy nagy, humánus feladat háramlik a vidéki városokra és azok társadalmára. Szervezkedni kell a nyomor enyhítése érdekében és ezt most kell megtenni, midőn még csak a küszöbön van. Hatóság, klubok, egyletek és társaskörök a magánosokkal együtt vállvetve igyekezzenek magukévá tenni a legnemesebb feladatot, enyhíteni a tél nyomorát. Százféle módja van ennek és mindenik módja elismerésre méltó. A jótékonysági bazártól a gyűjtögetésig minden eszköz kedves a Mindenható előtt, melylyel ínségbe jutott embertársainkat segélyezzük. Erőteljes és lelkes akczió induljon meg minden vidéki város és vármegye társadalmában, hogy baj nélkül múljon el felettünk ez a tél, mely előreláthatólag még a tavalyi emlékezetes télnél is nagyobb gyötrelmeket rejt méhében a szegény emberekre nézve. Még nagy szerencse ebben az áldatlan helyzetben, hogy a szocziálista propaganda szünetel, sőt részben megbénult. Nincs jobb agitátor a nyomornál és ha a pártoskodásban és ostobaságokban meggyöngült szocziálde- mokrata párt akczióképes ezen a télen, sok ezernyi hívet tudna magának szerezni. S ha nem követünk el mindent a nyomor enyhítésére, még csak nem is szocziálistákká lesznek az ínségesek, hanem kommunistákká, akik előtt nincs se jog, se szentség, csak az éhség, a hideg s a járvány mozgatja lázban égő lelkűket. Tőlünk a magyar társadalomtól tügg, hogy elűzzük e rémet. Tegyük meg kötelességünket! — Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége nov. hó 28-an rendkívüli közgyűlést tartott gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt A belügyminiszter leiratának felolvasása után az általános tisztujitás tárgyában elhatározta a közgyűlés, hogy a tisztújító közgyűlést decz. 19-én és a következő napokon fogja megtartani. Az alispán indítványa folytán az is határozatba ment, hogy egy nappal előbb decz. 18-án, az 1902. évre jogosultsággal biró Folytatása a mellékleten. tanyáját felütni, mert a hosszú, széles utczában a villaszerű paloták jólétre és ízlésre vallanak. Ebben az utczában volt szerencsém láthatni a Draga királyné sokat emlegetett unokaöcscsét Lunyevicza Nikodérn hadnagyot, ki egy díszes udvari fogaton ülve, két tüzes gyönyörű fekete lovat hajtott „Topcsider“, a belgrádiak kedvelt szép mulató helye felé, s a mint futólag szemügyre vehettem, igen elegáns, csinos fekete ember, valódi keleti typusz. Különben hogy egy kis pletykával is fűszerezzem felolvasásomat, ez időben újból emlegetni kezdték a belgrádi gólyát, mert újból napirenden volt a szentpétervári állítólagos látogatás. A gólyamadárral való kaczérkodás azonban csak a publikum szemébe való porhintés gyanánt szolgált, mert Draga királyné ekkor épen Szendrőn, a királyi nyári lakban dühöngött királyi férjével a miatt, hogy az annyira hőn óhajtott szentpétervári látogatás Natália királyné beavatkozása folytán meghiúsult, s elkeseredetten dúdolhatta a szép Szendrőn, hogy „Gólyamadár hozd vissza a kedvemet“. De biz azt már bajosan hozza vissza, mert úgy látszik, hogy a Draga királyné szentpétervári útja elé örökre befütöttek, s a gólya madárral való kaczérkodás örökre bezárta előtte a czári palota kapuit. Különben arról volt alkalmam meggyőződni, hogy Draga királynét felette gyűlölik Belgrádban, s legfőképen azért, mert a Sándor király házasságáról szőtt szép nemzeti álmokat felette durva kezekkel tépte szét, s mert könnyen hajlítható férjét teljesen uralja, s ez a gyűlölet Sándor király irányában is már hidegségre fordult. Milánt szerették, de Sándort már nem szeretik, mert Sándor bár kiváló jó szónok, de gyönge, határozatlan, s a szomorú pénzügyi viszonyok is nagyban hozzájárulnak, hogy népe mindjobban elidegenedik tőle. Milánról ma is szeretettel emlékeznek, mert e valóban zseniális ember, minden könnyelműsége mellett is, magához lánczolta a szerb sziveket, miután ismerte őket, tudott velük bánni; érezték, hogy húsúkból való hús, vérükből való vér
