Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

Farkasaszó, Oláh-Tótfalu, Oláh-Újfalu, Erdőszáda és Balotafáíu 1902. évi házi pénztári és közmunka, Kap- nik-Bánya 1902. évi házi pénztári, Ököritó 1902. évi házi pénztári, pót és közmunka, Rápolt 1902. évi házi pénztári és közmunka költségvetése, Veresmart 1899. évi számadása,'-Alsó-Újfalu, Tőkés, Lénárdfalu, Feketefalu, Hidegkút, Misztótfalu, Zazar, Lápos-Bánya, Miszt- mogyorós, Buság, Alsó-Fernezely, Dióshalom, Győrke- falu, Kis-Bánya, Nyegrefalu, Laczfalu, Pusztatelek, Bajfalu, Szakállas-Dombó, Kékes-Oroszfalu, Magyar- Kékes, Felső-Sándorfalu, Oláh-Kékes, Réztelek, Rákos- Terebes, Dobra, Nántü, Lophágy és Kis-Szokond községek 1902. évi háztartási és közmunka, Giródtót- falu, Felső-Fernezely és Felső-Ujfaíu 1902. évi háztartási, birtokossági és közmunka, Porcsalma, Sályí, Angyalos, Pátyod, Oláh-Gyürüs, Oláh-Meddes, O.-Hodos, Közép-Homoród, Szoldobágy, Felső Homoród és Madarász községek 1902. évi háztartási, Hirip, Oroszfalu, Tőke-Terebes, Piskárkos, Alsó-Homoród, Szinfalu, Ivácskó és Páczafalu községek 1902. évi közmunka költségvetései.

119—340. Nagy-Kolcs, Dobrács-Apáti, Kis-Kolcs, Szaniszló, Csanálos, Fény, Dengeleg, lriny, Kálmánd, Börvely, Gilvács, Nagy-Majtény, Genes, Mező-Petri, Reszege, Ér-Körtvélyes, Mérk,Vállaj, Penészlek, Kaplony, Portelek, Kis-Majtény, pomahida, Szent-Miklós, Cso- maköz, Bere, Esztró, Ér-Endréd, Mező-Terem, Méhtelek, Vezend, Homok, Mikola, Egri, Száraz Berek, Kaak, Batiz-Vasvári, Udvari, Batiz, Berend, Zajta, Nagy-Peleske, Nagy-Palád, Garbolcz, Tiszta-Berek, Lippó, Krassó, Görbéd, Patóháza, Józsefháza, Beren- cze, Kis-Hodos, Saár, Kaak-Szent-Márton, Ar.-Megyes, Csaholcz, Tisza-Kóród, Uszka, Riese, Kis-Ar, Tisza- Becs, Milota, Kis-Namény, Kis-Palád, Sárköz, Sárköz- Újlak, Fehcr-Gyarmat, Adorján, Magosliget, Bot-Palád, V.-Oroszi, Csécse, Matolcs, Fülpös, Nábrád, Fülesd, Nagy-Ar, Panyola, Gyügye, Jánk, Cseke, Sonkád, Istvándi, Penyige, Kömörő, Darnó, Keér-Semlyén, Ber- kesz, Mánd, Zsarolyán, Cz.-Dányád, Kis-Szekeres, Nagy-Szekeres, Czégény, Szamos-Ujlak, Majtis, Fülpös- Darócz és Géberjén községek 1902. évi háztartási költségelőirányzatai, Dobrács-Apáti, Kis Köles, Nagy- Kolcs, Egri, Mikola, Szaniszló, Dengeleg, lriny, Kálmánd, Kaplony, Börvely, Nagy-Majtény, Reszege,Csanálos, Gilvács, Mező-Petri, Fény, Mérk, Vállaj, Ér-Kört vélyes, Vezend, Portelek, Domahida, Kis-Majtény, Csomaköz, Bere, Szent-Miklós, Esztró, Penészlek, Ér- Endréd, MezŐ-Terem, Garbolcz, Homok, Száraz-Berek, Kaak, Méhtelek, Nagy-Hodos, Udvari, Patóháza, Nagy- Peleske, Krassó, Lippó, Nagy-Palád, Tiszta-Berek, Ar.- Megyes, Görbéd, Józsefháza, Saár, Berend, Berencze, Kaak-Szent-Márton, Kis-Hodos, Csaholcz, T.-Kóród, T.-Becs, Riese, Milota, Kis-Namény, F.-Gyarmat, Uszka, Csécse, Kis-Ar, Kis-Palád, Magosliget, Zajta, Bot-Palád, Cseke, V.-Oroszi, Sonkád, Fülesd, Nagy-Ar, Penyige, Istvándi, Borzova, Mánd, Cz.-Dányád, Czégény, Zsarolyán és Nagy-Szekeres községek 1902. évi, Kis-Hodos és Nagy-Palád községek 1901. évi közmunka költség- előirányzatai, Dobrács-Apáti, Nagy-Kolcs, Kis-Kolcs, Mező-Terem, Portelek, Esztró, Vezend, Egri, Matolcs, Fülpös-Darócz, Géberjén, Fülpös, lriny, Dengeleg,Uszka, Panyola, Keér-Semlyén, Nábrád, Kaplony, Bere, Sárköz-Újlak, Mikola és Börvely községek 1901. évi pótköltségelőirányzatai, Kis-Hodos, Nagy-Palád, Tiszta- Berek és Nagy-Hodos községek 1900. évi szegényalap számadásai, Egri község 1899—1900. évi jégverem és járda-alap számadása, Berend, Szamos-Kóród, Magosliget, Nagy-Szekeres és Tiszta-Berek községek 1899. évi háztartási zárszámadása.

341—430. Apa, Bujánháza, Terep, Válaszút, Ka- rulya, Kővár-Kölese, Kovás, Remete, Berkeszpataka,

Zimony az 1792. év óta szabad királyi város, s a belvárosból vagy várból, a felső vagy József városból, a Ferenczvölgye elővárosból és a czigány negyedből áll. Lakossai közül körülbelül nyolez ezer horvát és szerb, hat ezer német és 800 magyar. Van vámhivatala, királyi járásbírósága s szolgabirósága vagyis kerületi főnöksége, díszes állami tulajdont képező posta palotája, szép két katholikus temploma, 3 gör. keleti temploma, orthodox és neolog zsidó temploma, közös és honvéd laktanyája. A gyalogjárók aszfalt burkolattal vannak ellátva, sőt egy pár utczáján a kocsijárók is aszfalt makadám burkolatuak. — Van továbbá egy festői szép gör. keleti temetője, byzanczi modorban épült gyönyörű kápolnával, a mely épen a milleniumi emlék főhomlokzatával szemben van. A város minden felül szőlőhegyekkel van környezve. Zimony helyén a rómaiak korában Taurunum állott a czigányhegyen épült várral, mely góczpontja volt a keletet és nyugatot összekötő nagy római világutnak. Ezt Attila hunjai elpusztítván, az avarok uralma után Mallevillának hívták. A Zemun nevet 827-ben bolgár hóditóitól kapta, s ebből lett a magyar Zimony és a német Sémiin. A Hunyadiak korában Zemlén vagy Zemplén volt a magyar neve. Fontos hadi helyzeténél fogva a történelmi kor óta állandóan sokat szenvedett, s el lehet mondani,hogy minden kis röge vérrel van telítve.

A legfőbb ékessége azonban Zimonynak az Erzsébet királynéról elnevezett gyönyörű parkja, mely mintegy 20 kát. hold kiterjedésű. Ezen park helyén régen a kelet felől gyakran fenyegető pestis járvány ellen védekezésre szolgáló vesztegintézet állott. E parkban van ő felsége a királynak Rendic horvát szobrász által karrarai márványból faragott szép mellszobra, melyet ő felsége 70 éves születésnapja emlékére emeltek. E szoborral szemben fogják felállítani hasonló méretben Erzsébet királyné szobrát. E díszes parkban van a nagy szabású országos kórház, valamint a magasabb kereskedelmi iskolával egybekötött díszes főreáliskola is.

Zimony a Duna felől kőből épült rakparttal van ellátva, mely a várost egyszersmind az árvíz' ellen is védelmezi, s e kőrakpart hosszában, mely gróf Khuen Héderváry bán nevéről van elnevezve, vannak a kikötők, a raktárak és vasúti indulóház,

Butyásza, Jóháza, Varalyu, Fericse, Duruzsa, Nagy- Körtvélyes, Gaura, Jávorfalu, Hovrilla, Somkutpataka, Jeder, Gyökeres, Nagy-Nyires, Tölgyes, Törökfalu, Csőit, Nagy-Somkut, Berkesz, Nagy-Fentős, Puszta- Fentős, Fehérszék, Dánfalu, Lukácsfalu, Pribékfalu, Magosfalu, Hosszufalu, Kis-Fentős, Szappan pataka, Erdőaranyos, Kohó-Katalin, Puszta-Hidegkut, Kolczér, Kis-Bozinta, Ó-Bozinta és Mózesfalu községek 1902. évi háztartási és közmunka, Hóba és Szakállasfalu községek 1902. évi háztartási költségelőirányzata.

Összeállította: llosvay Aladár, — vm. főjegyző.

30947—1901. sz. Sárköz községben egy darab sárgáspettyes és 2 darab világossárga szőrű agár elfogatott.

Nagy-Károly, 1901. év november hó 19-én.

31347—1901. sz. Id. Menyhért Gábor kántor- jánosii lakos kárára f. hó 11-én a legelőről 1 darab 3 és fél éves pejkancza, homlokán csillag, két hátsó lába kesely, balszemére vak, 1 darab 2 és féléves barna szőrű kancza jegytelen, 1 darab 1 és fél éves pelykancza, rövid farkú lovai elbitangoltak.

Nagy-Károly, 1901. nov. 19.

30340—1901. sz. Prina Mihály sárközi lakosnak október hó 16-án egy drb hat hónapos fekete, homlokán kis csillag, hátsó két lába csuklóig fehér, heréit csikója eltévedt.

Nagy-Károly, 1901. november 11.

30875—1901. sz. Kölcsey Antal mikolai lakos tanyáján a mikolai határban folyó hó 30-án Peleski József nevezett tanyai lakos által 1 darab 1 és fél éves pejkancza csikó bitangságból felfogatott.

A csikó a mikolai elöljáróságnál őriztetik.

Nagy-Károly. 1901. évi nov. hó 13-án.

Nagy László, alispán.

Az uj közigazgatás és a megyebizottságok.

A trónbeszéd minden kétséget kizáró nyíltsággal hangoztatta, hogy ebben az országgyűlési cziklusban fog törvénynyé válni a közigazgatás reformja. Megemlékezett a trónbeszéd a nagy reform előhírnökéről is: a megyei számvevőségek állami felügyelet alá helyezéséről és a közigazgatás egyszerűsítéséről s kiemelte, hogy mind a két újítás igen jól beválik.

Tehát ebben a cziklusban fog eldőlni a a magyarországi vármegyék, e dicsőséges múltú haza-oszlopok sorsa!

Az olyannyira fontos törvény tervezete nagy vonásokban már készen fekszik a belügyminiszteri bírók elzárt szekrényeiben. Tartalmát nem ismerjük még, sem a szellemet, mely átlengi a tervezetet.

Az a kérdés, hogy az uj törvény omni- potenssé akarja-e tenni az államot a közigazgatási élet minden terén, vagy csak felügyelet, ellenőrzést és beavatkozási jogezimet kíván biztosítani az államhatóságnak, amelyek által

Ebéd után a Belgrád és Zimony közt félóránként közlekedő helyi hajóval Belgrádba rándultam át. Ez utazásomat azonban egy kis gyötrelem előzte meg. Útlevelem nem lévén, határátkelési jegyet kellett váltanom, melyet igazoló okmányaim alapján a városi rendőrkapitánytól kellett kérnem. Elmentem a díszes városházára, bemutattam magam a rendőrkapitánynak s előadtam kérelmemet. Elmondhatom azonban, hogy a kollegiális szívélyességről a zimonyi rendőrkapitány urnák más fogalmai vannak, mint nálunk; mert oly nagy úri grandezzával fogadott, mintha legalább is ő lett volna maga a bánus, vagy talán csak adta a nagyot ? Mert eleinte magyarul sem akart tudni, bár figyelmeztetve voltam, hogy beszél magyarul. Előbb németül, majd két nyelven folyt a diplomácziai tárgyalás ; mert midőn kezdett tanitgatni, hogy mint közigazgatási tisztviselőnek tudnom kellene, hogy a magyar belügyminisztertől kellett volna útlevelet kérnem, elragadott a magyar tűz, s magyarul magyaráztam, hogy jól tudom, de azt is tudom, hogy rendben lévő igazoló okmányaim alapján köteles határátkelési jegyet adni. A végén aztán engedett s akkor már ő is magyarul beszélt.

Egy pénzváltó üzletben szerb pénzzel látván el magamat, s határátkelési igazolványomat a kikötő hidján szolgálatot tévő rendőrtiszviselőnek felmutatva, hajóra szálltam, s a hajó 25 perez alatt a Dunán és Száván a belgrádi kikötőbe vitt. Belgrádban kiszállva elvették útlevelemet, én pedig nyakamba vettem a várost, gőzerővel akartam látni és igy is néztem meg mindent. Nagy előnyömre volt egy Szlavóniában szerzett előkelő ismeretségem, Takács József volt m. kir. kereskedelmi muzeumi-igazgató személyében, ki 12 év óta belgrádi lakos s magyar szívességgel fogadott és kalauzolt egy jó órán keresztül, majd pedig egy szegedi származású magyar bérkocsis atyai gondozására bízott, ki tiszta szép hintóján, jó lovaival, alapos ismeretséggel s magyar barátsággal kocsikáztatott végig Belgrád utczáin, megmutatva a város minden nevezetes középületét s tájékoztatva a díszesebb magán épületek felől is.

(Folyt, köv.)

| elejét tudja venni a jelenlegi hibáknak, fél- szegségeknek s az autonom megyei közigazgatást beleilleszti a modern jogviszonyok keretébe. Az utóbbi czélt örömmel üdvözli az ország s készséggel adja meg hozzá az eszközöket — de az előbbi czél ellen minden tőlük telhető energiával tiltakoznia kell a vármegyék közönségének S az erőt ehez a tiltakozáshoz a vármegyének dicső történetéből fogják meríteni.

Az a törvény, mely egyenesen államosítani akarja a vármegyéket, nem tesz szolgálatot a hazának. Mert Magyarország históriai fejlődésének még mindig szüksége van az autonom joggal biró törvényhatóságokra, melyek oly hosszú időn keresztül és annyi véres zivatarban föntartották Szent István birodalmában a függetlenség és önállóság eszméjét. Még nem értük el a parlamentáris fejlődésnek azon fokát, amely az ország összes morális erejét, tekintélyét és hazaszeretetét a parlamentben összpontosítja, még mindig jöhet nálunk idő, midőn a parlament, mint akárhány fiatal parlament, nem lesz hűséges kifejezője az ország érzületének.

Annál inkább azok a megyegyülések, a törvényhatósági bizottságok. Mindmegannyi apró parlament, amelyekben nemcsak a szűk területre szorítkozó lokális ügyeket intézik el, de ellenőrizni tudják azon férfiak ténykedését is, akik az ország sorsát intézik. Igaz, hogy ez az ellenőrzés, a megyebizottságok politikai súlya az utóbbi évtizedekben sokat veszített, de ha a jog megmarad, jöhet idő és alkalom, midőn a hazának szüksége lesz rá, hogy a megyebizottságok országosérdekü nagy akczi- ókat indíthassanak országos veszedelmek ellen.

A törvényhatósági bizottság a szive a törvényhatóságnak s nem engedhető meg, hogy e szív működését a közigazgatás reformjáról szóló törvény megbénítsa.

A trónbeszédnek a reformra vonatkozó paszszusa is erre a helyes felfogásra enged következtetni. Ez a passzus ugyanis a fokozott állami felügyeletet az autonómia csorbitatlan íentartásával hangoztatja.

Az uj törvény csak akkor fog gazdasági és politikai szempontból beválni, ha a megyebizottságot meghagyja ősi jussában. Aki el akarja rombolni a magyar szabadságnak ezt az ősrégi, biztos s még mindig erőteljes bástyáját, az a pusztítás munkájára vállalkozik s az ország közönsége e munkában meg fogja akadályozni.

A gazdasági munkások segélypénztára.

Budapest, 1901. nov. hó 15.

Mikor az év elején az 1900. XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár és mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját.

Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia.

Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő pénztárnak, kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segítő pénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, a midőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segiteni.

A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszár- nyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak.

A józan magyar munkás igen hamar belátta, hogy a ki tagja a segélypénztárnak, az nyugodtan végzi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellankad és a kasza, kapa kiesik kezéből.

A segélypénztár tiz hónapos működése világosan bizonyitja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt rpunkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, mely a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől.

Még csak tiz hónapja, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 609 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anya-