Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY világítási miseriánkon igyekezzünk némi javítást tenni. Helios. ígéretünkhöz képest készségesen helyt adtunk a fentebbi czikkelynek, bár nem osztjuk annak minden okoskodását. Helyt adtunk azért; mert egy félszázadra kiható dolgot ha kellőleg meg nem beszélünk, elő nem készítünk, esetleg utódaink méltán felületességgel vádolhatnak benünket. Nem áll ezúttal rendelkezésünkre annyi tér. hogy Helios észrevételével részletesen foglalkozzunk. De szerintünk nincs is szükség reá. Mert Ileliossal szemben, aki nagyon ügyesen a legkényesebb pontra mutat rá, a zsebre, az a kérdés csak, hogy 1. Van-e szükség a világítási reformra,^ 2. Ha van elbirjuk-e a költségeket? 3. És ha megerőltetésünkkel bár, de elbírjuk, akarjuk-e a közvilágítás rendezését? És ha ez utóbbira feleletet adtunk, a másik kettőre is megfeleltünk. Tehát szerintünk az egész kérdés nem más, mint a haladás kérdése. A haladásnak pedig meg kell adni az árát. Vagyis az a kérdés, fizetni, több terhet elvállalni akarunk-e ? Senki szívesen, de a haladást akarná mindenki. Pedig ez anélkül nem lehetséges. Tehát a közvilágítás egészen a gusztus dolga. És itt eszembe jut a budai jó polgármester, aki midőn interpellálták a múlt század első felében azért, hogy miért nem éget éjfélig lámpákat, azt felelte: a becsületes ember tiz órakor lefekszik, a lumpokért nem bolond a város világítani! Lám némileg igaza volt az öreg urnák, csak haladási szellem nem volt benne és ez meglátszott Buda elmaradottságán egész az egyesítés és még talán most is látszik. Annyi bizonyos, hogy Nagy Károly- nak haladnia kell. Sőt mert szegény, kétszeresen kell haladnia, ne hogy túl szárnyaltas- sék. Igaz, elismerjük mi azt, hogy nálunk a haladás utóbbi időben nem ólomlábon járt, de sasszárnyan repült, sok terhet, nehéz terhet rótt reánk, de amit alkotott polgármesterünk nem voit-e reá szükség, kérdjük? Ha mást nem alkotott volna, mint a köves utakat, már ez is hervadhatlan érdeme maradna. Mert azokra a köves utakra szükség volt, mert télviz idején még fát sem tudtunk beszállítani. A világítás rendezése pedig szerintünk még előbbre való dolog lett volna, mert az adja meg egy városnak külső képét, a szóteljes értelmében a fényét. Tehát a világításra szükség van. Az aztán, hogy akarjuk-e fizetni a további 9 százalék- tóli pótadót e czimen, a haladás, a gusztus dolga. Nehezen fogjuk fizetni, de nem halunk bele. És eire a világítási reformra egy szegény városnak a mely a megye székhelye, nagy szüksége van tekintve azt, hogy másutt a Azután felkészült s elindult haza. Útjában az éles tavaszi levegő egy kissé felfrissítette idegeit s betért a közeli kávéházba, hol zajos mulatozást hallott, egy pohár absynthre. Az ajtónál szemközt trónolt egy szőke Hébe, egy pár katonatiszt társaságában. Pezsgőztek. — Jenő leült a közeli asztalhoz s gyönyörködve hajtotta fel a zöldes szinü keserű folyadékot s töltött az elébe állított üvegből újra. Rá gyújtott egy czigarettára s elgondolkozott a holnapi viszontlátáson. Egyszer csak önkéntelenül is figyelni kezdett a szomszédos, zajos asztal társalgására. — Te Lisette, ugyan mond el még egj'szer legelső szerelmedet, s hogyan sóhajtozott az a tacskó diák jroubadour, aki elárasztott szerelmes verseivel. És azután ámulva hallgatta, hogy lelkének legrejtettebb s legszebb emlékét miként mondta el ez a szőke concotte gúnyos megjegyzésekkel tarkázva. Eszmélni kezdett, s szive összeszorult . . . Mikor a szőke Lisette odaért a búcsú jelenet elbeszéléséhez, szemügyre vette ezt a csacska teremtést, kiben sehogysem tudott ráismerni arra a szende ártatlan Erzsikére. A szivében erős, heves fájdalmat érzett, homloka verejtékezett, s mikor a concotte arra tért át, hogy elbeszélje, miképen szökött el vagy két esztendővel ezután a barna Stefi hadnagygyal; Jenő felugrott és önkéntelenül elkiáltotta magát. — Erzsikéi A tisztek oda néztek, Erzsiké felsikoltott. S az egyik tiszt dörmögve szólt a másik bajtárshoz : — Du Stefi, wass will denn der Mensch ? Jenő háborgó vad érzelmeiben csak azt hallotta, hogy melyik az a Stefi s azután felkapta az előtte álló vastag absynthes üveget s taralmával együtt oda vágta . . . Mikor másnap két katonatiszt kereste fel Jenőt Stefi főhadnagy nevében, a legnagyobb lelki nyugalommal nevezte meg segédeit. Másnap szivenlőve hozták haza egy kocsiban. El esett a párbajban. Harmadnap eltemették. S a concott Lisette is hullatott egy pár könyet temetésén s vigasztalhatatlannak mutatkozott, de egy hét múlva az egész históriát elfelejtette . . . E. J. villamos közúti vasutat is behozták, pedig szükség sem volt reá. Különben Helios nagyon bőkezűen számítja fel pótadóinkat, egyéb terhe- inket. A valóság az, hogy a 72 százaléktóli pótadón kívül tűzoltói adóban 4296 koronát, városi közmunka költségben 7400 koronát, aszfalt járulékokban 21152 koronát fizettünk a múlt évben, a mit Szatmáron is fizetnek. Es ha fizetjük ezeket és más járulékokat azért tesszünk, mert városunknak vagyona nem volt, valószinüleg nem is lesz, de azért megye- székhely akar maradni. A. mai átmeneti korszak gyermekének az a sorsa, hogy haladnia kell, neki kell a jövő nemzedék beruházási költségeit fizetni Éz igy van országszerte. Ismételjük azért, hogy a közvilágítás reformja, csak a haladás kérdése, mert Helios bármiként csoportositja is szamait, azt nem hisszük el neki, hogy a világítási költségek tönkre tesznek bennünket. Igaz ezt is megérezzük." De midőn ezen megjegyzésünket megtettük, távol áll tőlünk az, hogy mi a mások zsebe felett rendelkezzünk. Ám lássák a város atyái mi a szükséges és mi a lehető ? De mert egy lapnak jelszava kell hogy legyen a haladás, ezeket röviden elmondani, szükségesnek tartottuk. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága február havi ülését f. hó 8-án tartotta meg. Jelen voltak : gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző. — Nagy Béla, Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, Isaák Dezső, Böszörményi Sándor biz. tagok. — Kováts Béla kir. tanácsos, tanfelügyelő, dr. Serly Gusztáv főorvos, Kemény Alajos kir. pénzügyi tanácsos, Ilosvay Ferencz árvsz. elnök, Kacsó Károly kir. főmérnök, Dénes Lajos kir. ügyész, dr. Adler Adolf tb. t. főügyész, Luby Béla gazdasági előadó. — Jékey Zsigmod. Szuhányi Ödön, Balázsy József, Luby Géza és N. Szabó Antal biz. tagok elmaradásukat kimentették. Az alispán havi jelentése szerint deczember hóról átjött 1880, január havában bejött 3429 összesen 5309 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 4506 ügy dararabot. Kende Zsigmond biz. tag. interpellálta az alispánt a következő ügyben. Szóló szerint az egész országban azon törekvés észlelhető, hogy miként lehetne a községek nagy háztartási kiadásait redukálni. Ugy- látszik a f.-gyarmati járásban más irányzat uralkodik. Köztudomású ugyanis, hogy Penyige, Kömörő, Nagy és Kis-Ar községekből álló körben a körjegyző felfüggesztve lett hivatalától s a helyettesített körjegyző jelenben a fizetés 2/3részér élvezi csak, mert a felfüggesztett körjegyző van jogosítva a fizetés 1/s részét felvenni. Es most megtörtént Kömörőn, jan. 31-én az az eset, hogy a képviselőtestület arról szerzett tudomást, hogy a főszolgabíró okt. 24-én 4421. szám alatt kelt rendeletében kimondta azt a község meghallgatása nélkül, hogy mivel a felfüggesztett körjegyző élvezi még a fizetés egyharmad részét, a község szept. hóra visszamenőleg fizessen a helyettesített körjegyzőnek 60 korona pótlékot. Kétségbe vonja a főszolgabíró azon jogát, hogy a községek meghallgatása nélkül ekként intézkedhessék. Hogy jutnak a községek ahhoz, hogy az egész jegyzői fizetésen felül még 60 korona pótlékot fizessenek? Ez az eljárás és az, hogy az októberben kelt, szeptemberre visszahatóerejü szolga- birói rendeletet jan. végén közük a képviselőtestülettel, a közigazgatás respectálását nem emeli. Kéri az alispánt, hogy intézkedjék ez ügyben. Az álispán válaszában kijelentette, hogy megvizsgáltatja az ügyet és a legközelebbi ülésen jelentést tesz arról. Érdekes tárgya volt az ülésnek a nagybányai róm. kath. plébános választás, illetve kegyúri jog gyakorlatának a kérdése. A szatmári püspök ugyanis átirt a városhoz s azon kérdést tette, hogy a megüresedett plébánosi állás betöltésénél csak a róm. kath. képviselők fognak-e választani, vagy a más felekeze- tüek is. Egyben értesítette a püspök a várost, hogy a pályázati kérvényeket csak a válasz megérkezte után fogja áttenni. A város jogügyi tanácsa, hivatkozva az 1844. óta igazolható , gyakorlatra, azt véleményezte, hogy módja ki a képviselőtestület, hogy azon gyakorlatot, hogy a képviselőtestület választott valláskülömbség nélkül, fentartja. Ez határozatba is ment s értesítették erről a püspököt. Minthogy pedig ezen határozat ellen Sipos Géza és társai felebbeztek, a vall., és közok. miniszter ezen felebbezést oly felhívással küldte le a bizottsághoz, hogy az eddigi gya- gyakorlat megvizsgálása után a bizottság hozzon határozatot. ,• Így került ez ügy a bizottság elé, a hol Nagy László alispán referálta azt, az ügy minden részletére kiterjeszkedve. Kitűnt a megtartott vizsgálatból az, hogy a városi tanács 1844., 1847., 1868. és 1882.-ben mindig valláskülömbség nélkül gyakorolta választási jogát a róm. kath. plébánosi állás betöltésénél, volt püspök, a ki utólag óvást emelt ez ellen, de a város ebbeli jogához mindig ragaszkodott sőt azt is kimondta, hogy még a püspöki jelöléshez 'sincs kötve, a mint egy Ízben, a nem jelölt Smoczer Ignáczot választotta meg s a választást a püspök helyben hagyta. A kérdés egyes fazissainak ismertetése után az alispán azon határozati javaslatot terjesztette elő, hogy mondja ki a bizottság, miszerint a régi gyakorlatot fentartani határozta. * D r. Adler Adolf tb. főügyész azt javasolta, hogy adják ki az ügyet előbb ügyészi véleményre, tekintettel az ügy fontosságára. Mert kérdés az is, hogy a kegyúri jog-gyakorlata tekintetében nincs-e szerződés és ha. nincs, csak ekkor jön tekintetben a törvény és ezután is kérdés, hogy a kegyúri jog gyakorlása tekintében á felebbezésben felsorolt törvények érvényben vannak-e ? Bárha az ő véleménye szerint ki van zárva az, hogy az 1886. évi községi törvénynek a képviselőtestületi jog mikénti gyakorlására vonatkozó részét, a hivatok törvények korlátoznák. Ő is elfogadja az alispán határozati javaslatát, mert a képvi- sélőtestületi jog gya korlása világosan előirva van a törvényben, az a felekezetek közt külömbséget nem ismer. De mert Szatmáron is van már ilyen kérdés és bár a világos törvény mellett is anomalianak tartja azt, hogy bizonyos vallás felekezet lelkészeinek választásában más felekezetbeliek is befolyjanak, tekintetbe véve az ügy érdekes voltát, ismétli, hogy szükségesnek tartja az előzetes ügyészi véleményt. Nagy László alispán hivatkozik a főispán urra, hogy ő is akarta előbb az ügyészi vélemény bevárását. De mert a miniszteri rendelet csak az eddigi gyakorlat megvizsgálását rendelte el, ez is azt mutatja, hogy e kérdést nem szabályozza törvény. Szerinte azért egy 60 évre visszamenő gyakorlat döntő befolyással bir. De azért nem ellenzi az ügyészi véleményt. Nem tartja ő sem helyesnek azt, hogy más felekezetek ügyeibe beavatkozzunk, de a mikor a felekezet a közvagyonból részt kíván, akkor a közbefolyást tűrni tartozik. Ez fontos elv. De különben is az ő liberális felfogása összeegyeztethetlennek tartja azt, hogy a képviselőtestületekben akár minő kérdés valláskülömb- ségi kérdéseket csináljon. Ez sarkalatos elv. Elismeri, hogy kényes kérdés ez, de van útja a kibontakozásnak s ez az, hogy vegye ki a felekezet a közvagyonból az ő részét. Kende Zsigmond nem látja szükségesnek az ügyészi véleményt ott, a hol az ügy egészen világos. Ha a kegyúri jogot csak a kath. városi képviselők gyakorolhatnák, akkor az ilyen eljárás felekezetekre osztaná a képviselőtestületet. Ha a város fizeti a kegyúri járandóságokat, akkor a városnak áll jogában a választás is. Ez nem anomalia, de joggyakorlat s mig törvény nincs, a jogszokás dönt. Minthogy pedig 4 választási jegyzőkönyv, hivatalos adatok igazolják a kegyúri jog gyakorlatát, elfogadja az alispán határozati javaslatát. A bizottság egyhagulag elfogadta az alispán határozati javaslatát. A matolcsi állandó hid létesítése tárgyában elkészített feliratot elfogadta a bizottság és felterjesztik a földmivelésügyi miniszterhez. Az államépitészeti hivatal-főnökének és a kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből felemlítjük a következő adatokat. Útadó a múlt hóban befolyt 2467 kor. 09 fillér, hátralékban maradt 11694 kor. 49 fillér. Egyenes adó befolyt jan. havában 53690 kor. 72 fillér, hátralékban maradt 1,857.620 kor. 94 fillér. HÍREK. — Személyi hír. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a tegnap reggeli vonattal Budapestre utazott hogy részt vegyen a Continental szállóban a mátészalkai járásbeli lelkészek özvegyei, árvái javára a tegnapi napon megtartott bálon. A főispán ma este Szatmárra érkezik. , — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz folyó hó 19-én d. e. 11 óiakor. — A mai felolvasó estély. A nagykárolyi Kölcsey Egvesület 1901. évi február hó 10-én, vasárnap d. u. 6 órakor a városháza nagy termében felolvasó estélyt tart. 1. Menekülés. Visszaemlékezés, az 1848—49 időkre, Irta: és felolvassa Csorvássy István. 2. A német nő társadalmi állása és élete a középkorban. Irta és felolvassa Krummergruber Emil. 3. Versek. Irta és felolvassa Fljesz 1-Ienr'k, — Hivatal vizsgálat. Vármegyénk főispánja folyó hó 7-én hivatal vizsgálatot tartott a nagykárolyi járás főszolgabírói hivatalnál. — Kinevezés. A főispán ur dr. Török Istvánt a szatmári közkórház rendelő orvossának nevezte ki. — Kaszinói küzgyülés. A helybeli régi kaszinó egyesület vizkereszt napjáról elhalasztott közgyűlését folyó hó 3-án tartotta meg Papp Béla igazgató elnöklete alatt, a tagok élénk érdeklődése mellett. A közgyűlés elfogadta a : költségvetést s a tagsági dijakat 12 forintban állapította meg. A pénztárnoknak az 1899. évi számadás tekintetében a felment vényt megadták s elhatározták, hogy jövőre egy három lagu bizottság a számvevő elnöklete alatt már a közgyűlést megelőzőleg megvizsgálja a múlt évi számadást. E bizottság tagjai lettek: Vetzák Ede, Kaufmann Ignácz és Csipkés András. A hírlapok elárverelése után a tisztujitás következett. Megválasztattak : Elnök : Gróf Hugonnai Béla, igazgató : Papp Béla, jegyző : N. Szabó Albert, ügyész : dr. Adler Adolf, pénztárnok : Nagy Sándor, számvevő : Maresch Emil, gazda : Gorzó Bertalan, könyvtárnok: Erdőhegyi Gyula. Választmány: Balogh Kálmán, Barkóczy Ferencz, Berger Ármin, Csipkés András, Csilléry Dávid, Debreczeni István, Domahidy Elemér, Gőnyey István, Ilosvay Aladár, Dr. Jékel László, Jeney Géza, Dr. Lucz Ignácz, Kaufmann Ignácz, Kaufmann Jenő, Kacsó Károly, Kemény Alajos Killer Nándor, Kőszeghy Qyula, Marsó Lőrincz, Nagy László, Noun Gyula, Márton Sándor, Péchy László, Róth Károly, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Schön- pflug Richárd, N. Szabó Antal, N. Szabó Pál, Vagner Lajos, Vetzák Ede. Könyvtári választmány : Baudisz
