Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY tisztviselők vannak, oly impozánsan felhangzott, az az egyértelműség, melylyel az ország értelmiségének szine-java egy czél érdekében állást foglalt — lehetetlen, hogy hatást tévesztene az illetékes tényezőkre. Elvégre ők a magyar állam gépezetének alkatrészei s ez a gépezet nem működhetik korrektül, ha visszautasított, letört ambicziója és a felsőbbség parancsszava által elhallgattatott tisztviselők vezetik az ügyeket az állami hivatalokban. Eltekintve a humanizmus szempontjától, a fentemlitett szempont olyan fontosnak látszik, hogy az már magában rejti a tisztviselők mozgalmának sikereit. Áldor Adolf. 1832—1901. Visszaadtuk a természetnek hűséges, jó fiát, aki hosszú életének minden óráját e mély rejtelmekkel és csodákkal teljes anyjának szentelte. Szeretettel foglalkozott vele; kutatta titkos működését, hogy aztán (ellesvén ennek törvényeit) elkeseredett harczra keljen ellene — szenvedő embertársainak az egészsége, meg az élete érdekében. A régi vasgárdának egyik (talán utolsó) tagját veszítette el benne Nagykároly közönsége és egy nagy, igen nagy térségü vidék, a melynek éppen a legsúlyosabb és legfélelmetesebb testi bajaiban Áldor volt a mentsvára közel félszázadon át. Nem is jó mélyen behatolni a veszteség vizsgálatába, a mely az ő halálával több vármegye népességét érte. Azoknak a lelkében, akik ismerték, e vizsgálat csak az élet bizonytalanságának keserű érzetét és a haláltól való félelmet erősíthetné meg. Ne békétlenkedjünk az elhunyta felett sem. Hisz ez elvégre néki csak megnyugvás egy hosszú, terhes, munkatelt élet fáradalmai és egy (szintén nem rövid) szenvedés gyötrelmei után. Aki annyira letudott mondani másokért, megérdemli, hogy az ő nyugalma érdekében könnyen tűrjük az ő hiányát. A nemmindennapi embernek sajátsága, hogy közhasznú életök befejeztével az emlékökkel is áldásosán hatnak a hátrahagyottakra. Aminthogy tetteikkel közvetlenül hatnak embertársaikra, haláluk után soká fennmarad a példájuk, termékenyítve a lelkeket, buzdítva a nemes életmódra, a közjó művelésére, a mások boldogitására. És Áldort a természet jóvaf felül emelte a közönséges emberek színvonalán. Élő tanúi vagyunk valamennyien, hogy sikeres működésében a kiváló tehetség ritka szorgalommal és lelkes buzgósággal párosulva vezette őt az elért magasságba. Azért rögzitsük meg az emlékezetét hálából, de meg azért is, hogy erényein felbuzdulva a nyomdokaiban járni, és az ifjú nemzedéket az ő ideálisan szép pályafutásával a helyes cselekedetekre oktatni képesek legyünk. A múlt század első tizedeinek szellemében a ro- manticzizmus felé hajló ideálizmus korszakában kezDe az elhagyott nézőtéren a tátongó színpadon a páholyok mélyében, a kuliszák festett lombjai között sok keserves fájdalom szülte sóhaj bujdosik s fönn a magasban a csillár kialudt lámpái között összeölelkezik egy-egy titkon ejtett könycsepp tűnő párjával. Olykor ha innen távozom bármily vidáman daloltak, kaczagtak is, én úgy érzem mintha temetés lett volna. De a ravatalt nem látta senki, ott volt valaki szivében. Kereszti elhallgatott én pedig néztem őt e beszéd alatt.. Szemében valami végtelen fájdalom kifejezése látszott. Halkan szólitottam meg, hogy jöjjön haza. Megyek. . . megyek suttogta csöndesen ingatva fejét a sötét épület felé. Mikor hazaérve a platánok alatt kezemet megszorítva bágyadt mosolylyal mondá. — Bolondokat beszéltem, de ne haragudj érte, szólt, s ezzel elváltunk. Három hétig nem láttam Keresztit. Egyszer aztán mikor hazajöttem az egész háznép sirt, szoba- asszonyom pedig elmondta, hogy siessek a Rókusba, Kereszti meglőtte magát. Mikor odaértem még élt, az orvos mondta, hogy velem akart utoljára még beszélni, siessek mert nem sok idő van már. Mikor odaléptem az ágyhoz Kereszti oda vont magához és könyörgő hangon elmondotta a maga tragédiáját. :— Senkisem tudja miért öltem meg magam, neked elmondom. A szivem szakadt meg. Szerettem egy leányt, színésznőt te sejtheted, hogy kit. Két éve már minden gondolatom az övé volt. A legnagyobb nélkülözések és lemondások árán mentem a színházba, hogy beszélgessek vele. Erre legjobb módnak gondoltam, hogy virágot nyujtassak föl neki, úgy mint más. Egy félévi nyomorgások után össze hoztam az árát. A szép bokrétára ráakasztottam a névjegyemet és igy adták fel neki a zenekarból. Fölvonás után pedig siettem föl a színpadra, hogy bemutatkozzam. Az öltözője előtt, melybe épp akkor hordtak virágot, közöttük az enyémet is, sok ember állott én meg álltam, nem tudtam közel jutni hozzá. A körülállói üdvözölték, bókoltak neki s egy szál virágot kértek. — Mindjárt, mindjárt, mondá ő, de meg kell néznem, hogy melyikből adhatok. dődött a fejlődése. Abban az időben, mikor az emberek lelkében még hazaszeretet lángolt és a szép nem vesztette el a varázsát. Eszménye volt minden embernek, a melyért örömmel áldozta fel egész életerejét, ha kellett, szívesen és könnyen az életét is. Akkor a szellem még nem állott a test szolgálatában, hanem a fizikai élet csak alapja és eszköze volt a lélek kifejlődésének. Nem az egyéni érdek, hanem a közjó volt minden jóravaló embernek magasra tűzött végczélja, amiért küzdeni, nélkülözni és szenvedni gyönyörűség volt. Ebben az időben lépett iskolába Aldor. És az iskola rá nézve tulajdonképen egyúttal az élet iskolája is volt, mert szegény szülőktől származván, egyszerre ízlelte meg az iskola terheivel az élet gondjait is. A későbbi ember működéséből gondolhatni, hogy a gyermek és ifjú milyen erőkifejtéssel vetette meg az alapját a jeles orvos tudományának. A pesti egyetemen végzett tanulmányai után egyideig a Balassa oldalán működött, akinek kitüntetett tanítványaihoz tartozott. Hihecőleg ez az egész Európában zseniális orvosnak elismert mester volt rá nagy hatással, s ennek köszönheti, hogy gyakorlatában a sok egyéb működés között is szenvedélyes művelője volt a sebészi operálásnak. Tudományának minden ágában ismeretekkel bőven felszerelve 1860-ban telepedett meg Nagykárolyban, a hol rövid idő alatt megismerték az azon időben egészen szokatlan arányú működésének nagy értékét. Néhány év alatt, mondhatni küzdelem nélkül, hires orvos lett. Nem csodaorvos, a ki néhány szerencsés gyógyulás véletlenségének köszöni — sokszor meg nem érdemelt — hírnevét; hanem tudással és lelkiismerettel gyógyítója a betegeknek, amilyent addig az ő körében nem ismertek. És, hogy tekintélyét nem külső okoknak köszönhette, a legjobban bizonyítja az, hogy daczára a rohamos fejlődésnek, amit az orvosi tudomány az utolsó évtizedekben elért, hire nem csökkent, sőt fokozódott. Komoly alaptermészete, higgadt vérmérséklete, erős természettudományi gondolkodása, a búvárkodásra hajló szelleme és csak kevés embernek jutott szorgalma : már születésénél fogva jeles orvossá predesztinálták ; és eme sajátságoknak tulajdonítható, hogy nála az orvosi gyakorlat nem foglalkozás volt, hanem szenvedélyesen követett élethivatás. Élvezettel tanult mikor gyönyörűséggel gyógyított. Működésének sikereiben az anyagi jutalmat, meg a felgyógyultak háláját mindenkor erősen túlszárnyalta az orvosi eszméinek diadalán érzett öröme. Ismeretes az a buzgalom, amelylyel városi tiszti főorvosi kötelességeit 32 éven át teljesítette, szerény díjazás mellett olyan lelkiismerettel, mintha e működését évenkint ezerekkel jutalmazták volna. Gyönyörű jellemének egyik vonása, hogy — amiről e sorok írója is igaz bizonyságot tehet — élte vége felé hónapokon át mardosta a lelkifurdalás, hogy nem tud megfelelni tiszti főorvosi feladatának. Mardosta mindaddig, amig állásáról egy évvel ezelőtt le nem köszönt. Maradandó emléket állított magának a nagykárolyi közkórházban. Akik visszaemlékezünk a teremi- utczában náddal fedett rongyos vityillóra, amit a benne lévő nehány betegágynál fogva kórháznak neveztek, és ismerjük a helyén álló közkórházat a maga kifogástalan berendezésével, de különösen a kik felgondoljuk, hogy ez átalakuláson kívül mit ér az, És sorra vette a bokrétákat. Az is, ez is becses volt neki, az egyiket egy herczeg adta, a másikat egy gróf, a harmadikat egy bankár. Mind ismerte őket, hát megakarta becsülni a virágjukat. Végre az én bokrétám jutott eszébe. Elolvasta a névjegyet. Kereszti Sándor. — Nem ismerem szólt. Ebből adok. S akkor ott a szemem láttára, a vadállatok módjára szaggatták szét az én édes bokrétámat idegenek. Neki magának egy szál se jutott belőle, mert a mi megmaradt azt a földre dobták a szemét közé. Ez a jelenet sokat, mindent megmagyarázott nekem. Megtudtam ebből, hogy a mi rám várhat, az csak boldogtalanság, fölismertem a saját nevetséges őrült voltomat. De arra nem éreztem magamat elég erősnek, hogy a lemondás kínját egy egész életen keresztül ápoljam. Azért tettem, amit tettem. Lehet, hogy1 bolond voltam, de akkor is jobb igy. Én igy szépen halok meg az ő nevével az ajkamon. S ezt mond el neki majd egyszer, meséld el s add át a fiókomban talált levélcsomót s egy szál virágot, hervadt virágot, a mit nekem sikerült megmenteni, abból a bokrétából. Hozzád csak egy kérésem van még. Ott a házban lakik a Zsiga czigány. Jó barátságban voltunk, megteszi nekem, hogy elhúz egy nótát. Az a nóta pedig egy keringő. Te ismered, együtt hallgattuk egykor: Oh mily bohó valék, Mi balga gyermek. Ilyen szerelmet. . . . N. K. J. amit a házban o d a b e n Áldor 32 éven át müveit: hálás lélekkel áldjuk az Istent, aki ez áldott embert a földre és a mi földünkre küldte ! . . Búvárkodásra is jutott ideje annak, akinek minden órája a gyakorlatnak volt szentelve, olyannyira, hogy a más emberek örömeit csak hirből ismerte, mig az ő élvezete a folytonos tevékenységben állott. Ráért irodalmilag is működni; 20—25 magvas közleménynyel gazdagítván az orvosi tudományt, amelyek közül nem egy mint újítás keltett méltó feltűnést a tudományos világban, ahol az Áldor nevét csakúgy ismerték, mint akármelyik egyetemi tanárét. Tartott több Ízben számottevő felolvasást az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésein, hol a tudományos vitatkozásokban a legjelesebbekkel versenyezve vett részt. Bámulatot gerjeszt, hogyan telt ki a nem valami erős testalkatú embertől ennyi munka csak az orvosi téren. Pedig ezenkívül is igénybe vette a közélet a működését. Élénk érdeklődése városának és megyéjének minden társadalmi és kulturális mozzanata iránt, önkénytelenül is oda vonzotta őt, ahol csak azok dolgoznak, akik lelkesedésből ingyen akarnak és tudnak cselekedni. A szivén hordta különösen a nevelés és jótékonyság ügyeit és nem merült fel olyan emberbaráti kérdés, amely benne buzgó har- czosára nem talált volna. Szűk e hely elsorolni mindazt az állást, amit életében betöltött, s amiben sok más díszeleg, amig ő csak áldozott. Szeplőtlen, egyenes jelleme, szerénysége, sziv- jósága, minden nemesért lángoló lelke aranyozták meg a munka tüzében megaczélosodott embert. Kívülről is nemességgel díszítette fel a hatalom azt, aki egész valójában a legnemesebbek egyike volt. * * * Harminczöt esztendő óta a hála, tisztelet és barátság szoros kötelékei fűznek az elköltözötthöz. Gyermekkorom, a hatvanas évek idejéből azok közül, akiket Nagykárolyban nagyoknak ismertem, őt kisértem ki végső nyughelyére — mint utolsót. Talán a lelkem elfogódottsága mutatja olyan rendkívülinek Áldort? Nem hiszem. Mert nem hiszem azt sem, hogy e sorok olvasói közt csak egy is akadjon, aki őt másnak ismerte volna. Vagy ha igen, akkor csak jobbnak ismerhette . . . Dr. Tanódy Márton. HÍREK. — A Kölcsey Egyesület választmánya folyó hó 27-én vagyis ma d. e. fél 12 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tart, melynek tárgyát az irodalmi szakosztálynál megüresedett jegyzői állás betöltése és folyó ügyek elintézése fogja képezni. — Kinevezés. A tábla elnöke Piskóti Ferencz végzett joghallgatót a nagykárolyi kir. járásbírósághoz joggyakornoknak nevezte ki. — Érdekes mulatság. A helybeli vöröskeresztegylet és nőegylet által rendezendő érdekes mulatságot nov. 7-én tartják meg a vármegyei székház nagytermében. A nagyszabású mulatság hangversenynyel és tombolával egybekötött tánczestély lesz. A hangverseny műsora végleg még most sincs összeállítva, de azért jelezhetjük azt, hogy változatos és érdekes lesz. Fedák Sári megígérte gr. Hugonnai Bélánénak, a kit a közbenjárásra felkértek, közreműködését, de csak nov. 15-ike után. Minthogy azonban a mulatságot az egyletek el nem halaszthatják, Fedák Sári éneke elmarad. Felette érdekes része lesz a hangversenynek Péchy Tibor felolvasása a búr háborúról. Ezenkívül Kemény Gizella úrnő, Elbel Béla és Kemény Emil közreműködése is biztosítva van. Zilahi Gyula a nemzeti színház tagja és neje, hir szerint, megígérték közreműködésüket. Zilahiné énekel és Zilahi monológot ad elő. A kibocsátott meghívó a következőleg szól: Meghívó. A magyar szent korona országai vöröskereszt-egyletének szatmármegyei fiókegylete, a nagykárolyi nőegylettel együttesen, e két egyesület pénztára javára, Nagykárolyban, a vármegyeháza dísztermében, 1901. évi november hó 7-én hangversenynyel és tombolával egybekötött tánczestélyt rendez, melyre czimedet és családját tisztelettel meghívjuk. Gróf Károlyi Istvánná, mindkét egylet elnöke. Dr. Serly Gusztáv, vörös- kereszt egyleti társelnök. Belépti-dijak: oldalszék és számozott ülőhely a két első sorban 3 korona, a többi sorokban 2 korona, karzat-jegy 2 korona. Jegyek előre válthatók: Ferenczy István, Hadnagy Ignácz, Nonn János és Pucser Károly urak üzleteiben. A hangverseny műsora a pénztárnál kapható. Kezdete este 8 órakor. Rendező-bizottság : Barkóczy Ferencz, Deb- reczeni István, Ilosvay Aladár, r. b. elnökök. Bay Miklós, Ifj. Bagossy László, Baudisz Jenő, Báthory István pénztáros, Dr. Blum József, Bodnár Károly, Both Gyula, Bubregh Béla, Buday Aladár, Csaszkóczy Emil, Elbel Béla, Faragó Dezső, Gallasz Ödön, Hetey Zoltán, Ilosvay Gusztáv, Kaufmann Izidor, Kaufmann Jenő, Kemény Emil, Kerekes Zsigmond, B. Kovács László. Dr. Kovács Dezső, Dr. Kőszeghy A. jegyző, Kund József, Marssó Béla, Merk Dezső, Nagy Ákos, Nonn Endre, Pap Kálmán, Papp Gerő, Dr. Péchy Péter, Dr. Roóz Elemér, Róth Lajos István, Sigmon'd Lázár, Stefezius István, Suránszky János, Dr. Schönpflug Béla, Dr. N. Szabó Bertalan, N. Szabó István, N. Szabó Tibor, Szkicsák Róbert, Szomor Aurél, Ifj. Dr. Vetzák Ede, Wagner István, Ujfalussy György, Ur- bányi István, rendező-bizottsági tagok.
