Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
Nagy-Károly, 1901. szeptember 15. XXVII. évfolyam. 37- szám. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-■"* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. HIVATALOS RÉSZ. 2641—1901. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghivó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a jövő 1901—1906-iki országgyűlést egybehívó kegyelmes királyi leirat kihirdetése végett a folyó hó 19-én d. e. 11 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. szeptember 10. Gróf Húg ónnal Béla, — főispán. szám. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a folyó hó 19-én d. e. llVé órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. szeptember 10-én. ** Gr. J lúg ormai Béla, főispán. Tárgy. A nagykárolyi járás főszolgabírójának állásáról történt lemondása feletti intézkedés. 210—1901. k. p. v. sz. Meghívás a vármegyei t. központi választmányi tag urakhoz ! Az 1901 — 1906-iki országgyűlést egybehívó kegyelmes királyi meghívó levél a folyó szeptember hó 19-én tartandó vármegyei th. rendkívüli közgyűlésben fog kihirdettetni és a vármegyei központi választmánynak másolatban megküldetni. Midőn erről választmányi tag urat értesítem, egyúttal fölkérem, hogy a folyó évi szeptember hó 20-án ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett o korona. Egyes szám ára 20 fillér, i^Nagy-Károlyban a vármegyei székház nagytermében d. e. 10 órakor tartandó vármegyei központi választmányi ülésen, — mely alkalommal ezen általános választások napja lesz kitűzendő, továbbá minden választó-kerület részére elnök, jegyző és a szükséges számú helyettesek választandók meg és általában az 1874. évi XXX11I. t.-cz 59. 60 és 61. §§-ai szabványainak szemelőtt tartásával a választásra szükséges intézkedések lesznek megteendők, — megjelenni szíveskedjenek. Hazafias üdvözlettel lévén : Nagy-Károlyban, 1901. évi szept. 10-én. Nagy László, — alispán mint elnök. 25711 —1901. sz. Vármegyei közigazgatási bizottság az 1890. 1. t.-cz. 28. §-a értelmében letárgyalt 1899. és 1900. évi közúti zárszámadásokat további eljárás végett kiadta. Határozat. Az 1890. I. t.-cz. értelmében letárgyalt 1899. és 1900. évi közúti zárszámadás a közigazgatási bizottság határozata és összes mellékleteivel együtt f. évi szeptember hó 15-től 15 napi kösszemlére vármegyei főszámvevő hivatalos helyiségébe kitétetik és ezen határidőn belül az esetleges felszólamlások hozzám beadhatók. Miről az összes főszolgabírók és polgármesterek a közszemlére tételnek minél szélesebb körben leendő közhirrététele végett vm. főszámvevő pedig az összes iratok kiadása mellett oly utasítással hogy azokat a hivatalos órák alatt megtekintésre tegye ki, az érdeklődőknek a kívánt felvilágosításokat adja meg s a határidő lejártával az összes kiadott iratokat haladéktalanul terjessze be, és végül a Szatmárinegyei Közlö.y kiadóhivatala jelen határozatnak a lap legközelebbi számában leendő közzététele és a közzétételt igazoló lappal való beterjesztése végett határozatilag értesittetnek. Nagy-Károly, 1901. évi szeptember 13. Kiadta Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Alispán helyett Ilosvay Aladár vm. főjegyző. 24840—1901. sz. Az állandó vállasztmány kiadja az 1902. évi vármegyei háziköltségelőirányzatot javaslata kapcsán az 1886. XXI. t.-cz. 17. §-a szerinti további eljárás végett. Határozat. Az állandó választmány által letárgyalt 1902. évi vármegyei háziköltségelőirányzat az állandó választmány javaslata és összes mellékleteivel együtt f. hó 15-től a főszámvevői hivatalban ]5 napi közszemlére oly figyelmeztetéssel tétetik ki, hogy az a hivatalos órák tartama alatt megtekinthető és az esetleges felszólalások a közHirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ___________ szemlé re tétel napjától számított 15 napon beiül az állandó választmányhoz adhatók be, utasittatik egyidejűleg vármegyei főszámvevő hogy jelzett időben az érdeklődőknek a kellő felvilágosításokat adja meg s a 15 napi határidő elteltével az esetleg beérkező felszólalásokkal együtt az összes kiadott iratokat terjessze vissza, jelen határozat pedig a Szatmármegyei Közlöny legközelebbi számában közzététetik. Miről vármegyei főszámvevő az összes iratok kiadása mellett továbbá a Szatmármegyei Közlöny kiadóhivatala megfelelő további eljárás végett utóbbi azzal hogy a köz- hirrétételt igazoló lappéldányt annak idején terjessze be, határozatilag értesittetnek. Nagy-Károly, 1901. évi szeptember 13. Kiadta Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Alispán helyett Ilosvay Aladár vm. főjegyző. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 13-án tartotta szeptember havi ülését. Jelen voltak: gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Nagy Béla, Szuhányi Ödön, N. Szabó Antal, Jékey Zsigmond, Böszörményi Sándor, Luby Géza biz. tagok. — Kovács Béla kir. tanácsos tanfelügyelő, dr. Serly Gusztáv főorvos, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, Kacsó Károly kir. főmérnök, Baudisz Jenő árvaszéki h. elnök, dr. Schönpflug Richárd t. főügyész, Dénes Lajos kir. ügyész, Luby Béla közgazdasági előadó. — Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, Balázsy József és Isaák Dezső biz. tagok elmaradásukat kimentették. Az alispán havi jelentése szerint julius hóról átjött 1531 ügydarab, augusztus havában befolyt 3229, összesen : 4760, a melyből a múlt hóban elintéztek 1071 ügybarabot. A közgyűlés felhívta a bizottságot, hogy a nagybányai Lendvay-szoborra megszavazott 200 koronának a közművelődési pótadóból leendő kifizetése iránt saját hatáskörében intézkedjék. A bizottság a közművelődési pótadóból megszavazta a 200 koronát a szoborra. T A K C Z A. Liliomhullás. Délután négy óra felé egy szemernyit, mintha alábhagyott volna a hőség,- valami kósza szellő is került valahonnan s a Molnárék kerti lugasán a vad- szőllő indái csábosán illegették magukat, ide-oda mozogtak, a legmerészeb hullámvonalakban ölelkeztek egymásba s egyik-másik fiatalabb hajtás kíváncsian és idegesen lóbálta magát, várva, sejtve, hogy nemsokára egy csomó édes leányra, fesledező bimbóra borulhat. S alig lett négy óra : tavasz mosolygott a nyárban, melodikus kaczajtól lett zengő a lugas, valami nyolcz csitrileány, szorongott az apró kis kertiházikóban. A falu néhány „honorációr“ családjának a lányai voltak, minden vasárnap ott peregte le nyelvecskéjük a hét pletykáit és ott szövögették egy sejtelmes jövő himes fátyolét. Szokatlan nehezen indult meg ma a terefere. Roppant bájosak voltak, és egyik azt várta, hogy majd a másik kezdi el ma a themát. Babrálgatták kartonruhácskáikat, megillegették kedves ügyetlenséggel agyonfésült bóbitáikat, de egyiket sem vitte rá a lelke, hogy a már úgyis agyoncsépelt falusi eseményekkel hozakodjék elő, mert úgyis tudta mindegyikük, hogy csak immel-ámmal hallgatnák: minden-minden eltörpül most a falu szenzácziója mellett. Csókolni való volt az a szemjáték, a melyikkel egymást nézegették, hogy: no kezdd, no te kezdd, és eltartott vagy egy fél óráig mig a véznakülsejü lányka iszonyú lelkiküzdelmek után kibökte : — Láttátok már? Hogy elborította egyszerre valamennyinek az or- czáját az a becsületes vér. Látták-e ? Látták-e ? Istenem a Lóránt Julcsa oly határozott formában tette fel a kérdést, mint a ki a lelke mélyéből meg van győződve afelől, hogy a többiek is tudják, ki az akit látni lehetett. És a szemük villogása, arczuk pírja élő tiltakozás volt az ellen, hogy őnekik csak sejtelmük is lehet arról kire vonatkozik az a kérdés. A kis vézna leány pedig daczosan simította végig kékbejátszó fekete haját. — Csak azért kérdeztem, mert: én láttam ! Miért változtak át egy szempillantás alatt a duzzogó gerlék kaczagó harkályokká, hogy megoldódott egyszerre a nyelvük, hogy tudták egyszerre, hogy kiről van szó. A Lórántnak, a tanítónak vértelen lánya látta azt a valakit no hát ne legyen erre olyan nagyon büszke : mert ők is látták. A vézna teremtés majd, hogv sirva fakadt, úgy pattogtak feléje : — Ne félj, nem csak te láttad. Aztán egy szólt : — Nem kell olyan büszkének lenned, mielőttünk is elment ma, aztán ha tudni akarod, épp az édes apáddal ment arra. A nagykorcsmáros duzzadó mellű, folyton vibráló ajkú leánya ennivalóan félszeg gunynyal mondta a kis penészvirágnak : — No, hogy ne légy oly elbizakodott, hát tudd meg. hogy én már tegnap láttam, mindjárt, hogy meg jött. Tudod! Istenem, mikor ekkora vihar támad, azt gondolná az ember, hogy az ég csodát küldött a falura, az csinálta ezeket az örvényeket a lányok sebesen folyó vérében, vagy ha nem valami csoda, hát legalább is uj fiatalember jött oda. Igen, igen : uj fiatalember jött a faluba. Szegény feje csordultig úszott a boldogságban, hogy oly pompásan ebédelt, hogy bizony esze ágába sem jutott csuklani, akár emlegették őt a lányok, akár nem — Filozopter volt a fővárosban és annyit tudott a mat- hematikából, hogy tiz átkoplalt hónapért józan dolog, ha az ember kárpótolja magát két jó kövér ebédes hónappal. Ezt a mathematikai elvet úgy oldotta meg, hogy nyomban elment kérdezősködni; most a jó sorsa a falubéli gazdag bérlő házába hozta. Jóarczu fiú volt, nem tombolt benne az agyvelő, egész egyéniségéből a sok keserű esztendő hidegsége, higgadtsága szikkadt ki. Erre a flegmára szüksége is volt, másképp agyongyötrődött volna rövid idő alatt, mert olyan rakon- czátlan ifjak voltak a discipulusai. Bánta is ő ezt, mikor annyi gyönyörűséget okoz a jó ebéd meg a vacsora: vesződött hát velük, csittitgatta őket és verte a fejükbe a rendhagyó „látni“ igéket. Esténkint átszokott menni egy-egy órácskára beszélgetni az ősz tanítóhoz, mosolyogva, bólingatott az öreg konzervatív fejtegetéseire. Ebben a bágyadt egyformaságban és boldog j óllakásban folytak az ő napjai és amint este lomha egykedvűséggel ment át tanitóékhoz, dehogy jutott volna eszébe, hogy remegve várja ott egy lányka, akinek a szivében nemcsak a falusi doktor állapította meg a kórt, hanem beteg lett az egy közös szerelemtől is. Szeremley, a filozopter ott tartózkodásának harmadik hetén egyszer künn kergette a két rakonczátlan kölyket a tarlón, ekközben valahogy a kalapja mellé tűzött egy búza kalászt, s este, mikor elbobiskolva hallgatta a tanító kifakadásait a modernség fattyúhajtásai ellen, egyszerre csak reszkető hang szólította meg: Szeremley ur, kitől kapta azt a buzakalászt ? A derék, de álmos fiúnak egyszerre kiment a szeméből az alhatnámság a kérdésre. — Kapta . . . kaptam . . . Dehogy kaptam! Úgy szedtem magam. , , És a remegő kis madárka boldogan sóhajtotta maga elé. — Hála Istennek : nem mástól kapta. — Aztán félő határozottsággal mondta : — kék magának úgy sem kell, adja nékem !
