Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

i.

Arról van szó tehát újra és újra, hogy a tanár urak telve szeretettel a hivatásuk iránt, szeretettel fejlesszék az ifjú elméket. Csak ez lehet a pedagógiai nevelésnek alapja, mert különben veszendő az idő, amit a lélekfejlesz- tés munkájára rápazarolnak.

Arról is szól a vád, hogy a professzor urak, maguk is áhitva a tudást, annyira a saját tudásvágyuknak élnek, hogy nem jut idő a más hivatásuk betöltésére.

Nos, uraim, ez a vád ítélet nélkül is nagyon elmarasztaló. Mert higyjék el nem az a jó tanár, akinek tudása felér az egyetemi professzoréval, hanem, aki az iskolai kézikönyvek tudományából úgy tudja felvilágosítani a zsenge, homályos elmét, hogy az megszeresse általa magát a tudományt.

Száraz tudósokra a pedagógiának nincs szüksége. Azok csak értekezzenek az akadémia és a tudós társaságok plénuma előtt, a kathed- ráról pedig meleg szivü, ép lelkű emberek hirdessék a tudás igéit.

Ezt jegyezzék meg most, ez uj iskolai év elején a professzor urak s ha ezzel a törekvéssel fognak bele fogni nehéz, nagy munkájukba, a siker és az elismerés fogja jutalmazni küzdelmüket.

A máramaros-megyei gazdasági és ipari kiállitásról.

Múlt hó utolsó hetében M.-Szigeten a gazdasági egyesület és a vármegyei főispáni pár buzgó közreműködése mellett létesült kiállitásról e pár sorban érdemesnek találom e lapok hasábjain is megemlékezni. Teljes elismeréssel kell adóznunk mindazoknak, a kik a vármegye viszonyaihoz mérten teljesen sikerültnek mondható kiállítás létrehozatala körül lankadást nem tűrő ügybuzgóságot, kitartást, buzdítást s fáradságot tanúsítottak.

őszintén beszélve példát vehetnének tőlük a mi vármegyénk intéző körei és gazdasági egyesülete is. Mert szerintem ez utóbbinak feladatát nem csak az képezheti, hogy évenkint egy lóversenyt rendezzen Szatmáron. Mért ne lehetne ezt össze kapcsolni egy a máramaros-szigetihez hasonló módon rendezendő gazdasági és ipari kiállítással. Ennek tartamát ugyanis legalább egy hétre lehetne szabni, s hogy látogatottsága a megnyitást követő napokon is biztosítva legyen, a következő napok valamelyikén lóversenyt is lehetne rendezni.

E kis kitérés után áttérek a kiállítás rövid ismertetésére.

A kiállítási tárgyak közül a gazdaságiak és ipariakhoz tartozók az állami felsőbb leányiskola inter- natusában, az erdészetiek pedig ugyanannak torna- csarnokában, a bányászatiak egy külön erre a czélra emelt épületben, a nagyobb tárgyak (járómüvek, szövőszékek, gazdasági gépek) egy hosszú nyitott színben voltak elhelyezve.

A gazdasági és háziipari tárgyak csarnokában voltak az erre a czélra átengedett 2 helyiségben kiállítva Ugocsa vármegye iparfejlesztő bizottsága által beküldött tárgyak, a melyek különösen a fazekas, kosárfonó és szövő ipar termékeit aránylag sikerült példányokkal képviselték. Ezeknek a tárgyaknak szemlélésénél alkalmunk volt tapasztalni, hogy pár év alatt

milyen szép eredményt ért el a szomszédos kis vármegye iparfejlesztő bizottsága a házi ipar terjesztése körül. Bár követnék ezt a szép példát a mi vármegyénkben is, a hol szintén meg van a szükséges anyag s a hol nagyon sok községben rá van utalva a nép ilyen irányú támogatásra. Elég sajnos, hogy tudomásom szerint az egy Mikolics Szeréna urhölgyön kívül nem akadt még vármegyénkben egy olyan egyén, a ki a cselekvés mezejére lépve, egy a munkás nép jólétét előmozdító s az egész vármegye területére kiterjeszkedő s a házi ipart fejlesztő bizottságot megalakítsa, a házi ipart terjessze, azt kellő helyes irányba terelje s egyúttal gondoskodjék arról is, hogy a készítmények vevőkre is találjanak.

E csarnok 4 nagy termében s előcsarnokában voltak elhelyezve a különféle gazdasági s ipari tárgyak. Képviselve volt itten minden féle ipar többé-kevésbbé sikerült tárgyakkal. Főképen feltűnt a közönséges juh gyapjújából szőtt tarka-barka szőnyegek sokasága. Az ilyen fajta szőnyegekből a legnagyobb volt a Mihályi család által a gyulafejérvári gör. kath. román érseki templom számára készített s az érsek felavatásánál használni szokott szőnyeg, a mely közel 8 m. hosszú 7 méter széles. Ézt más alkalmas falterület hiányában az erdészeti csarnokban helyezték el. A vár feleit kiterjesztett szárnynyal álló óriási sas s a vár mellett feltüntetett három folyó egyesek részéről akképen interpretáltatott hogy a vár Erdélyt, a sas az oláhságot, a három folyó pedig a Szamost, Marost és Oltót ábrázolja. De a Mihályi család egyik tagjától úgy értesültem, hogy a vár a világot, a sas pedig az egyházat képviseli.

A bányászati csarnokban képviselve volt a dolhai és kabolapolyánai vasgyár különféle gyártmányaival továbbá a máramarosi sóbányák termékei, ezek között különösen szép látványt nyújtott a csarnok közepén álló csaknem viztiszta só oszlop.

Az erdészeti csarnokban főképen a m.-szigeti erdőigazgatóság és a bustyáházai m. kir. erdőhivatal részéről kiállított tárgyak domináltak. Általában ezt a csarnokot tartották a legsikerültebbeknek nem csak a kiállított tárgyak ügyes ízléses elrendezése, hanem azoknak csinos kivitele s sokfélesége miatt. Ugyanitt voltak elhelyezve a vadászati tárgyak is, melyek között kiváló érdeklődést keltettek a hatalmas szarvas aggan- csok, a szép nagy medve bőrök s a különféle kitömött szárnyas vad. A szabadban pedig egy nagyobb fürészgyár termékei egy ízlésesen összeállított épületet alkotva voltak láthatók. Az erdészeti csarnokban ki volt még állítva a Máramaros vármegyében fakadó 112 különféle ásvány vízből 1 — 1 palaczk.

Rövid vázlatban igyekeztem a m.-szigeti kiállítást ismertetni. Záradékul Hegedűs miniszter urnák a kiállítás megnyitását követő banketten tartott beszédéből érdemesnek tartottam közérdekű voltánál a következőket közölni.

Azért jött ide, hogy e kiállításból meglássa azt, a mi van s a mi nincs. A kiállítást tükörhöz lehet hasonlítani, mert ebbő] meglehet azt tanulni, hogy mindenütt megvan az a becses anyag, a mi az ipar a kereskedelem s a mezőgazdaság fejlesztésre alkalmas. Itt Máramarosban a házi iparnak olyan anyagára talált, a melyet finomítani, rendszerisiteni kell. A szakértelem tökélesiti az ipari termékeket, a hazafias közönség pedig fogyasztja azokat. Azt kell mondani a népnek : saját eszközeidből, de jobban, finomabban és a magad munkájával elégítsd ki szükségleteidet. De e mellett vevőt kell számára biztositani, piaczot kell munkájának találni. Minden lépés amelyet a nép ipari tevékenységének előmozdítása érdekébe teszünk, az egyúttal annak hazafias érzületét is erősíti.

Bárcsak szívlelné meg ezeket a szavakat vármegyénk intelligens közönsége is, s lépne ki a cselekvés mezejére az által, hogy már a jövő évben rendezne egy kiállítást, a melyből mi is megtanulnék ismerni

azt, a mi van s a mi nincsen a mi szép vármegyénkben. A mellett a kormány figyelme ráterelődnék a megye szegény sorsú lakosság helyzetének javítására. S hogy pedig közvetlenül személyesen szerzett meggyőződés milyen eredménynyel szokott járni, például szolgálhat erre is a szigeti kiállítás. A kiállításon jelen volt Hegedűs minister ugyanis megígérte, hogy a házi ipar fejlesztése érdekében az eddiginél még nagyobb kormány segélyt fog adni s a mint egyik szigeti lapból épen ma olvasom, már e napokban több ezer koronát ezen a czimen ki utalványozott.

Nagy Károly.

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Károlyi István kerületünk

országgyűlési képviselője f. hó 2-án haza érkezett. Ugyanaz nap este vendégei is jöttek a grófi kastélynak : Losonczy Gyula, Losonczy Mihály, Fáy Halász Gida és Dőry Lajos urak. — Nagy László alispán a múlt szerdán Budapestre utazott — Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a ma reggeli vonattal székhelyére érkezik.

— Gyűjtés a templomban. Folyó hó 10-én boldogult Erzsébet királyné halálának évforduló napján, úgy mint az előző években, a helybeli róm. kath. templomban tartandó 9 órai gyász mise alatt városunk több úri hölgye gyűjtést fog eszközölni a királyné emlékére emelendő Örökimádás temploma javára. A legjobb magyar királyné áldott emléke még oly élénken él minden magyar hálás szivében, hogy talán fölösleges is közönségünk figyelmét felhívni az adakozásra.

— Az uj választások. A képviselőházat f. hó 9-én feloszlatják s igy a választásokat okt. 10-ig meg kell ejteni. Tehát előbb lesznek a képviselő választások, mint reméltük.

— Ebéd a kegyesrendiek társházában. Folyó hó 1-én, a kegyes tanitó-rend alapitója és a helybeli róm. kath. templom védszentjének ünnepe alkalmából ebédet adott a kegyesrendi társház. Áz ebédre hivatalosak voltak s megjelentek. llosvay Aladár vármegyei főjegyző, Debreczeni István polgármester, llosvay Fe- rencz árvaszéki elnök, Baudisz Jenő h. elnök. dr. Serly Gusztáv főorvos, Domahidy Elemér főszolgabíró, Kacsó Károly kir. főmérnök, Balogh Kálmán és Papp Béla ügyvédek, dr. Aáron Sándor orvos, Kőszeghy Gyula és Tóth Sándor uradalmi tisztviselők, Killer Nándor dohánybeváltó hivatali főnök, Tóth Kálmán vasúti állomásfőnök, Vetzák Ede takarékpénztári igazgató, Hetey Ábrahám városi főjegyző, Demidor Ig- nácz rendőrkapitány és Serly György városi pénztárnok. A piaristák vendégszerető asztalánál csakhamar megeredtek a pohárköszöntők is. Először Palczer Ernő kormány-segéd, házfőnök szólalt fel. Visszapillantást vetve a rend alapítása és működésére, rámutatott arra, hogy városunkban a rend a nevelést 3 irányban is folytatja u. m. a középiskolában, népiskolában és a plébániai lelkészkedés utján a nép között. Végül megszokott szellemes fejtegetések után éltette a kegyurat gr. Károlyi Istvánt, Meszlényi Gyula püspököt és Magyar Gábor rendfőnököt. Ezután dr. Serly Gusztáv a piarista rendért, llosvay Aladár a nagykárolyi rendházért és tagjaiért, Domahidy Elemér a köztiszteletben álló házi gazdáért, Palczer Ernő házfőnökért, Hám József Debreczeni István polgármesterért s a város közönségéért, Palczer Ernő Lőrinez Gáborért, mint a mai nap ünnepi szónokáért, az ebéden felszólalt szónokok s általában a vendégek és családjaikért, Kacsó Károly a tanári karért, llosvay Aladár Hám József igazgatóért s végül Baudisz Jenő a tanári kar uj tagjaiért ürítettek poharat. A kedélyes ebéd a késő délutáni órákban ért véget.

den, leszámítva a m. kir. államvasuti felírásokat, hol ez a felírások magyarok. Horvátországi megfigyeléseimet egyelőre figyelmen kívül hagyva, jelenleg ismét csak a szlavóniai dolgokkal akarok foglalkozni, melyeknek ilusztrálására a következőket írhatom :

Lipikről szól ismét az ének. Lipikről, erről a mesterségesen fentartott gyógyfürdőről, melynek a reklámja sokkal nagyobb, mint az igazi értéke.

Lipik a magyar szent korona területén, magyar fürdőtulajdonosok kezében van, a fürdőközönségnek majdnem háromnegyedrésze magyar, amit a fürdővendégek kimutatása igazol; azután következnek legnagyobb számmal a romániaiak, szerbiaiak, boszniaiak, s legkisebb számban a horvátok. S mégis azt tapasztaljuk, hogy a magyarság részesül a legkevesebb figyelemben. A fürdő hivatalos ügykezelése német, a felírások németek és horvátok, s a magyart valósággal üldözik, Eddig kitűnő czigányzenekarok játsztak Lipi- ken. Ez évben azonban a túlzó horvátoknak már sikerült a magyar zenét is kiüldözniök a fürdőből és most a bécsi Práterből kikopott harmadrangú cseh zenekar gyötri a dobhártyánkat. Ez igy nincs jól!

A Magyar Balneológiái Egyesület lelkes buzgalommal iparkodik a magyar fürdők föllenditésén, s az ő működésének köszönhető, hogy a magyar fürdők látogatottsága szaporodik. A Budapesti Hírlap kimutatása szerint Lipiknek 1899-ben 1460, 1900-ban 1880 fürdővendége volt, ez évi augusztus hó 16-ikáig pedig ez a szám már 3454-re szaporodott, és ebből legalább 2500 magyar volt. Ez a magyarság megérdemelné a figyelmet. A fürdőigazgatóság azzal menti eljárását, hogy a külföldi és horvát vendégekért szerződtetett bécsi zenekart, holott egyes külföldiek mondják, hogy ők is jobban szerették a jó magyar czigányzenét mint a mostani csinnadrattásokat. De nem is annyira a külföldiek kívánságának, mint a túlzó horvátok nyomásának engedett itt is a fürdőigazgatóság. Legalább mi igy tudjuk.

A horvát túlzások jellemzésére elég legyen az a „csekélység“, hogy az elmúlt héten az Althaller-féle szállóban, ahol a vendégek túlnyomó része magyar, s maga a vendéglő is magyar, a pinczér-személyzet két alkalommal is éles támadásnak volt kitéve azért, mert a német nyelven megrendelt fekete kávé kiszolgálását magyar nyelven továbbította a konyhára ; sőt az egyik horvát egyetemi hallgató még azzal is tetézte hősködését, hogy a tőle legazemberezett pinczér ellen rendőri segédletet hozott; természetesen eredménytelenül, mert a rendőrnek több esze volt, mint a horvát diáknak. Most az ügy a pinczér följentésére a pakráczi kir. járásbíróság előtt folytatódik.

Szomorú versek biz ezek ! S ezeken bajos valamit segíteni, mert hiába, a szerencsétlen 1868: XXX. t.-cz. teljes belkormányzatot biztosit horvát testvéreinknek ! Hej ! Szent László, hogy nem tudod ez egyezség mérlegébe oda vágni hires csatabárdodat?!

De menjünk tovább! Lépésről-lépésre tovább menve, szomorúan látjuk, hogy mennyire tért veszt itt a magyar államiság eszméje s ennek legfőbb mozgató rugója az erősen fejlődő horvát nemzeti sové- nizmus.

S ebben — Lipikre visszatérve — nagy részük van a fürdőtulajdonosoknak is, a kik pedig magyar állampolgárok névszerint egyik özv. Schvimmer Ernőné nyugdíjas magyar egyetemi tanárné és a másik Deutsch József budapesti vállalkozó, a kiknek csak addig kell a magyar, mig a pénze jó. Nem jut eszükbe, hogy noblesse obligé. Hát e fürdő tulajdonosokhoz is volna egy pár szerény szavunk! Ha jó nekik a magyar pénz: úgy tanulják meg tisztelni a magyar szent korona állami főlényét ! Tanulják meg figyelembe venni túlnyomó magyar vendégeik hazafias érzületét ! S ez az, amire ők legkevesebbet gondolnak. Ők elfelejtik, hogy vérrel szerzett szent magyar földön van barnumi hunbuggal fenttartott, nagy jövedelmet hajtó fürdőjük. Elfelejtik, hogy fürdő közönségük legnagyobb része magyar. Hisz jólteszik különben; mert a magyar türelemhez hasonló példátlanul áll a világ- történelemben. S ezek a fürdőtulajdonosok úgy látszik, hogy ép erre a példátlan magyar türelemre alapítják egész politikájukat, mert a horvát túlzó álmokkal szemben gyáván kitérnek s feladnak mindent, a mi a Szlavónia és Magyarország közti összetarto- zandóságot csak némiképen jelképezné is. Hogy állításunk nem légből kapott, példákkal világosítom meg. ..

Üzletet csinálnak itt mindenből. A hazafiság a magyar államiság itt nem számit. Özv. Schvimmer Ernőné huzza a busás nyugdijat a magyar államtól, Bécsben élve, ott költi el a magyar állam nyugdiját s a magyar állam földjének jövedelmét, Deutsch József bugyilárisa pedig szintén jól hízik a bolond magyar pénzétől. Hazafiság? Mi az? Ez előttük egy abstrakt fogalom ! Pénz és pénz! Éljen a XX-ik század jelszava ! Ez előttük a szent. — A horvát nemzeti sovénismus vehemensül felébredt s ezzel szemben ők gyáván meghunyászkodnak. A csodaszép lipiki park zseniális megteremtőjét, a magyar Konrádot elüldözik. Harminczkét évi becsületes szolgálat után meghal az öreg Steiner Fülöp, — mindnyájunk beczézett Filipje,— s szegény családjának kezébe nyomják a koldusbotot! Hisz az az idegen asztalos jobban megérdemli a megüresedett fürdőszolgai állást, mert ingyen látja el a fürdő asztalos munkáit. S Fritz Vilmos a mindenható fürdőigazgató nem a szív, hanem az üzlet szerint ítél. Óriási hajsza folyik itt most a magyarság ellen. Tudomásunk szerint a háló első sorban a fővadra Dr. Szemerey Bertalan, a hivatalos fürdő orvosra, van kivetve. Erős akna harcz folyik ellene. Nem kezelő orvosom, s igy nem az érdek beszél belőlem ; de felháborít az, a mi ez ellen a tudós tetőtől talpig gavallér, erősen magyar tanár doktor ellen folyik. S mi a bűne ? Hogy magyar, hogy református ? Hogy a szenvedő betegek iránt szive is van ? Hogy nem min-