Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

Nagy-Károly? 1901. augusztus 11. 32. szám. XXVII. évfolyam; SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. hbh MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. Egész évre Megyei községek ELŐFIZETÉSI ÁRAK : 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona. ügyes szám ára 20 fillér. is=­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyiittér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetien levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 9-én év- negyedes közgyűlést tartott, gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A közgyűlés nem volt valami túlságosan látogatott s minden vita nélkül, gyors tempó­ban letárgyalta a tárgysorozat pontjait. A főispán üdvözölve a megjelenteket, megnyitó beszédében utalt arra, hogy a ma tárgyalandó miniszteri leirat szerint a mai közgyűlés az utolsó évnegyedes közgyűlés, mivel a miniszter jóváhagyta azon határozatot, hogy jövőre ismét csak két közgyűlést tartson a törvényhatóság. Az alispáni jelentést a közgyűlés tudo­másul vette. A szervezési szabályrendeletet akként módosítják, hogy a mennyiben a belügy­miniszter beleegyezett abba, hogy az évnegye­des közgyűlések helyett jövőre ismét csak tavaszi és őszi rendes közgyűlés tartassák, a vármegye közönsége visszatér az előző gyakorlatra. A belügyminiszter jóvá nem hagyta azon határozatot, hogy a hogy a közgyűlési terem részére elkészített czimerek 400 korona ára a közművelődési pótadóból fedeztessék. Ennek folytán a czimerek árát a költségvetés előre nem látott kiadások czimü rovata alatt fogják kifizetni. A Lendvay szoborra, szintén a köz­művelődési alapból megszavazott 200 korona kifizetését sem hagyta jóvá a belügyminiszter. Minthogy pedig ezen ügyet a közgyűlés most is közművelődési ügynek tekinti, felhívta a közig, bizottságot, hogy ezen összeget fizesse ki a közművelődési pótadóból, minthogy a pótadó egy 4-ed részenek hova leendő fordí­tása felett a közig, bizottság van hivatva határozni. Örvendetesen vette tudomásul a közgyűlés a belügyminiszter azon leiratát, hogy a vár­megyei tisztviselők úti, irodaátalányát és iroda­bérét felemelni fogja az állami javadalmazás terhére. A belügyminiszter megtagadta a jóváha­gyást azon közgyűlési határozattól, hogy Po- komándy Lajos első ellenőr gyógyítási költség czimen 450 korona segélyben részesittessék a betegápolási alapból. E tárgyban ismét felírnak, mivel ezen összeg nem a betegápolási pótadó­ra, hanem a betegápolási alap tartozásának fedezésére megszavazott összeg feleslegére sza­vaztatott meg. Egyben, minthogy a leirat szö­vege arra enged következtetni, hogy a beteg- ápolási alapot terhelő tartozások fedezésére megszavazott pótadók feleslege is csak egész­ségügyi czelokra lesz fordítható, a feliratban már most kifejezést adnak annak, hogy a4 éven keresztül kivetett 1—1 százalék pótadóból be­folyó összeg teljes elszámolása után fenmaradó s előre láthatólag 10—12 ezer koronát kitevő felesleg felett a vármegye közönsége a rendel­kezési jogot fentartani kívánja. A Széchenyi-Társulat módosított alapsza­bályait jóváhagyás végett felterjesztették a bel­ügyminiszterhez. A Il-ik alföldi transversalis közutnak a vármegye területére eső szakaszára a közgyűlés 100 ezer korona, 10 éven át fizetendő hozzá­járulási összeget szavazott meg. A vármegyei pénztárak megvizsgálására Kölcsey Antal elnökből és Szuhányi Ödön s Péchy László tagokból álló bizottságot küldött ki a közgyűlés. A bizottság tisztében eljárván, a pénztárt rendben találta. Az állatorvosi közszolgálat államosítása folytán az ebadóból e czélra eddig fizetett összeg felszabadulván, a közgyűlés ezen alap­ból több rendbeli dologi kiadás fedezetét ren­delte el, s a fennmaradó összeget pedig a költségvetés XII. rovata alatt felvett, de meg nem térülő összeg kiegyenlítésére fordítják. Egyúttal utasították az alispánt, hogy az ebadó czimén befolyandó összegnek jövőre nézve ho­va leendő fordítása iránt a legközelebbi köz­gyűléshez tegyen részletesen kidolgozott javas­latot. Netter Kálmán m. kir. állatorvos oklevelét kihirdették a közgyűlésen. Ezenkívül letárgyalta a közgyűlés a tárgysorozatba felvett többi ügyeket is, úgy hogy déli 1 órakor, a főispán éltetésével véget ért. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási 'bizottsága f. hó 9-én d. u. 2 es fél órakor tartotta meg havi ülését. Jelen voltak : gr. Hugonnai Béla főispán, elnök, Nagy László alispán, Nagy Béla, Szuhányi Ödön, Kende Zsigmond, ifj. Böszörményi Sándor, Luby Géza bizottsági tagok. — Uosvay Aladár, Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, llosvay Ferencz, Kováts Béla, Kacsó Károly, Luby Béla, Dénes Lajos és dr. Schönpflug Richárd, szakelő­adók — Isaák Dezső, Jékey Zsigmond, N. Szabó An- jal, Balásy József biz. tagok elmaradásukat kimentették. Az alispán havi jelentése szerint junius hóról át­jött 1016, júliusban beérkezett 3518 összesen 4534 T A R C Z A. Makai Emil halálára. Halkan libbenjen meg a hűs szellő szárnya . . . A Múzsasereg sír . . . setét gyászruhába Valamennyi rózsa, valamennyi gerle Hervad a bútól, a fojtó nagy keservbe Gyászolnak a Múzsák . .. gyász fátyol a lanton ... Egy méla dal zendül, siró röpke hangon Te is itt hagytál hát, te is elrepültél, Te lobogó máglya, hát te is ki hültél ... Milyen jó dolguk lesz fenn az angyaloknak : Kaczagni, meg sírni, álmodozni fognak . . Hogyha dalos lelked búja dalba árad, Az Istennek szeme csupa könybe lábad . . . Az égi liliom burkol illatába, Te leszesz az égnek zengő csalogánya ... De nekünk mi maradt a te jó szivedbül : Nem halljuk a nótát, ha az égben csendül! Gyászolnak a Múzsák . . . alig . . alig éltél . . . Mindig csak szerelmet, álmokat reméltél . . . Csupa gyöngyszem csillant villant lelked mélyén, Mint a hulló csillag a tavasznak éjén . . . S meg annyi dal, dal . . bús, sejtelmes, halk nóta Vállott belőlük egy ragyogó csomóba Óh! mikor az fénylett, tündökölt a földön . . . Több volt az édennél ez a ronda börtön. Gyászolnak a Múzsák . . . megölt egy vak álom . . . Megölt az izzó vágy annyi éjszakákon . . . A mosolyhoz nem is szokott dalos ajkad, Valami névtelen bánat dúlt te rajtad . . . Csak úgy néha-néha tűnt mosoly szemedbe, Mint a napsugár a méla tengerszemre . . . Ha a néptömeg közt megjelent az álmod, Egy kaczagó leány a te talizmánod ! Gyászolnak a Múzsák . . . hallom mit mesélnek.. Egy leánynév volt a végső búcsú ének . . . Egy leánynévvel ment, szárnyalt el a lelke Napsugarasb, vigabb, tisztább kikeletbe: Egy leánynév volt az utolsó imája! Egy leánynév volt még akkor is a vágya . . . S a mosolygó lányhoz úgy illet a tréfa . . . Gyászolnak a Múzsák, meghalt a poéta! Gyászolnak a Múzsák ... Oh ! ha ott lehetnék ... Mikor a szivedet nyirkos földbe tennék . . . Megkérdezném tőled, mi lesz te belőled . . . Nem hallunk hát többé soha mit felőled . . . Ki úgy át daloltad éjed, napvilágod, Dehogy is szokod te meg a némaságot, Sírodból is kitör majd a rim, a dallam : Szerelmemet mindig, mindig csak sirattam! Gyászolnak a Múzsák! Várjuk hétre hétről Hátha még egy nótát küldsz a föld öléből . . . Megsiratni álmod, csöndes ifjúságod, . . . A te fájó élted, a te bús világod . . . Várjuk majd csöndesen s elsugja a lányka Szerelmes párjának a vak éjszakába : Megnémult a költő, a lelkét kisírta ... Álmatlanul alszik örökre a sírba! Gyászolnak a Múzsák! Csak egy lány a régi, Dicsekedve mondja, büszkén elregéli: . . . Volt egy bolond ember . . . rólam dalt is zengett... A leikével mint az arany füst belengett . . . Babér koszorúktól görnyedt meg a fője . . . (Milyen jó lesz az most édes szemfedőre) . . . Dalolt . . . ajkán sohse pajkoskodott tréfa . . . Nem szerettem. Meghalt ... Mi volt ? csak poéta ! Fliesz Henrik. $ Az asszony. Attól a naptól, mikor a szép özvegy: Somlaky Árpádné betette lábát a kis szepességi fürdőbe, több mint fél tuczat nőtlen és özvegy sorban élő ifjú és kevésbbé ifjú úri ember plántálkozott be az eddig meg­lehetősen unatkozó fürdői társaságba. Ámbár az újon­nan érkezett urak nem sok lendületet adtak amaz örök terv megvalósításának, a mely épugy ott szövi szálait a báltermekben, mint a jourokon át, minden társas összejövetelen, egész a nyári fürdőzésekig. Egyikből se nézett ki a presumtiv vőlegény, mert hisz egyik se árult el más gondolatot, mint azt, hogy hó­doló rabszolgái a szint oly szép, mint gazdag özvegynek. — Még maga is itt van? szólt megkérkezése után való reggel a bájos özvegy, mikor Bélafalvy Bélá­val, a fess főhadnagygyal találkozott a forrásnál. — Minden ember csak ott lehet a hova végzete hajtja; az én végzetem pedig üz, sodor a maga nyo­mába, mint az alázatos árnyékot. — Eltalálta: maguk együtt és külön — külön nem egyebek,, mint tartalmatlan árnyékok. —És semmi,de, semmi külömbség, sincs köztünk ? kérdezte epedő tekintettel a fiatal államtitkár, a ki a mellett, hogy a társaság Adonisának van elismerve, egyik legjelesebb lantos költője az uj generációnak. — Épen semmi; felelt a kérdezett ajkbigygyesztve. És tényleg nem is tett köztük külömbséget; holott meglehetősen elütő egyéniségek voltak és a mi fő, egyikök se mondható hétköznapi embernek. Csak egyben hasonlítottak hajszálnyira egymáshoz, abban, hogy mindannyinak csak egy czél lebegett szeme előtt: elnyerni a főváros szépségei közt a legszebbet: Som­laky Árpád fiatal özvegyét. Egy alkalommal, mikor a fenyves erdő végéhez ért udvarlóival a szépséges asszony, meglehetős fel­tűnő férfi jött rájuk szemközt. Föltűnő annyiban, hogy hozzáfogható rut individum nem igen akad. Magas, előre hajlott alak. Széles vállai csaknem elnyelték a a fejét, a mely rövid nyakon pihent. Bozontos haj, apró fekete szemek a keskeny homlok alatt, ormótlan nagy orr s a tüskés bajusz és szakái szörnyen kelle­metlen, örökös gúnyra álló ajkat takart.

Next

/
Thumbnails
Contents