Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

munkája megírásával. De idézzük tovább az ő saját szavait: „El is mondom neki ezen a helyen, hogy bizodalmával örök hálára kötelezett, és hogy azontúl a legnagyobb gyönyörűséget szerezte énnekem, megadván a módot, hogyTehozzád szóljak, magyar Népem, akihez a vérség és a szeretet ezer szála fűzött.

Íme szólok is Tehozzád. Hiszen téged ezer év kevés öröme és tenger bánata, vére és verítéke kötött e földhöz, mely épen azért kedves és drága Tenéked; mely föld a költő szava szerint: bölcsőd és majdan sírod is — igazi, egyetlen magyar hazád.

Jól tudod Te édes Népem, hogy csak értelem és szorgalom árán tarthatod meg hazádat ; hogy számbeli csekély voltodat csak eszed pallérozásával pótolhatod meg; hogy értelemből fakadó szeretettel kell közeledned mindnyájunk szülő anyjához a természethez, mely alkotó de romboló hatalmával is oktat, vezérel, hogy megtalálhassad a magad és családod kenyerét, hazád földjén boldogulásodat.

Te vagy az, a ki elveted a magot, látod csírázását, a zsenge palánta első kibúvását; a ki megfigyeled növekedését el a megérésig; látod lábas jószágodnak, majorságodnak életre keltét, növekedését, megerősödését; de látod mindennek vesztét, elsatnyulását, kimaradását is; keresed az okot; — néha meg is találod, néha nem. És ha nem találod, akkor kezdődik azoknak a kötelessége, a kik tudásuknál, tapasztalásuknál fogva megadhatják a felvilágosítást, a mint megadom Tenéked én az ég madarainak hasznáról és káráról a mezőgazdaságban. Fogadd a felvilágosítást oly szeretettel, a minővel nyújtom“.

Darányi annyi nemes intenczióval szolgálja a magyar föld, a magyar nép érdekeit, hogy méltó hálával tartozik érte minden egyes magyar ember. Mióta miniszter, egyik üdvös alkotása a másikat éri; sokat mulasztottunk, sokat akar tenni, és a mit tett, azt mind népünk boldogulására tette. — De ki győzné üdvös alkotásait, melyek száma légió, elsorolni!

A sok közül itt csak a népkönyvtárak felállítását említjük. Megtanította a magyar embert olvasni. És hogy üdvös olvasmányokhoz jusson, arról is gondoskodik.

Minisztersége óta a földmivelésügyi minisztérium kiadásában elsőrangú hazai irók tollából igen olcsón 1—1 koronáért megszerezhető több jeles munka jelent meg, melyek a fatenyésztés, gyümölcstermelés, szőlőmivelés, méhészet stb. érdekében irvák, s a magyar föld virulását vannak hivatva előmozdítani, így a földmivelés, a magyar nép érdekében íratta meg a jelzett müvet is Herman Ottóval. Tudóst, magyar embert keresett s erre alkalmasabb embert Hermannál nem is találhatott.

A munka következő fejezetekre oszlik,

u. m.: Elöljáró beszéd. A magyar nép és a

— még legbizalmasabb barátunkat, a viskó füsti fecskéjét is! Gépen kötött óriási hálókkal elrekesztik a völgyeket, a merre a fáradt fecskemadár vonul. És fel van jegyezve az emberiség gyalázatára, hogy három madárfogó pár óra alatt tizennégyezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg ! A mi népünk pedig tavaszra kelve várja ficserékelő barátját; de az nem jön meg, mert régen betemetkezett kapzsi népek telhetetlen gyomrába !

Annál is inkább kell rajta lennünk, hogy mi védjük és szaporítsuk a jó ég szárnyas áldását, lelkiismeretünk megnyugtatására, szemünk gyönyörűségére és gazdaságunk nagy hasznára. Követnünk kell pedig okos népek példáját.

Hogy hát melyik az ?

Valamikor, a Jegestenger felé vezető utamban, hosszában végig szeltem Dánia országát, mely szegény tartomány volna, ha nem volna tengere. A földje sokszorosan laposos, semlyékes és buczkás ; buczkáit pedig a szívós Hanga növény borítja. Szétszórt szegényes viskók tünedeznek fel itt-ott, melyeknek gazdái szegény turfa-vágók — erdő, kőszén hiányában az ős mocsár kiszáritottt maradványa itt a tüzelő. No már most a viskók mellett egy-egy apróka, tarka riska van kipányvázva, mint a szegény ember tejelő áldása; de a bejáró ajtóval szemben ott van vagy tizenöt lépésnyire a két vagy harmadfél öles pózna is leverve, csúcsán a madarak költőházikójával, a melyben rendesen a seregély tanyázik.

Nagyon szép és megindító látvány volt biz’ az, a mikor alkonyat táján a napi munkától fáradt turfa- vágó kiült a padkára, rágyújtott és mikor letekintett, elgyönyörködött aprócska cselédjein, ha meg fölfelé nézett, elgyönyörködött a seregélypáron, mely az ülőkén csicsergett és pihent.

Az egész szabad Svájczon végig a kertek gyümölcsfáin és minden alkalmatos helyen ott van a költőházikó, {benne a kert legjobb, legszorgalmasabb munkásai, azok a czinegék, légykapók, vörösfarku kerticzék és egyebek.

madár. A madár szava értelmezve. A haszon és a kár. A madár családi élete. A madárvonulás. Védjétek a madarakat. Etessétek a madarakat. Hány madarát nevez meg a nép? A madár mint szerszám. A madár termete és részei. A madarak leírása. Elmélkedés. Hány a példabeszéd és szólásmód ? Hány a madár faja az országban. Betűrendes sorozat. —- Függelékül pedig közli a munka Darányi Ig- nácz miniszternek a mezőgazdaságra hasznos emlős állatok és madarak oltalmazása érdekében folyó évi márczius hó 18-án 24655 sz. a. kiadott rendeletét, a mely rendeletben a védelemben részesítendő összes emlős állat s madár tajok az ország külömböző vidékein használatos néven is megvannak nevezve.

Darányi Ignácz jól tudta, hogy nem elég a hasznos madarak védelmére a rendeletet kiadni, hanem gondoskodott arról is, hogy népies szép magyar nyelven megismerhesse a nép a madarak hasznát és kárát, s ezért Íratta meg Hermannal e müvet. Tájékozásul megjegyezzük, hogy a gyönyörű kiállítású s Csör- gey Titusz festőművész által 100 szép és természetim képpel ellátott munka ára 1 korona; a lelkészek, néptanítók és községi jegyzők pedig ingyen kapják meg, ha e végből egy levelező lapon a nmgu földmivelésügyi m. kir. minisztérium Vl-ik főosztályához fordulnak.

Megismerjük a műből a madarak családi életét, s megtudjuk, hogy minő művészek vannak köztük, mert p. o. a függő czinege, az őszapó és a nádirigó egész művészek a fészekrakásban. Leírja a madarakról szóló elmés magyar példabeszédeket. Megtudjuk e műből, hogy „ott hol az anyatermészet szüzén tiszta és érintetlen, ott nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van. Hasznossá és károssá a madár csak ott lesz, hol az ember megbolygatja a szűz természet rendjét és nagy tömegben termeszteni kezdi maga javára az életet, a gyümölcsöt, a majorságot és egyebet. A termesztmények tömege szaporítja és károssá teszi azt a madárfajt, a mely vele él; de növeli ismét ennek azt az ellenségét is, a mely a felszaporodott kártévő madárral táplálkozik. Másszóval: a búza tömeges termelése nagyra növeszti a verebek seregeit, igy kártékony a veréb ; de a sok veréb megszaporitja a karvalyt, mely verébbel él és igy még ez is hasznos. Tehát okkal móddal kell itt tennünk!“

A mü 81 hasznos es káros madár ter- mészethü rajzát hozza s közli azok leírását, élete módját, hasznát avagy kárát, s megtudjuk belőle, hogy melyek azok a madaraink, melyek védelmünkre leginkább érdemesek.

Minden egyes hazánkban található madár meg van azon neveken is nevezve, a hogy az ország egyes külömböző vidékein hívják őket. P. o. a Banka madarat húsz féle néven neveidé kell törekednünk, édes magyar Népem, nekünk is.

Tartóztasd vissza gyermekedet a fészekszedéstől, mert az oktalan rablás és a magad kára. — És tudta bölcs Salamon király, mit teszen, mikor mondá:

„A mikoron az madárnak fészkére találsz az utón, akárminemü fán vagy a földön, melyben madárnak tojása vagy fia vagyon és az anya ül fiain vagy tojásain: ne vedd el az anyamadarat, sem fiait . . . “ Mózes V., XXII. 6.

Ezekután már csak azzal tartozom Tenéked, értelmes magyar Népem, hogy mutassam meg magát a költőházikót is.

Legjobb az, a mely kérges fából készül, belülről jó tágas odúnak ki van vájva, oldalt akkora bejáróval, a milyen a hüvelyk és mutató ujjból csinált karika; magassága olyan, mint a könyöktől a kinyújtott nevendék ujj csúcsáig terjedő hosszúság, még egy kis ráadással.

Ezeket vastag ágra vagy törzsre és magasan kell alkalmazni, legjobb odasrófolni. No de van arra pontos mérték is, a mint itt következik: A czinegék- nek szánt házikó hossza egy arasz, öt ujj, vastagsága hét ujjnyi, lyuka pedig két ujjnyi átmérőjű, kerek. A seregély nagyságú madarak házikójakét arasz és egy ujj hosszú, vastagsága egy arasz, lyuka pedig három ujj átmérőjű. A zöldharkálynak, bankának szánt házikó két arasz és három ujj hosszú, egy arasz vastag, lyuka négy ujjnyi átmérőjű. Végre a vadgalambnak szánt házikó olyan mint az előbbi, de lyuka 6 ujjnyi átmérőjű. No de még a légykapónak is kell házikó 1 mely arasznyi magas, tenyérnyire nyitott és mély szedőkanálnyira öblös.

Ám ezenkívül a táblák között, messze a dúlok utjától, meg kell tűrni azt a pár kökény vagy galagonya bokrot is, hogy a hasznos poszáták és egyebek megfészkelődhessenek.

Avval végzem, a mivel kezdtem : védjétek a hasznos madarat!

zik, azonban 155 olyan madár van az országban, melyet saját nevén szólít a nép.

Megtudjuk e könyvből, hogy hazánknak összesen 334 madárfaja van, s a vándormadarakra nézve közli azok távozási és érkezési idejét. Éneklő madár 124 faj van hazánkban.

Nagy szeretettel szól tárgyához minden sorában Herman s melegen ajánlja figyelmünkbe, hogy a zord téli napokban legyen gondunk az ég kis proletárjaira s egy-egy kis élelmi szert dobjunk oda nekik, mert drágán, kiszámithatlan értékben fizetik ők nekünk vissza a nekik oda dobott kis alamizsna értékét. Szinte megdobban az ember, midőn olvassa, hogy egy kis kék czinege család 24 millióig való rovart fogyaszt el évenként, s ennyinek kártételétől óvja meg a magyar földet.

Meleg szeretettel szóltunk e műről, meleg szívvel ajánljuk azt olvasóink, de különösen a lelkészek, néptanítók és községi jegyzők figyelmébe, mert hisz ők érintkeznek legközelebb a néppel. Igyekezzenek ez értékes müvet, mely méltó, hogy a magyar ember bibliája mellett foglaljon helyet, beszerezni, átolvasni, átolvasás végett az olvasni szerető értelmesebb falusi embereknek oda adni, és oda hatni, hogy a munka czélját a nép megismerje s annak iránya a nép vérébe menjen át, mert ez által saját maguknak, a nemzeti közvagyonosodás- nak, a magyar földnek tesznek fontos szolgálatot. Igyekezzenek oda hatni, hogy a nép minden egyes hasznos madár fészkét a megérdemelt védelemben részesítse, s már a gyermekek szivébe csepegtessék bele, hogy szeressék a madarakat, a természet ez ékességeit, s kis fészküket nehogy kirabolják, hanem védelemben részesítsék. A mezőgazdasági kultúra haladásával a hasznos madaraknak enyhet, fészket adó bokrok, csalitok, ligetek, erdők nagyon elpusztultak. Okszerűen, nevelés utján kell tehát oda törekednünk, hogy a kártékony rovarok ellen földünket védelmező kis napszámosaink, a levegő ég madarai védelemben részesüljenek, hogy szaporodjanak és sokasodjanak s madárdaltól legyen zengzetes a magyar föld. Úgy legyen !

Vagy Sándor.

A vetések állása.

Megkezdődvén az aratás, azt hisszük, hogy olvasóinknak szolgálhatunk vele, ha a várható aratási eredményeket ismertetjük. Biz az eredmény nem valami rózsás, mert a közepes termésen alul maradunk.

Á vetések junius hó 20-iki állásáról a földmivelésügyi miniszterhez a gazdasági tudósítóktól beérkezett jelentések alapján a következőket közöljük:

Junius hó második harmadában az időjárás az ország nagyobb részében kedvezőbb volt, mint az előző két héten, a mikor különösen a hosszantartó szárazság és hőség sok kárt okozott a növényzetben. Mindamellett a bekövetkezett jobb idő sem volt képes az előző tartósan kedvezőtlen időjárás okozta károkat helyrepótolni; úgy kogy bár néhol egyes terménynemekben különösen a minőséget illetőleg javult az állapot, mindazáltal a terméskilátások országos átlagban ma sem jobbak mint a múlt hetekben voltak. Miután pedig immár az aratás küszöbén állunk, alig is van már remény arra, hogy a kalászosok mennyiségileg csak közepes eredményt is nyújthassanak.

Minőségileg ugyan némely helyütt javult a helyzet, a mit az utóbb lefolyt időszakban habár megkésve érkezett csapadékos időjárásnak köszönhetünk, noha a ködök ezúttal sem maradtak ki és valószinü- leg több helyen ártottak is a szemes magvak fejlődésének az által, hogy a rozsda terjedését előmozdították.

Egyenletes állású, egyenlő magas, vagy csak egyenlő szinü vetéseket is az egész országban alig lehet látni nagyobb kiterjedésű területeken.

Az összes kalászos terményekből a múlt évinél gyengébb termésre van kilátásunk.

Különösen áll ez a búzára, árpára és zabra nézve, a mely termékek legjobban megsínylették az abnormís időjárást.

Csakis az őszi rozs az, mely — bár túlnyomó részben — szintén ritkás és igy kevesebb szalmát is igér, mindazáltal a múlt évinél mégis némileg kedvezőbb terméssel biztat.

Az őszi és tavaszi gabonanemüek szalmatermése is nagyobbára jóval gyengébb, mint a múlt évi volt, a mit még fokoz az, hogy helyenkint igen sok az egész összekuszáltan fekvő gabona, a melynek aratása is nehezen lesz eszközölhető.

Az őszi buzavetések aratási kilátásai vidékek, vármegyék sőt járások szerint is igen különbözőek, mert nem csak a kalászképződés nem volt egyenlő, hanem a szemfejlődés sem, habár a szemfejlődés néhol teljesen kielégítőnek mondható. Rozsda szórványosan mutatkozik ugyan a kalászokban is, mindazáltal valószínű, hogy a főbb búzatermő vidékeken nagyobb rozsdakórtól már nincs mit tartani. A féreg okozta kár néhol jelentékenyebb, mint eleinte látszott. Különösen kitűnt ez az utóbbi időben, a midőn a kalászosok néhol egész táblákon részben teljeFclytatása a mellékleten.