Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-20 / 3. szám
8 ZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY félek. Teljesen az isteni gondviselésbe adom át magam és állá<pontomat a jó érzésű emberek bírálatára bízom. Ha pedig az ellenség csatlósai, kiknek névsora egyházamnál van letéve, életemet vennék el, — lássák a földi és a túl világi igazságos biró Ítéletét, — és addig „a kutya ugat a karaván halad.“' Kelt Bikszádon, 1901. év jan. 13. Hazafias tisztelettel Lupis Szylveszter, házfőnök. — Midőn a főtisz- telendö ur nyilatkozatát egész terjedelmében kívánságához képest közöltük, addig is, mig megbi zható tudósítónk megfelelne magáért, az iránta való kötelességünk azt parancsolja, hogy egy pár észrevételt tegyünk. Bevett, észszerű szokás a lapoknál az, hogy csak rendkívüli körülmények között árulják el a tudósitó kilétét, mert különben bolond volna az, a ki tudósításokat küldene. Hogy a mi tudósítónk szavahihető ember, a ki kész lesz helyt állani soraiért, bizonyítja az is, hogy a tudósítás lény ege megfelel a főtisztelendő ur saját bevallása szerint is a valónak. Tényleg gúzsba kötötték az ácsot karácsony éjjelén a kegyhelyen, minden szépitgetés és magyarázat mellett is. Ily körűimé nyék között nem siethetünk még ezúttal megczá- folni tudósítónkat a következő logikai okokból: Hogy az ács kétszer is gyilkossággal és gyújtogatással fenyegetődzött volna, nem vagyunk hajlandók elhinni azon egyszerű okból, hogy az ilyen köz- veszélyes embert nem engedte volna szabadon a csendőrség. Hisz olyan naiv csendőrség nincs a világon, a mely ne tudná azt, hogy a baj, a bűntény megelőzése is kötelességéhez tartozik. Ha tehát ez a valószínű feltevés áll, akkor az ácsmestert a főtisztelendő ur emberei csak azért kötötték meg, mert arról a bizonyos tanyáról mert a monostorba felmenni ájtatoskodni. Már pedig ha valakit összekötöznek azért, mert a templomba megy, tehát oda, a hova szabad mindenkinek a bemenet, ez olyan sérelem, a melyet méltán szellőztethet egy lap. Tehát a tudósításra vonatkozó alávaló és rágalmazó jelzők, a mik különben sem hangzanak valami papias simasággal, még nagyon is igazolásra szorulnak. Végül nem jól jön ki a főtisztelendő ur részéről nyilatkozata végén a fenyegetődzés. Mert biztosítjuk arról, hogy a bikszádi zárdafőnökség még el nem intézett kérdésében az a helyzet, hogy a főtisztelendő urat még nem ismerjük s igy ellensége sem lehetünk. Avagy nem tartja ellenségeinek azokat, a kik Pásztory barátai, mert Pásztoryt ismerik és hazafiságból az ő főnökségét óhajtják még most is ? ? ! — Jutalom jó cselédeknek. A földmivelésügyi miniszter Karácsony János udvarii, Mészáros János szinfalusi, Czine Ferencz domabidai, Kirilla János csengeri, Balázs János avas-újvárosi, s Múzsái András fehérgyarmati gazdasági cselédeket, Drágos Tivadar nagysikárlói, G. Kosa József olcsvai, Peleskei János mikolai, Balogh Antal nagyari, Székely György géresi, Bodor Sándor dobrai gazdasági munkásokat és id. Sopronyi József nagykárolyi lakost a főispán felterjesztése folytán külön- külön 100—100 korona jutalomban részesítette s részökre elismerő oklevelet állított ki. — Értesittetik a város közönsége, hogy a város képviselőtestülete által 1901. év január hó 13-ik napján tartott közgyűlésen a szeszfogyasztási adópótlék behozatala tárgyában alkotott szabályrendelet megállapítására vonatkozólag hozott 5—1901. kgy. sz. határozat a városházánál a közigazgatási kiadóhivatalban a mai naptól számítandó 30 napon át közszemlére ki van téve, s az a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető, s az ellen netaláni felebbezés 1901. évi február hó 14-ik napjáig bezárólag beadható. Nagy Károly, 1901. évi január hó 14-én. Debreczeni István, polgármester. — Nyilatkozat és válasz. Benne vagyunk a nyilatkozatokban; ez már a második a mai számban. Lucaciu Constantin biz. tag ur a következő nyilatkozatot kéri egész terjedelmében közölni. Tekintetes szerkeztő ur! Értesülve, hogy megyénk hivatalos közlönyében a f. hó 10-én tartott rendes közgyűlésnek egyes kiemelkedőbb mozzanatai leírásában én, mint a ki a nemzetiségi törvény nem módositása vagy eltörlése, hanem igazságos és teljes végrehajtása érdekében szólottám fel, úgy vagyok feltüntetve, mintha magam is elfogadtam volna az állandó választmány felirati indítványát s ezt az alispán ur — „akire szükség volt“ s a ki kitűnő „dobatter“ — beszédjének hatása alatt; azért fordulok a tekintetes szerkesztő úrhoz, hogy kérjem, miszerint kegyeskedjék e szerény soraimat a hivatalos közlönyben közölni, hogy az olvasó közönség is tudhassa azt, hogy : 1. a Háromszék vármegye átiratának a nemzetiségi törvény módositása tárgyánál felszólaltam a nemzetiségi törvény teljes egészébeni fenntartása és végrehajtása érdekében. 2. Javaslatot tettem s javaslatom elfogadását kértem, hogy Szatmárvármegye törvényhatósága ima fel a magas kormányhoz az emlitett törvényczikk őszinte, igazságos és teljes végrehajtása érdekében. 3. Javaslatomat a „debatte“ után sem vontam vissza. 4. A főispán ur szavazást rendelt el, — előbb az állandó választmány javaslata mellett, mely felállással egyhangúlag elfogadtatott, igy az én általam tett javaslatra „természetesen“ nem volt szavazó s igy a szavazás el se rendeltetett. így csak akkor Írhatta volna szerkesztő ur, ki jó maga is, mint bizottsági tag, jelen volt a közgyűlésen, — hogy én is elfogadtam volna a választmány javaslatát, ha én a magam javaslatát visszavonom. Nem vontam vissza, hisz nem azért tettem ; azután tudtam én jó előre, hogy javaslatomat a t. közgyűlés el nem fogadja, hisz ez — még most — nagyon „természet ellenes“ lett volna. De azért azt beterjesztettem, kértem elfogadását, nem vontam vissza s fenn tartom mindig s mig e törvény törvény lesz respectálni is fogom s mindenkitől elfogom várni a tiszteletben tartását — ha jó hazafi; — mert csak az a jó hazafi ki hazája szentesített törvényeit tiszteli, azokkal s jogaival él, kötelességeit teljesiti s mások jogait respectálja. S meg csak azt jegyezve meg, hogy mig szerkesztő ur a fő és alispán urak beszédeit majdnem szorul szóra közli, addig az én — bár szerény felszólalásomat, oly hiányosan s úgy közli, hogy abból sok minden csak éppen azon veres vonal nem vehető ki, mely felszóllalásom vezérfonalául ’s jellemzéséül szolgálhatna. No de ez a legkisebb baj s sokkal nagyobb az, hogy az ily komoly s kihatásaiban is igen fontos tárgyak közlése alkalmával sem lehelünk el „heczcz*“ nélkül. Kinek módjában áll s teheti ; meg szereti is — ám tegye; én mint publicista sem tenném soha. Más különben ismételve kérve a tekintetes szerkesztő urat ezen szerény soraim közlésére, maradok teljes tisztelettel Józsefházán, 1901. jan. 17. Lucaciu Constantin, vm. bizottsági tag. Az önérzetes nyilatkozatra először is megjegyezzük azt, hogy a lapok az olyan felszólalásra, a melynek írója kifogásolja a szerkesztőség azon eljárását, hogy miért nem közölte egész terjedelmében a nyilatkozó beszédét, mikor a más beszédét adta, rá sem hede- ritenek, mert ez olyan belügye és joga egy lapnak, a mibe senkinek sem lehet beleszólása. Tapasztalhatni ezt különösen a pártlapoknál, a melyek a saját embereik beszédét közük részletesen, még ha olyan jelentéktelen is s az ellenfél felszólalásán esetleg csak átsiklanak. Dehát sokszor a lap beosztása is paran- csolólag közre hat bizonyos dolgok megrövidítésére. Tehát felszólaló nyilatkozatának ezt a részét joggal mellőzhettük volna s ha még is csonkittatlanul közöltük, tettük ezt azért, hogy jövőre az ilyen illetéktelen kívánságoknak útját szegjük. — Különben az ügy érdemére csak annyit jegyzünk meg, hogy Lukács K. biz. tag. ur igazságtalan is velünk szemben, mert beszédének lényegét, sőt bő kivonatát adtuk, úgy hogy vannak olyanok is, a kik ellenkezőleg azt kifogásolták, hogy miért foglalkoztunk vele oly terjedelmesen. Lukács ur azon állítása pedig, hogy ő nem fogadta volna el az állandó választmány véleményét, köztudomás szerint valótlan, mert azt vele szemben akár 30 biz. taggal is igazolni tudjuk, hogy ő is felállott a többséggel s igy lett elfogadva a javaslat egyhangúlag, a mely Háromszék vármegye átiratához képest szintén feliratot indítványozott a nemzetiségi törvény megváltoztatása iránt. Hogy miért tette ezt, miért állott fel Lukács ur is az állandó választmány javaslata mellett, a mely az ő saját indítványával homlokegyenest ellenkező volt, nem tartoztunk vizsgálni s ennek a különös szavazatnak csak a saját gusztusunk szerint adhattunk magyarázatot úgy, hogy az alispán meggyőző érveire fogadta el. Tehát ez a megjegyzés nem publicistikai heczczelődés volt, hanem helyes következtetés, mert ha nem ez a feltevés áll meg, akkor Lukács ur szavazata nem volt más mint ügyetlenség, azt sem tudta, hogy mire szavaz. Ne akarja tehát a saját hibáját, valótlan és csipkedő nyilatkozattal másra tolni. Kijelentjük azért, hogy jövőre az ilyen nyilatkozatoknak, a melyek különben is nagyon magukon viselik a szereplési viszketeget, nem adunk helyet. Megesnék bele, ha minden vélt magán sérelemnek joga volna sértegető alakban a nyomda festékre. Mi állana be akkor ? Az hogy egy lappal a saját hasábjain gorombáskodnának napról- napra. Erre pedig még nem volt példa, csak mi tettünk kivételt s politikai tapintatból a nyilatkozat közlésével tulmentünk a méltányosság és lovagiasság megengedett határain. — Köhögés, rekedtség ellen páratlan szer a Réthy- féle pemetefü-ezukorka, a legerősebb tüdő vagy gégehurutot néhány nap alatt biztosan meggyógyitja- Hirneves orvosok elismerik, hogy e kitűnő alkatrészekből készített ezukorka a gyomrot nem rontja és köhögés, rekedtség ellen sikeresen használható. Valódi minőségben mindenütt kapható dobozonkint 60 fillérért és a készítőnél, Réthy Béla gyógyszertárában, B.- Csabán. — A közönség figyelmébe. Mintegy két év óta osztrák veretű hamis ezüst egy forintosok kerültek forgalomba a nélkül, hogy eddig a hamisítók kiléte illetőleg a hamisítványok készítési helye kideríthető lett volna. Az emlitett hamisítványok meglehetősen sikerűiteknek mondhatók a mennyiben géppel szabályosan benyomott szélirattal is bírnak, a mi az előfordult többi hamisítványon nem észleltetek, mert a szélirat vagy egészen hiányzott, vagy pedig legfőlebb egyes idomtalan betűkkel és egyébb jelekkel volt beverve. — A hamisítványok főismertető jele ebben a széliratban foglaltatik, a mennyiben a széliratot képező „Viribus unitis“ jelmondat „unitis“ szavában az „s“ betű megvan fordítva, csengésük csak valamivel jobb, illetve élenkebb mint a tiszta ónfém, vagy ólomfém csengése, fémtnyaguk mely ónólom antimon és 2 százalék ezüst ötvözetből áll, lágy, késsel vagy ollóval vágható, mind e mellett azonban merev és hajlithat- lan, végre színük sötét szürke, mely igen közel esik az ólomfém sötét kékes szürke színéhez. — Valódi Egyiptomi Rubel czigaretta hüvely 1 doboz (100 darab) 13 kr, színtartó kötő pamutok 1 gombalyag 7 kr, Piquét elejü báli férfi ingek darabja LőOkr. gallérok 4-szeres 13 kr, 5-szörés legfinomabb 17 kr, fehér báli csokor nyakkendő 1 drb 15 kr, Selyem Gaser és toll legyezők a legolcsóbb árakban, női Flanel Blousok 1 frt 10 kr és mindenféle e szakmába vágó czikkek legol- csób árakban kapható Stern József koronás áruházában Deák Ferencz tér. Jelen számunkhoz negyediv melléklet van csatolva. Felelős szerkesztő: BÁÜD1SZ JENŐ. Laptulajdonos: RÓTH KÁROLY. HIRDETÉSEK: A t. községi és körjegyző urak figyelmébe! Van szerencsém a t. községi és körjegyző urakat értesíteni, hogy az 1901. évre szóló számviteli és pénzkezelési nyomtatványok nálam elkészültek s kérem rendelményeiket mielőbb hozzám juttatni, hogy azok sürgős kiküldését eszközölhessem. Ezekkel egyidejűleg szállíthatom az útadó főkönyv, útadó napló, marhalevél iktató (uj minta), marhalevél tulajdonjog átruházási jegyzőkönyv, vágatási lajstrom, bejelentési könyv, községi közigazgatási iktató és mutatókönyv, postakönyv, továbbá az újabban vezetni szigorúan rendelt körorvos látogatási napló (bekötve), árvaügyekliez előirt nyomtatványokat u. m. : 1. Árvák és gondnokoltak főkönyvi lapja. 2. Árvák és gondnokoltak nyilvántartása. 3. Gyámok és gondnokok nyilvántartása. 4. Árvák tulajdonát képező épületek tüz- biztositási nyilvántartása. 5. Vagyontalan árvák személyi és vagyoni viszonyaira vonatkozó jegyzőkönyv. Szétküldés postadijmentesen a község számlájára utólagos fizetés mellett. Nagy-Károly, 1901. január 4. Róth Károly, nyomdatulajdonos. 4240—1900 tkvi. sz. Árverési hirdetmény. A Nagysonikuti kir. járásbíróság mint tel ek könyvi hatóság közhírré teszi, hogy a kir. kincstár és csatlakozott felsőbányái tak. pénztár végrehajtató- nak Luka Vaszalika végrehajtást szenvedő ellen 282 kor. 08 fii. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a kir. törvényszék (a nagysonikuti kir. járásbíróság) területén levő Kölese községben fekvő kölesei 143. sz. tjkvben A I. alatt foglalt ingatlanokra 1235 korona s a 281 sz. tjkvben AI. 1. alatt foglalt ingatlanból a Luka Vaszalika jutalékára 175 koronában az árverést ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1901. évi február hó 8. napján d. e. 9 órakor Kővár-Kölese községben megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az igatlan beesárának 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-’cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállitottszabályszerü elismervényt átszolgáltatni. Kelt Nagy-Somkuton, 1900. évi nov. hó 25-én A nagysonikuti kir. járásbiróság mint telekkönyvi hatóság. SsappnnyoH, _______________________________kir. járásbiró. 4722—1900. tkvi. sz. Árverési hirdetmény. A nagysomkuti kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a Kövárvidéki Takarékpénztár mint végrehajtatnak Hirsch Samu és társai végrehajtást szenvedők elleni 700 kor. tőkekövetelés s jár. iránti végrehajtási ügyében a nagysomkuti kir. járásbíróság területén levő N.-Somkuton fekvő nagy-somkuti 168. sz. tjkvben A 1. alatt foglalt ház- és erdőbeli jutalékra 3596 koronában, mint kikiáltási árban az árverést elrendelte s hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1901. évi február hó 15 ik napján d. e. 9 órakor N.-Somkaton a kir. járásbíróság telekkönyvi irodájában megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is el fog adatni. Árverezni szádékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881. évi 60. törvényczikk 42-ik §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó l-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8 §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. évi 60. t.-cz. 170. § a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Nagy-Somkuton 1900. decz. 24. A n.-somkuti kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság. Szappanyos, kir. járásbiró.
