Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-02 / 22. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY nek hajója. Mindennek daczára a tenger még ma sem az a magyarnak, aminek lennie kellene. A modern, müveit magyar nép lelke ma is oly távol áll a tenger szeretetétől és megértéséül, mint egy félszázad előtt s ha a 67 óta szereplő kormányok mesterségesen nem teremtettek volna hangulatot az Adria mellett s ha a saját inicziativájukból nem költöttek volna milliókat Fiúméra, az ma is csak halászbárkák és vitorlások jelentéktelen megállóhelyéül szolgálna. Mostanában nagyon sok szó esett az Adriáról, azon szerződés révén, melyet az állam kötött a magyar tengerhajózási részvénytársasággal. Hosszú és kínos, szenvedélyes jelenetekben gazdag vita volt ez, amely mig egy részről számos hasznos tanulsággal szolgált, másrészről azt bizonyította, hogy Magyarországon a közhangulat még mindig nem érett meg a tenger számára. Sokan vannak még, akik kidobott pénzt látnak azokban a milliókban, melyekkel kormányunk a magyar kereskedelmi tengerpartot megteremtették s nem tudják kellően méltányolni a rohamosan fejlődő Fiume fontoságát. Bizony itt az ideje már annak, hogy a maradi fogalmak szétoszoljanak. Magyarország tengerpart nélkül soha nem lehet az a kereskedelmi és forgalmi faktor, amelylyé tengerpartja kvalifikálja. Óriási dolog az midőn hajóinkkal direkt magyar összeköttetést tudunk létesíteni, Grőnlanddal éppen úgy, mint Borne- óval vagy Chilivel. Midőn a kalotaszegi var- rottast, vagy a kecskeméti homoki bort, vagy a hevesi dinyét, a búzát, lisztet, szóval az összes magyar mezőgazdasági és ipari termékeket úgy tudjuk a világ legtávolabbi részébe elszállítani, hogy a küldött áruk mindaddig, mig rendeltetésük helyükre érkeznek, a magyar kereskedelmi lobogó védelme alatt állanak. Példa erre minden ország népe, melynek tengeri kereskedelme van. Foglalkozzunk tehát a tengerrel. Mind több és több embert kell eltartania az anyaföldnek, ne csigázzuk ki az erejét, hatalmas életerő van a tengerben is, merítsük abból. Az Adria óriási kincseket rejteget a magyar nép számára, kezdjük meg már egyszer a kiaknázását. — Persze szó sem lehet erről mindaddig, mig mesterségesen kell hangulatot teremteni köztünk az Adriának. E hangulatnak át kell mennie a köztudatba, hogy vállalkozásra és befektetésre serkentsen. Forduljunk bizalommal a beláthatlan messzeségü víztükör felé, mely óriási perspektívát nyújt úgy a nemzeti élet, mint az ipar és kereskedelem föllendülése szempontjából. Vasúti hálózatunk úgy terjedelem, mint a berendezés és biztonság tekintetében az elsők között áll Európában. Mégis, megfelelő tengeri kereskedelem nélkül ez a vasúti hálózat csonka alkotás s akkor fog csak hivatásának magasléptek a kocsihoz, inas nyitotta az ajtót és a mint belépett a Sárika a mennyasszonyi koszorújából egy hófehér szirom lehullott, le az utcza sarába. A kocsi elrobogott, én odarohantam, fölemeltem azt a hófehér kis virágot és megtisztogattam a sártól, elrejtettem a többihez a tárczámba. Nagyon szomorú őszi délután volt az. Én csak álltam, álltam ott az utcza sarában s úgy tűnt föl, mintha megalázott, megtört szivemnek súgná valaki: nem esküvő volt itt, de temetés, a Sárika halt meg, igen a Sárika . . . elvitték egy fényes hintón ... a méltóságos asszonyt . . . Imre elhallgatott egy perezre, majd megtörtén folytatta.Két évig nem hallottam semmit a Sárikáról. Az idő valahogy meggyógyított. De én beteg voltam, éreztem. A gyógyulás annyi volt, hogy eltudtam titkolni a fájdalmamat. De azért voltak a kik tudták és megmondták a méltóságos asszonynak, a kinek az urát valami amerikai nagykövetté nevezték ki. Oda Amerikába írták meg neki, mert onnan irt nekem egy levelet, panaszos levelet, hogy mennyire boldogtalan urával, meg kellett látogatnom. Ő akarta igy. És akkor is vigasztalt engem. A mikor aztán hazajött az ura, panaszkodott, hogy mennyire utálja az egész környezetét. Nem éreztem semmi elégtételt, sajnáltam őt, szántam és ez a szánalom föltámasztotta a régi szerelmet. Csakhogy más is szerette a méltóságos asszonyt, nem csak én. Egy amerikai milliomos, aki utána jött ide. Sokat suttogtak erről az emberről, meg a méltóságos asszonyról, akinek pedig terhére volt ez az uj ember. Nekem azt mondta, hogy azért, mert hirbe hozzák vele. Egy napon összetalálkoztam vele a méltóságos asszonynál. Csúnyán összevesztünk, aminek a vége párbaj lett. Az amerikait halálos beteggé tette a golyóm egész életére. Mikor mind ez megtörtént, akkor tudtam meg, hogy a méltóságos asszony megcsalta az urát az amerikaival, hogy urának pedig mind a ketten terhére voltunk, az amerikai is, én is, összecsalt benünket és a párbaj után nekem az ura előtt kiadta latán állani, ha forgalmának egy igen tekintélyes hányada Fiume felé fog gravitálni. Nem kicsiny mérvben mozdítaná elő a tenger szeretetét nálunk, ha a szülők gyermekeikből tengerészeket nevelnének. A nép fiai, ha matrózokká lesznek, nem fogják ezt soha megbánni, mert a tengeri matróz átlag négyszer annyi pénzt keres, mint a napszámos, kétszer annyit, mint a legtöbb kisipari segéd vagy gyári munkás. S emelett világot lát, tanul, művelődik s mire férfi kora teljében van, olyan ekzisztencziát teremt magának, aminőről a szegény szárazföldi patkány álmodni sem mer. — A középosztály, mely már úgyis élethalálharczot viv kis hivatalért, neveljen tengerésztiszteket. Nemcsak a hadi tengerészeihez, ahol roppant kevesen vannak a magyarok, hanem még inkább a kereskedelmi tengerészeihez, amely jövedelmezőbb a legtöbb diplomához kötött pályánál. Nem üres jelszó a „Tengerre Magyar“. Óriási gazdasági és társadalmi jelentősége van nálunk, ahol napról—napra hevesebb lesz a küzdelem a létért. Az Ecsedi-láp lecsapoló társulat közgyűlése. Az Ecsedi-láp lecsapoló társulat tisztújító közgyűlést tartott május hó 31-én a vármegyei székház nagytermében. A közgyűlés iránt nagy érdeklődés mutatkozott, a mit leginkább az elnöki állás betöltésének kérdése idézett elő. A nagy érdeklődést eléggé mutatja az, hogy mig az alakuló közgyűlésen csak 1030 szavazatot adtak be, most 1158 szavazattal birt a közgyűlés. Ugyanis Károlyi Tibor gróf, a társulat nagyérdemű elnöke, egészségi okokból lemondott állásáról. Két párt állott egymással szemben, az egyik gróf Károlyi Gyulát, a volt elnök fiát, gróf Károlyi István vejét. a másik az alelnököt, Domahidy Sándort akarta az elnöki székbe juttatni. A többség gróf Károlyi Gyula mellett nyilatkozott. A gyűlésen a többi között ott voltak : Domahidy Ferencz, gróf Károlyi Gyula, Kende Kanut, Jékey Mór. báró Uray Kálmán, Domahidy Sándor, Domahidy István, Szuhányi Lajos, Domahidy Viktor stb., gróf Tisza István csak az előző napon tartott választmányi ülésen vett részt. A közgyűlésen Domahidy Sándor alelnök elnö- kösködött, a ki elnöki előterjesztésekkel kezdte. így bejelentette, hogy gróf Károlyi Tibor, a társulat nagyérdemű elnökének betegsége miatt reá hárult az elnökség tiszte; hogy a múlt közgyűlés óta a pénztárt többször megvizsgálták; a Tiszavölgyi Központi Társulat közgyűlésén a társulatot az alelnök, gróf Tisza István és Péchy László igazgató-főmérnök képviselte. Végül konstatálva a közgyűlés határozat-képességét, a jegyzőkönyv hitelesitésére Jékey Mór és Debreczeni Istvánt kérte fel. Ezután a társulat ügyeiről szóló igazgató-főmérnöki jelentést tudomásul vette a közgyűlés. Majd a Il-od rendű belvízcsatornák építésére vonatkozó módosított terv és hatósági engedély bemutatása következett. Erre nézve a választmány a következő javaslatokat tette: 1. A társulat a bemutatott és hatóságilag jóváhagyott 1—57-ig terjedő belvízcsatornák építését társulati feladatnak tekinti s felkéri a minisztert, hogy a költségtöbbletet involváló csatorna mélyítésektől teaz utamat. Ehhez még csak azt kell mondanom, hogy a méltóságos asszony nekem azt ígérte a párbaj előtt hogy elválik az urától és az enyém lesz. A tény pedig az volt, hogy az ura akart válni tőle, az amerikai miatt és a méltóságos asszony keresztüllövette velem az amerikait, bizonyítandó az ura előtt, hogy nem szereti azt az amerikait. Kellettem pedig én . . mindenre azért, mert a méltóságos ur méltóságának, a dekórumnak ártott volna a párbaj, amely csak hitelesítette volna a pletykákat. Azonkívül pedig kissé öre- gecske és gyávácska is volt a méltóságos ur. A párbaj után a feleségével együtt összecsókolt, este pedig a feleségével együtt hirtelen elutazott, mert egy fontos diplomacziai táviratot kapott. Én pedig itt maradtam. Imre itt elhallgatott. Egy ideig némán ült velem szemben, azután búcsúzni kezdett. A kávéház ajtóban váltunk el, sokáig néztem utána, a mint a reggeli szűkületben el nem tűnt alakja. Valami szomorú sejtelem fogott el, hogy többé nem találkozunk. Nem is találkoztunk. Egy válóper aktáival egy levél jutott kezembe. íme : A kórterem éjjeli lámpájánál titokban irom e sorokat, méltóságos asszonyom. Körülöttem csupa beteg ember, én vagyok a legbetegebb, én holnap már meghalok. Egy tönkre ment életnek lett vége, mert vége lett, azt tudom, érzem. És e pillanatban végrendelkezem. Néhány hervadt virág az összes vagyp- nom azt Önnek testálom méltóságos asszonyom. Én a halottas ágyamról könyörgöm Önnek, őrizze meg e virágokat és minden évben egyszer tétessen, küldjön az én síromra virágokat, szép élő virágokat. Ugye megteszi . . . igen, megteszi .... úgy szeretném hallani, hogy megígéri nekem ezt most, ha itt lenne, ha megígérné nem lenne olyan kínos a halál . . . . De igy mindenkitől elhagyatva Írni fáj ... . Isten Önnel méltóságos asszonyom, őrizze meg a Sárika virágait. x. K. J. kintsen el. 2. A csatornákat házi kezelésben készíti el, ellenben a hidakat vállalat utján és pedig oly sorrendben, hogy először a társulati csatornák által elvágott vizek levezetésére szolgáló csatornákat készítik el. A sorrend megállapítására az elnökből, alelnökből és igazgató-főmérnökből álló bizottságot küldenek ki. 3. Nem kívánja a társulat a belvízcsatornákhoz szükséges területet kisajátítás utján megszerezni. 4. A csatornák építési költségeit 350,000 koronában állapítja meg s ezt az adóvisszatéritésekbő! befolyó 59,032 koronára felveendő kölcsönből fedezi és pedig tekintettel a rossz pénzügyi viszonyokra, ez idő szerint ideiglenes kölcsönnel. A kölcsön beszerzésével megbízza az elnököt, gróf Tisza Istvánt és az igazgató-főmérnököt. A közgyűlés a választmány javaslatát minden vita nélkül elfogadta. Ezután a földmivelési miniszter leiratát vették tárgyalás alá. A társulat ugyanis az érvényben levő ideiglenes kirovási kulcsot megváltoztatta, ellenben a miniszter ezen határozattól megvonta jóváhagyását, mivel az érvényben levő kivetési kulcsot nem kívánja megváltoztatni a haszonarány kulcs megállapításáig. Tisza István gróf indítványára kimondta a választmány, hogy a haszonaránykulcs megállapítására még nem látja elérkezettnek az időt s igy a miniszter leiratát tudomásul venni javasolta. E kérdés körül élénk vita fejlődött ki. így Jékey Mór, Domahidy István, Domahidy Ferencz, Kende Kanut azt vitatták, hogy a mostani kivetési kulcs aránytalan és igazságtalan, mig Szálkái Sándor és Péchy László igazgató-főmérnök azt vitatták, hogy még nem érkezett el a haszonarány megállapításának ideje. Végül elfogadták Domahidy Elemér az iránti indítványát, hogy az érdekeltség szerint való osztályozás megkezdése végett 5 tagú bizottságot küldjenek ki. Ezt az indítványt 580 szavazattal fogadták el 500 szavazat ellenében s egyben kimondták, hogy az öt tagú bizottságot a legközelebbi közgyűlésen választják meg. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a miniszter jóváhagyta az 1901. évi költségvetést. A miniszter azon felhívására, hogy fontolja meg a társulat az öntöző csatornák létesítését, kimondták, hogy ezen kérdés megvalósítása még idő előtti. Ezután következett a közgyűlés legérdekesebb pontja, a választás. Előbb Domahidy Sándor alelnök bejelentette azt, hogy a társulat nagyérdemű elnöke gyengélkedése miatt, többszöri felkérés daczára is lemondván az elnökségről, a választmány gr. Tisza István indítványára azopj előterjesztést tette, hogy a közgyűlés az elnök távozása felett sajnálatát fejezze ki s válassza meg a társulat örökös disz-elnökének. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Végül Domahidy Sándor megköszönve az eddigi bizalmat, tiszttársai nevében is leköszönt állásáról s felkérte Domahidy Ferenczet, hogy a választás alatt mint elnök vezesse a közgyűlést. A szavazatszedő bizottság elnöke Domahidy István lett, tagjai Jékey Zsig- mond és Rébay Dezső. Az elnökre és a választmányra együttesen történvén a szavazás, az élénk érdeklődéssel végbe pient választás eredménye a következő volt. Beadatott az elnökségre összesen 1144 szavazat, ebből gr. Károlyi Gyulára 743 és Domahidy Sándorra 401 szavazat esvén, elnök lett gr. Károlyi Gyula. Alelnöknek: megválasztották 565 szavazattal Domahidy Sándort gr. Károlyi Gyula 393 szavazata ellenében. Választmányi tagok lettek : Gr. Degenfeld József, Gr. dr. Tisza István, Br; Uray Kálmán, Gr. Tisza Lajos, Jékey Zsigmond, Lubv Lajos, Balogh Pál, Domahidy István, Bodoky Gyula, Szálkái Sándor, Uray Lajos, Dienes Lajos, Debreczeni István, Domahidy Elemér, Hérmán Mihály, Szarka Andor, Csaba Adorján, Dr. Keresztszeghy Lajos, Papp Lajos, Hadady József, Rébay Dezső. Ezen kívül szavazatot kaptak még Szuhányi Lajos 606-ot, Róth Károly 550 szavazatot s igy tovább. A volt választmányi tagok közül egyedül Szuhányi Lajost hagyták ki, a mi nem egészen helyes dolog volt, mert az ilyen takarékos emberre épp ott van szükség, a hol milliókról van szó. Az uj elnök gr. Károlyi Gyula, a volt elnök fia, éljenzések között elfoglalva az elnöki széket, rövid, de azért csinos beszédben megköszönte a bizalmat s azon reményének adott kifejezést, hogy az érdekeltségi tagok támogatásával sikerülni fog neki megfelelni feladatának. Ezután megválasztotta a közgyűlés az árvédelmi bizottság tagjait, valamint a számvizsgáló bizottságot, a melynek elnöke dr. Schönpflug Richárd, tagjai: Tóth Sándor és Komoróczy Jenő lettek. Miután az elnök felhatalmazást kért a közgyűléstől arra nézve, hogy a volt elnökkel táviratilag közölhesse örökös disz-elnökké történt megválasztását, a közgyűlés véget ért. HÍREK. — Személyi hir- Vármegyénk főispánja gr. Hugonnai Béla május hó 30-án a reggeli vonattal Budapestre utazott, a honuét körülbelül a jövő csütörtökön érkezik vissza székhelyére. — Gróf Tisza István a múlt csütörtökön megfordult városunkban s részt vett az ecsedi láp lecsapoló társulat választmányi ülésén. — Kinevezés. A pénzügyminiszter dr. Kőszeghy Andor pénzügyi fogalmazót a helybeli pénzügyigazgatósághoz pénzügyi segédtitkárnak nevezte ki. Sok szerencsét a megérdemelt előléptetéshez! — Áthelyezés. Merk Dezső alsókubini pénzügyi fogalmazót hasonló minőségben a helybeli pénzügyigazgatósághoz helyezték át. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja Eggenber- ger Alajos központi Írnokot nagybányai járási Írnoknak nevezte ki. — Tánczmulatság Domahidán. A domahidai ev. ref. egyháztanács Domahidán, 1901. junius hó 16-án az e czélra feldíszített fedett helyiségben az ev. ref.
