Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-20 / 3. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

boltok száma Magyarorsz ágon a legutóbbi népszámlálás óta megduplázódott. Természetesen a csődök és hamis csődök száma is. A kiskereskedelmet nem kívülről jövő nyomás rombolja, hanem a verseny határtalan szabadsága.

S aminő mértékben gyöngült a kisipar és kereskedelem, olyan mértékben erősbödött a gyáripar és nagykereskedelem.

A népesség szaporodásából keletkező forgalmi és kereskedelmi nagyobbodás hasznát a nagy emberek látják, a tőkék, a nagybirtokosok, a gyárosok s a pénzintézetek. A íelsőbb tízezer anyagi megizmosodása — az alsóbb milliók anyagi gyöngülése : ez lesz általánosságban az eredménye a század elején tartott nagy népszámlálásnak.

Megbecsülhetetlen tanulságokkal fog szolgálni e népszámlálás! Forgassuk, tanulmányo- zuk majd ! Mert adatok tengeréből tisztán fogjuk látni azt, hogy hol kell és hogyan segíteni. A számok beszélni és inteni fognak!

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a fővárosból kedden székhelyére érkezik.

— Küldöttség. A napokban járt fenn a minisztereknél az a megyei küldöttség, a mely a dotáczió felemelését és az úti költségvetés jóváhagyását kérelmezte. A küldöttségben részt vettek: gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, dr. Serly Gusztáv, gr. Teleky Sándor, Reök Gyula, Debreczeni István, Böszörményi Sándor, Madarassy Gyula, id. Vetzák Ede és Rényi Árpád. Széli Kálmán miniszter elnök f. hó 17-én d. u. 5 órakor fogadta a küldöttséget ki előtt Nagy László alispán adta elő a vármegye kérelmét. A miniszterelnök válaszsza biztató volt. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter f. hó 18-án d. e. 10 órakor fogadta a küldöttséget igen előzékenyen s megigérte, hogy azon lesz, hogy a vármegye úti költségvetése rendbe jöjjön, bár a 13 százalék pótadó engedélyezését nem helyezte kilátásba, ellenben az évi segélyt fokozatosan emelni fogja. Jól esett a küldöttségnek azt tapasztalni, hogy Hegedűs miniszter jóakaró érdeklődéssel viseltetik a vármegye ügyei iránt. Darányinál elmaradt a küldöttség tisztelgése a matolcsi hid ügyében.

— Nagy vadászatot rendez ma gr. Károlyi István saját vadászterületén, a melyen több előkelő vendég vesz részt.

— Bál. A helybeli róm. kath. legényegylet ma tartja meg bálját a polgári olvasókor dísztermében Báthory Istvánná szül. Jordán Terézia ő nagysága védnöksége alatt. Ez lesz a farsang egyik leglátogatottabb bálja, a mely iránt nagy az érdeklődés.

— Czimadományozás. Ö felsége Vinnay Géza főmérnöknek a debreczeni Vl-ik kerületi m. kir. kultúrmérnöki hivatal vezetőjének a műszaki tanácsosi czimet adományozta.

— A „Központi Takarékpénztár“ Részvénytársaság Nagy-Károlyban január 13-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. A részvényesek és a nagy közönség kiváló érdeklődéssel kisérték ezen még csak hat éves pénzintézet ügyeinek fejlődését. A gyűlésen elnöklő Dr. Jékel László a jelentések tudomásul vétele, a mérleg és nyeremény felosztási tervezet egyhangú jóváhagyása után a megbízatás lemagával. Szép sugár ember volt, tömött fekete bajuszával. Napbarnitotta arczát valami különös szenvedélyesség jellemezte, a mi csak fokozta férfiasságát. Valami különöset gondolhalott nagyon, mert elnevette magát, aztán az arczképet egyszerűen beletette a tárczájába.

Csillag ur most is ott körmölt az asztalnál s sunyi szemével nézte mit csinál a princzipálisa. Szemző észrevette s önkénytelen az jutott eszébe, hogy ő most sikkasztott. Elsikkasztott egy okmányt, csak azért, hogy növelje vele a többiek erejét. S ez az ember látta, el is árulhatja aztán, ha baja nem is lesz belőle, de kifigurázzák, szájra veszik miatta.

Egész nap ezen gondolkozott. Az a kép pedig égette a mellét, forralta a vérét.

Most már egyébbre sem tudott gondolni, mint arra a leányra s keserűség fogta el arra a gondolatra, hogy hátha mégsem tudja majd megválasztatni, vagy ha meghurczolják érte. Bent a lakásban csak újra meg újra azt a képet nézte. Úgy tetszett neki, mintha kilépne a szűk kis keretből s ott járna kelne az ő szobájában, parányi kacsójával végig simitaná az ő torzomborz üstökét, becsukná égő szempilláit s az a kerek kis száj csókot nyomna az ő ajakára.

Másnap elutazott Szemző Balázs otthonról. Nem mondta senkinek sem hová, még magának is alig merte bevallani. Oda volt egy álló héten keresztül s mikor haza jött vidáman szedte elő a folyamodványokat a fiókjából s rendre olvasta. Mikor aztán eljött a választás napja, a legszigorúbb hangon referált az egész dologról.

, — Jós Erzsébetet ajánlom a megválasztásra, mint a kinek legjobb oklevele van, bár van egy pályázó, Plan Margit kisasszony, akit mindenképen ki- tünőbbnek tartok ő nála, de még sem választhatjuk meg, mert én választottam ki magamnak — feleségül.

K. M.

járta folytán elrendelte a szavazást és az eredmény e tekintetben minden várakozáson felül ütött ki. Megválasztották az intézet elnökének Reök Gyula nyug. kir. járásbirót (néh. id. Zanathy Mihály volt vezér igazgató vejét) ő állott most az intézet élére kinek elismert takarékosságán, példás rendszeretetén kivül kiváló vagyonossága és társadalmi állása elég biztosítékul szolgálhat arra, hogy az intézet nemsokára a vidéki elsőrangú pénzintézetek között foglaljon helyet. Hozzájárul nagyban ehhez, hogy Dr. Jékel László eddigi igazgatósági tag, egyhangúlag vezér- igazgatóvá választatott meg. Ő volt az elhalt vezér- igazgatónak és a lemondott h. vezérigazgatónak hónapokon át lelkiismeretes és ambitiosus helyettese, ki a takarékpénztár nehéz időszakában is erélyes, bizalomkeltő fellépésével, tiszteletet gerjesztő sima modorával, előzékenységével, számitó és előre látó felfogásával nemcsakhogy a bizalmat minden tekintetben megszilárdította, de az intézet egyes rosszakaróit egy csapásra lefegyverezte. A régi igazgatóság rendes tagjai Czilli György (a Fehérgyarmatra kinevezett állami állatorvos) kivételével mind megtartották helyüket. Újaknak beválasztattak Wéber Pál és Spitz Mór kereskedők, valamint Schifbeck Mátyás birtokos, felügyelő bizottsági póttagnak Stróhmájer Ferencz kereskedő. E választásokat határozottan szerencséseknek mondhatjuk, mert kiválóbb egyéniségeket keresve sem lehetett volna találni. Egyszóval megifjodva és megerősödve került ki e választásból a központi takarékpénztár igazgatósága és igy a különben is mintaszerűen vezetett intézet a legszebb reményekkel néz a jövő elé. Dr. Sternberg Géza szavazatszedő küldöttségi elnök ezen jogos reményeknek adott kifejezést midőn az eredmény kihirdetése után tartott és köztetszést aratott beszédében a részvényeseknek a választás kitűnő sikeréhez gratulált. Az intézet igazgatósági és tiszti karát következőleg állították össze. Elnök. Reök Gyula. Vezérigazgató: Dr. Jékel László. Igazgatók: Brichta Miksa, Bródy Lajos, Gallasz Ödön, Janitzky Albert, kántorjánosi Mándi Géza, Schifbeck Mátyás, Spitz Mór, Sternberg Dénes, Wéber Pál, Zaják Antal. Felügyelő-bizottsági póttag: Stróhmájer Ferencz. Reök Gyula megválasztott igazgatósági elnök a közgyűlésen elmondotta programját, melyet a nagy számban jelen volt részvényesek lelkes éljenzéssel fogadtak. Dr. Jékel László a részvényeseknek megjelenésükért köszönetét fejezve ki, a gyűlést feloszlatta.

— Kartonbál. A helybeli polgári olv. kör karton báljára már szétküldték a meghívókat, azért a rendezőség arra kéri azokat, a kik tévedésből meghívót nem kaptak, pedig arra jogot tarthatnak, hogy e tekintetben forduljanak a rendező-bizottság elnökéhez Nonn Endre úrhoz.

— Azó naptár szerinti újévkor f. hó 14-én Pász- tory Árkád főurat a turvékonyai tanyán, mint levelezőnk írja többen felkeresték, hogy a méltatlanul üldözött papnak és jóhazafinak boldog újévet kívánhassanak. Ott voltak Szuhányi Géza főszolgabíró, Rába László szolgabiró, Erdőss Simon, Erdőss Sándor, Demián Athanász esperes, Pálfy Dániel, Berinde Ambrus gör. kath. lelkészek, Eisdorfer gyógyszerész, Nagy Sándor és Privigyei Bertalan körjegyzők. A főur vendégei tiszteletére ebédet adott, a melyen a házi gazda éltette a királyt, azután a balázsfalvi érseket, a szamosujvári gör. kath. püspököt, Rába László a házi gazdát, Erdőss Simon a főszolgabírót, Demián Athanász a főispánt, alispánt.

— Mátészalka és vidéke ifjúsága 1901. évi február hó 2-án, a „Hungária“ szálloda nagytermében jótékonyczélu zártkörű tánczmulatságot rendez. Be- lépti-dij: Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Kezdete fél 9 órakor. E’elülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlaplag nyugtáztatnak.

— Dalegyleti közgyűlés A nagykárolyi dalegyesület rendes évi tisztújító: közgyűlését az alábbi tárgy- sorozattal 1901. évi január hó 27-én délután 3 órakor tartja meg a városháza nagytermében, melyre az alapitó, pártoló, tiszteleti és működő tagok ezúton tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés a lefolyt évi működésről. 2. A számvizsgáié és szertárvizsgáló-bizottság jelentésének előterjesztése. 3. Az évi költségvetésnek megáilapitása. 4. Esetleges indítványok tárgyalása. 5. Az összes tisztikar, választmányi tagok és 3 tagból álló számvizsgáló-bizottság megválasztása. Nagy-Károly, 1901. január hó 17. Demidor Ignácz, elnök. Tömpe Károly, jegyző.

— A nagykárolyi evang reform, segélyegylet 10

évi fennállása és előhaladásának örömére saját pénztára javára 1901. évi január hó 26-án, a Polgári kaszinó helyiségében zártkörű tánczmulatságot rendez. A rendezőség: id. Keresztszeghy Mihály, elnök. Magyar Károly, pénztárnok. Szabó János, ellenőr. Belépődíj : Nők részére 3 kor., férfiak részére 4 kor. (A belépőjegyért a karzat is a vendégek rendelkezésére áll.) A vendégek étellel és itallal a rendezőség által láttatnak el. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hir- lapilag nyugtáztatnak. Kezdete este fél 8 órakor. Jegyek előre válthatók az elnökségnél és este a pénztárnál. Mindazok, kik tévedésből meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, jelentkezzenek az elnökségnél.

— Színi hir. Krémer Sándor, Szálkái Lajos Szatmáron működő társulatának titkárja a múlt pénteken városunkban járt, oly czélból, hogy nem jöhetne-e át a társulat hozzánk február 20-ka körül 5 heti téli szezonra. Úgy tudjuk, hogy a szinügyi bizottságban meg volna a hajlandóság a játszási engedély véleményezésére, csak a téli helyiség kijelölése okoz nagy akadályt. Ugyanis a polgári olvasókör színpada kicsiny és mellékhelyiségei sincsenek, pedig ez az egyedüli alkalmas terem városunkban.

— Családias estély. A nagybányai ev. ref. egyház elöljárósága 1901. évi február hó 2-án saját pénztára javára a nagyszálló dísztermében zártkörű családias estélyt rendez. Rendezik: Soltész Eleraérlel- kész, Dobi Ervin, gondnok. Incze Lajos, jegyző. Belépti- dij személyenként 2 korona, Csalad-jegy 4 korona. Kezdete este 7 órakor. Társas-vacsora 8 órakor.

— Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 13-án Debreczeni István polgármester elnöklete alatt közgyűlést tariott. A gyűlés elején a polgármester meleg szavakban boldog újévet kívánt a városi képviselőknek. Több kisajátítási ügyről szóló szerződés felett kellett volna határozni, de mivel kellő számú képviselő nem volt jelen, ezen ügyek tárgyalását a február 3-án tartandó közgyűlésre halasztották. Hason- lólag jártak a város tulajdonát tevő több értékpapír eladásával is, a mely ügynek tárgyalását a feb. 17-én tartandó közgyűlés napirendjére tűzték ki. Tudomásul vette a közgyűlés a kereskedelmi miniszter leiratát, a melylyel megtagadta a jóváhagyást azon határozattól, hogy a város a Nagykároly—csapi helyiérdekű vasút törzsrészvényeiből 50 ezer kor. értékű részvény megvételét határozta el. Ennek folytán elhatározták, hogy a rendelethez képest az 50 ezer korona hozzájárulást egy összegben fizetik ki az esetre, ha a vasút építése 1903. évig tényleg megkezdődik s e czélra a város értékpapírjait fogják felhasználni. Érdekes tárgya volt a közgyűlésnek egy szabályrendelet, a mely a város területén fogyasztott égetett szeszes italok után szeszfogyasztási adópótlék kivetése, beszedése és kezeléséről szól. A szabályrendeletet a közgyűlés 54 szavazattal 9 ellen elfogadta.

— Gazdasági felolvasás. A „Szatmármegyei Gazd. Egyesület“ mint a múlt évben az idén is megkezdte városunkban a népies gazdasági felolvasások sorozatát. Folyó hó 13-án volt az első felolvasás a városház nagytermében. Holczinger István gazdasági ismétlő iskolai tanító értekezett igen érdekesen a talajmivelés- ről s javításról tekintettel a szikes talajra. Utána Nagy Sándor gazd. tanító értekezett igen ügyesen a kender termelésről. Sajnos gazdálkodó közönségünk nem nagy érdeklődést mutat a felolvasások iránt, a melyekből pedig annyit tanulhatnának. Figyelmeztetjük azért a gazda közönséget, hogy minden vasárnap d. u. 4 és 5 óraközt felolvasás lesz a városházán, a melyet saját érdekükben minél tömegesebben keressenek fel. Ma délután Nagy Sándor gazd. tanitó értekezik a gazdasági munkások és cselédek pénztáráról, tehát nagyon időszerű kérdésről.

— A gúzsba kötött ájtatoskodó czimü múlt heti hírünkre nézve a következő nyilatkozatot vettük: Tekintetes szerkesztő ur! Folyó év és hó 3-án 2. sz. becses lapjában személyemre vonatkozó egy alávaló rágalommal telt „A gúzsba kötött ájtatoskodó“ czimü hir jelent meg, melyben nyughatatlan bikszádi levelezője —, kinek a múltkori czáfolatomra nem volt erkölcsi ereje viszont czáfolatot adni, nem átalotta papi személyemet ismét még embertelenebbül megsérteni. Kérem szeretettel, legyen szives az illető nevét kiadni, hogy én a törvényes utón is elégtételt szerezzek magamnak. És addig is inig személyem az illetővel szemben a törvényes elégtételt megkapná, legyen szives tekintetességed az igen tisztelt közönség megnyugtatása czéljából az igazságosság alapján nem kivonatban, de teljesen az alábbi soraimat közöhíi. Mélyen tisztelt közönség! Alulírott, Szatmár megyében Bikszádon négyheti sok szenvedésem közepeit, mint minden jó keresztény, örömmel vártam szerzetes testvéreimmel együtt az édes Jézus születése ünnepét. Gondolva, hogy ellenségeimnek, kiknek soha nem vétettem — Jézus szeretete jobb érzést önt sziveikbe és a sok üröm után békét, örömet fogok kapni karácsonyi ajándékul. Ajándékot kaptam. De öröm .helyett ismét keresztet, hejj! mert vannak ellenségeim közül igen sok ehez értő mesterek, az emberek utálatosságai, kik igyekeznek ártatlanságom daczára is nap-nap mellett keseríteni, életemet fenyegetni és arczátlanságuk — az igen tisztelt közönséget hírlap utján is félre vezetni vakmerőén merészkednek. — Ily alávaló rágalmazó hirt olvastam a „Szatmármegyei Közlöny“ 2 számában is ily czimen „A gúzsba kötött ájtatoskodó“ Az igazi tény állás a következő: Én folyó évi január 7-én éjjel féltizenkét órakor a zárda templomába mentem végezni a görög kath. karácsony éjféli magasztos szertartást, melyen tömérdek ájtatoskodó lélek volt jelen. Én midőn teljes lelki örömmel, mintegy átadva magam a Mindenhatónak, a szertartás közepe táján jelenti hü inasom „hogy tessék főur vigyázni, mert egy ember leakarja lőni“ — én inasomnak e szavakat mondottam Isten oltáráról; „ne félj fiam! itt meg nem lő senki és ha igen, legyen meg Isten akarata.“ Alig végzém el a beszédemet egy hü cselédem és egy hü zsellérem, midőn én a papi funkcziom szünete alatt a nagy oltár mögé mentem, szintén jelentik, hogy Pásztory Árkád főur tanyájáról egy Popovics nevű ács várta a főurat a nagyportánál, hogy akkor midőn a templomba fog tetszeni menni, lelője, de mert elkésett, a major és a zárda telgyujtásával és a Pista kocús lelövésével fenyegetőzött, mi őt lefogtuk, megkötöztük és tőle egy hatlövetű revor: vert tele töltényekkel vettünk el, — most mi tevők legyünk vele? Én, e jelentésre azt mondtam, „nem szabad őt bántalmazni, menjetek a dolgot jelenteni a csendőrségnek“. Ok el mentek és a csendőrség megtette a kihallgatást és az illető szabadon leit bocsátva, anélkül, hogy én mint főnök láttam volna őt. Én végeztem tovább szomorú lélekkel a szertartást, a melyen tán minden lélek örvendett, csak én könnyeztem. íme! — ez a valódi tény és ily karácsonya volt az uj főnöknek Bikszádon. De semmi! mint tisztességes ember a magaméba jöttem, -- mint pap tudom, hogy Isten van velem, — nem