Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottságai, hó 10-én tartotta május havi ülését. Jelen voltak: gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Nagy Béla, Domahidy Sándor, N. Szabó Antal, Luby Géza biz. tagok; — Kovács Béla, Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, Majos Károly, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Luby Béla, dr. Schönpflug Richárd, Dénes Lajos szakelőadók; —Kende Zsigmond, s Böszörményi Sándor, Isaák Dezső, Jékey Zsigmond és Szuhányi Ödön biz. tagok elmaradásukat kimentették. Az alispán havi jelentése szerint márcz. hóról átjött 572, április havában bejött 3439 összesen 4011 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2354 ügydarabot. A kereskedelmi miniszter, tekintettel arra, hogy Nagy-Károly város pótadója 10 év alatt 35 százalékról 75 százalékra emelkedett, a Csúcsa—nagykárolyi állami közút átkelési szakaszán a város által fizetendő 3036 kor. 8 fillér hozzájárulási összeget 50 százalékkal leszállította, úgy hogy a város által jövőre közutak után 1500 kor. 87 fillér műtárgyak után 17 kor. 17 fillér összesen 1518 kor. 04 fii. lesz fizetendő. Luby Géza szóvátette az anyakönyvi hivatalok beosztását. Mikor meghozták a törvényt, a czél az volt, hogy úgy kell beosztani az anyakönyvi kerületeket, hogy nagyobb távolságra ne kelljen a feleknek járni. De ha ez nem is vihető ki, a gyakorlat által kívánt reformokat meg kell tenni. Különösen három olyan anyakönyvi kerület van a f.- gyarmati járásban, a melyek beosztása nem czélszerü. Indítványt tesz azért, hogy az eddigi jánki, majtisi és zsarolyáni anyakönyvi kerületek helyett a következő kerületek alakíttassanak: 1. Jánki, Darnóval és Majtissal, 2. Matolcsi, 3. Gyügyei, Hermánszeggel és Sz.-Ujlakkal. 4. a F.-daróczi, Daróczczal és Géberjénnel, 5. czégényi, Zsarolyánnal, Cz.- Dányáddal, 6. mándi, Borzovával, 7. nagy- szekeresi, Kis-Szekeressel Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő általánosságban hozzájárul az indítványhoz, de azt tartja, hogy azt még elő kell készíteni. Mert előbb kiderítendő azon körülmény, hogy lesznek-e ott alkalmas egyének, a kik kinevez- tethetők állami anyakönyvvezetőknek. Mert az állam szívesen szervez mindenütt anyakönyvvezetőket, a hol alkalmas egyének vannak ezen tiszt betöltésére. Kívánatos volna azért, hogy az ev. ref. tanítók vállalkoznának anyakönyvvezetőknek, nehogy az állam túlságos kiadásokkal terheltessék. Kéri azért az indítványt előbb a főszolgabírónak kiadni véleményezés végett. Indítványozó is hozzájárult ezen módozathoz. A szatmári Széchenyi-Társulat azt kéri a közoktatási minisztertől, hogy az általa szervezett gyermekmenhelyek és ezek mellett alap- szabályszerü egyéb czéljainak eredményesebb elérhetése czéljából a miniszter évi 10 ezer korona átalány összeggel segélyezze s legalább is az előirányzott évi 4000 korona állami segélyben részesítse. A bizottság a társulat kérvényét meleg hangon tartott felirat kapcsán felterjesztette a miniszterhez. Felső-Bányán az állami óvodának a város által adott alapítványból és az állami segélyből uj épületet fognak emelni. A főorvos jelentése szerint különösen a szinyérváraljai járásban igen nagy a halandóság az uj szülöttek között, a minek oka a diplomás szülésznők hiánya. Domahidy Sándor kérdés tárgyává tette azért azt, hogy miként lehetne a nagy halandóságon és az okleveles szülésznők hiányán segíteni. A főorvos szerint a csekély díjazásban és abban leli e baj magyarázatát hogy az állam hiába állít fel mentői több bábaképezdét, kevesen jelentkeznek a tanfolyamra s igy e miserián csak gyökeres állami intézkedés fog segíteni. Nagy László alispán is nagy bajnak tartja e körülményt, de azért felemlíti azt, hogy az újabb népszámlálás kimutatta azt, hogy vármegyénk lakossága az utóbbi 10 év alatt jelentékeny gyarapodást mutat, amennyiben a szaporodás 15 százalékra tehető. Tehát a közegészségi szolgálat és a hatósági intézkedések nem eshetnek kifogás alá. Domahidy Sándor is örömét fejezte ki a statisztika kedvező adatai felett, de azért a nagymérvű gyermekhalandóságon segíteni addig is szükségesnek tartja, mig az állam gyökeres intézkedést tesz. Indítványozza azért, hogy a főorvos különösen a sz.-váraljai járásból adatokat szerezzen be arra nézve, hogy minő nagyobb községekben lehetne esetleg hatósági kényszer utján is okleveles szülésznőket alkalmazni. — A bizottság elfogadta az indítványt. A bizottság a vármegye területén levő kir. járásbirósági fogházak megvizsgálására a következő bizottsági tagokat küldte ki: gróf Teleki Sándort a nagysomkuti, Domahidy Sándort a sz.-váraljai, Nagy Bélát a nagybányai, Szuhányi Ödönt az erdődi, Jékey Zsigmondot a mátészalkai és Luby Gézát a fehérgyarmati kir. járásbirósági fogházak megvizsgálására Néhány szó az útügyi kérdésben történt megállapodásról. Őszinte örömmel tölt el, hogy a megyei útügyi kérdések megoldására nézve a minisztérium és vármegye közt fennforgó ellentétek kiegyenlítésére alkal- kas módozatot sikerült végre megtalálni. Nem tehetek azonban róla, ha ebből az alkalomból eszembe jut, hogy jórészt épen az útügyi Programm létesítése körül lezajlott küzdelem szülte azt a vádat, hogy a képviselők nem tesznek semmit, a mennyiben egy általam kivihetetlennek mondott és annak bizonyult megoldási módozatért folytatott harcz eredménytelenségeért a képviselőket tették felelőssé. Ezzel szemben — nem dicsekvésképen, — hanem annyi meg nem érdemelt szemrehányás után ta- gadhatlanul jól eső elégtétellel legyen szabad most már constatálni első sorban azt, hogy az elfogadott és helyesnek mutatkozó megoldási módozat az én és Domahidy Viktor tisztelt képviselőtársam utánjárásainak, értekezéseinek eredménye, az eszme kivihetőségének útját illetékes helyeken mi egyengettük és a megye illetékes tényezői előtt is mi hoztuk tudomásra és ajánlásba. Ne vegye senki rossz néven, ha ennek a ténynek kissé sajátságos pendantjául sine ira et studio constatálom másodsorban azt, hogy minket se arra az értekezletre, mely a mi általunk proponált és előkészített megoldási mód felett tanácskozott, se abban a deputatióban való részvételre, melyet ugyancsak a mi általunk ajánlott megoldási módozat elfogadása tárgyában küldtek ki, meghívni érdemesnek nem tartottak. Ennek nem lehet mentsége az, hogy csak a közigazgatási bizottság egy albizottsága tartott értekezletet és csak az albizottság tagjai jöttek fel depu- tatióba, mert ily fontos megyei kérdésben a megyei képviselők, annál kevésbbé épen az eszmét felvető képviselők nem mellőzhetők. A nélkül, hogy bármiféle consequentiát akarnék levonni, itt ismét kénytelen vagyok szembe állítani azt a két tényt, hogy ezzel egyúttal az ecsedi-lápi ut- érdekeltség érdekeit is szivükön hordó képviselők záratnak ki a megállapodásoknál való részvételből és hogy a megállapodásnál épen a lápi érdekeltség érdeke szenvedett az útépítés elhalasztásával hátrányt. Ha már prodomo ennyit elmondtam, szabadjon in merítő is a kérdésset foglalkoznom. A mint tudom, oly megállapodás jött létre, hogy a megye által felállított programmban felvett összes törvényhatósági utak kiépítése, viczinális utak és vasutak segélyezése változatlanul megmarad, és ezeknek kiépítését egyidejűleg kezdik meg; kivételt csakis az ecsedi-lápi ut képez, a mennyiben ennek építése halasztást szenved 1904-ig azzal az indokolással, hogy ez az ut ma még nem építhető természeti akadályok miatt és hogy nem felelne meg az igazságnak, ha a láp, mely útadót eddig nem fizetett, egyidejűleg kapna utat a többi vidékkel. E két indokolás egyikét se fogadhatom el; ha szükséges, a leczáfolás nem nehéz munkájára vállalkozom, de most czélomon tulmenne. Legyünk őszinték ! Nem is ezek az igazi okai a halasztásnak ; valódi indoka az, hogy a felvenni szándékolt kölcsön már annyira le van foglalva, hogy a lápi-utra ebből már semmi sem jutna és igy várni kell 1904-ig, a mikor az államosítások a megyének uj pénzforrásokat nyitnak. Különben én részemről nem akarom a most létesült nagy hármóniát a két évi halasztás miatt megzavarni ; ez könnyen kicsinyes akadékoskodásnak tűnhetnék fel. Úgy gondolom, a lápi érdekeltség se fog ez ellen komolyan opponálni. De viszont a lápi érdekeltség egyet joggal elvárhat és ez az, hogy a vármegye komolyan és őszintén akarja ez ut kiépítését és biztos garantiát nyújtson arra nézve, hogy ez az ut 1904-ben feltétlenül kiépül és további halasztást nem szenved. Ebből a szempontból pedig szükséges, hogy abban a megyei határozatban, mely az útügyi kérdések felett fog dönteni, kimondassák, hogy a megye elhatározza a lápi útnak legkésőbb 1904-ben való kiépítését és erre a czélra már előre kijelöli és leköti az államosítások folytán felszabaduló összeget; — kimondja egyszersmind, hogy a mennyiben a lápi ut építése műszakilag már előbb is lehetőnek bizonyulna, a minisztériumnál mindent elfog követni az államkölcsön elnyerése iránt, hogy az építést már 1904. előtt is megkezdhesse. A határozatnak ezt a részét junctimbe kell hozni a többi utakra vonatkozó pontokkal és igy lesz a megye minden vidékének érdeke kölcsönös bizalommal, őszinteséggel és méltányossággal biztosítva és ezzel együtt a béke és egyetértés.* Mert nem szabad, hogy egyik vidék féltékeny, gyanakodó szemmel nézzen a másik vidékre, nemszabad, hogy őszinteség helyett taktikás politikát sejtsen egyik-másik fél. Azért bíznunk kell egymás nyíltságában, őszinteségében és tisztán, világosan kell megállapítanunk mindent, czélt módot, eszközöket és időpontokat. Minhogy pedig most már csakis lápi érdekeltségünknek van oka aggodalomra, ezt kell teljesen megnyugtatnunk; és azért, minthogy szerény véleményem szerint a lápi érdekeltségnek ragaszkodnia kell az 1904. évi fix határidő kitűzéséhez, ne állítsunk fel bizonytalan terminusokat, mint pl. hogy a lápi-ut építése a többi utak kiépítése után fogja kezdetét venni, mert az amúgy is aggódó lápi érdekeltség aggodalmát nem volna helyes növelni még azzal, hogy ha esetleg a többi utak kiépítésére a felveendő kölcsön nem volna elég, akkor elsősorban ez lesz pótolva az államosítások folytán rendelkezésre álló jövedelmekből és igy a lápi-ut építése újabb halasztást szenvedne, sőt elveszthetné esetleg azt a fedezeti alapot, mely kiépítésére kijelöltetett. Az a nélkül is leghátrányosabb helyzetbe került lápi érdekeltségnek recompensatió képen legalább teljes megnyugtatást kell nyújtani és ezt nem lehet máskép, mint az építési határidőnek fix időpontra, legkésőbb 1904-re való megállápitásával és annak kimondásával, hogy ebben az évben — eltekintve attól hogy, a többi utakra elég volt-e a kölcsön, vagy nem — az államosítások folytán felszabaduló összeg elsősorban a lápi-ut építésére fog fordittatni Szuhányi Ferencz, orszgy. képv. *Mindez benne van a javaslatban, sőt még több biztosíték is. Szerk. H I E K. — Személyi hir. Vármegyénk főispánja gróf Hugonnai Béla a ki f. hó 10-én számonkérő széket tartott a központban, másnap reggel Budapestre utazott, a honnét ma este Szatmárra érkezik. — Vármegyénk közönsége f. hó 14-én kedden és folytatva tartja tavaszi rendes közgyűlését. — Értekezlet a közúti dologban. Nagy László alispán május 8-ra értekezletre hívta össze a vármegyei bizottsági tagokat, hogy a közgyűlés előtt megbeszéljék az 1901—1902. évi úti költségvetést, a 10 százalék útadón felül kivetendő 3 százalék pótadó, a felveendő kölcsön és az utirányzat ügyét. Nagy László alispán bevezető beszédében ismertette a kérdés részleteit, a melyet már két közgyűlés tett magáévá. Minthogy a nagy művelet keresztül vitele nagy megterheltetéssel jár, alkalmat akart adni a bizottsági tagoknak hogy azt előbb megbeszélhessék. Sajnálja, hogy épp a javaslat ellenzői közül jelentek meg oly kevesen. A két közgyűlés határozata reá azt a benyomást teszi, hogy a vármegye helyesli a javaslatot. Feltétlenül szükségesnek tartja e kérdésben, hogy teljes bizalom legyen az alispán iránt, ő nyíltan járt el e kérdésben, s egyedüli czélja az, hogy az úti mizériákon segítve legyen. Minden érdek, elismeri, nem lehet kielégítve s épp azért előbb a nagyobb érdekeket kell e tekintetben megoldani. Leglényegesebbnek e kérdésben azt tartja, hogy az egész javaslatra nézve kimondassék a junctim, ne hogy úgy tűnjön fel a nagyközönség előtt, hogy hátsó gondolata az volt, hogy csak egyes érdekeket elégítsen ki. Tehát nem kell a kiépítendő utak közt sorrendet megállapítani, hanem mind együttesen kiépíteni. Beszéde további folyamán utalt arra. hogy beleegyezik abba, miszerint ha a nagykárolyi—vásárosnaményi vasút ki nem épül bizonyos idő alatt, a Vállaj—mátészalkai köves utat építsék ki mint viczinális utat. Végül a vasúti hozzájáruló utak kiépítésére nézve talán már most kérelmezni kellene a kormánytól azt, hogy bizonyos vám- szedési jogot engedélyezzen ezekre az utakra, a melyeket aztán ezen vámokra felveendő külön kölcsönből lehetne kiépíteni. Ezután felolvasta a főjegyző a lapunk múlt számában ismertetett javaslatot, a melybe az értekezlet vagylagosan felvétetni kívánta a vállaj—mátészalkai utat, mint viczinális utat a vasút ki nem építése esetére. Miután hozzászóltak volna a tárgyhoz Kölcsey Antal, Szombathy Ödön és Reök Gyula, N. Szabó Antal részletesen megindokolt felszólalása után a vasút ki nem építése esetére a vállaj —mátészalkai utat az értekezlet nem mint viczinális, de mint törvényhatósági utat vette fel a javaslatba. Ezután Mándy Benő és Grosz Áron egyes vidékek érdekével foglalkoztak, majd N. Szabó Antal összegezte a javaslat részleteit.Hangsúlyozta, hogy az ő nézete szerint az egész művelet keresztül vitelére 2 millió 600 ezer korona költség szükséges, s ezen összeget, bár az 592 ezer koronával erőirányzott lápi ut építése csak 1904-ben történik, az erre szükséges 600 ezer korona felvételét is már most tartja szükségesnek, mert igy az időközi kamatok mellett a tér vezet keresztül vitelének nem lehet deficzitje s azzal megnyugtatást nyer a lápi érdekeltség is. Kéri azért az alispánt, hogy az értekezlet megállapodásához képest tegye meg a közgyűlésnek a javaslatot. Az értekezlet ezzel véget ért, a mely a javaslatot a fentebb felemlítet pótlásokkal részleteiben is elfogadta s hisszük, hogy a közgyűlés is elfogja fogadni, mert az, mint az alispán megjegyezte, azt fogja igazolni a miniszter előtt, hogy a vármegye öntudatos úti politikát követ, midőn ezt az úti előirányzatot ekként már harmadszor fogja elfogadni. — Választmányi ülés. A nagykárolyi Kölcsey- Egyesület igazgató választmánya f. hó 5-én ülést
