Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY 76. Gorzó Bertalan levéltárnok kérvénye az engedélyokiratok kiállítása czimén befolyt összegeknek részére leendő kiutalása iránt 11. 77. Strohmayer József állami utmester, mint a Felső-Bánya—kapniki th. útvonal volt utbiztosának kérvénye tulélvezett fizetésének elengedése iránt Fj. 78. Ilosvay Endre főszolgabiró meghívója néh. Péchy Jenő volt orszgy. képviselő siremlékének fel- állitási ünnepélyére Fj. 79. Nagy-Károly hegyközség képviseletének kérelme a hegyőrök részére lő-fegyver használatának engedélyezése iránt 111. 80. Lobi Jakab nagykárolyi állatorvos oklevelének kihirdetése 11. Ezenkívül a még beérkező ügyek. Nagy-Károly, 1901. május 3-án. Összeállította: Ilosvay Aladár, — vm. főjegyző. 11339—1901. sz. Rakoszky István fényi lakos 3 csikója f. hó 15-én elbitangolt. A csikók leírása: 1. egy 2 éves világos pej, homlokán csillag, két hátulsó lába kesej. 2. Egy darab 1 éves csődör-csikó sötét- pej jegynélküli. 3. egy darab világos pej egy éves két hátulsó lába kesej. Nagy-Károly, 1901. ápril 25. 11025—1901. sz. Bernát Sámuel batizi lakosnak két drb. 3 éves pejszőrü jegytelen kanczacsikója elszaladt s eddigi keresése eredményre nem vezetett. Felhívom a hatóságokat, hogy a körözést tegyék folyamatba, s eredmény esetén tegyenek jelentést. Nagy-Károlyban, 1901. évi április hó 18. 10762—1901. szám. Czimmermann János mezőteremi lakos tulajdonát képező egy 3 éves világos pej, jegytelen kancza-csikó és egy egy éves világos pej kancza-csikó az udvaráról f. évi április hó 10-én elbitangolt. Nagy-Károly, 1901. évi hó 19. ________Nagy László, alispán. Május. Má jus a teljes tavasz. A hegyek mögül megindul a kóbor tavaszi szellő, a rétekről, az erdők mélyéből fölszakad a lombok, virágok illata, rejtelmes moraj, zsendülés támad, a föld lélegzik . . . Ez a természet újjászületése. Szépségével, hatalmával megigézi az embert s illatos, napfényes levegőjében mámorosán csapong a lélek. Május ! A költészet, a tiszta eszményiség, az ifjúság maga! A kéken mosolygó levegőégben inegifjodva szárnyal a gondolat, a napsugár jelzi útját s virágillatok felhője ringatja. Micsoda nyílt, szabad perifériák ! Sehol köd, útvesztő homály, csupa fehérség, ragyogás . . . Ez az igazi tavasz 1 A föld élete, a természet tavasza. Soha igazabban megérzékitve nem láttam, mint egy Segantini-képen. És soha silányabb kópiát azért, mint ez a kép! És minden kép ilyen. A természet utánozhatatlan, az élet le nem festhető. Színe, ereje nincs a holt anyagnak, hogy visszaadhassa mélységét, hatalmasságát, fenségét. Illúzióját keltheti, de mennyire ködbe vész az illúzió a valóság napfénves világában. Hát ez a tavasz ... Az élet! És hogy megcsap a tavaszi áramlás a szememre borulnak az illatos fényhullámok, érzem, hogy szép az élet, fenségteli, káprázatos . . . Élni, élni örök tavaszban, örök tűző napsugárban . . . ez a vágy a megifjódó szív vágya, most mámorba ringó lélek álma . . . De ime árny suhan át a fényes levegőégen, fölrajzanak a köznapi gondok. Oh, ezek megfekszik a lélek legtisztább örömeit is. Köznapi gondok. Mily sötét^ foltok a természet napfényes tavaszában. És ime nagy tiszta perifériák nyílnak a kutató szem előtt; mintha tavasz volna mindenképpen. Még rémségesen félnek zugnak a múlt nyomorának riasztó hangjai, de úgy érezzük, szelíd harmóniába olvadnak már. Tavasz, tavasz van. A tél siralma enyészik, a múlt ezer baja—gondja olvadni kezd. Ujitó hullámzás indul meg a közéletben, a társadalomban. A sokáig senyvedt tiszta ideák fényes szárnyakat kezdenek ölteni, a nagy nemzet munka csattogása, mintha az uj tavasz rügypattanása volna . . . Élet! Élet! Hosszú haldoklásból ébred a közélet. Az erkölcs, az eszményiség újra piedesztáljukra kerülnek. Az egész világ ébredezik. Társadalomban, gazdasági közéletben, politikában megújító áramlatok támadnak. Az a pénzügyi válság, mely hosszú három éven át végigpusztitott a világpiaczon s melynek okozói jórészt a háborúk voltak, szűnni kezd. Nem rohamosan, de éppen ebben nyilvánul meg a javulás szolidsága. Ipar és kereskedelem nehéz nyomás alul szabadulnak föl. Mig az utóbbi években kereskedelmi vállalatok alig alakultak, most ime az újaknak számát se tudjuk. Idehaza, minálunk, mi sem jellemzi jobban a közgazdasági helyzet javulását, minthogy a főváros pusztán Magyarországon harminczöt- milliós kölcsönt tudott financziroztatni. A társadalom lelkiismerete is megszólalt. Ez a tavasz a tél fagyában bontotta rügyeit, amikor a nyomor enyhítésére megnyíltak a szivek. A politikai közélet tavasza is nyilvánvaló. Az uj kormányzási éra alatt megtisztult a politika levegője. Az elkövetkezendő választások tisztasága már elő van készítve. Az erkölcs eszméi jutnak uralomra mindenütt. Hát mi lenne ez, ha nem virágbontó máj us? Tavasz van most, uj élet tavasza, szabad szellők járják a levegőeget, virágillatban, napfényben fürdik a lélek .... Május! MEGHÍVÓ. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület választmányának tisztelt tagjait van szerencsém f. hó 5-én vasárnap 1/t 12 órakor a vármegyeház kistermében tartandó ülésre tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1901. május 3. elnök megbízásából Dr. Schönpflug Béla, titkár. Tárgyak: 1. Pályaművek és pályadijak. 2. Az évi rendes közgyűlés és a Révai emléktábla leleplezési ünnepélyének előkészítése. 3. A dalárda kérvénye. 4. A tennis-társaság kérvénye. 5. Folyó ügyek. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a fővárosból f. hó 6-án székhelyére érkezik. — Kinevezés. Ő felsége a király Balázs Zoltán erdődi kir. albirót fehérgyarmati járásbirónak nevezte ki. — Kitüntetés. A detektív osztálynál szolgáló Kacsó Istvánt, Kacsó Károly kir. főmérnök öcscset, a közbiztonság terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás ezüst érdemkereszttel tüntették ki. — Izabella föherczegnö a múlt csütörtökön délben 12 órakor fogadta Mikolits Szeréna úrnőt a dobrácsapátii varrottas házi ipar-telep tulajdonosát. Viltzek grófné és az udvarmester vezette be a fő- herczegnőhöz Mikolits kisasszonyt, kit a föherczegnö szívesen fogadott, elébe jött a terem közepéig, szívélyesen kezet nyújtott s a pamlagra jobbja mellett jelölt helyet. A föherczegnö nagy érdeklődéssel tudakozódott a varrottas ipar felől. Időközben megjelentek a teremben Mária Krisztina és Mária Anna főherczegnők is s igy a társalgás a művészetre és a mostani budapesti udvari élénk életre tért át. Egy félórai fogadás után a föherczegnö a legnagyobb kegyességgel nyújtotta kezét búcsúra Mikolits Szeréna úrnőnek, a kiben a magyar házi ipar nyert az udvarnál méltatást. — Városi közgyűlés. Nagy-Károly város képviselő testületé ápril 23-án rendkívüli ülést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés tudomásul vette a kereskedelmi miniszter leiratát a piaczi helypénz díjszabályzat jóváhagyása tárgyában. Felhatalmazták a tanácsot arra, hogy a polgármester előterjesztésére a városháza udvari helyiségében egyik kapu bejáratából 2 szobát építhessen. A budapesti egyetemi ifjak körének évenkint 200 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés. A gazdasági ismétlő iskola iskolaszéki bizottságába tagoknak Albanézi Mihály, Vida Sándor és Spitz Antal képviselőket választották meg. Néma Gusztáv v. első aljegyzőnek, a közigazgatási tanfolyam elvégzésére 10 havi szabadság időt engedélyeztek. Ezen kívül több folyó ügyet és kisajátítási ügyet is elintézett a közgyűlés. — Czimadományozás. Ő felsége dr. Papp József máramarosszigeti kir. törvényszéki bírónak az itélő-táblai bírói czimet és jelleget adományozta. — A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye rendes tavaszi közgyűlését május 1-ső napján tartotta meg Nagykárolyban Segesváry József esperes és Doma- hidy Elemér gondnok elnöklete alatt nagy érdeklődésével a tagoknak, kik egyházi és világi részről szép számmal jelentek meg. Az alkalmi imával történt megnyitás után tárgyalás alá vétetett a 27 számból álló tárgysorozat, melyekből közérdekűek a következők: esperesi jelentés az egyházmegye T Á R C Z A. Szomorú temetés.*) Irta: Fliesz Henrik. Nem volt tán tiz ember ott a temetésen A csöndes, a néma, árva faluszélen. . . S szomorúbb temetést dehogy láttam eddig. . Valami fátyol volt egészen a mennyig, Egy pár öreg ember sirdogált a csendben. . . Nehéz zokogással. . . . most is ég szivemben Az a szelid, tűrő, lemondó tekintet. . . A mit a két öreg a deszkákra hintett. . . Szomorúbb temetést nem is láttam ennél. . . Bánatosabb dal még nem fakadt szivemnél A mikor az udvar közepére hozták. . . Annak az embernek kis fakoporsóját. . . Hogy borult rá az a bus szegény öreg pár. . . Te is messze mentél, te is árván hagytál. . . Mi lesz az apádból, szegény anyád buja. . . Mért nem tudja szived dobogtatni újra ! ? Neveltünk, ápoltunk, védtünk bízva, hűen. . . Éretted a nyomort, kikaczagva tűrtem. Vártam a hajnalt. . . a hajnalt mikor majd, A te csókos ajkad az ajkamra sóhajt Gyere édesapám ! — Gyere anyám vélem. . . Van egy kis házikónk ott a faluszélen. . . Megvédlek a fagytól, a dologtól lelkem. . . A miért úgy neveltél, úgy ápoltál engem ! Szomorúbb temetés nem lehetett ennél. . . Bánat se volt nagyobb e csöndes keservnél. . . Két öreget sirni egymást átkarolva. . . Nagyobb szenvedés nem lehet a pokolba. . . *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő kötetéből. Azt temetni, a ki a mosolygó élet. . . A ki szive volt a jó anya szivének. . . A ki az apának volt a gyámolója. . . Azt a két öreget ezentúl ki ója ? 1 Szomorú temetés, szomorúbb harangszó. . . Minden árva könycsepp, egy-egy néma jajszó. . . Minden sóhajtás egy vád, egy mélabus vád. . . A mi a sziveken mint a vihar zug át. . . Alig egy pár ember volt a temetésen. . . Nem kíváncsiságból ott a faluszélen. . . Két szegény öregnek egy fiát temették. . . De nagyon siratták, de meg is könyezték. . . . A lángész. Illyés Pált senki, a ki ismerte nem tartotta közönséges embernek. Nem bizonyos, hogy miért, de már gyermekkorában, szülői és tanítói is meg voltak győződve tehetségének kiváló fényességéről. Igaz, hogy szorgalmas volt, derék jó fiú, de soha különösen ki nem tűnt. Azonban róla lévén szó, rejtélyes mo- solylyal mondták: Az a fiú igen nagy tehetség. . .Fényes jövő vár reá. Az ily vélemények eredetét fölöttébb nehéz volna kikutatni. Egyszerre meg vannak és mint megdönthetien igazságok gyökeresednek meg az emberek tudatában. Ekkép történt, hogy Illyés Pált nagyértel- mü embernek vélték mindenek, a ki jelentős dolgokra van hivatva. Midőn a kicsiny nógrádi városkából, a hol atyja a honorácziórok egyike volt, a fővárosba feljött, a fiatal ember szive tele volt fakadó, büszke reménységgel. A jogra iratkozott be. De az öntudat nem kapatta el az ifjú embert. A munkához becsületes igyekvéssel fogott. Nagy foliánsokkal járt az egyetemre és folyvást a könyvtárakat bújta. De a hire ide is követte. Sokan jöttek vele fel földiek, vármegyebeli kartársai. Az egylet, melyet a főiskolán alapítottak elnökévé választotta. Rövid idő múlva az Alma Mater falai között a pelyhesállu ifjak suttogva mutogatták egymásnak : — Nagytehetségü ember ! . . . Sokra fogja vinni. A tanárokhoz is eljutott hire. A szemináriumokon, kollokviumokon, ha fogas kérdés jött szóba, ő reá bizták a megoldást. O pedig dolgozott éjt-napot össze- teve, roppant igyekvéssel, arcza véres verejtékével. Érezte, hogy kötelességei vannak és iparkodott azoknak tisztességgel megfelelni. Első vizsgáján majdnem elbukott. A kérdező professzor lehetetlen kérdéseket adott neki és a vizsga végén homlokát összeránczolva jelentette ki: Öntől Illyés ur, kinek tehetségét ismerjük, többet vártunk volna. Végre, hallatlan nehézségek, tömérdek keserűség és kínlódás után oda jutott, hogy fényes közönség előtt megkapta a doktori diplomát. És ekkor még mindig, de már némi aggodalommal hallotta a suttogó szót: Ez ama Illés Pál, a hires nagy tehetség, a kire oly fényes pálya vár. . . Összeköttetései révén sikerült Illyés Pálnak a földmivelésügyi minisztériumba bekerülni. Ajánlói kiemelték fényes talentumát, mely oly magasan kiemeli a közönséges emberek sorából. Jóakarattal fogadták tehát. A tanácsos, a kihez beosztották, figyelmével tüntette ki. De úgy volt itt is, mint az egyetemen. A nehezebb ügydarabok, a melyekhez senki sem értett, mind hozzá kerültek. Illyés pedig ismét csak tanult dolgozott, bújván a levéltárakat, tanulmányozva törvényeket. Az ifjú ember munkája sem maradt eredmény nélkül. Meg voltak vele elégedve és jó szemmel nézték. Csakhamar előlépett. A tanácsos pedig csak alkalmat várt, hogy különösen kitüntesse. Végre egy kényes kérdésben kellett a tanácsosnak törvényjavas-
