Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ellen. De hasztalan volt eddigelé minden mozgalom és küzdelem. Minél inkább hirdették az alkohol romboló hatását, annál inkább elharapódzott a pálinka-iszákosság s ma már ott tartunk, hogy Magyarországon évente százak és ezrek pusztulnak el anyagilag és erkölcsileg az iszákosság folytán. Most ismét aktuális lett a pálinka elleni küzdelem. Az osztrák császárvárosban a kultur- népek megbízottai kongresszusra gyűltek össze, hogy megbeszéljék már isten tudja hányadszor, mi a teendő az alkoholizmus terjedésének meggátlását a, illetve megszüntetésére. Sajnálkozással jelentjük ki, hogy ettől a kongresszustól sem várunk pozitív eredményt. Mert mi okozza első sorban azt, hogy az iszákosság terjed ? Az, hogy pálinka van és van mindenütt. Nagyon elmaradt rongyos kis községnek kell lennie annak, ahol háromnál kevesebb pálinkamérés ekzisztál. Átlag azonban nyolcz pálinkamérés van a magyarországi falvakban. A pálinkatehát egyike a legkönyebben hozzáférhető közszükségleti czikkeknek. Az államnak és községnek egyaránt hasznára van a pálinkamérés, mert hisz horribilis a fogyasztási adójövedelme! Micsoda felfordulást okozna a budgetekben, ha ez a jövedelem egyszerre elmaradna! Az állam tartja tehát kezében az alkohol—kérdés megoldásának legnagyobb kulcsát, de ezt a kulcsot egyhamar nem fogja kiadni a kezéből. Mert miből vennők például az uj ágyukra szükséges milliókat, ha a heti keresményét elpálinkázó tót napszámos oly serényen nem járulna hozzá az állam bevételeinek gyarapításához ?Nem irónia ez — sajnos! — hanem pénzügypolitikai elmélet, talán az egyedüli, mely a tényekre egészen ráillik. Csak az állam tudná e bajt gyökeresen orvosolni, ha lemondani tudna a fogyasztási adó millióiról s a szeszes italok, különösen a pálinka árulást megnehezítené. Már pedig erről a gyökeres orvoslásról egyelőre szó sincs. Van a bécsi kongresszusnak egy mélységesen szatirikus jellemvonása. Ugyanazon államnak kiküldöttei tanácskoztak nagy—komoly buzgósággal a pálinkaivás korlátozásáról, amely államok egyik főjövedelmi forrása a pálinka! Nem tudom mit szólnának az európai pénzügyminiszter urak, ha a világot a kongresszuson oly szörnyűséges peszszimizmussal festett képek elrettentenék az alkoholtól s a pálinkás boltokat egy szép napon be kéne csukni, mert az emberek megszűntek szeszelni ! . . . Ne vegye tehát tőlünk senki sem cziniz- musnak, ha némileg kételkedni bátorkodunk a bécsi szép kongreszszus valamelyes sikerében. Hasztalanul főzik ki a szép elméleteket a tudósok és emberbarátok: amig a pálinkát poharakban árulni fogják. De azt valjuk meg, hogy a gyökeres orvoslás nélkül is igenis el lehet érni azt, hogy a pálinka annyi embert tönkre ne tegyen. Első sorban jó pálinkát kell árulni. Mert mit iszik a legtöbb szegény ember ? Sprituszt, vízzel feleresztve. Ez rombol, ez gyilkol, nem a jóféle szilvórium vagy törköly. Három, öt krajczárért árulják annak a rettenetes nedűnek deciliterjét s ezt issza az istenadta nép, mert jobbra nem telik. És sokat iszik belőle, mert minél inkább megszokja a spirituszos vizet, annál többet kíván. Az nem lenne nehéz dolog, hogy a pálinkás bódékat orvosi felügyelet alá helyezzék és szigorúan megbüntessék azt a kimérőt, aki ilyen mérget ad pénzért az embereknek. Aki megszokta az alkohol mértékletes élvezését, a vidéki ember, a gazda, aki ha fölkel a hideg téli vagv őszi hajnalon, hogy dolga után lásson, el sem tudna lenni anélkül, hogy fel ne hajtson egy—két pohárka szeszt, mert az fölüditi az üres gyomrot és meleget ad — mondom a mértékletes emberek bizonyára megmosolyogják a kongreszszuson elhangzott azon beszédeket, melyek abban konk- ludáltak, hogy egyszerűen el kell törölni a pálinkaivást. Mert az alkohol, mértékletesen élvezve hasznos és szükséges élvezeti czikk s csak annak ártalmas, aki öt krajczáros pálinkát iszik. Jobbat kell nyújtani a népnek, jobbat és drágábbat és akkor el lesz érhető az az eredmény, hogy a munkás osztályból jóval kevesebb áldozatot kaparint karmai közé az iszákosság sátána . . Igaz, hogy ebben az esetben megcsappan majd kissé a kincstár jövedelme, de a különbözeti összegeknél százszorta többet ér a mértékletesség által elért haszon az emberanyagban és erkölcsökben. Nem tárgyilagos emberek azok, akik csak a munkás osztályban keresik az alkoholizmus áldozotait. Mondhatnék, hogy aránylag éppen ilyen nagy pusztítást visz véghez az alkohol az értelmiségi, de még inkább az úri osztályban is. Ahol a mulató kompániák konyakkal kezdik és abszinttel, vagy kölni vízzel végzik. Akinek van alkalma bepillantást vetni a magasabb körök belső életébe, sivár, borzasztó pusztulás képét látja maga előtt. Mennyi vagyont tesz pocsékká, hány karáért tör le, mennyi elmét tompít el az alkohol! Az urakat, akik egy nap alatt annyi ára szeszt fogyasztanak el, mint a részeges tót napszámos egy hónap alatt, azokat az urakat nem lehet megmenteni sem uj tör vény nyel, sem a pálinka megdrágításával . . . És a polgári osztály körében is megdöbbentően pusztít az iszákosság. Hány ekzisztenczia züllik el a kávéház és vendéglői asztaloknál! Hány család boldogsága fűlt bele a mámort okozó szeszbe! — Engedjetek meg fiaim, — mondta most komolyan — de a tanácsos valamikor mindnyájatokat lepipált. Duhajabb, kártyásabb embert én nem ismertem nála. Az agglegények kétkedve mosolyogtak. — Tóni, duhaj, kártyás ? vagy a fántáziád, öreg. — Már pedig ug.v van. Akkor még vidéken voltunk mind a ketten. Ö az adóhivatalnál én meg a törvényszéknél. Tóni fene lump gyerek volt. Aztán bolond módon kártyázott. Bizony lekopaszodott mellette, pedig maradt az apjától pár szép száz hold földje. — Hát mi még erről nem hallottunk ? — Persze. Mert hallgat róla. Mikor aztán olyan volt már Tóni, mint az ujjam s a hitelezők is nagyon szorították, a központba kéredzett. Itt meg bolond rendes ember lett. Minta ember, megbizható ember. — Érthetetlen. Micsoda átvedlés! — Na én nem találom olyan nagynak — folytatta az öreg Borbereky. — Én azt hiszem, hogy a tanácsos minket csakugyan lóvá tesz. Ő most is lump, most is kártyás. A társaság kaczagott. — Világos, persze, hogy világos — tréfálkoztak össze — vissza. — Lám, a ravasz Tóni becsap minket. Persze otthon lumpol a vizes korsó mellett és pássziánszozik hozzá! — Hát nem úgy fiaim, holnap figyeljük meg az öreget. Megvagyok győződve, hogy nekem van igazam. A tanácsos ur fizetett és ment. Mikor már kint volt az ajtón, az agglegények lassan czihelődni kezdtek és megindultak. Egymásután sompolyogtak az öreg után. A tanácsos ur gondolkozva lépkedett a körúton. Olykor botjával vidáman csapkodta a kövezetei és halkan fütyölt hozzá. Jó sokáig haladt igy, fáradhat- lanul igyekezvén előre az éjszakában. Majd letért a villamfényes kőrútról és nekivágott a sötétebb résznek. Valamely külvárosi szűk utczába fordult be. Az agglegények társasága, amely mindidáig nyomon kisérte, meghökkenve állott meg. Mit akarhat a tanácsos itt ? Az ügy kezd kissé rejtélyessé lenni. Most már több kíváncsisággal és még több óvatossággal kisérték. A rósz kövezeten minduntalan megbicsaklott a lábuk, de azért csak mentek tovább. Egy alacsony piszkos korcsma előtt megállott a tanácsos ur. A világos szürke, elegáns kesztyűit lehúzta a kezéről és a zsebébe gyúrta. Aztán otthonosan nyitott be a korcsma ajtaján, amelynek üvegét piros, szennyes függöny födte. Lángvörös fény csapódott ki az utczára s rekedt, szenvedélyes hangok hallatszottak ki az ajtórésen. Az agglegények meglepetten álltak meg ismét. Borbereky diadalmasan suttogta : — Na fiuk, mit mondtam ? Az öreg lumpol. — De ilyen lebujbán ! — Az mindegy! Gyertek csak közelébb. Oda- gyültek a korcsmaajtóhoz. Tanakodtak, hogy bemen- jenek-e, végre is győzött a kíváncsiságuk. Élőbb Borbereky lépett be. s utána a társaság. Egy pár munkás alak ült a viaszkos vászonnal bevont asztalok körül. Lármásan söröztek. Észre sem vették az agglegényeket, akik a füstös, petroleum gőzös ivóban alig tudtak tájékozódni. Balra a szoba sarkán egy alacsony ajtót pillantott meg Borbereky, oda nyitott. A társaság követte. — Blatt! — No még egyet. — Tartom a bankot. •— A teremtését!! Pasz! Elúsztam! Az agglegények megütődve húzódtak meg az ajtó mellett. Kártyázó kompánia izzadott előttük. Kusza ábrázatu éjjeli alakok. Egy kucséber, a korcs- rnáros, valami olcsóbb fajtájú vigécz és több efféle. Köztük a tanácsos ur. A kalapját mélyen a szemére húzta és piszkos, zsíros kártyákat szorongatott a kezében. Huszonegyeztek. A tanácsos ur adta a bankot. r. j. Itt sem használ ám törvény vagy egyébb hatósági intézkedés. Csakis a neveléssel lehet legyőzni ezt a társadalmunkat fenyegető sátánt. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 26-án rendkívüli ülést tartott. Jelen voltak: Gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Domahidy Sándor, Kende Zsigmond biz. tagok; Dr Serly Gusztáv, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Almássy Ignácz és Zsiga Miklós szakelőadók. A távol volt biz. tagok elmaradásukat kimentették. Az ülés tárgya volt az 1901—1902. évi úti költségelőirányzat megállapítása és a közgyűléshez leendő felterjesztése. Nagy László alispán ismertettea miniszternél járt küldöttség eljárásának eredményét és a közúti költségvetést s hangsúlyozta félreértés kikerülése végett azt, hogy a beterjesztett költségvetést a miniszter csak a tárgyalás alapjául fogadta el, fentartván jogát arra, hogy a részletes tervek alapján határozhasson. A beterjesztett utiköltségvetés fedezeti részében azon lényeges eltérés van, hogy nem 13 százalék útadó vettetik ki, hanem a miniszter kívánságához képest csak 10 százalék, és 3 százalék pótadó. A költségvetés főbb tételei a következők: Újonnan építendő utak. A) Törvényhatósági utak: 1. Nagy-Bánya—garbonáczi 7 kim. 90,000 K 2. Győrtelek—Fehér-Gyarmat—csekei-ut 29 kim. — — — — — — 412,000 K 3. Erdőd-—kr.-bélteki-ut 20 kim. 246,000 K 4. Zsarolyán—t.-becsi-ut 27'9 kim. 96,000 K öszesen: 844,000 K B) Törvényhatósági lápi-ut 37 kim. 592,000 K (Ez csak 1904. évben építtetnék ki) C) Viczinális vasutakra : 1. Nagy-Károly—v.-naményi vonalra 300,000 K 2. Szatmár—bikszádi vonalra — — 80,000 K öszesen: 380,000 K t . D) Viczinális utakra : 1. Nagy-Ecsed—győrteleki (lápi)-ut 72,000 K 2. Szatmár—sz.-váraljai-ut — — 200,000 K 3. Nagy-Károly—érendrédi-ut — 112,000 K 4. Kömörő—Nagy-Ar—kisari-ut — 72,000 K 5. Remetemező—ujhuiai-ut — — 30,000 K 6. Ombód—pálfalvai-ut — — 60,000 K összesen: 546,000 K Tehát viczinális utakra és viczinális vasutakra együtt — — — — — 926,000 K Fedezet. A) Törvényhatósági utakra: A 844,000 koronát 94 százalékkal véve fel a kölcsönt, kereken számítva 900,000 kor. Ennek 5 és fél százalék kamata 49,500 kor. vagyis kerek összegben 50,000 korona, melyet az állam az útadó alapnak mint rendes évi segélyt ad. B) Törvényhatósági lápi-ut. 592,000 korona, kereten 600,000 korona. Erre fedezetet nyújt az 1904. évben állami útnak átvett vonalaknál a fentartásból felszabaduló 85,000 koronából évi 35,000 kor. (Ez csak akkor folyósittatik, ha a többi része az előirányzatnak ténynyé válik.) C) és D) Viczinális vasutak és utak: Együtt — — — — — — 926,000 K Vagyis kereken — — — — 1.000,000 K Ennek fedezete a 3 százalék pótadóból befolyó 51,000 korona, melynek terhére a kölcsön felveendő lesz. Együtt véve az uj utak költsége: 2.500,000 K Ennek fedezeti összege: 1. Államsegély — — — — 50,000 K 2. Felszabaduló útadóból — — 35,000 K 3. 3 százalék pótadó — — — 51,000 K összesen: 136,000 K A 2.500,000 korona 5 és fél százalék kamata— — — — — — — 137,500 K (A hiány a C) D) csoportnál eloszlattatik, mert ez nem 1.000,000 korona, hanem csak 975,000 kor. 96 százalék papír értékkel számítva, s igy a fentebb kimutatott 137,500 kor. törlesztési öszeg helyett tényleg elég a számításba vett 136,000 korona s igy hiány nincs.) Kende Zsigmond és az alispán elfogadásra ajánlotta a költségvetést, ellenben Domahidy Sándor azt kívánta volna, hogy még egy vagylagos költségvetést terjesztettek volna be a közgyűléshez, a 10 százalék útadó keretén belül. A többség azonban a kellőleg megokolt költségvetést elfogadta, azt közszemlére kitenni és a közgyűléshez beterjeszteni rendelte. A határozatban, Kende Zsigmond indítványára hangsúlyozni fogják azt, hogy ugyan azon utak kiépítéséről van szó a melyet a közgyűlés már kétizben is megállapított, továbbá hogy az elfogadott fedezet nem növekszik, mert a 13 százalék útadó helyett 10 százalék útadó és 3 százalék pótadó kivetése czéloztatik, végül, hogy a lápi ut csak a többi kiépítése után vétetik építés alá és hogy az egész költségvetés csak a 3 százalék pótadó engedélyezése után emelkedik érvényre.
