Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-15 / 15. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

folyó és a hármas bérez hona és ime mindannyiszor ujratám adott.

Az igaz ügynek örökkön-örökké föltámadása lészen. S az eszme, mely a jeruzsálemi sziklasirból kitört, eljövend mindenhova, ahol a rombolás szellemének uralma túlteng.

A mai kor képén eltűnődve, immáron sóvárogva várjuk a megváltó eszme eljövetelét, a föltámadást. És mintha hallanók is már szárnyainak zúgását. A társadalomban, a közéletben nagy változások előtt állunk. A rombolás romladékai közül csattogó szárnynyal rebben föl a hótiszta galamb, az öldöklések, emberirtó harezok korszakában égre tör a világ béke eszméje. Itt minálunk apostola támad a hatalmas eszmének. És győznie kell, mert a népek jóléte kívánja.

A politikai élet mezején is uj virágok fakadnak.

A gyomot lassan-lassan kiirtják a jog, törvény és igazság nevében harezra indulók, és reméljük, hogy tiszta, üde légáramlás önti el az átkos szenvedelmektől telitett politikai légkört.

Magyarországon a közeljövőben uj képviselőválasztások lesznek. Talán az első eset, amikor nem pénzen vásárolt és paktummal kormányozott tömegek fognak tort ülni, hanem a szabad akarat. És nem lesz-e föltámadása ez az alkotmányos szabadságnak, a közerkölcsök megtisztulásának.

A társadalmon is uj légáramlat sivit át. A balzsamos tavaszi levegőben szinte érezzük az egészségesebb szellem szárnysuhanását, még kétkedünk benne ; úgy vagyunk vele mint hosszú tél után a virágfakadással, nem merjük remélni, de már megcsap a kipattanó rügyek nyers illata.

És mindenek fölött ez a nemzet, mely annyi háborgás után is szilárdan áll ősei örökében, ez a nemzet élni fog hitében, hazafi- ságában s ha a vigasztalan, kétségbeejtő napokban meg is dermedtek néha tagjai, ereibe újból és újból friss vér szökell és föltárnád a tetszhalálból.

Magyarország templomainak tornyaiban a feltámadást hirdetve zugnak a harangok . . . A hűvös szentélyek csarnokában fölcseng a halleluja, messze szétkiáltva, hogy az eszme örökké él!

És erősödjenek meg e napon a népek az ő hitükben: az örökké való Igazságnak élni kell, mint a hogy a pokol kapui se vehettek erőt a Megváltón, aki :

Feltámadott!

Ebben a hitben méltó lesz a szivek ünnepe az eszme föltámadása napján.

Ünnepeljünk tehát, mert újra feltámadott az Eszme.

Boldog ünnepeket!

melyet a kapitány ur most rettenetes kifejezéssel az arczán ismét fütyölni kezd, kezével görcsösen ütvén hozzá a tempót.

— Úgy? . . . Tehát nem tudja ? Nagyon helyes! Hiszen Flóra, ugy-e bár, nem más mint az én kutyám és csak a maga cs. és kir. parancsnoka, semmivel sem nagyobb, vagy lcölömb ur, bíztam a tegnapi kirukkolás előtt magára ? . . . Honnan is tudhatná hát, hogy hol van ? hörgi végre a kapitány ur levegő után kapkodva. De hát sündisznó, reábiztam-e magára vagy sem ?

Ecker krétafehér arczczal ugrik haptákba. Öreges lábai reszketnek, hátán a rémület hideg csepp- je fut végig. Kicsiny a reglement és az évtizedes katona élet szürkeségébe elsorvadt agyvelejében csak tompán rezeg az igaztalanság, a jogtalan megszégyenítés gondolata.

Csak alig eszmél reá; hogy annyi kemény munka, lenyelt keserűség, szótlan rabszolgaság után ő ime ismét azért kell hogy reszkessen, tűrjön szidalmat és megalázkodást, mert nem tudja, hogy a kapitány ur kutyája Flóra hol van ? És mindezt vol- taképen egy keserves darab kenyérért.

De ő a kiből a szu'oordináczió kiölt minden mást a mi emberi, ezt csak alig sejti ; valóján csak egy gondolat uralkodik: a kapitány ur parancsolt valamit, a mit ő nem teljesített, ja ezért most bűnhődnie kell.

—• Igen is, rámbizta a kapitány ur, feleli lemondólag.

— És maga nem tudja hogy hol van ?

— Nem kapitány ur . . .

Akkor a kutya elveszett.

Mint súlyos kalapács-ütések hangzanak ezek a megsemmisítő szavak. És nem lehet ellenök tenni semmit.

(Folyt, köv.)

Közigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 10-én tartotta április havi ülését

Jelen voltak: Nagy László alispán, mint elnök, llosvay Aladár főjegyző, Isaák Dezső, Kende Zsigmond, Szuhánvi Ödön, N. Szabó Antal, Domahidy Sándor, Ifj. Böszörményi Sándor, Balázsy József biz. tagok. — Kemény Alajos, Kováts Béla, Kacsó Károly, llosvay Ferencz, Zsiga Miklós, Nyárády László, Dr. Schönpflug Richárd és Luby Béla szakelőadók.

Az alispán az ülést megnyitva, bejelentette, hogy a főispán más hivatalos teendői miatt nem vehet részt az ülésén s Így az elnökség tiszte reá hárult

Érdekes tárgya volt az ülésnek az a felirat, a melyet, a bizottság az idei tavaszi árvíz alkalmából kifolyólag a földmivelési miniszterhez akar intézni az ecsedi-láp ármentesitő társulat munkálatai tárgyában. E kérdés körül érdekes eszmecsere fejlődött ki.

Nyárády László hivatalos állásából kifolyólag, kéri a felirat némely részének helyesbítését, nevezetesen kijelenti, hogy azon neki tulajdonított nyilatkozatot, — mintha a belvíz levezető részletes csatornák költségei még további 24 fillérrel terhelnék az ártért, — nem tette s nem is tehette, mert hiszen az idevonatkozó tervek még nincsenek készen s igy annak költségei természetszerűleg még ismeretlenek, — azt azonban nyilvánvalónak mondja, hogy a részle- letes csatornák költségeit az érdekelt területek tartoznak viselni, — különben az e téren fennforgó bajok orvoslására nézve már most közli, hogy felsőbb helyről utasítva van a társulat arra, hogy a részletes csatornák tervének elkészítését és megvalósítását tekintse társulati feladatnak.

Az idei árvízre befolyással volt csapadék mérvére nézve, az Orsz. M. Kir. Vízépítési Igazg. Vízrajz. Osztályának 1900. évi márcz. hó 31-iki kiadványából mutatja ki, hogy az idei téli (deczember-februári) csapadék mennyisége a 10-évi átlagnál jelentékenyen nagyobb volt s hozzáteszi, hogy a csapadék a Krasz- na Homoród völgyeiben az ez évi január hó utolsó napjain halmozódott volt s ebből állott elő a Krasznán az a nagy árvíz, mely a felső Kraszna szabályozási munkálatainak folyamatba léte miatt csak ideiglenes jelleggel létesített védtöltéseket áthágta s a Kraszna- csatorna balparti védtöltése mellé jutva, — gyors levezetése érdekében a töltést kellett átvágni, hogy igy a csatornába folyhasson.

Ezen baj a felső Kraszna szabályozásának befejezetlen voltából származván, — véleménye szerint nincs semmi ok a müvek sikereiránt bizalmatlanságot táplálni vagy kelteni.

A Sóspatak—Homoród—Balkány-csatornára

nézve kijelenti, — hogy ez a csatorna is megfelel a hozzá fűzött feladatoknak, — s közli, hogy a Homoród régi árterén, de alig 24 óráig, mintegy 48 hold terület volt vízzel elöntve.

A társulat teherviselési ideiglenes kulcsait ismertetve ezután, részletesen felsorolja, hogy az ártér mely részei, mily hozzájárulási összeget fizetnek s elismeri, hogy az úgynevezett Ií-ik és IlI-ik b) osztályok határvonala körüli területekre nézve sérelmesnek ítélhető, hogy a mértani vonaltól a láp felé eső rész 6 korona 86 fillér, — a magasabb ártérbe eső rész pedig 1 kor. 16 fillér hozzájárulást s igazgatási költség czimén amaz 60, emez 40 fillért fizet, — de az ideiglenes osztályozás keretében az ily nemű sérelmek kiküszöbölése kiviteli nehézségekbe ütközik s csak a haszonarányos osztályozás keretében nyerhet közmegnyugvással megoldást.

A társulat ez évi január hó Ciki közgyűlése egyébiránt már utasította a választmányt, hogy a haszonarányos osztályozás kérdését tegye tanulmány tárgyává.

A mi pedig a kiviteli költségeknek az előirányzatival szemben mutatkozó többletét illeti, — erre az a nézete, — hogy ezen kérdés a társulat autono- micus ügyét képezi, a közgyűlés pedig a munkálatok kiviteli költségeiről eléje terjesztett számadást az ez évi január 6-iki közgyűlésen tudomásul vette.

Nagy László alispán, mint elnök nem kiván részt venni a vitában s csak annyit jegyez meg, hogy alkalmat kellett adni a közig, bizottságnak arra, hogy a miniszter tudomására hozassanak a társulati munkálatokkal szemben felmerült panaszok. Szerinte ha valami hiánya van a feliratnak, ez az hogy a belvíz levezetés kérdése tüzetesebben tárgyalandó. Ha árvíz alkalmával a társulat nem a zsilipeket használja, de az átvágásokhoz folyamodik, az a munkálatok hiányára mutat. Ezekkel pótolni lehetne. Domahidy Sándor úgy is mint biz. tag és úgy is mint az ecsedi-láp lecsapoló társulat választmányának tagja örömmel üdvözli a nagy szakértelemmel megirt feliratot, annak helyes indokolását. Az igaz, hogy jobban szerette volna, ha e kérdéssel a közig bizottság akkor foglalkozott volna, mikor még el nem költötték a 7 milliót. De hát soha fel nem szólaltunk a társulati munkálatok ellen s igy most már nehezen fog tudni segíteni a miniszter. Be kell ismerni, hogy igazság van a feliratban, a mely igazságokat nehezen tudunk elviselni. Két pontra helyezi a súlyt, a teher elviselhetetlenségére és az osztályozás igazságtalanságára. Felolvassa a társulat alakuló közgyűlésére szóló meghívót, a hol világosan kifejezve van az, hogy az előirányzott 5 millióval a belvizeket is levezetni fogják és az, hogy 1 frt 30 krba fog kerülni holdanként a szabályozás tehát a belvizleveze- tés is. Helyesen mondja azért a felirat, hogy az érdekeltség tájékozatlanul ment bele a társulásba. Azért a feliratban az alakuló közgyűlés meghívójára is hivatkozni lehetne. Hogy az osztályozás igazságtalan, kitűnt az reklamáló bizottság tárgyalásaiból, a hol igen sok

esetben kimondta a bizottság, hogy a művelés tekinte • tében az osztályozás helytelen. Azért a társulat is elfogadta azt, hogy 4 csoportra osztassák fel a terület az osztályozás tekintetében, de ezt a miniszter nem hagyta jóvá és igy pausalis fizetést rendelt el, a mely abból indul ki, hogy mely területek esnek a Kraszna árterébe. A helyszínén a mérnökök azt kutatták, hogy a múltban minő magas volt a határban a Kraszna árvize. Az érdekeltek haszonlesésből, hogy talán igy adóelengedés avagy más kedvezményben részesüljenek, oly magas vízállásokat jelöltek ki, hogy ha ezek szerint indultak volna el a szakértők, talán nem csak Nagy-Károly, de Debreczen is bele esett volna az ártérbe. Tehát igaza van a feliratnak, mikor rámutatott az osztályozás igazságtalanságára. Nagy sérelem az, hogy az érdekeltek olyan földekért fizetnek a miért nem volna kényszeríthető a fizetésre. Ellenben nem fogadja el a felirat azt a részét, a mely a műszaki munkálatok kivitelét is hibásnak tartja. Ugyanis is a főkanális megmutatta azt, hogy helyesen van tervezve és keresztül vive, amikor az idei árvízkor a viz medréből ki nem csapott és Nagy-Majténytól egy óra alatt V.-Namény- nál volt a viz, a mi azt bizonyítja, hogy a csatomnak kellő esése van. Ha tehát a szabályozás a felső Krasznán is meglett volna nem lett volna az idén árvíz. A felirat a belvízcsatornákat is tárgyalja s erre megjegyzi szóló, hogy a társulat idei költségvetése szerint az eredeti tevbe felvett összes belviz-csatornák építési költsége is ki fog telni a 7 millióból. De azért nem bánja, ha e tekintetben nem módosítják a feliratot, majd a szakértők úgy is megadják e tekintetben felvilágosításaikat. Végül egy pár stiláris javaslatot tesz a felirat szövege tekintetében. Nagy László alispán kijelenti, hogy a feliratban nem azt akarta kifejezni hogy a munkálati terv és a kivitel nem lett volna helyes, hanem arra akart súlyt helyezni, hogy a költségek olyan magasra emelkedtek, miszerint ezt joggal nehézményezik. Ifj. Böszörményi Sándor elismerését fejezi ki a memorandum szerű felirattal szemben és csak azt kifogásolja, hogy bizonyos dolgok nincsenek részletezve és példákkal illusztrálva. Mikor a felirat azt mondja, hogy tulhágták az előirányzatot, részletesen felkellene sorolni azt, hogy hol történtek ezek a túllépések, hogy igy az esetleges vizsgálatnak, illetve szakértői véleménynek basisa legyen. Erre csak két példát hoz fel. Az egyik évben, mikor pedig még nem voltak kész egészen a védtöltések, oknélküli szivattyuzási munkálatokat végeztek smaga a fűtéshez szükséges fa belekerült havonként 18 ezer frtba. Ilyenek a kisajátítások is. A társulat nem fogadta el a mérsékelten felajánlott árakat, hanem minduntalan perre vitte a dolgot, a mikor a perköltségek jóval felülmúlták azt az előnyt a mit a per által elért. Szükségesnek tartaná felemlíteni azt is, hogy a miniszter rendeletét sem respektálták, a melyben kimondatott az, hogy azok a területek a melyek eddig felvéve nem lettek, az ideiglenes kulcs alapján meg nem adózhatok. Helyesli Domahidy Sándor nézetét s csak annyit jegyez meg, hogy a társulat igazgatóságában kellett volna már jóval ezelőtt ilyen erélyesen fellépni. A feliratban a Homoród-csatornára vonatkozó állitásak igazak, mert másfél év után ki kellett takarítani a medert. Szóval ezeket a részleteket felkellene venni a feliratba. — Dr. Schönpflug R ichárd:Az első sérelem az, hogy az érdekeltek a vízmagasságot nem helyesen mutatták ki s igy nagyobb területet vettek az ártérbe, mint a valóságban van, holott ha ellenkezőleg járnak el, a tulajdonképeni lápi terület még többet fizetne. Sérelem az is, hogy a társulat közgyűlése kimondta azt, miszerint a Szamos érdekeltség csak annyit fizet, amennyit az ő érdekében kiadást tettek, s most mégis az érdekeltség 800 ezer frt helyett 1 millió 600. ezer frt tőke után fizeti a költségeket. Ez áll a Homoródra nézve is. Az előirányzott összeggel nem jött ki a társulat, mert 1) a kisajátításokra alacsony összegeket irányoztak elő és mindenütt perre vitték a dolgot, 2) mert a Homoród csatornát is nem az eredeti terv szerint készítették. A házi kezelés is drága volt — Luby Béla azt indítványozza, hogy a feliratot közöljék a társulattal is. — Miután az alispán összegezte a vita eredményét s annak során felmerült több javaslatot elfogadott volna, elhatározta a bizottság, hogy a felirat módosítását is az alispánra bizza, mint a kinek tollából eredt az egész. A feliratot, ha kész lesz, lapunk egész terjedelmében közölni fogja.

Az alispán havi jelentése szerint február hóról átjött 530, márczius hóban beérkezett 3220 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2650 ügydarabot.

A Széchenyi-társulat igazgatójának előterjesztése folytán a megyei küzmüvelődési pótadóból a bizottság a rendelkezésére álló 17000 k összeget a gyermekmenhe- lyek fentartására kiutalta és Szuhányi Ödön felszólalása után kilátásba helyezte, hogy ha az alap állapota nagyobb összeg utalványozását megengedi, pótlólag azt is folyósítja.

A Nagy Ákos felfüggesztett főszolgabíró fegyelmi ügyében leérkezett belügyminiszteri harmadfokú határozat folytán a közig, bizottság megkereste a főispánt, hogy a hivatalvesztést kimondó határozat folytán a megüresedett állásnak választás utján leendő betöltése iránt intézkedni szíveskedjék.

A közig, bizottság Nagy-Károly város kérvényét a kövezetvám szedési iog elnyerhetése végett, felterjesztette a kereskedelmi miniszterhez.

N. Szabó Antal azt indítványozta a kir. állam- épitészeti hivatal főnökének havi jelentése után, hogy a mennyiben a posta ellenőrzése is a bizottság hatáskörébe tartozik, a Nagy-Bányára áthelyezett Madzsar Béla postafelügyelővel szemben, a ki 24 éven át volt a helybeli postahivatal főnöke a vármegye teljes megelégedésére, s előzékenységével a közönség osztatlan becsülését is kiérdemelte, fejezze ki a bizottság elisme-