Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-14 / 2. szám

Nagy-Károly7 1900. január 14.

sBám.

XXVI. évfolyam.

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:

Nagy-Kár olybán, megyeház-utcza 46. sz.

Hivatalos rész.

37197—1899. szám.

Hirdetmény.

A Gorzó Bertalan vármegyei levéltárok által kiadandó „Szatmár vármegye nemes családai“ czimü munkájának kiadhatása czeljából a vármegyei közművelődési pótadó terhére 150 írt segély kiutalása tárgyában hozott 1084. bjkvi számú törvényhatósági közgyűlési határozatot az 1886. évi XXI. t.-cz. 7. §-a értelmében azon figyelmeztetéssel teszem közhírré, hogy az ellen a netaláni felebbezések a kihirdetés, illetőleg közzététel napjától számítva 30 nap alatt hozzám nyújtandók be.

Nagy-Károly, 1900. január 4.

Nagy László, alispán.

Szatmár vármegye törvényhatóságának Nagy- Károlyban, 1899 évi deczember hó 14. napján tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 1084. bjkvi sz. Elintézés alá vétetett Nagy László vármegyei alispán folyó évi deczember hó 4-én 34418. szám alatt kelt jelentése, mely szerint a Gorzó Bertalan vármegyei levéltárnok által kiadandó „Szatmár vármegye nemesi családjai“ czimü munkájának kiadhatása czéljából a jelzett munka kiadhatásának előmozdítása végett a vármegyei közművelődési pótadó alapból 150 frt segély kiutalását kéri. Tekintve, hogy a jelzett munka a vármegyében élt és szerepelt családok ismertetésével sok a vármegye történetére is vonatkozással biró adatot is van hivatva felderíteni s igy a vármegyére nézve közérdekűnek tekintendő, s mint ilyen helyi culturális czélokat szolgál: — az állandó választmány véleményével megegyezőleg — a jelzett munka megjelenhetésének biztosítása czéljából 150 forint segély Gorzó Bertalan vármegyei levéltárnoknak a vármegyei közművelődési pótadó alapból megszavaztatik, mihez képest utasittatik vármegyei alispán, hogy ezen határozatot az 1886. évi XXL t.-cz. 7. §-a értelmében szabályszerűen hirdesse ki, és kihirdetés után az esetleg beérkezhető felebbezések kapcsán a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett terjessze fel. Miről vármegyei alispán jegyzőkönyvi kivonaton értesittetni rendeltetik.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett > korona.

Egyes szám ára 20 fillér. i#=Kelt mint fent. Jegyzetté: Nagy Sándor, vármegyei aljegyző. Nagy László, alispán.

Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban

1899. évi deczember hó 14. napján tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 1085. bjkvi sz. Olvastatott vármegyei alispán előterjesztése, mely szerint az 1897. évi 68691. szám. alatt kelt belügyminiszteri rendelet alapján tekintettel arra a körülményre, hogy a házi pénztar állása a, tisztviselők segéd és kezelő személyzet által kérelmezhető s a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur által engedélyezendő rendkívüli fizetési előlegeknek kifizetését nem engedi meg, nehogy a te nyleg előlegre szorultak nyomasztó helyzetén alap hiányában segíteni ne lehessen, — kéri a vármegyei millenáris pótadó alapból, mint a mely ezáltal rendeltetésétől el nem vonatik 2800 korona egy év alatt visszatérítendő kölcsönnek a házi pénztárba leendő átutütatását. —- Az állandó válaszmány véleményével egyezőleg, hogy az 1900. év folyamán rendkívüli előlegre szorult tisztviselők segéd és kezelő személyzeti tagok anyagi helyzetének könnyítése lehetővé tétéssék, a nagyméltóságu

m. kir. belügyminiszter ur által engedélyezendő rendkívüli fizetési előlegek kifizethesse czéljából felhatal- maztatik vármegyei alispán, miszerint a vármegye monográfiájának megiratására szánt milleniumi pótadó alapból 1400 frt kamat nélküli kölcsönt a házi pénztárba egy évi visszafizetés kötelezettsége mellett utaljon át, jelen határozatot pedig szabályszerű kihirdetés után az esetleges felebbezésekkel együtt jóváhagyás végett a nagyméltóságu m. kir. oelügyminiszter úrhoz külön felirat kíséretében terjes. ■_ fel. Miről vármegyei alispán további megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Jegyzetté : Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Nagy László, alispán.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó

12-én tartotta január havi ülését.

Jelen voltak : Gróf Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Nagy Béla, Kende Zsigmond, Domahidy SánHirdetósek jutányos áron közöltetnek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

dór, Szuhányi Ödön, Luby Géza, Isaák Dezső, ifj. Böszörményi Sándor, Balázsy József, N. Szabó Antal és Jékey Zsigmond bizottsági tagok. — Kováts Béla, Kemény Alajos, dr. Serly Gusztáv, Kacsó Károly, Ilosvay Ferencz, Nyárády László, Luby Béla, Dénes Lajos és dr. Schönpflug Richárd szakelőadók.

A főispán megnyitó beszédében, minthogy ez volt az első ülés az újévben, a közigazgatási bizottsági tagoknak meleg hangon kívánt boldog újévet. A főispánt lelkesen megéljenezték.

A bizottság a folyó ügyek tárgyalása előtt a szakbizottságokat választotta meg titkos szavazással. A bizottságokat a következőleg alakították meg:

I. Fegyelmi választmány. Rendes tagok: Nagy Béla, N. Szabó Antal Kováts Béla, Kacsó Károly, póttagok: ifj. Böszörményi Sándor és Luby Béla.

II. Árvaügyi felebbviteli küldöttség. Rendes választolt tagok: Nagy Béla és Domahidy Sándor, póttag: Jékey Zsigmond, kinevezett tagok: Kende Zsigmond, N. Szabó Antal rendes tag, ifj. Böszörményi Sándor póttag.

III. Erdészeti albizottság. Elnök Nagy László tagjai: N. Szabó Antal és Domahidy Sándor.

IV. Erdészeti Il-od fokú kihágási bíróság. Rendes tagok : Balázsy József, N. Szabó Antal, Nagy Béla, Luby Géza, póttagok: ifj. Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Kende Zsigmond és Szuhányi Ödön.

V. Pótadó elleni felszólamlási bizottság. Balázsy József, Nemestóthi Szabó Antal, Kemény Alajos és Kacsó Károly.

VI. Munkásügyi albizottság. Rendes tagok: Szuhányi Ödön, N. Szabó Antal, Balázsy József, Kende Zsigmond, póttagok: ifj BöszörT Á R C Z A.

Az effendi bölcse.

A nap korongja éppen alábukott a tengerbe. Bíboros viszfénye mintha aranyporral hintette volna be a minarék és kioszkok tetőit. Egy késői sugara ott ragyogott még a Bagdad kioszk terrászán, a hol 3 ember szívta fölváltva az illatos nargylet s a Boszporus felől hömpölygő üde, sós levegőt. Pierre a festő, Giovanni az olasz attasé és Derbent effendi, a házigazda. Európai ruhában járt az effendi dusgazdagvolt jó s kissé együgyű.

Föltétien hitt a dsinek hatalmában, esküdött a keleti bölcsekre, a kik látják a jövendőt, ismerik a múlt minden titkait. És ezt a hitét lelkiismereti kérdésnek tartotta s ebben az egy dologban nem tűrt ellenmondást, a mi gyakran kemény vitáknak vala okozója közte és a hitetlen Pierre között.

Csönd volt a lombkeretes terrászon. Giovanni a magas politikán gondolkozott, az effendi néma áhítattal a csillagok futását kisérte, Pierre szeme pedig a Boszporuson kigyuló hajólámpások csillogó fényébe mélyedt, miként ha tárgyat keresne valami uj, nagyszerű tengerparti képhez. Egyszerre megszólalt :

— Különös álmot láttam az éjjel, effendi, csúnya nehéz álmot s nem tudom mit jelent.

Hogy kiragyogtak az effendi szemei.

Nem-e. No látod hitetlen Pierre. Hivő embernek nem okoz gondot az álom, van a ki ismeri a titkát, a ki megfejtse . . .

— Ugyan ki az a bölcs szellem már megint ?

vágott közbe a tüzes franczia. Effendi, effendi tulsá- gosan bízol a bölcseidben.

________________________

Derb

ent effendi nagyot szippantott az illatos nargyléből s szörnyen csudálkozó pillantással nézett Pierrére, mint a ki azt akarja mondani, hogy ilyen tudatlan gyaurt még nem látott soha.

— Hát sose hallottad hírét Zebath ben Ilának, a bölcsek bölcsének ? A ki megtudja mondani ki lesz a mátkád, mikor halsz meg, a ki előre lát ezer esztendőre s ismeri a világ minden titkait a teremtés napjától kezdve 1 Pierre mosolygott.

— Azt is tudja tán, hogy holnap mit álmodom!

— Ne gúnyolódjál Pierre, komoly dolog ez felelt

az effendi. S hogy lásd, mennyire bízom a Zebath bölcsességében fogadást ajánlok. Ha nem tud minden kérdésedre megfelelni, ezer aranyat vesztettem, ha igen nekem adod azt a szép festményedet, a melyért úgy sem sajnálnám az ezer aranyat. Két órányira innen sürü erdőben lakik Zebath. Hajnalban elmehetünk hozzá.

Pierre vidáman az effendi tenyerébe csapott.

— Áll az alku. Holnap reggel megyünk.

Hajnalban elindult a három jó barát lovon, szolgát is vittek magukkal, a ki a lovakat tartsa. Mire a nap kibukott a tenger hullámaiból messzi jártak már. Sürü, illatos erdőn vitt az utjok, vasfa, tamarind és kókuszpálma sürü lombkoronája volt a tetőzete, a melyen napsugár is alig szűrődött keresztül. Két órája mérték már a hüs erdőt s a mikor egy dombos oldalhoz értek az effendi intett, hogy álljanak meg. Rejtett fészkéből hüs forrás csörgedezett a közelben. Ezüst volt a színe, ezüst a hangja. S az ezüstös forrás mellett lombtakarta barlang mélyében ült Zebath a bölcs.

Egy mohos köven ült, hátát sziklaoldalnak támasztotta. Öreg volt, nagyon öreg. Sokan százki- lenczven esztendősnek mondták, s persze az effendi

is esküt mert tenni rá. Olyan hosszú, hófehér szakálla nem nőhetett, csak ilyen hosszú idő alatt. A szemei alig látszottak már a sok ráncztól, a miket az idő barázdált a Zebath arczulatjára. Szóval tiszteletreméltó volt s mint Derbent effendi az utón hajtogatta, olyan bölcs, hogy no.

— Szálljunk le, mondta az effendi halkan, a mikor a barlang nyílása elé értek. Ti velem jöttök. Aztán úgy viseld magad ám, a hogy illik, tette hozzá Pierréhez fordulva, a kinek a szemeiből ezer pajkos ördög czikkázott az effendi komor megindultságának láttára.

Bementek a barlangba. Az effendi áhitatosan térdelt le s megcsókolta Zebath ben Ila ruhája szegélyét s egy intésére Pierre és Giovanni is megcsele- kedték. A bölcs, mintha észre se vette volna őket, olyan merev maradt, mint egy kőszent. Pierre letelepedett eléje törökösen s komoly pillantással rámeredt.

Igaz, súgta neki az effendi, majd elfelejtettem. Tíz aranyat tégy a kőre, különben nem felel. Azt a szegényeknek adja. Pierre megcselekedte s egyszerre élet száll a megmerevedett tagokba.

— Mit akarsz hitetlen az erdő remetéinél? Kérdezte a bölcs siró hangon.

— Álmot láttam s nem tudom mit jelent, kérdezni óhajtalak oh bölcs Zebath.

A bölcs aggkorához mért fürgeséggel korhadt fadorongot kapott föl a mohos kő mögül és a bunkójával lassan, ünnepélyesen háromszor megkopogtatta Pierre homlokát. Derbent effendi bólintott hozzá s áhitatosan súgta Pierre fülébe :

— Ő mindig igy szokott tenni, nagyon szigorú ám.

Zebath megszólalt. Mond el hitetlen, mi légyen az.

Pierre hozzáfogott s az effendi aggodalmasan

figyelt, nem követ-e el valami bolondot.

A

Tj^ _ TAveof* VI V világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek

Ju U UiíSltyX MkCSld U. V következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is most

már található és árusítva lesz. A Ferencz József keseriivizből mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elégséges*

3^- aar* Nagybani raktár: JANITZKY ALBERT, KAUFMANN JAKAB ÉS FIA és WEISZ LAJOS czégeknél. ~Ml