Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-02-18 / 7. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY

masztani szeretne, csak is azért, hogy az ön- kormányzati tervek megint dugába dőljenek, s a katolikus világ immár oly hangosan mani- festált követelése újra néhány évtizedre elő- dáztassék. Mutassák a főpapok, hogy a hívők seregének igazi lelki pásztorai s hogy tündöklő példával előljárnak nemcsak a hit szent ösvényén, hanem a hazafiság magasztos utján is.

A Széchenyi-Társulat.

A Szatmármegyei Széchenyi-Társulat utóbbi időben csendben, de annál hatásosabban telje siti a magyarság, a magyar kultúra érdekében azon nemes hivatását, a melyet maga élé tűzött. Ennek köszönhető az, hogy vármegyénk a fentartott óvodák és gyermekmenhelyek, úgy nevezett falusi óvodák számát tekintve, az első helyen áll az egész országban.

Közöljük ezúttal a társulat ügybuzgó igazgatójának, Szuhányi Ödönnek a társulat múlt évi működéséről szóló jelentését, a mely teljes képét nyújtja a társulat múlt évi működésének.

Tekintetes Választmány!

Társulatunk 1899. évi működéséről, az előfordult fontosabb mozzanatokról, továbbá a Társulat jelen 1900. évi működési tervéről jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni.

Igazgatói székem elfoglalásakor Ígéretet tettem a tek. Választmány előtt, hogy a Társulat ügyeit az alapszabályokban lefektetett elvek szerint és az alkotmányos formák legszigorúbb szem előtt tartásával fogom vezetni.

Nyugodt lelkiismerettel mondhatom s mint tanúra a tek. Választmányra hivatkozhatom, hogy azon 2 év alatt, a mióta a közbizalom a társulat ügyeinek vezetését kezeimbe tette le, ígéretemet megtartottam.

A társulat fontosabb ügyei körüli teendőket, igy p. o. az óvodák személyi és anyagi ügyeinek elrendezését, esti tanfolyamok szervezését, jutalmak, segélyek kiosztását stb. igazgató társaimmal közös megegyezzéssel és tanácskozással állapítottuk meg.

Intézkedéseinket, illetve javaslatainkat az igen tisztelt választmányhoz esetről-esetre bejelentettem s a választmányt az ügyek elintézésére, valahányszor annak szüksége fentforgott, összehívtam.

Tartottunk ehhez képest az elmúlt év folyamán 6 választmányi és 1 rendes közgyűlést.

Mint az előző években, úgy az elmúlt évben is társulatunk működésének súlypontját a kisdedóvás, illetve a kisdedóvást teljesítő gyermekmenhelyek fen- tartása képezte. Szem előtt tartván természetesen, hogy mint minden intézményünk, úgy ezek is azon czél szolgálatában álljanak, melyet Társulatunk nagynevű alapítója, b. e. Kovács Lajos az alapszabályokban klasszikus tömörséggel ezen szavakban fejezett ki: „Legyen e vármegyének minden lakosa a magyar állam eszmének hive és tudjon magyarul.“

Az elmúlt évben, legnagyobbrészt vegyes ajkú községekben, 10 uj menhelyet szerveztünk.

A beérkezett jelentések valamint a végzett látogatások azt igazolják, hogy e menhelyek a kezdet nehézségeiből egyszerre a virágzás fokára emelkedtek, a lakosság körében a legnépszerűbb fogadtatásra találtak. Sőt volt rá eset, hogy az évzáró vizsga valóságos községi ünnepélylyé nőtte ki magát,

Fentartottunk különben összesen 76 nyári gyermekmenhelyet, 1898-hoz képest 10-el többet. A fentartási költségekre a Társulat részéről 13,728 kor., a községek részéről 14,838 kor., összesen 28,566 kor. fordittatott. Egy menhely fentartása benne volt a Társulatnak átlag 170 koronába, a társulatnak és községeknek átlag 338 koronába.

Látogatta a menhelyeket 3161 fiú, 3778 leány, összesen 6939 gyermek, ami hatalmas bizonyítékát képezi annak, hogy ez intézményt népünk mennyire kedvelte. Egy gyermeknek a gondozása a társulatnak és községnek átlag 4'60 koronába került. Az a magasztos czél, melyet ez intézmény szolgál s melyet fentebb érintettem, ez áldozatot bizonyára megérdemli.

Az év folyamán magam, Majos Károly igazgató társam és a jegyzők az összes menhelyeket meglátogattuk. Hiányokat leginkább az elhelyezés és az udvarok befásitása körül tapasztaltunk.

Intézkedésért a kir. tanfelügyelőség utján a tek. Vármegyei közigazgatási bizottsághoz fordultunk s a bizottság egy erélyes határozattal volt szives segélyünkre jönni, melynek hatása már a nyár folyamán mutatkozott.

E látogatások hatása alatt, látva azt, hogy évi bér fejében, a czélnak igen sokszor meg nem felelő helyiségekért a községek mily tetemes összeget fizetnek, illetve az e nemű szükséglet, a Társulat által kiosztott segélynek mily jelentékeny részét képezi, azon eszme és gondolat ébredt fel bennünk: nem lehetne-e ezen összeget gyümölcsözőbbé tenni és a czél hatályosabb szolgálatára szentelni az által, hogy a községek kizárlólag a menhely czéljaira szolgáló telek vásárlására, azon megfelelő, tervszerű állandó helyiség építésére ösztönöztetnének úgy, hogy a jelenleg bérletre fordított összeg, némi pótlással, az építkezésre felveendő kölcsön törlesztésére, vagy amortisa- cziojára fordittatnék ?

Az adatok ide vonatkozólag, a felügyelő bizottság utján beszerezve, feldolgozás alatt állanak.

Nagy nehézséget okoz mindenesetre a községek túlterheltsége s a Társulat anyagi erejének korlátolt volta is.

De ha e tervet, ha nem is mindenütt és nem is egyszerre, hanem csak a községek nagy részénél és fokozatosan sikerülne is keresztül vinni, az eszmét megvalósítani, már ez is egy hatalmas és korszakot alkotó lépés lenne Társulatunk történetében s a czéljainkkal kapcsolatosan értett gyermekóvás ügyének biztos alapra fektetését, annak a téli hónapokra is állandóvá tehetősét nagy mértékben elősegítené. És végre a mi szintén megfontolandó, Társulatunkat, ha nagyobb áldozatok árán is, mondjuk egy évtized alatt a midőn a kölcsönök letörlesztettek, oda segítené, hogy e menhelyeket, melyeknek fentartása tulajdonképen a községek érdeke és feladata, a társulatnak pedig csak czéljai eléréséhez szolgáló egyik eszköze, e menhelyeket, illetve azok évi feniartását, a felügyeleti jog visszatartása mellett, a községekre háríthatná s igy felszabaduló anyagi erejét más irányban érvényesithetné.

Jövő évi jelentésemben — ha Isten éltet — azt hiszem, hogy ezen nagy horderejű kérdés miben állásáról a tek. Választmánynak már részletesebb adatokkal szolgálhatok.

Az óvodák után társulatunk másik fontos intézménye, mely már a felnőttek körében terjeszti a hazafias érzést, a magyar beszédet és az egyszerű falusi földmives ember életében is nélkülözhetlen gyakorlati ismereteket, az úgy nevezett téli esti tanfolyamok.

Ilyen tanfolyamok a múlt évben is ugyanazon községekben szerveztetett, mint az előző 1898.- ik évben. Nevezetesen: Ar-Megyesen, Patóházán, Apában,

Vámfaluban, Dengelegen. — Hagymás-Láposon, Misz- tótfaluban, Avasfelsőfaluban különböző körülmények miatt e tanfolyam ez évben nem volt szervezhető.

E tanfolyamokat az ottani államiiskolai tanítók vezették, néhol, a hol lehetséges volt, a gör. kath. felekezeti tanítóknak is bevonásával.

Uj tanfolyamot terveztünk Dofcrács-Apátiban, a mely községben az egyetlen ev. ref. tanítói állás üresedésben léte miatt már évek óta egyáltalán nem volt iskola, igy nagy szükség volt arra, hogy az iskolába nem járhatott felnőtteknek a legelemibb ismeretek elsajátítására mód és alkalom nyujtassék. E tanfolyam vezetésével az ottani ev. ref. tanítót biztuk meg.

Hogy ezen tanfolyamokban a tanitást minél egységesebbé és eredményesebbé tegyük, Marosán Kornél ar-megyesi áll. isk. igazgató, Társulatunk választmányi tagja által mint aki e tanfolyamok legelső szervezője volt, annak tantervét elkészítettük. Munkálatát a kir. tan felügyelőség felülbírálása után választmányunk elfogadta s az összes tanfolyamokra kötelezővé tette.

Végre megemlítem, hogy a tanfolyamokon e télen összesen 263, leginkább idegen ajkú felnőtt nyert oktatást.

Czélunk elérése alapszabályaink szerint további eszközül szolgál a magyar beszéd tanításában kitűnt óvónők és tanítók megjutalmazása. — Az elmúlt évben 4 tanítót részesítettünk e czimen 50—50 korona és több óvónőt 30—30 korona jutalomban, egyeseket, a kik reá voltak utalva, ugyanilyen arányú rendkívül segélyben is.

*

* *

Áttérve már most a jelen évi működési tervünknek vázolására, mint a felolvasott költségelőirányzatból méltóztatnak látni, haladtunk egyrészt a múltban ; másrészt a választmány határozatához képest gondoskodtunk a közönség által igénybe nem vett és igy holt tőkét képviselő központi könyvtár gyarapítása helyett népkönyvtárak, olvasó körök szervezéséről. Továbbá, hogy az óvoda, iskola és esti tanfolyam lánczolatába a hiányzó szemet is beilleszszük, a törvény értelmében kizárólag magyar tannyelvű, községi jellegű gazdasági ismétlő iskolák segélyezéséről azon vegyes ajkú községekben, amelyekben ezen iskolát az állam fedezet hiányában kellően nem segélyezheti s a községek szegénysége miatt ezen iskola fenmaradása — a mely pedig a 12—15 éves korban levő gyermekeknek a magyar beszédben, hazfias érzelemben tovább nevelésére szolgál a gyakorlati irányú gazdasági tanításon kívül hatalmas eszközül, — kétségessé válik.

Szóval oda törekszünk, hogy mindazon községekben, hol lábunkat megvethetjük, anélkül, hogy bárkinek is vallása vagy nemzetisége ellen törnénk, a hazafias nevelésnek egy-egy kis váracsát építsük meg. Hogy az óvoda, mindennapi és ismétlő iskola, felnőttek esti tanfolyama, olvasókör és népkönyvtárak segélyével a hazafias nevelésre, a hazafias érzület kifejtésére, ápolására befolyásunkat az emberi élet minden korában biztosítsuk. Hogy minél több községben, a végpontokon pedig, hol a hullámok összeütköznek, mindenütt ott lengjen e váracsokon a zászló, Társulatunk eme jelmondatával. „E község minden egyes tagja a magyar állameszmének hive és tud is beszél is magyarul!“

Természetesen mindezek megvalósításában társu- latunk^ anyagi erejéhez kell alkalmazkodnunk.

És itten hálával emlékezem meg vármegyénk hazafias közönségéről, a mely az 1 százalék közművelődési pótadóból az elmúlt évben is 15,200 koronát bocsátott rendelkezésünkre.

Jóleső örömmel jelezhetem, hogy társulatunk működése a magas kormány pártoló figyelmét is magára vonta. Bizonyítékát nyújtja ennek az, hogy a társulat segélyezése czéljából fent járt küldöttséget a miniszterelnök ur ő Nagyméltósága a legnagyobb előzékenységgel fogadta, rokonszenvéről biztosította; továbbá, hogy a nm. vallás és közokt. miniszter ur társulatunknak 1000 korona segélyt engedélyezett s kilátásba helyezte, hagy ha csak teheti, a jövő évben e segélyt emelni fogja; végre, hogy a nm. Pénzügy- miniszter ur jótékonyczélu államsorsjáték jövedelmé- ' ben leendő részesítésre társulatunkat előjegyzésbe vette.

Ez örvendetes tények vázolása után fájó kötelességet teljesítek, midőn azon nagyvesztességről emlékezem meg, mely társulatunkat két ügybuzgó lelkes alapitójának, Tabajdi Lajos és Jandrisics Jánosnak a múlt évben történt elhunytéval érte.

Fáradhatlan tevékenységükkel társulatunk történetében ők maguknak ércznél maradandóbb emléket állítottak. Mi pedig, a kik az ő lelkes ügybuzgalmuknak még élő tanúi voltunk, emléküket szivünkben őrizzük mind halálig.

Nagy veszteség érte továbbá társulatunkat azon — különben egész városunkat s társulatunkat is megtisztelő — tény által, hogy Dr. Steinberger Feren- czet, ki választmányunk egyik legbuzgóbb és leglelkesebb tagja, óvoda ügyeinknek szaktanácsadója volt, Ő felsége a király a nagyváradi káptalan egyik díszes kanonoki székébe hivta el.

E veszteség érzetét azonban enyhíti az a tudat, hogy e tény által egy valóban kiváló érdem nyerte el jutalmát és hogy távozó tagtársunk a távolban, előkelő állásában is megőrzi társulatunk iránt eddig tanúsított meleg érdeklődését és rokonszenvét.

Végre megemlítem, hogy irodánk, mely az elmúlt évben is a kir. tanfelügyelőség hivatalos helyiségében talált tagtársunk Kováts Béla kir. tanfelügyelő szívességéből elhelyezést, a be nem iktatott, hanem csoportonkint külön kezeiteken kivül 318 ügydarabot dolgozott fel s hogy pénztári számadásunk 11,032 frt 61Va kr bevétellel, 10,911 frt 77 kr, kiadással és 120 frt 84x/a kr, pénztári maradványnyal zárult.

Ezek után — még csak annak jelzésével, hogy társulatunk Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulója alkalmából a Petőfi-Társaság által Nagy- Károlyban és Erdődön tartott Petőfi-ünnepélyen, továbbá az Orsz. Nemz. Szövetség Szatmáron és Felső-Bányán tartott alakuló gyűlésén képviseltette magát — bezárom jelentésemet s magamat és igazgató társaimat továbbra is a tek. Választmány nagybecsű támogatásába ajánlva, annak kijelentése mellett, hogy a társulat ügyeit és czéljait legjobb erőnk és tehetségünk szerint igyekszüuka jövőben is szolgálni.

Felolvasó estély.

Ma vasárnap este 8 órakor a Kölcsey-Egyesület

felolTTSLSó estélyt

tart, a régi kaszinó nagytermében, a következő műsorral:

1. A dalárda éneke.

2. Kummergruber Emil felolvasása.

3. Nagy László költeményét szavalja Bornemissza

Géza.

4. Természetrajzi karczolat, felolvassa Poór János.

5. A dalárda éneke.

Utána társas-vacsora. Belépő-dij 1 korona, mely jótékonyczélra fog fordittatni.

H I EJ E K

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja folyó hó 25-én a fővárosból székhelyére érkezik. — Nagy László alispán kedves neje a napokban üdülés végett Abbáziába utazott.

— Küldöttség. A vármegyei úthálózat és a felveendő kölcsön ügyében a napokban küldöttség utazott fel vármegyénkből a kereskedelmi miniszterhez. A küldöttség tagjai voltak: Nagy László alispán, N. Szabó Antal, Szuhányi Ödön, Kende Zsigmond, Böszörményi Sándor, Debreczeni István, dr. Serly Gusztáv.

— Figyelmeztetés. A nagykárolyi régi kaszinó egyesület, saját pénztára javára f. hó 24-én, a jövő szombaton tartja társasvacsorával egybekötött táncz- estélyét. Ez estélyre felhívjuk az egyleti tagok figyelmét, mivel a jövedelemre nagy szüksége van az egyesületnek. Különben a mulatság igen kedélyesnek és háziasnak Ígérkezik.

— Szakbizottsági ülés. A helybeli Kölcsey-Egyesület irodalmi bizottsága f. hó 11-én ülést tartott, melynek czélja volt a pályamunkákat elbíráló bizottság megválasztása. Az egyesület három pályakérdést tűzött ki, kettőt tagjai részére, egyet pedig a helybeli főgyimnasiumi ifjúság részére. A tagok részére kitűzött egyik pályázat, Kölcsey méltatása, eredménytelen volt; a másikra két Kölcseyről szóló költemény érkezett be. A bíráló bizottság tagjai lettek: Nagy Sándor és Dr. Kovács Dezső. Az ifjúság részéről két pálya munka érkezett be, a melyet a szaktanárok birálnak el az irodalmi bizottság elnökének közbejöttével. A bíráló bizottság lesz hivatva eldönteni azt is, hogy a felolvasások közül melyik volt a legjobb, a melyet a kitűzött jutalomdij megillet.

— Esküvő. Sternberg Sándor helybeli kereskedő f. hó 14-én esküdött örökhüséget Sternberg Ilonának, Sternberg Adolf kereskedő leányának.

— Búcsú estélyt rendezett f. hó 14-én a helybeli tiszti étkezdében a honvédzászlóalj tisztikara, a Szatmárra áthelyezett bodoki Henter Zoltán főhadnagy tiszteletére, a ki több mint 6-éven át állomásozott városunkban.

— A protestáns társaskör bálja f. hó 10-én a polgári olvasókör helyiségében, minden várakozást felülmúlóan sikerült. Óriási nagy közönség kereste fel a mulatságot, a hol családias otthonsággal és fesztelenséggel mulatott. Belépőjegyekből 360 frt folyt be, úgy hogy a tiszta jövedelem több lesz 200 írtnál. Szünóra alatt két pohárköszöntő is volt. Lukács Mihály a rendező bizottság elnöke a jelen volt közönséget, Kubinyi Bertalan a hölgyeket éltette.

— Városi közgyűlés. Nagy-Károly város képviselőtestülete f. évi február 11-én közgyűlést tartott