Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-09 / 50. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

HÍREK.

— Személyi hír. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a tegnap reggeli vonattal Budapestre utazott, a honnét hétfőn Szatmárra megy, hogy résztvegyen a városi közgyűlésen és közigazgatási bizottsági ülésen. A főispán hétfőn este ismét székhelyén lesz.

— Vörösmarty-ünnepély. A helybeli Kölcsey-Egye- sület f. hó 2-án tartotta meg Vörösmarty-ünnepélyét. Ez volt az idén az első felolvasó-estély, a melyet az irodalmi szakosztály uj elnöke dr. Kovács Dezső rendezett. Az első estély is beigazolta azt, hogy az uj elnök fiatal ambiczióval és gyöngéd gondossággal karolta fel a felolvasó estélyek sikerét s tőle e tekintetben méltán szép eredményt várhatunk. A felolvasóestélyen díszes és nagy közönség jelent meg, hogy hódoljon a költő király emlékének. A dalárda éneke kezdte meg az ünnepélyt. A „Szózat“-ot énekelték el, nagy szabatossággal, Kun Miksa karnagy szakavatott vezetése mellett. Ezután Nagy László, az ifjú egyesület már is nagyérdemű elnöke lépett a felolvasó asztalhoz. A közönség megérdemelt rokonszenves fogadtatásba részesítette. Filosofiai elmére valló, a mai kornak sok igazságokat mondó remek felolvasása nagy hatást tett. Különben az essai számban menő felolvasást lapunk tárczája közli. Lelkesen megtapsolták a népszerű felolvasó elnököt. Utána Vukovics Mártha kisasszony szavalta él Vörösmarty „Szép Ilonká“-ját. Az örök szépségű remek költemény kedves részleteit mind érvényre emelte. Sok tapssal és éljenzéssel jutalmazták szavalásáért. Majd dr. Kovács Dezső az uj elnök ült a felolvasó asztalhoz. Vörösmartyról olvasott fel sok érdekes, önálló gondolkozásra mutató dolgokat. A felolvasás is egészen modern keretben mozgott, a mi annak érdekességet kölcsönzött. Az érdekes és változatos felolvasás után ismét felhangzott a taps. Befejezte az estélyt a dalárda által elénekelt „Dalüne- pen“ czimü dal. A dalárdának is kijutott a tapsból. Szóval a felolvasó-estélyek jól indultak. A közönség egyrésze a kaszinó éttermébe vonult vacsorára, a hol kedélyes társalgás és táncz között reggeli 4 óráig mulattak. Nem ártana néha a felolvasó-estély után a közönséghez felhívást intézni arra nézve, hogy nincs-e hajlandósága, az ott maradásra. Ha egy-két család ott marad, a többi szívesen követi a példát, annyival is inkább, mert az ilyen röktönzött vacsorák nagyon kedélyesek szoktak lenni. Ha már színház, vagy műkedvelői előadás után nem jöhetünk össze társasvacsorára, tegyük meg néha a felolvasó-estélyek után. Na de bízzuk mindezt az uj elnökre, ő e tekintetben is megfogja találni a helyes utat és módot.

— Rendkívüli közgyűlés. Mint említettük is már, vármegyénk közönsége f. hó 13-án d. e. 10 és fél órakor rendkívüli közgyűlést tart, a melynek tárgysorozatát lapunk hivatalos része hozza. A közgyűlést megelőzőleg d. e. 9 órakor az állandó választmány tart ülést a közgyűlési tárgyak előkészítése czéljából.

— Hivatal-vizsgálat A főispán ur ő méltósága az elmúlt hetekben, a vármegyei árvaszéknél, a központi közigazgatásnál és a megyei pénztáraknál részletes hivatal-vizsgálatot tartott.

.— Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Kovács Ferencz joggyakornokot a fehérgyarmati kir. járásbiróvettek e nemzeten, nem adhatja annak létét vissza egy-két dicsőséges csata. A nemzeti öntudat mai el- gyöngülése a harezos időkben a nemzet elpusztulásának lenne bizonysága, s a nemzeti öntudat felébresztésének kötelességét kell érezni mindenkinek, nehogy gondatlanságunk a nemzeti lét újabb, s végzetesebb Mohácsának oka legyen.

„Emlékezni régiekről“! ez a nemzeti önérzet megvédésének egyik legbiztosabb fegyvere. Annyi szenvedés, annyi kiontott vér, annyi lelkesedés és áldozat, mely a múltakból az emlékezet szárnyain elménkbe leszáll, akaratlanul egy nagy, egy szent eszme létezésének bizonyságává szűrődik át, mely lehetetlenné teszi a léleknek elhinni, hogy ez eszme küzdelmének ideje lejárt, mert nincs eszme, melyért a küzdelem megszűnhetne, melyet többé veszély nem fenyeget, melyért nem kell már többé küzdeni, hazugságnak bizonyult, s örökre elveszett. Itt is egy ezredév emlékezete nem egyéb, mint egy ezredév folytonos pihenés nélkül való küzdelme a létért és ha ezt megértettük, felismerjük a ma is folyó küzdelemnek talán békésebbnek látszó, de nem kevésbbé veszélyes folyamatát.

Nem tartom magamat olyan erőnek, ki „a riadó vak mélységet fölverje szavával“, de e nagy ünnepen úgy érzem, mintha a gondolkozó lelkének tiszta fellángolása bátorságot ad úgy beszélni, mint talán holnap már nem lehetne, s a nagy nemzeti szellem hanyatlását abban is keresni, hogy a nemzeti művelődés nem halad önálló utakon. Nagy tévedésnek tartom, s a nemzeti szellem megölőjenek, ha a művelődés fokozatai nem nemzeti alapon fokozatosan fejlődik, hanem hogy látszólagos ugrást tegyünk, a nemzeti fejlődés alapjait eldobva magunktól, idegen nemzet utánzói leszünk. Nálunk az idegen nemzetek példái nem az Ízlés nemesítésére szolgáltak, hanem művelődésünk vezéreszméi lettek. Mig a többiek megtartották sajátságos nemzeti jellegüket, a mi művelődésünk nemzeti jellege egészen elveszett. Szerencsétlenségünkre egy oly nemzetnek művelődési irányát vettük át, melynek nemzeti múltja nem egy egész s mely ekként az emlékezet tükrében nem mint egy tiszta teljes kép tükröződik vissza, hanem mintha szét volna törve e tükör, hogy egy-egy darabja tükrözzön vissza egy részletet. Ennek hatása az, hogy az így nyilatkozó nemzeti szellem nem lelkesítő, hanem inkább borongó, inkább bölcsészeti s a tömeg előtt érdektelen. Ez a nemzet a nagy német

Sághoz aljegyzőnek és Treyler Józsefet a mátészalkai kir. járásbírósághoz Írnoknak nevezte ki.

— Miniszteri kiküldött. Folyó hó 5-én a földmi- velési miniszter kiküldötte, Németh József miniszteri titkár járt kint Vállajon, hogy a birtokosság közt vitássá vált legeltetési kérdést lehetőleg békés utón intézze el. Mint értesülünk ez a miniszteri kiküldött tapintatának és szakértelmének sikerült is.

— Érettségi vizsgálat lesz f. hó 10—15-én a helybeli főgimnáziumnál. A szóbeli érettségi vizsgálatot Géresí Kálmán tankerületi főigazgató elnöklete alatt f. hó 15-én tartják meg. Jelenkezett a vizsgálatra három tanuló.

— Vörösmarty ünnep. A helybeli kath. legény- egylet is .megüli Vörösmarty születésének 100-ik évfordulóját. Az ünnepélyt f. hó 16-án tartják meg d. u. 5 órakor. Felolvasó-estély lesz, változatos műsorral.

— A honvédség köréből Lenz Győző ezredes, a szatmári honvéd ezred ezredparancsnoka a napokban a helybeli zászlóaljnál a gazdasági kezelés felett szemlét tartott. — Kund József honvéd-főhadnagyot Szatmárról a helybeli honvédzászlóaljhoz helyezték át.

— A „Nagykárolyi Protestáns-Társaskör“ f. hó

9-én vasárnap este 6 órakor saját helyiségében felolvasó-estélyt tart, a következő programmal: 1. Kubinyi Bertalan szaval. 2. Asztalos László szaval. 3. Berey József nagyecsedi lelkész felolvas. 4. Dienes Ilonka

k. a. szaval. 5. Veres Gusztáv szaval. A felolvasóestélyre a kör t. tagjait és a n. é. közönséget ez utón is tisztelettel meghívja. Nagy-Károly, 1990. decz. 1. Az elnökség.

— Gyászeset. Nagyilosvai Ilosvay Sándor Il-od éves honvéd hadapród iskolai növendék folyó hó 17. Pécsett szolgálati fegyverével véget vetett ifjú, remény- teljes életének. Tettének oka ismeretlen. Benne Ilosvay Sándor cs. és kir. méneskari százados s neje szül. Rozenauer Zsófia egyetlen fiát siratja. A gyászhir a megyebeli rokon családoknál nagy részvétet keltett.

— Nagy Károly város képviselő testületé f. hó

2-án közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés a szemétlerakóhely vétele tárgyában kiállított szerződést jóváhagyta. Ezután elintéztek több kisajátított telekrészlet eladásokra és kártalanításokra vonatkozó szerződést. Kaufmann Ignácz és fia s társait, továbbá id. Turóczy Károlyt a kövezetvám-dij-szabályzat módosítása iránti kérelmével elutasította a közgyűlés. Ezután kihirdették a kéményseprési szabályrendeletet és a szervezeti szabályrendeletnek az orvosokra vonatkozó részét módosították. A Vörösmarty szoborra a közgyűlés 20 korona adományt szavazott meg. A népszámlálási biztosok diját 4 koronában állapították meg. A telepe dési dijat 24 koronában szabták meg. Ezen kívül több magán kérvényt is elintézett a közgyűlés.

— A „Nagy-Károlyi Kör“ Alig egy pár hónapja annak, . hogy egy fenséges eszme indult meg az ország fővárosában : Szobrot Vörösmartynak. Az eszme aktuális, olyan, melyre a nemzet eddigi mulasztásáért kétszeres kegyelettel adózik. Érintetlenül senkit sem hagyhat, s ünnepük nap-nap után. A lángoló lelkesedés királyunk szivéig tolhatott, s bő kezű ajándéka mellé örömmel teszi fáradsággal megtakarított garasait a nemesebb gondolatokat mindig megértő sok ezer magyar. E lelkesedés folyton nő s erednemzet, mely inkább tömegével, anyagi erejével hat, de a nemzeti szellem egybeforfasztó erejére még csak a messze jövőben számíthatunk. A nemzeti élet emlékezete, a történetírás a németeknél nem hozhatott létre olyan müvet, mint a francziáknál Thiers, az angoloknál Macaulay. A hires Ranke megbirkózik az idegen franczia, angol történelemmel s tekintélylyé válik, a német történelemben elmosódik a többi közt. Német egységes nemzeti szellem a múltban nem létezik, történetét tudós profeszor írja meg, a ki fél lelkesedni, ha képes volna is erre, nehogy a nemzet egyik részét, melynek történet írójává válik, a másik rész rovására dicsérje s igy lassanként különböző profes- sorok által irt munkák a nemzet ellenségei által fegyverül használtasaanak az egész nemzet elitélésére. Thiers Napóleont dicsőíti, Macaulay a whigeket, de az a lelkesedés mely a pártembert tüzeli, élő, mozgó képet alkot a múlt emlékezetéről s bár itt-ott a tudós kutató egy-egy tévedést mutasson is fel, nagyban és egészben igaz az a kép, melyet egy élő érző, lelkesedni tudó és merő férfi irt meg a múltról. Thucydides a Pericles embere volt s bár legyen hazugság nagy része annak, amit Pericles szájába ad, Pericles és az At- heneiek általa élnek. Tacitus története a római császárság vádirata és Grote hires Görögország története egy hatalmas röpirat, melynek czélja az athenei de- mocratiának dicsőítése.

A német történeti irodalom maga a pártatlanság mintaképe, mely bölcsészeti fejtegetéseivel bebizonyítja hogy minden nagy ember gyarló volt és tévedett s ennek végeredménye egy chaos, az elénk táruló kép egy csomó tudatlan, mindég tévedő ember czéltalan, eredménytelen támolygása, melyből miként születhetik egy nemzet, miként maradhat fenn, örök rejtély marad. Minden cselekvés úgy a magán mint a közéletben egyes részleteiben érdes, esetlen, akár a magunk életének döntő pillanataira gondoljunk vissza, akkor a véletlenül előttünk lefolyt nagy jeleneteket, hol csak rideg szemlélők voltunk, észre veszszük, hogy soha sem voltak azok olyanok, melyekből ne kellett volna elfelednünk vagy hozzá tennünk valamit, hogy teljes művészi kép legyen, de viszont azt sem tagadhatjuk meg, hogy ama jelenetben dőltei az egyén vagy egyének sorsa. Minél többet tudunk egy emberről, annál több kifogást tehetünk ellene, a mindennapi élet prózája annál emberibbnek mutatja, úgy hogy életének eredményes volta annál megfoghatatménye lesz a rövid idő múlva fővárosunkban diszelő Vörösmarty szobor. Természetes, hogy Budapesten időző ifjaink köre sem maradt indifferens. Polyő hó 1-én a „Nagy-Bányai körrel“ együtt a „Diana kertben“ Vörösmarty estélyt rendeztek. A lefolyt ünnepély programmja ez volf: 1. Ajtai Nagy Gábor a „Nagy- Bányai Kör“ elnöke megnyitja az ünnepélyt. Örömmel üdvözli a „Nagy-Károlyi kört“ s köszönetét mond, hogy a nagy költő emlékezetének megünneplésében meghívásukra ifjaink részt vettek. Lelkesedéssel szól Vörösmartyról s kéri a szereplő tagokat, hogy tehetségük szerint az ünnepély fényét emeljék. A 2. pontban Strohmájer Józsefnek a n.-bányai kör alelnökének ez alkalomra irt szép gondolatokban gazdag ódáját szavalta el Schvarcz Illés orvos növendék a tartalomból folyó kellő energiával, 3. pont Sárándy István önálló eredetiségre való gondosan kidolgozott felolvasása: Vörösmarty költészete s hatása politikai életünkre. 4. Koncz Endre szavalata a „Vén czigány“ végül Schöberl Károly elnöknek záróbeszéde. Örömmel konstatálja az elnök a lefolyt szép ünnepélyt s megköszöni a körök közreműködését s Vörösmartyról mondott hangulatteljes megemlékezése után gyűjtést indítványozott a szoborra s az összegyűlt 17 koronát a körök megküldték a Budapesti Hírlapnak. Lélekemelő volt mikor az összegyűlt ifjúság az ünnepély befejezéseképen elénekelte a Szózatot. Azután társas vacsora volt, mely alatt több lelkes toaszt hangzott el részint alkalomszerűen Vörösmarty emlékezetére, részint pedig a körök baráti ölelkezésére. Külön kell itt megemlékeznünk Molnár Árpád bölcsészet hallgatóról, körünk tagjáról, ki programmon kívül elszavalta a „Vén czigányt“ Lehetetlen leírni azt a lelkesedést a mit ez a gyönyörű szavalat keltett. Valóban dicséretre méltó az a közeledés, mely vármegyénk két városának fiait — talán ebből kifolyólag — egymáshoz hozza. Az a szívélyes barátság, őszinte öröm, melylyel ifjainkat a nagybányaiak fogadták, feledhetetlen lesz. Tóth Zoltán.

— Gyászeset. Péterffy Flóra, néhai Péterffy Farkas Nagy-Károly város volt rendőrkapitányának leánya, Péterffy Lajosnak, a kereskedelmi miniterium osztály- tanácsosának húga, f. hó 7-én éjjel, hosszas szenvedés után Dengelegen elhunyt.

— Felhívás. Az 1901. évi január 1-én kezdetét veendő általános népszámlálás foganatosításához 6—8 népszámláló ügynökre szükség lévén, kik ezen napi 4 korona díjazással ellátandó állást elnyerni akarják — jól és gyorsan Írni tudnak — a főjegyzői hivatalban azonnal jelentkezzenek. Nagy-Károly, 1900. deczember 5. Debreczeni István, polgármester.

— Szerkesztői üzenet. A jövő számban szólaltatjuk meg a néma leányt.

— Ebzárlat-feloldás. Nagy-Károly város területén folyó évi október hó 28-án elrendelt veszettségi zárlatot mai napon feloldottam. Nagy-Károly, 1900. november 28-án. Demidor Ignácz, rendőrkapitány.

— Magyar ajándék a német katonáknak. A

Chinában harezoló német katonák karácsonyi ajándékához Réthy* Béla b. csabai gyógyszerész ezer doboz pemetefü-czukorkával járult. A téli hadjáratban

lanabbnak tűnik fel előttünk. Ezt legvilágosabban I. Napoleon példája bizonyítja, de ha a benne tagadhatatlanul rejlett nagyság hite ragad meg bennünket, mint megragadta Thierst, egy megdöbbentő alak áll előttünk mely közelebb áll a valóhoz, mint egy tudós professor aprólékos bonczolgatása alatt kínlódó alak, melynek eredménye egy összevagdalt holt test lehet csak.

A mi történelmi irodalmunk újabb időben a német irány járma alatt nyög. Nincs történetünk mely az igazságot felismerni tudó, megvallani tudó, de azért hőséért lelkesedő egyén munkája lenne. A legtöbb alak a nagy bonczolgatásnak miatta csak olyan holttestté válik, mint a többi s nem teremt alakot, mely él, hogy lelki szemeink előtt is éljen. Álmos, gyarló alakok, melyek nem hogy felkeltenék a nemzeti szellemet, de inkább elaltatják s megtámadják a nemzedék hitét, ha vajon volt-e csak egy is, a kire a nemzet, mint igazán nagyra, hálával tekinthet s ha nem volt, vajon van-e szükség egyre a ki megtartsa a nemzetet s van-e szükség a nemzeti szellemre, mely megteremti az egyént a nemzet vezéréül s megérteti a nemzettel az ő dicsőséges hivatását! Ez a szellem nyűgözi le ma a nemzetet, ez a szellem az, mely lelkesedésünket olyan hamar tűnővé teszi, mely lassan elsenyveszti minden érzékünket régi dicsőségünk iránt. Az a rajongó szeretet, melylyel e nemzet körül volt képes övezni egy-egy alakot a múltban, ma már nem létezik. Ilyen viszonyok között minnél inkább összeforrt egy költő régi dicsőségünkkel, meg nem értése, feledése annál bizonyosabb s a megromlott, nem saját nemzeti ízlésű közszellem csak kozmopolita irányú irók iránt mutat még érdeket. Kit érdekel ma magyar történeti tárgy versben vagy prózában ? ! Egy Bánk küzdelme, egy Rákóczy Ferencz szenvedése érdektelenül hagy a házasságtörés modern problémái mellett.

A nemzeti szellem újjá ébresztésén kell munkálkodni, uj életet kell önteni a nemzedékbe, mert az irány, mely ma úrrá lett, kétségbeejtő eredményeket hoz létre. Újra meg kell tanulni aggódni, küzdeni a hazáért, mert igy átértve, átérezve méltányolni fogjuk azt a nagy, szent igazságot, mely e szókban van kifejezve :

E nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely!