Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-11 / 46. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY tartoznak K.-Semlyén, Nádrád és Panyola községek. A közigazgatási bizottság az 1 százalékos kulturális pótadó terhére egy előzetes határozatával öt, egyenként 100 koronás jutalmat tözött ki olyan tanítók jutalmazására, kik a nevelés azon czéljának, hogy a hazának és társadalomnak, vallásos, hazafias és becsülettudó polgárokat nevelnek, megfelelnek. A tanfelügyelő az iskola látogatásokból kifolyólag az idén Ember Sándor szinérváraljai, Károlyi Sándor udvari, Bodor Jenő ar.-megyesi állami, továbbá Plank Ferencz és Lukács Mihály nagykárolyi tahitokat hozta javaslatba. A bizottság ezeknek ítélte oda a jutalom dijakat. A kir. pénzügy igazgató havi jelentéséből kiemeljük a következő adatokat. Szeptember hó végéig befolyt 1481,683 kor. 65 fillér, okt. havában 278,080 kor. 51 fillér egyenes adó, hátralékban maradt 2109,311 kor. 01 fillér. Az okt. havi befizetés, a múlt évi október havával összehasonlítva 23670 kor 99 fillérrel kedvezőtlenebb. Meghívó. A „Kölcsey-Egyesiilet“ igazgató választmánya folyó hó 12-én, hétfőn délután 4 órakor a vármegyeháza kis-terménen ■ülést tart, melyre a tisztelt választmányi tag urakat meghívni van szerencsém. Tárgy sorozat: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Az irodalmi szakosztály jegyzői tisztjének választás utjáni betöltése. 3. Folyó ügyek. Nagy-Károly, 1900. nov. 9-én. Nagy László, egyleti-elnök. Meghívó. A „Kölcsey-Egyesület“ irodalmi szakosztálya folyó hó 12-én, hétfőn délután fél 5 órakor a vármegyeháza kis-termében ■ülést tart, melyre a t. tagokat meghívni van szerencsém. Tárgysorozat: 1. Elnöki előterjesztések. 2. A felolvasó estélyek általános program aljának megállapítása. 3. Folyó ügyek. Nagy-Károly, 1900. nov. 9-én. Dr. Kovács Dezső, az irodalmi szakosztály-elnöke. H I E K. — Erzsébet gyász ünnepély. A helybeli „Kölcsey- Egyesület“ az idén is gyász ünnepélyt tart Erzsébet királyné emlékére. Minthogy azonban ez a nap hétfőre esik, az ünnepélyt előtte való napon tartják meg. A helybeli főgimnasium ifjúsága is tart f. hó 19-én Erzsébet ünnepélyt a tornacsarnokban. — Hivatal-vizsgálat. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 5-én a csengeri főszolgabírói hivatalnál tartott hivatal-vizsgálatot. — A Lendvay-szobor leleplezése ma lesz Nagy- Bányán. Nagy ünnepségek között megy végbe a leleplezés, a melyen részt vesz gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja is, a ki egyúttal Széli Kálmán minisztei elnököt is képviselni fogja. Az ünnepélyen a vármegye képviseletében, a főispánon kívül ott lesznek holnap Nagy-Bányán: Nagy László alispán, Ilosvay Ferencz, árv. elnök, Gőnyei István tb. főjegyző, Almásy Ignácz ügyész, Jersey Géza főszámvevő és Gallasz Ödön számvevő. Nagy-Károly városa is részt vesz. Hám József Roóz Samu, Demidor Ignácz, Vetzák Ede, Stromayer Ferencz és Makay József a tegnap esteli vonattal utaztak el Nagy-Bányára a város koszorújával. — Választás. A „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület" igazgató választmánya a múlt vasárnap Nagy László elnöklete alatt tartott ülésén, az irodalmi szakosztály elnöki állására dr. Kovács Dezső helybeli ügyvédet választotta meg, a kinek működéséhez sok reményt fűznek. — A magyar vöröskereszt egylet helybeli választmánya nov. 4-én közgyűlést tartott a városházán, a polgármester hivatalos helyiségében. A közgyűlésen gr. Károlyi Istvánná elnök elnökölt. A férfi szakosztály elnökének id. Zanathy Mihálynak elhunyta és a választmány jegyzőjének dr. Kovács Dezsőnek lemondása folytán ezen állásoknak választás utjáni betöltése volt napirendre tűzve. Elnöknek megválasztották dr. Serly Gusztáv megyei főorvost, a Ferencz József rend lovagját és jegyzőnek dr. Kőszeghy Andort. Az uj elnök megköszönve a bizalmat, ígérte, hogy minden erejével azon lesz, hogy ezen humánus intézményt felvirágoztassa. Ezután Debreczeni István indítványára a lemondott dr. Kovács Dezső jegyzőnek jegyzőkönyvi elismerést szavaztak. Miután még az elnöklő grófné a jegyzőkönyv hitelesítésére Palczer Ernő és Debreczeni István urakat felkérte volna, a közgyűlés gr. Károlyi Istvánná éltetésével ért véget. — Esküvő. Dr. Cservényük Károly helybeli orvos f. hó 6-án esküdött örök hűséget Tattay Irén urhölgynek, az állami polgári iskola köztiszteletben ■ és becsülésben álló igazgatónőjének. A polgári házasági kötést Debreczeni István polgármester végezte, a templomban pedig Palczer Ernő házfőnök adta rá az uj párra az egyház áldását. — Dalestély. A helybeli dalegyesület f. hó 5-én megtartott dalestélye erkölcsi tekintetben fényesen sikerült, sajnos az anyagi siker elmaradt. Nem értjük közönségünk azon közönyösségét, a melylyel egy idő óta dalárdánk működése iránt viseltetik. A kisszámú közönség valódi műélvezetnek volt részese. A program minden egyes száma szépen sikerült. így dr. Bródy Miklós „Virágénekek“ czimü dalával, a dalárda ezúttal is óriási sikert ért el. Nagyon tetszett a Pintér Hedvig kisasszony által előadott „Vallomás“ czimü monolog Cyprián A. Józseftől. A kisasszony e monológban valósággal remekelt. Hasonlólag dicsérőleg kell megemlékeznünk Bamberg Etelka kisasszony czimba- lom játékáról. Művészies otthonossággal játszott népdalokat. Mindkét női közreműködő sok tapsot aratott s a rendezőség egy-egy csokorral kedveskedett nekik. Pintér Ödön tanár-jelölt felolvasása sem tévesztette el a hatást. „Elhagyatva“ czimü regényéből olvasott fel egy részletet. A dalestélyt jókedvű táncz követte. — Helyettesítés. Az alispán, a Ruszka Mór árvaszéki irattárnok elhunyta folytán megüresedett állásra, Mándy Ödön vármegyei Írnokot helyettesítette. — Gyászeset. Nagy Sándor vármegyei aljegyzőt, lapunk munkatársát családi gyász érte. Édes anyja, néhai Nagy Bálint birtokos és vármegyei utbiztos özvegye szül. Szakadáthy Ida f. hó 4-én élte 60-ik, Özvegységének 10-ik évében Szatmáron hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogulta régi világ azon kedves matrónái közé tartozott, aki egész életét a hitvesi és anyai magasztos hivatás kötelességének szentelte, a ki azon családi körbe, a melyet végzete kijelölt számára, a kölcsönös bizalom, a magyar vendégszeretet és a családtagok patriarkalis korbeli kölcsönös szeretetének melegét varázsolta. Az ő körében mindenki kellemesen érezte magát, érezte, hogy az ő tisztelt alakja meleg, otthonos fészekké varázsolja át otthonát. Nem is mulasztotta el azért senki, a kinek útja az Avasba vitt, hogy feine keresse, legalább pár perezre az agg urinőt otthonában, a honnét, a magyaros, ősszinte családi körből lélekben felvidulva folytathatta útját. Azért az ő elhunyta nagyvesztesség övéire, gyermekeire nézve a kiket az ő odaadó, igaz szeretete tartott össze, a sors bármilyen távol is vitte el őket egymástól. A kedves halott temetése f. hó 7-én ment végbe Avas-Újvárosban, a hová Szatmárról át szállították a holttestet. A végtisztesség megadására ott volt a kiterjedt rokonság, a család tisztelőinek és barátainak nagy száma. Miután Széli György ev. ref. lelkész rövid imát mondott volna a halott felett, eltemették azt, a ki oly kedve* volt övéinek. Emléke feledhetlen marad. A család a következő gyászjelentést adta ki: Nagy Sándor, Nagy Mariska férj. Mező Károlyné s férje Mező Károly és gyermekeik : Mariska, Imre, Ilonka és Sándor; Nagy Imre és neje Gyene Ilona; Nagy Károly és neje Rónay Anna s leányuk: Margitka; Nagy Bálint és neje Strohmájer Török Amália s gyermekeik : Esztike és Boriska; Nagy Berta férjezett Rohay Gyuláné s férje Rohay Gyula és gyermekeik : Margit és Berta; Nagy Kálmán és Nagy József a maguk és a szélesen kiterjedt rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik, hogy a legjobb édes anya, anyós és nagyanya özvegy Nagy Bálintné született Szakadáthy Ida folyó évi november hó 4-én este 6 órakor, életének 60-ik, özvegységének 10-ik évében Szatmáron hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült tetemei november hó 7-én d. e. 10 órakor fognak Avas-Újvárosban az ev. ref. egyház szertartásai szerint az avasujvárosi ev. ref. temetőben eltemettetni. Avas-Újváros, 1900. november 5. Legyen áldott emlékezete! — A „Protestáns-Társaskör“ f. hó 18-án vasárnap este 6 órakor, saját helyiségében Erzsébet királyné gyászünepélyt rendez, a következő programmal: 1. Erzsébet királyné, Deák Kálmántól. Szavalja Tőtős Ilonka kisasszony. 2. Emlékbeszéd. Tartja Lukács Mdiály. 3. A gödöllői erdő, Pósa Lajostól. Szavalja Veres Gusztáv. E gyászünepélyre a kör tagjai és a n. é. közöuség tisztelettel moghivatik. Nagy-Károly 1900. november 10. Az elnökség. — Választás. A vármegyei tisztviselők nyugdíj, intézményének részesei f. hó 9-én d. u. 3 órakor közgyűlést tartottak, a melyen a nyugdíj választmányban megüresedett tagsági helyre Ilosvay Endre főszolgabírót választották meg. — A színi kerület kérdésében a Szilágy azt a javaslatot teszi, a mit a Szilágy-Somlyó is elfoga d, hogy az érdekelt városok szinügyi bizottságának 1—2 kiküldötte együttes tanácskozásra jöjjenek össze p. o Nagy-Károlyban s az igy hozandó határozat nem egy város külön óhaja lesz. A magunk részéről is helyeseljük az eszmét. Szükség volna erre a közös értekezletre annyival is inkább, mert mig a szatmári és nagykárolyi szinügyi bizottság azért akarja ide csatolni M.-Szigetet, hogy legyen hol eltölteni a társulatnak a nyári szezont, addig szilágy megyei laptársaink attól tartanak, hogy esetleg akkor nekik rövid szini szezon jut. — A Széchenyi Társulat Igazgató-választmánya f. hó 7-én ifj. Böszörményi Sándor aligazgató elnöklete alatt ülést tartott. Az igazgatóság beszámolt poézis, hogy helyet adjon az önzésnek és érzékiségnek. Ő legalább azt hitte, hogy igy törtért. Sokszor elábrándozott a fölött, hogyan lesz az, ha szakításuk óta először látja viszont Ágnest ? S elképzelte minden féleképpen azt az érdekes jelenetet, csak úgy nem, ahogy történt. Ágnes kezdte meg a beszélgetést. Elfogulatlanul nézett a férfi szeme közé és csengő hangon szólt • — Rég nem láttam, Ákos. Négy éve! Maga úgy látszik, más ember lett azóta. — Igen, meglátszik rajtam ? — Meg. Megférfiasodott, de nem is azt akartam én tulajdonképpen mondani. Tudja, olyanféleképpen gondolom én a maga megváltozását, hogy most nem mászna ám át a püspöki kert kerítésén, hogy valamelyik piros rózsát kilopja valakinek. — Nem. Ágnes halkan kaczagott, de Ákos komorabb lett. — Mulat rajtam, ez volt az első gondolata. — Kaczérkodik! ez volt a második. Eh nem törődik velem, én sem ő vele ! ez volt a harmadik. — Látja, Ágnes, maga cseppet sem változott. Legalább külsőleg nem. A külsőleget hangsúlyozta. A leány észre vette, itt sem változott semmi, mondta pajzánul s a szivére mutatott. Ákos ki időközben visszanyerte a hidegvérét, adta a vidám hangot, — Valóban ? Ez megható. Hja, a jó vidék konserválja a sziveket. Más a pesti ember. Lássa, én itt — és a szivére mutatott — alaposan megváltoztam. Ha azokkal a mélységes szemeivel bele tudna tekinteni, tán el is csodálkozna — ha ugyan ilyen emberi gyöngeség úrrá tudna lenni a szép Ágnes felett. Ágnes a fejét rázta. — Nem igaz, nem változott, mondta komolyan, csendesen. . — Kissé merész állítás, felelte gúnyosan a férfi, de hangja remegett. Érezte, mint száll a pir az arczába. — Miért tagadja, Ákos ? szólt a leány. Oda lépett hozzá, vállára tette kezét és a szeme közé nézett. —- Miért tagadja ? Hisz ez fáj! Ágnes szelidan rázta szép fejét. — Nem igy van, fáj az, tudom magamról. Komoran megdöbbenve nézett föl. Azt hitte meghasad a szive. Minden csepp vére lángolt. Az agya mintha szétakarna pattani. Lelkének bágyadtsága vad izgalomnak adott helyet. Oda lett a czinismusa, a közönye, az asszony megvetése. Külső máz volt mindez, a legelső forró sugár a régi szerelem napjából leolvasztotta. Úgy érezte, mintha megint a régi szerelmes fiú lenne, aki magányos éjszakákon sirt és reszkető ajakkal egy leány nevét zokogta. Úgy érezte, mintha szerelmes lenne ismét, nagyon és boldogtalanul szerelmes. — Ágnes, tört ki belőle, Ágnes! — Miért ment el innen akkor? — Mert hitegetett, mert nem szeretett. A leány pedig csak rázta a fejét. — Nem igaz, nem igaz. — Nézzen rám Ágnes. A hosszú, selymes szempillák alól kivillantak a nagy, éjfekete szemek. Pillantásuk ragyogó és derült volt, de nyugodt és szenvedély nélkül való. S ezek a szép tiszta szemek, mint belemélyedtek a férfi sóvár tüzes szemeibe, visszaadták ennek a józanságot. Ákos egy pillanat alatt végig gondolta az életet, melyet Budapesten folytatott. Elvonult lelke előtt a sok nő, akik egy-kettőre oda adták magukat neki, akiket vagy ő csalt meg, vagy őt csalták meg. S fülébe csengett a sok szerelem vallomás, amiket hazudott s a miket neki hazudtak. Düh fogta el, hogy visszagondolt mindezekre. Mennyire elromlott ! Nem tudja Ágnest megérteni. Azt várta .- hideg lesz hozzá, gúnyos, vagy talán semmibe sem veszi, s ime találkozásuk első öt perezében szerelmet vall neki, az, aki kétségbeesésében hidegen hagyta ott egykor. — Hazudik ez a leány, hazudik mint a többi és vonagló ajakkal mondta hangosan : — Hazudsz. A keskeny fehér kéz, mely mázsányi izzó vas- sulyával nehezedett Ákos vállára, lehanyatlott. A márvány arezon nagy könnyek peregtek végig. A férfi aki már érezte, hogy diadalmaskodott gyöngesége fölött, valami enyhületes érzést érzett s lágy hangon mondta: — Ne sírjon, Ágnes. A leány menőfélben volt már és vissza fordult. —- Ugye, nem szeret már ? — Nem. De ha szeretném is, akkor is úgy kellene ennek lennie. Isten vele. Mi többé nem találkozunk. Soha, Soha, sóhajtotta a másik. Elváltak. Egyik sem nézett vissza. Haza ment szülői házába, hol anyja dúlt ábrázata láttára ijedten kérdé, hogy kivel találkozott. Palotay Ágnessel, felelte Ákos. Az anya ismerte Ákos regényét. Le ült a fia mellé, keblére vonta a fejét. Kemény, munkában meg- ránezosodott kezével végig simította fiának forró homlokát. — Fiam, mondta csendesen, édes fiam, jól tetted. — Anyám, kiáltotta Ákos kétségbeesve, soha, soha nem leszek boldog! Az öreg asszony pedig szelíden bólintott a fejével. — Tudom, édes fiam, tudom. De hisz nem azért jövünk a világra, hogy boldogok legyünk .............. E. D.
