Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-10-28 / 44. szám
SZATMARMEGYEI t r ív 0 Z L Ö N Y és ne egyes vidékekre kitérjedőleg, foglalkozzunk vele, mert ez már országos érdekű kérdéssé nőtte ki magát. Hát a mi nyíri járásunkban nem lehetne-e szőlőtelepeket létesíteni? Ha ez a homokos terület Francziaországban volna, minő hasznát venné a tranczia bortermelő ? Mindenesetre hálásak lehetünk és reménynyel nézhetünk a jövő elé, mert úgy tapasztaljuk, hogy Darányi miniszter ur egész komolyan szivén viseli a szőlősgazdák lét és élet kérdését, és nem csak papiroson, de tényleg meg akarja valósítani azokat a szép és nagy ideákat, hogy még eljöhet az idő, hogy a magyar szőlősgazdákra felvirrad a régi, jó idő. Azon az értekezleten tehát, a melyet a közeljövőben ez ügyben megtartani fognak,— mert kell, hogy ez megtartva legyen, — ne csak hivatalnokok és nagybirtokosok, de a polgáremberek is résztvegyenek, kívánságaikat meghallgassák, és ha ezek elfogadhatók és kivihetők, gyorsan és erélyesen végre is legyenek hajtva. A halogatás ideje elmúlt, a tettek mezejére kell már egyszer komolyan lépni, üdvös és hasznos dolgot igy tudunk csak véghezvinni. Színi kerületünk. A lapok hirei szerint gr. Festetich Andor, a vidéki színészet országos felügyelője elkészítette már tervezetét a színi kerületek alakítása tekintetében s ezen tervezetet a főispánoknak, polgármestereknek és szini bizottságoknak kifogják adni véleményezésre. A bennünket érdeklő szini kerület a következőleg van contemplálva: Szatmár, Nagy-Károly, Nagy- Bánya, Zilah és Szilágy-Somlyó városok képeznének egy szini kerületet. Első tekintetre, a ki nem ismeri a helyi viszonyokat, az előtt egészen elfogadhatónak látszik ennek a kerületnek a terve. Hisz öt város csak képes fen- tartani egy szintárulatot, érvelne mellette a laikus. De hát nem igy kell tekinteni a dolgot, hanem úgy felállítani a kérdést, hogy hol tölti a kerület társulata a téli és hol a nyári szezont ? A téli szezont a társulat Szatmáron van hivatva kihúzni. Csak hogy a tapasztalat azt igazolja, hogy hiába van Szatmáron állandó, szép, modern színház, egy társulat ott októbertől virágvasárnapig ki nem bírja. Mondjuk tehát, hogy négy hónapig prosperálni képes ott, hol tölti a téli szezon többi részét ? Csak Nagy-Bányán, Zilahon és Szílágy-Somlyón töltheti, a hol van erre nézve alkalmas terem. Feltéve tehát, hogy a téli évad többi részét felváltva e három városban huzza ki, ez csak három hónapot tesz ki, mivel ezek a városok egy hónapnál tovább egy társulatot fentartani nem képesek, tekintve lakosainak számát és a helyi viszonyokat. Összesen tehát hét hónapot kihúz a társulat a négy városban nagy nehezen s ekkor következik a legnehezebb kérdés, hogy az év hátralevő 5 hónapját, a nyári szezont hol töltse el. Nagy-Károly van egyedül hátra. Az képtelenség, hogy a mi városunk két hónál tovább kitartson egy jólszervezett társulatot. Sőt ez az idő is sok. Szóval, bármiként tekintsük is a dolgot, bármiként osztjuk is be a működési programmot, az sül gondolva azt a temérdek munkát, a mit mentében végez, azokat a beláthatatlan hatásokat, a miket útjában létesít ? A folyó meg patakokból, a patak meg csermelyekből, a csermely meg sokszor észre sem vehető vékony erekből támad. S vájjon, a nagy embereknek munkájában nincsen-e benne a kicsinyeké, a névteleneké is? Vájjon azoknak a világra és országra szóló egykori nagy szellemeknek hatásában mai állapotainkra, nincsen-e benne, mint a gyűjtő lencse fókuszában az a sok más sugár is, a miket egyenként látni a mi gyenge szemünknek meg nem adatott ? Nincsen olyan lakója a temetőnek, a ki nyomot ne hagyott volna maga után. íme eltekintve a szív, a vallás szavától, maga az emberiség összetartozandóságának, egységének gondolata eléggé megokolja a halottak emlékének tiszteletét. Hiába szakadtak el tőlünk, mi velők egyek vagyunk. Leléptek a cselekvés mezejéről, de hiszen már cselekedtek. Éltek, szenvedtek, munkálkodtak, a mint mi élünk, mi szenvedünk, mi munkálkodunk; egészben véve pedig csak folytatjuk azt, a mit ők szinte már vagy folytattak, vagy megkezdték, s amint azok, a kik majd utánunk jönnek, s a kiknek emlékében mi fogunk élni tisztábban vagy homályosabban, ami nyomainkba lépnek. A ki a halottak emlékét tiszteli, az emberiséget tiszteli; s az emberiségnek az ember részéről joga van a tiszteletre, a hogy joga van a múltját tisztelő népnek a jövőre. Különben az emberiség ezen összetartozandóságának, ezen egységének érzete mindig meg volt a nemzedékekoen. Talán nem olyan világosan mint ma, de sejtésszerüleg kétségtelenül. Meg volt pedig leginkább azoknál a népeknél, a melyek már korábban nagyobb műveltséget értek el; de olyan fajt meg alig ismerünk, amely azt gondolta volna, hogy a halállal ki, hogy a tervezett kerületi társulatnak nincs nyári állomása elég, az öt város nem képes egy egész évig fentartani. Mert ha Szatmárra négy és Nagy-Károlyra két hónapot számítunk s a többi három városra egy- egy hónapi szini szezont, még igy is csak 9 hó jön ki. És ezen a bajon a meglevő keretben segíteni nem lehet, mert a dolog természete hozza magával, hogy a kerületi társulatok szervezete kizárja azt, hogy nyáron az igazgató szélnek bocsássa társulata java részét és úgynevezett nyári társulatokkal kínozza a vidék kisebb városait. Szóval az derül ki, ismételjük, hogy a tervezett szinikerületben nem lesz kellő nyári állomása a társulatnak s igy nem prosperálhat. Pedig milyen könnyen lehetne ezen a bajon segíteni. A geographiai fekvés is azt diktálja, hogy M.- Szigeth is e kerülethez csatoltassék. Ez a város, a melynek alkalmas szinköre van, hires arról, hogy az ország egyik legjobb nyári állomása. Ha tehát kerületi színtársulatunk eltölthet ott 2—-3 hónapot a nyár folyamán, megélhetése biztosítva lévén, olyan jól szervezett társulatunk lehet, a minő kevés lesz az országban . De miféle önkényes dolog is az, M.-Szigethet Debreczenhez csatolni, mintha csak a debreczeni szín- igazgató érdekében történt volna ez az önkényes összeházasítás. Tessék Debreczent arra szoktatni, hogy a maga erejéből tartson fel egy színtársulatot, különben az Alföldnek ebben a metropolisában soha sem állandósul meg a színészet. Ajánljuk az itt elmondottakat a helybeli szinügyi bizottság, valamint szatmári és m.-szigethi laptársaink figyelmébe. Szóljanak hozzá a kérdéshez, hogy tisztázódjanak az eszmék s ha jónak látják, csináljanak propagandát a szatmár—máramarosi kerületnek. A szinügyi bizottság egy tagja. HÍREK. — Személyi hir. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök olaszországi zarándok útjáról, ahol három hetet töltött, f. hó 24-én visszaérkezett székhelyére. — Gr. Hugonnai Béla főispán a ma reggeli vonattal Budapestre utazott, a honnét kedden reggel tér vissza. — Pápai kamarás. Ő szentsége, XIII. Leo pápa Szabó István szatmári püspöki titkárt pápai kamarásnak nevezte ki. — Hivatal vizsgálat. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 26 és 27-én hivatal vizsgálatot tartott a szatmári és nagykárolyi főszolgabírói hivatalnál. — Áthelyezés. Az igazságügy miniszter Boitner Károly szatmári és dr. Dávid István fehérgyarmati kir- járásbirósági aljegyzőket a szatmárnémetii kir. törvényszékhez helyezte át. — A honvédség köréből. Hadusfalvi Spillenberg Gábor főhadnagyot zászlóaljunktól Budapestre a felsőbb tiszti tanfolyamra vezényelték fel. — A Szatmármegyei agarász egyesület elegy agár-versenyét Máté-Szalkán 1900. évi november hó 17-ík és következő napjain tartja meg, melyre a meghívókat már kibocsátotta: Domahidy István e. elnök. Kállay Szabolcs e. titkár. November hó 16-án este 8 órakor egyleti közgyűlés a „Hungária“ szállóban. November hó 17-én d. e. 8 órakor gyülekezés a „Hungária“ szálló előtt. November hó 17-én d. u. 6 órakor társas-ebéd a „Hungária“ szállóban. November az elköltözöttek és a visszamaradottak között minden összeköttetés megszakadt, s a mely ne törekedett vol na ezen összeköttetést, — igaz, hogy néha — nagyon is naiv, formákban fentartani, megőrizni. A régi görögök halottaikat lakásaik közelében, telkükön temették el, s nemcsak tisztelték azok emlékét, de különösen a családfőt még azután is a telek a ház tulajdonosának, a tűzhely védőjének tekintették. Desham meg azt Írja, hogy még ma is az Afrika központján fekvő nagy Bornu királyságában kiki saját házában temettetik el a szoba földje alá, s a háznép azután is csakúgy lakja a házat, mint az előtt. A dahomák, jorabák s az Aranyparton lakó egyéb nemzetségek közt szintén hasonló szokás uralkodik. De meg van ez a szokás Amerikában az Amazon partján lakó indiánoknál is, a kik ugyancsak házaikban temetik el halottaikat, maguk pedig azokból ki nem költöznek. Még figyelemre méltóbb, hogy az eszkimók is gyakran abban a házban hagyják a halottat, a melyben lakott. Az ő tulajdona volt életében, az övé marad halála után is. Az ujzelandiak meg Taylor szerint „midőn a tulajdonos meghalt, s házába eltemette- tett, abban bennehagytak mindent, a mi csak benne volt, az ajtót bekötözték s okkerrel sárgára festették, a mi azt jelentette, hogy tabuvá, szentté, sérthetetlenné lett.“ Sok falunak majdnem fele háza mondja, — a halottaké volt. Más népek uj, külön lakást rendeztek be halottaik- nak. Sírokat, sírboltokat. De minő dísszel, minő erőseket. Minthacsak az örökkévalóságnak akarták volna azokat építeni. S be is következett nem egyszer, hogy mig a népek, a melyek ezen halotti lakásokat emelték, kihaltak, kivesztek, azok még ma is állanak. Legyen elég erre nézve csak a dolmenekre és az egyiptomi piramisokra emlékeztetnünk. hó 18-án d. u. 1 órakor a verseny terrénumán, agarász egyleti tagok részére agarász lovaikon vadász verseny. Az agárversenyre első dij: 4Ö0 korona készpénz és egy tiszteletdij, második dij : a tétek fele. Nevezések az agár versenyre elfogadtatnak nov. hó 16-án este 8 óráig a titkárnál, Keér-Semjénben, 16-án este a „Hungária“ szállóban. — Esküvő. Ifj. Vaday Károly kir.-daróczi kereskedő f. hó 23-án d. e. 11 órakor esküdött örökhüsé- get a szatmári ev. ref. templomban, Rózsa Károly, a szatmárhegyi helyi érdekű vasút üzletvezető-igazgató húgának, Jozéfának. Tanuk voltak Papp Ambrus gör. kath. esperes és Szlávy Géza gőzmalmi tisztviselő. Esküvő után Rózsa Károly házánál lakoma volt, a melyet számos pohárköszöntő fűszerezett. — Dalestély. Dalegyesületünk november hó 3-án a Polgári Olvasókör nagytermében igen érdekes műsorral dalestélyt tart, terített asztalok mellett. Az egyesület megnyerte Pintér Hedvig és Bamberg Etelka kisasszonyok, valamint Pintér Ödön urat közreműködésre s igy az estély igen szép sikernek néz elé. Reméljük, hogy közönségünk törekvő dalárdánkat pártfogásával fogja megörvendeztetni. Külön meghívók nem bocsáttatnak ki, a közönség falragasz utján lesz meghiva, melynek szövege a következő : A Nagykároiyi Dalegyesület 1900. évi november hó 3-án szombaton a Polgári Olvasókör nagytermében terített asztalok mellett Pintér Hedvig és Bamberg Etelka kisasszonyok, valamint Pintér Ödön ur szives közreműködésével jótékonyczélu dalestélyt tart, melyre Nagy-Károly város és vidéke nagyérdemű közönségét tisztelettel meghívja a rendezőség. M üsor: 1. „Magyar népdalok“, Hoppe Rezsőtől, előadja: a dalegyesület. 2. „Vallomás“, monológ, Cyprián A. Józseftől, előadja: Pintér Hedvig kisasszony. 3. „Népdalegyveleg“, czimbalmon előadja: Bamberg Etelka kisasszony. 4. „Balatoni dalok“ Gaál Ferencztől, előadja: a dalegyesület. 5. „Felolvasás“, (részlet az „Elhagyatva“ ez. regényből) tartja: Pintér Ödön ur. 6. „Virágének“, Dr. Bródy Miklóstól, előadja: a dalegyesület. Belépődíj 1 korona. Előadás után táncz. Kezdete fél 8 órakor. — Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait folyó év október hó 28-ik napján délelőtt 10 órakor a városház tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghivom. Nagy-Károly, 1900. okt. 23. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Dr. Áldor Adolf városi főorvos lemondásának bejelentése. 2. A legtöbb adót fizetők névjegyzékének kigazi- tására kiküldött bizottság kiküldése. 3. Szervezeti szabályrendelet módositása. 4. Tisztviselői nyugdíj megállapítása. 5. Tüzrendészeti szabályrendelet változtatása. 6. A lövölde-kert bérbeadása tárgyában megtartott árverésen felvett jegyzőkönyv bemutatása. 7. Az izr. nőegylet kérelme a népkonyha segélyezése iránt. 8. A zsidótemplom-utcza szabályozási vonalának megállapítása. 9. Az utczák uj házszámozása és az utczák nevének megállapítása. 10. A ref. templom utczai szabályozás tervének megállapítása s egyes telkekhez csatolandó utczarészlet árának megállapítása. 11. Kaufmann testvérek és társa kérelme a város tulajdonát képező ingatlanból eladás iránt. 12. Szeptember havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 13. Október havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 14. Az árvapénztár kezelési szabályrendelet módositása. — Esküvők. Grósz Ignácz helybeli kereskedő f. hó 23-án kelt egybe Frank Zsigmond hajdunádudvari birtokos leányával, Lidikével. — Kirilla Zachar helybeli czipész iparos a múlt vasárnap vezette oltárhoz Rencz Teréziát, Rencz János polgártársunk leányát. — Távbeszélő városunkban. Dr. Adler Adolf ügyvéd körülbelül egy éve mozgalmat indított meg városunkban telefonlétesitése iránt. Az ő buzdítására városunk több polgára kérvényt adott be a kereskedelmi miniszterhez városi telefonfelállitása és az orÁltalában ha nem is művészivel mindig, de legalább valami feltűnő, tehát nagy lakással hódoltak halottaiknak. A sirhalom nagysága a halottat környező tisztelet mérvéül tekinthető, s ilyen feltűnő nagyságú sirhalmok a föld minden vidékén találhatók. A skót felföldieknek van egy udvarias szólásmódjok: „egy darab követ vetek majd sirdombodra.“ R. Gray azt állítja, hogy ez a szokás máig is ép úgy fenn áll a Hebrid-szigeteken, mint számos egyébb vad — s félvad népnél. Mi nem vagyunk sem vad -— sem félvad nép, de azért mi is rögöt dobunk a halott sirbaeresz- tett koporsójára. Minő ős régi szokás maradványa ez. Eredeti okának még emléke is kiveszett, de a szokás fennmaradt. Egyébként a hunnok, avarok és a régi magyarok is szerettek halottaik fölé óriási sirdom- bokat emelni és lehetséges, hogy azok a külön álló halmok, itt városunk közelében, szintén ilyen régi síremlékek. Vég- és hossz nélkül idézhetnénk még érdekesnél érdekesebb példákat, bizonyságára annak, hogy az élő nemzedék a halottakkal — ritka kivételek mellett, minden időben igyekezett fenntartani a közösséget, de nem folytatjuk. Ezeket sem azért hoztuk fel, hogy belőlök merítsünk ösztönt a halottak emlékének tiszteletbentartására. Minket ma már erre az egyszerű és tiszta gondolkodásnak is reá kell vezetnie. Vigyünk virágot a halottaknak. Dr. Lúcz Ignácz.
