Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-10-21 / 43. szám

SZATMARMEGYEI

T r K

0 Z L Ö N Y

kivételével a vármegye területén levő összes állomásokon le- és felrakott áruk métermázsája után 2, esetleg 4 fillér kövezetvám szedésének engedélyezése a nmltsgu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrtól ké- relmeztetni elhatároztatik, minek folytán felhivatik vm. alispán, hogy dolgoztasson ki részletes tervezetet, mely - nek alapján a kérelem felterjeszthető legyen. Úgy az előadott, mint múlt évi 1082—1899. bjkvi sz. határozat hozatalánál felhozott indokok alapján, a midőn a vármegye közönsége ezen határozatában felölelt minden egyes részletet a közúti ügyek érdekében együttesen annyira lényegesnek tart, hogy bármely részének mellőzését magára nézve sérelmesnek tartaná, ismételten kérelmezi jelen határozatának s az azzal megállapított törvényhatósági közúthálózatának és költségelőirányzatának változatlan jóváhagyását, s a beillesztett államsegély engedélyezését, hogy közúti alapja végre oly helyzetbe juthasson, melylyel közlekedési viszonyainak fejlesztése mellett közutait fennakadás nélkül elláthatja s úgy útvonalai kiépítését, mint azok fentartását állandóan biztosíthassa, utasittatik ennek folytán vármegyei alispán, hogy jelen határozatot szabályszerűen tegye közhírré s a 30 napi határidő elteltével az esetleg beérkező felebbezésekkel együtt a megfelelően módosított úthálózat kimutatás, a költségelőirányzat 2 példánya és összes mellékletei kapcsán a nmltsgu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz részletesen indokolt felirat kíséretében jóváhagyás végett terjessze fel, a jóváhagyás kinyerése után pedig a további megfelelő intézkedéseket haladéktalanul tegye meg. Miről vármegyei alispán az összes beterjesztett iratok kiadása mellett további megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton érte- sittetik. Kelt mint fent. Kiadta : Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Nagy László, vm. alispán.

Régi bajok orvoslása.

Évtizedek óta egy specziális magyar szó van forgalomban, specziális nem a szó alkotása, hanem a jelentése miatt. Úgy mondják, hogy gabona uzsora. Réme a kisbirtokosoknak azokon a vidékeken, hol nincs a közelben nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet, vagy hol már nem hiteleznek a gazda földjére, házára.

Tavaszszal kisért ez a rém. Tavaszszal, mikor már kifogyott a gazda a pénzéből és mert adófizetés és egyebek czéljából okvetlenül kell neki a pénz, négy öt hónappal aratás előtt eladja termését az uzsorásnak. Az árt természetesen az uzsorás szabja meg.

Van még számos módja a gabonauzsorának, de ez a leggyakoribb.

Ez évek óta szakadatlanul hangzó panaszt végre meghallották odafönt és mint értesülünk, törvény készül a gabonauzsora ellen.

Nem tudjuk, mit fog tartalmazni az uj törvény, de egyik tervezetét már olvastuk és nem mulaszthatjuk el, hogy arra néhány megjegyzést ne tegyünk.

— A férfi végtelen zavarban tördelte: . . . Igen . . . utaztam ... el kell menem . . . épen készülődtem a mikor ön jött . . .

De bizony nem fog elmenni, itt marad — utazott — nálunk pihenni fog de beszéljenek . . ' látom zavarba van, talán holmi ifjúkori kaland — talán valami szép asszony ? . .

Az asszony, a kígyó oda ült a gyanútlan szegény férj ölébe és gyöngy fogait villogtatva hamarosan kigondolt egy mesét, szépet ártatlant — még nevetni is lehetett rajta.

Tíz hónappal később. Népes fővárosi utcza, az előtérben nagy kórház, nem messze innen egy elterjedt hírlap kiadóhivatala látszik. A kórházból megtört, korán vénült női alak vánszorog ki, fáradtan tekint a közeli kiadóhivatal épületére. Azt tanácsolták neki : kérjen itt valami munkát, mely megmenti egyelőre az éhhaláltól.

Nagy alázattal betér a házba és mivel olyan igen szánalomra méltóan könyörög, adnak neki egy csomó újságot, de nem szívesen, mert kibizna a mai világban egy ily nyomorult külsejű teremtésben . . .

Tíz hónap nem sok idő a bíráknak az ítélet hozatalra, de elég a sorsnak, hogy ítéletet hozzon és végre is hajtsa azokon, akik rászolgálnak erre . . .

A mese régi kopott ... de mindig uj marad : Volt egyszer egy szép asszony — megcsalta az ő becsületes, szerető urát. A férj a derék, becsületes ember úgy Ítélt, hogy mindaketten haljanak meg, — a harmadik az elment, elég nagy a világ ... — de a sors az igazságos biró csak neki adta meg ezt. A nő beteg lett, nagy beteg kórházba került, szép haja kihullott, telt arcza beesett és rut ránczok képződtek ott, hol még csak nem régen üde rózsák virultak. Egész alakja kora-vén, megtörött.

Felismerhetetlen. „Idus a férj által annyira dédelgetett imádott szép asszony“ . . . alig hallhatóan mondja;

„Esti Újságot tessék“.

Haspelné.

Az említett tervezetben ki van fejtve, hogy az adó fejében lefoglalt gabonát többnyire az uzsorások veszik meg az árverésen, s lehetőleg agyonnyomják az árakat. Ezen baj ellen aként óhajt védekezni a tervezet, hogy az állam néhány nagyobb gabonaszállító czéggel szerződést kötne arra nézve, hogy ők vásárolják meg rendes napiáron az adófejében lefoglalt gabonát.

Hát ezt a megoldást nem helyeselhetjük. Először bonyodalmas, másodszor, mert bizonyos tekintetben előnyöket biztosítana a szerződés a gabonaszállító czégeknek, ami csak ártalmára lenne a becsületes üzletnek. Hogy lehessen aztán majd ellenőrizni azt, hogy azok a czégek a különféle minőségű termést megfelelő áron váltják magukhoz? Az ilyen törvény egy uj hazai specziálitást teremtene meg: A magyar királyi gabonakereskedőt.

Sokkal egyszerűbben és alaposabban lehet segíteni e bajon. Ne tessék júliusban és augusztusban adót ekszekválni, hanem csak szeptemberben. Szeptemberig mindenki eladhatja termését a maga jószántából és oly áron, ahogy jónak látja. — Akkor nem kerül a gabonauzsorás kezébe a gazda, mert nem égetően sürgős neki a pénz. És nem hezitálják el potom áron.

Aztán meg tessék abba az uj törvénybe szigorúan megtorló intézkedéseket belefoglalni. Aki uzsorát üz az élettel, bűnhődjék a törvény szigora szerint.

A jövő esztendőtől sokat várnak a munkás kezek Magyarországon. S méltán. Mintegy harmincz millió forintnyi állami közmunkát helyeztek kilátásba.

Ezek a milliók a legújabb nagy beruházási kölcsönből valók. Mikor a kölcsönt felvették, már akkor tele volt az ország a kedvező hangulattal, melyet a kölcsön azon indoklása keltett, hogy azt hasznos beruházásokra fogják fordítani.

De nem igy történt. Legalább eddig nem. A kölcsönt fölvették, legnagyobb részét már elis költötték, de nem hasznos beruházásokra fordították, hanem részben elnyelte a hadsereg Molochja, részben adósságokat fizettek vele. Ami összeg most fenmaradt, azt akarják beruházásokra fordítani.

Hát jól van igy is. Harminczmilió korona sem megvetendő egy ország népére nézve, különösen ha tekintetben veszszük, hogy ezen a pénzen leginkább építkezni és közintézményeket berendezni fognak.

Iskolákat, kórházakat, állami vasutakat, és hidakat, bírósági épületeket emelnek, folyamokat szabályoznak, a földmivelést és a gazdaság egyébb ágait előmozdító intézményeket létesítenek.

Csupa olyan munkálat, melyek végrehajtása ezer és ezer dolgos kezet foglalkoztat.

És ezeket a munkálatokat nemcsak az indokolja meg, hogy szükség volt már rájuk, hanem az is, hogy az államnak már bizonyos tekintetben kötelessége volt, hogy jövedelmező foglalkozást nyújtson annak az ezer és ezer munkás kéznek, amely már nem egyszer szorult össze fenyegetőleg.

Úgy közállapotaink, mint kereskedelmünk, iparunk és a munkásnép helyzetének jótékony változását várjuk a nagy állami közmunkától. Uj vér kerül a testbe, uj pénz gurul széjjel az országban, uj lendületet vesz a munka. Annyit várunk e harmincz millió áru munkától, mint valami diadalmas hadjárattól. S annak is tartjuk, diadalmas hadjáratnak az üzleti pangás, a nyomor és szoczializmus ellen.

Elvárható, hogy intéző köreink ezen szocziális szempontból fogják fel a nagy ügyet. Legyenek a közmunkák kivitelénél, illetve vállalatba bocsátásánál első rangú tekintettel a keieskedő, iparosra és munkásra. A közmunkákban ne legyen része olyan vállalkozásnak, akik nyúzzák az alvállalkozóikat s a munkásaikat ! Ne prédát szolgáltassanak, a hiénáknak, hanem becsületes munkáért becsületes árt adjanak.

Tapasztalatok a burgonya termelés terén.

A burgonya termelés terén számos hibát követünk el, s ez az egyik oka annak, hogy burgonya termésünk ritkán sikerül jól. Egyik nagy hiba mindjárt az, hogy a trágyát a már kész vető barázdába szoktuk behúzni, erre reá rakjuk a vetőmagot s ezzel együttesen földeljük be. Nyilván való, hogy felül ez esetben a föld nem takarja jól a gumókat, üregek képződnek s ezen felül a direct alkalmazott nitrogéntrágya következtében a burgonya túlságosan szárba megy és lombot növeszt a gumótermés rovására.

További hiba, hogy a gumók túlságos sűrűn lesznek ültetve, ezt el kell kerülni, de az ellenkező hibába sem szabad esni, ott a hol a talaj sekély legjobb minden iránybani 50 cm-es távolság, jobb és mélyebb talajban elegendő a 45—50 cm.-es távolság.

A különböző betegségek elleni védekezés szempontjából igen czélszerü a gumókat elültetés előtt réz-mész keverékbe vagy bordói lébe páczolni, a fitof- lóra ellen pedig a növekedésben levő burgonya lombozatát meszes rézgálicz oldattal kell permetezni.

Nagy fontossággal bir azonban a termés fokozására a műtrágyák czélszerü alkalmazása. Erre nézve Dr. Sobbatta a következő tanácsokat adja.

I. A burgonyatermelésnél a trágyázás alapját mindig az istállótrágya képezze; azonban az istálló- tragya mellett a műtrágyáknak is igen nagy jelentőségük van.

II. Sekély termőrétegnél, ha a talaj nem kitünően van mivelve, első sorban foszfátokra van szükség és pedig annál nagyobb mértékben, minél intenzivebb a gabonatermelés a gazdaságban. Erre a czélra szuperfoszfátot alkalmazzunk. Nitrogéntrágyát oly helyeken mellőzhetünk, hol a földet gyakran és rendesen trágyázzák ganajjal. A kálitrágya, homokos talajon jóformán nélkülözhetetlen, azonban másféle talajon is jó lesz próbát tenni vele.

III. Mély termőrétegnél és jól miveit talajnál különösen a könnyebben oldódó tápszerek: szuperfoszfát és chilisalétrom veendők tekintetbe. Ennek mennyisége a talaj minőségétől függ és kiséretileg megállapítandó. A kálitrágya többnyire kifizeti magát. Szeszgyári gazdaságokban azonban rendszerint mellőzhető.

IV. A műtrágya nagyon sokat ér a burgonya- termelésnél, de hatása csak akkor válik teljessé, ha a talaj jól van mivelve és kellőképen át van trágyázva istálótrágyával s ha a legmegfelelőbb burgonyafajtát feltalálnunk sikerült.

E tekintetben ismét csak a saját kísérletek nyújthatnak tájékozást. Általában azonban a következőket mondhatjuk : terméketlenebb talajokon a régi Daber- féle burgonya még mindég a legjobbnak bizonyult. A burgonyatenyésztő-intézetek évről-évre uj féleségeket produkálnak, melyeket azután nagy garral mint országra szóló vívmányt kürtőinek világgá, melyek azonban pár év múlva ismét nyomtalanul eltűnnek.

Egy minden czélra legjobb, minden talajon és időjárási viszonyok közt teljesen megfelelő burgonyafajta nem létezik, de a gazda mégse zárkózzék el szigorúan az újításoktól, de a kellő óvatossággal szerezzen magának különösen a vele hasonló viszonyok között működő gazdáktól vagy tenyésztőktől vetőmagot, ne termeszsze azt kertileg miveit legjobb földjén, hanem a szántóföldön épen úgy, mint a többit, ne adjon neki több és jobb munkát, mint a saját gazdaságában termelt burgonyának, mert csak úgy győződhetik meg arról, hogy jobb-e hát csakugyan a saját burgonyájánál vagy nem.

Meghívás.

Van szerencsém a Nagykárolyi Kölcsey-Egye- sület választmányának tagjait a folyó hó 28-án délután 4 órakor a vármegyei székház emeleti kistermében tartandó

ülésre

tisztelettel meghívni.

Napirendre van kitűzve az irodalmi szakosztály elnökének megválasztása, és pedig minthogy ezen kérdéssel már a második ülés foglalkozik, a megjelentek, számukra való tekintet nélkül, választani fognak.

Nagy-Károly, 1900. október 19.

Nagy L íszló elnök.

fi