Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-02-04 / 5. szám
SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. . MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-3» Egyes szám ára 20 fillér. s=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bélyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Hivatalos rész. 1799—1900. sz. Főszolgabíró és polgár- mester uraknak. Hivatkozással a múlt évi de- czember hó 27-én kelt 37277—99. számú rendeltemre, a marhalevél kezelők haladéktalan utasítása végett a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak folyó évi január hó 4-én 7U907—99. szám alatt kelt átirata folytán értesítem a czimet, hogy . a íolyó 1900. évi ápril hó'.'..!-- napjától u),. filléres bélyeggel ellátott kincstári marhalevél űrlapok fognak forgalomba hozatni. Hogy az uj űrlapok forgalomba hozatala alkalmával a most forgalomba lévő űrlapokból nagyobb készlet ne maradjon, másrészt, hogy azon időpontig a szükséglet kiegészítése fennakadást ne szenvedjen, a marhalevél kezelők^|tasitandók, hogy a marhalevél űrlapokra vonatkozó megrendeléseket úgy eszközöljék, hogy a felmerülő szükségleteket 1900. évi ápril hó 1-ig a most forgalomba levő űrlapokkal fedezhessék, s hogy ezen időpontban a most forgalomba lévő űrlapokból lehetőleg kevés készlet maradjon fent. Nagy-Károly, 1900. január hó 18-án. Nagy László, alispán. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége január 30-án rendkívüli közgyűlést tartott gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A közgyűlés legérdekesebb tárgya volt a belügyminiszter leirata a szakközegei által legutóbb a vármegyénél eszközölt hivatal vizsgálat tárgyában, a melyben a miniszter felsorolva a tapasztalt hiányokat és szabálytalanságokat, a leirat végén kijelenti, hogy ezeknek helyre- hozatala illetve eloszlatása iránt 6 hónapi határidőt tűz ki és hogy a határidő letelte után rendeletének hatályos végrehajtásáról saját kiküldött közegei„által fog meggyőződést szerezni s ha ezen újabb vizsgálat során sem nyer meggyőződést arról, hogy a szabálytalanságok megszűntek, hatályosabb módok megválasztásával fogja a vármegyében az igényeknek megfelelő közigazgatást biztosítani. Végül minthogy az egyes tisztviselők terhére olyan szabálytalanságok észlelteitek, hogy ezeknek fegyelmi utón való megtorlása iránt szükségesnek tartotta intézkedni, a belügyminiszter a közgyür léshez intézet leiratához másolatban csatolta az e tárgyban a közigazgatási bizottsághoz intézett rendeletét. A közgyűlés a leiratot, daczára az előleges ellenkező híreszteléseknek,komoly nyugalommal fogadta és tárgyalta le, mintegy ebben adva kifejezést annak, hogy bízik a vizsgálat eredményében. Minthogy azonban a Szatmármegyei Közlönyre is történt hivatkozás a tárgyalás rendén. mielőtt a közgyűlés tárgyilagos leírását adnánk, kénytelenek vagyunk erre reflektálni s annyi kommentárt fűzni hozzá, a mennyi álláspontunk megértéséhez szükséges. Ugyanis az egyik bizottsági tag azzal indokolta a leirat terjedelmes mellékleteinek felolvasását, hogy azt a tisztviselők reputácziója megkövetelte annyival inkább, mivel a Szatmármegyei Közlöny megígérte a leirat közlését, s később, midőn nem tartotta illőnek a közgyűléshez intézett leiratot, a közgyűlés előtt közreadni, ez a vidéken némelyeknél azon gyanúnak adott tápot, hogy e leiratban kitudja minő óriási szabálytalanságok és visszaélések soroltatnak fel. Ezzel szemben kijelentjük azt, hogy a leiratot most utólag sem közöljük, mivel a mellékletek egyidejű közzététele nélkül az nem érthető, sőt félre érthető, a mellékletek pedig oly terjedelmesek, hogy azok hírlapi közlésre nem alkalmasak, azokat semmiféle lap nem reprodukálná. Különben a közgyűlésen a leirat mellékleteinek egy részét felolvasták s a bizottsági tagok arról győződtek meg, hogy semmiféle nagymérvű szabálytalanságról avagy vétségről nincs ott szó, a felsorolt esetek olyanok, a melyeket minden hivatal vizsgálatnál észrevételbe szoktak tenni. Legalább ez volt a közgyűlés nézete s ezt constatálni lapunknak, a mely akarata ellenére a találgatásoknak nyitott tért, kötelessége volt. A közgyűlés lefolyása a következő volt. * * * Gróf Hugonnai Béla főispán éljenzések között elfoglalva az elnöki széket a közgyűlést megnyitotta. Luby Géza interpellálta az alispánt az iránt, hogy a mennyiben az őszi közgyűlés kimondta azt, hogy ezentúl évenként négy rendes közgyűlés tartandó, mikor terjeszti be az alispán az erre vonatkozó szabályrendelet módosítást. Az alispán megnyugtatta felszólalót, hogy a szabályrendelet módosítását a legközelebbi rendkívüli közgyűlésen tárgyalni fogják. Ugyancsak Luby Géza bejelentette azt, hogy a májusi közgyűlésen a kvóta felemelés ellen indítványt fog beadni. lfj. Böszörményi Sándor pedig azt kifogásolta, hogy miért tűzték ki a jelen közgyűlést a szatmári vásár napjára, holott e tekintetben a vármegye közönségének elvi határozata van. Nagy László alispán és a főispán megnyugtatták felszólalót, hogy az csak tévedésből történt. Ezután tárgyalás alá vették a belügyminiszter leiratát a vármegyénél eszközölt hivatal vizsgálatból kifolyólag. Az állandó választmány véleménye az volt ez ügyben, hogy a vármegye közgyűlése vegye köteles tisztelettel tudomásul a miniszteri leiratot, s miután tisztviselői iránt teljes bizalommal viseltetik adjon kifejezést abbeli reményének, hogy a leiratban felsorolt szabálytalanságok és mulasztások a megejtendő vizsgálat során részben elenyésztetni, részben pótoltatni fognak s kijelenti, hogy a belügyminiszter urat a közszolgálat javítására irányított törekvésében készséggel támogatni hajlandó. Végül minthogy a leiratban T Á R C Z Ä. Jótékony ezé! ra. Hajnali három óra óta kongtak a harangok, s mire megvirradt, mintegy harmincz család maradt hajlék nélkül. A tűz pusztítását leírni nem lehet. A kár nem ment ugyan ezrekre, de a fillérek forintokat számítanak ott, a hol verejtékkel szerzik meg a mindennapi kenyeret. A kis város lakossága mély részvétet tanúsított a szerencsétlenek iránt. De mert szánalommal sem tatarozni, sem jóllakni nem lehet, az intelligencziának pár humánus tagja a kínálkozó egyetlen módot hozta javaslatba : valamelyes jótékonyczélu mulatságot kell rendezni. Bált adnak. Az első bál a téli évadban! Első lélegzetvétel egy fullasztón unalmas ősz után. Jótékonyczélra! Kit ne lelkesítene ez a jelszó ? És vájjon szabad-e efféle mulatságból kivonni magát, egyetlen lányos családnak is, mikor jótékonyság örve alatt indítja meg a hadjáratot a partiéra ? És a mulatós menyecske zsörtölődő ura vájjon tehet-e kifogást, ha asszonykája jótékonyczélból fog kaczérkodni s ennek a nemes czélnak áldozva, egy álló hétig nem tesz egyebet, mint toillette előkészületével fölforgatja az egész házat. Mindenütt lázas sietséggel s oly titokban készül a toilette, mintha egy nemzet boldogságát czélzó haditervet rejtegetne minden ház négy fala. A megye leggazdagabb földbirtokosának ifjú, szép feleségétől várták az igazi meglepetést. Épen ő idézte elő a nagy forrongást. Bárday Bélánét fölülmúlni, ez volt a sarkalatos kérdés. — Képzelem, micsoda pazar toilletéje lesz Bár- daynénak, jegyezte meg a körorvosné. — Gondolhatod, édesem, mikor minden öltözetét Budapesten készítteti a párisi „Moniteur“ után. Hja, kiadósabb is a repcze meg a gyapjú, mint a fakó tudomány, sóhajtott megadással a tanfelü- gyelőné. És egy hét óta majd minden bálba készülő asszonyteremtés ajkán ott lebegett Bárday Béláné neve. Sőt megtörtént az is, hogy a szép Miczi őnagy- sága elfogta az utczán Bárdayné szobalányát s miközben egy koronát csúsztatott az értelmes leányzó markába, gyóntatóra fogta, hogy mi megy végbe odahaza ? Budapestről érkezik báliruha a nagyságos asszony számára? Megjött már a toilletje? Selyemből, atlaszból, bársonyból készült ? — Még semmit se hallottam, kezeit csókolom, különben a nagyságáék tegnap jöttek haza Bécsből, a hol öt napig voltak. Bécsből ? Lehull a fátyol a sáisi képről!! . Délután már egész B. város tudta, hogy Bárdayné azért járt Bécsben, mert ott készíttetett ruhát a bálra. Elérkezett a nagy nap és le is áldozott, hogy helyt adjon annak az éjszakának, mely annyi megelőző éjnek álmát rabolta el a szép szemekről. A báli szépségek lajstromát és öltözékét leírni nehéz feladat lenne: csak rövidesen annyit, hogy a b . . . i „Arany páva“ nagyterme a budapesti Vigadó élite báljával vetekedhetett. — Nincs még itt Bárdayné ? Hangzott több helyütt a kérdés. — Fél tiz; szólt ajkbiggyesztve a körorvos csalán nyelvű felesége és Bárdayék még nem jöttek el. Persze, ezzel a hatást akarják fokozni. Legyenek itt teljes számban azok, a kiket le akar főzni a bécsi toilettel. Épen a harmadik számhoz hangoltak a zenészek, mikor végre megnyílt a teremajtó. Mintegy villamos erőnek engedve, minden szem odafordult. Bárday Béláné lépett be férje karján. Ha valamely tündérmesében leirt szivárványból szűrt, csillagokkal áttört, napsugárba mártott ruhában jelenik meg, nem kelt vala olyan leirhatlan hatást, mint az az egyszerű fehér ráczvászonból készült öltözet, melyet Bárday Béláné viselt. Egy perczig mindannyian azt hitték, hogy a gonosz manók űznek tréfát látóérzékükkel. Aztán úgy áradtak a megjegyzések, mint a gátat tört folyam. Idő kellett hozzá, mig le volt tárgyalva e hallatlan eset. Elkésett, vagy használhatlanul elrontották a bécsi toilettet. Úgy kell ennek a hiú asszonynak! De lett volna benne annyi Önérzet, hogy maradt volna otthon, a helyett, hogy ilyen közbotrányt keltsen ezzel a ráczvászon lehetetlenséggel. Budapestről egy zsurnalista is volt jelen s ez megígérte, hogy több fővárosi lapnak ir tudósítást a fényes bálról. Negyed napon az érdekeltek zöme a körorvosné- nál ütötte föl hadiszállását. Ehhez három budapesti lap is jár. Tudákcsi Alberta kisasszony, a polgári iskola igazgatónője, a ki szabad óráiban tárczákkal is súlyosbítja ab ............i „Kürtszó“ lelkiismeretét, kibön gészte az illető rovatot, s megfelelő hangsulylyal
