Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-08-12 / 33. szám

Nagy-Károly, 1900. augusztus 12. 33. szám. XXVI. évfolyam SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZItÖNYE.-3*1 MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. m­SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár olybán, megyeház-utcza 46. sz. H I V A T A L 0 S R ÉSZ. 22084—1900. sz. Hirdetmény. A vármegye közönségének f. évi augusztus hó 9—rlO. napjain tartott rendes közgyűlésében 461. bjkvi sz. a. a vármegyei nyugdijszabályrendelet módosítása, illetve a vármegyei nyugdíj-alapra megszavazott vár­megyéi 200,000 korona alaptőkének 400,000 koronára leendő felemelése, az e czélból szükséges kölcsön fel­vétele, a vármegyei nyugdíj-jogosultak 1897., 1898., 1899. és 1900. évekről kifizetetlenül maradt járulékai­nak kifizetése és ezen intézkedések következtében a vármegyei tisztviselői nyugdij-szabályrendelet módosí­tása ügyében hozott határozatát az 1886. évi XXI. t.-cz. 8. §-a értelmében azzal teszem közhírré, hogy az ezen határozat elleni esetleges felebbezések a kihirde­téstől számított 30 napon belül hozzám nyújtandók be. Nagy-Károly, 1900. augusztus 10. Nagy László alispán. Szatmárvármegye közönségének 1900. évi augusz­tus 9—10-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 461 —1900. bjkvi sz. Előterjesz­tetett Nagy László vármegyei alispánnak f. é. ápril 24-ikéről ad 4326 sz. a. kelt előterjesztése, mely sze­rint a nyugdíj alap tőkéje felemelésének szüksége tár­gyában jelentést tesz. Ezzel kapcsolatosan elintézés alá vétetett a nméltóságu m. kir. belügyminiszter ur­nák f. é. julius hó 19-én 76470 sz. a. kelt leirata, mely szerint megengedi, hogy a vármegyei nyugdíj alap tőkéjének felemelésére felvenni szándékolt kölcsön kamatainak fedezésére és tőke részleteinek vissza­fizetésére 1901. évre tervezett 1 százalékos vármegyei pótadó kivetése kérdésében a vármegye közönsége az 1883. XV. t. ez. 11 §-ához képest kivételesen a f. é. aüg.' hóban tartandó rendes közgyűlésében hatá­rozhasson. Elintézés alá vétett továbbá a vármegyei számvevőség f. é. 478. sz. a. kelt jelentése, mely sze­rint a vármegyei nyugdíjasok részére megállapított és 1897. 1898, 1899 és 1900 évekről alap hiányában kifizetetlen maradt járulékok kimutatását beterjeszti, s ezen kimutatás szerint f. é. junius hó 30-ikáig a nyugdíjasok részére 11624 kor. 40 fillér megállapított járulék maradt kifizetetlenül. Ugyancsak ez ügvgyel kapcsolatosan elintézés alá vétetett a nméltóságu rn. kir. belügyminiszter urnák 1897 évi decz. hó 21-én 119318 sz. a. keit leirata, mely szerint a nyugdíj­jogosult vármegyei tisztviselők nyugdíjaztatása esetén az 1896-iki milleniumi szolgálati évnek kétszeresen leendő számítását engedélyezi.—Tekintettel arra, hogy a nméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák 1891 évi febr. hó 16-án 6776 sz. intézkedésével jóváhagyott 1890. évi 215. bjkvi sz. határozattal megállapított vár­megyei szabályrendelet értelmében az 1886. XXL t. ez. 88. §-a alapján létesített vármegyei nyugdíjintézet az alap elégtelensége miatt czéljának-és rendeltetésének teljesen meg nem felel; tekintettel továbbá arra, hogy a tisztviselői nyugdij-alap mai helyzete a munkakép­telenné vált vagy a szabályrendelet értelmében szük­ségképpen nyugdíjazni kellett tisztviselők, kezelő és segédszemélyzet, úgy ezek özvegyei és árvái részére megállapított nyugdijak és járulékok egész összegében való folyósítását meg nem engedi, s igy azon eset forog fenn, hogy a vármegye munkaképtelenné vált tisztviselőinek S ezek családjainak legszűkebb anyagi korlátok közt való megélhetése sincs biztosítva, végre tekintettel arra, hogy a. vármegye közönsége a más irányú anyagi terhek nyomása alatt is beismeri, illetve tudatában van annak, hogy erkölcsi reputatiója meg­követeli, hogy a vármegyei nyugdíj-jogosultak részére a Szabályrendelet korlátain belől megállapított nyug­dijak és neveltetési járulékok teljes egészében kiszol­gáltassanak, s ez által megélhetésük némileg biztosit- tassék; ezen indokokból az állandó választmány véle­ményével megegyezőleg elhatározza a közgyűlés hogy : 1. a vármegyei tisztviselői nyugdij-alap létesítéséről alkotott szabályrendelet 3. §-nak VI. pontja értelmében évi 1%-os vármegyei pótadó kivetése utján a nyugdij- alap javára megszavazott 100000 frt tőkét 400.000 koronára felemeli; 2. Ezen 400000 korona tőkének a várm. tisztviselői nyugdij-alap javára az 1. p. alatt érintett 200000 koronából addig befolyt 132000 korona leszámításával még hiányzó 268000 korona részét, — illetve ehhez hozzászámítva az árfolyam különbözet, vagy esetleg más czimen való levonásokat,— törlesz- téses kölcsön utján szerzi be akként és oly összegben, hogy a nyugdíjalap a vármegye közönsége által adott ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett 5 korona.-sái Egyes szám, ára 20 fillér. 400000 koronával tisztán rendelkezzék, utasittatván az alispán, hogy a kölcsön megkötése ügyében a köz­gyűlésnek jelentést tegyen. 3. Ezen kölcsön töileszté- tésére és kamatjaira 190l-ik évtől kezdve évenként lo/0-os—a közadók módjára behajtandó, az 1883. évi XV. t. ez. 9 §-ában megjelölt adónemekre — vmegyei pótadót vet ki, mindaddig, rr.ig a kölcsön visszafi­zetve nem lesz. 4. A nyugdíj szabályrendelet 3 §-nak VI. pontjában jelzett s a tisztviselői nyugdíj alap ja­vára éven kint kivetendő 1%-os vármegyei pótadó további kivetésének kötelezettsége jelen határozat jog­erőre emelkedése, illetve jóváhagyása és végrehajtása esetén 1900-ik évi deczember hó 3l-ikétől kezdve megszűnik. 5. A 3-ik pont értelmében 1%-os várme­gyei pótadóból befolyandó s a kölcsön évi törlesztési részletei és kamatjain felől feleslegként megmaradó összeg a vármegye közönségének szabad rendelkezé­sére hagyatik fenn, s az a vrm. pénztárban számadás mellett, vármegyei pótadó alap czimen fog kezeltetni, s ezen maradványról az alispán az évi májusi köz­gyűlés elé jelentést tenni tartozik. 6. Azon nem várt esetben, ha az adó alap csökkenése, vagy más in­dokból az évi törlesztési részlet és kamat a befolyandó évi 1 százalékos pótadóból fedezetet nem nyerne, az első sorban a nyugdíj alap kamatjából fog fedeztetni, illetve a hiányzó összeg kipótoltatni. 7. A várm. nyug­díjasok részére megállapított, azonban alap hiányában az 1897. 1898. 1899 évekről és 1900-ik évi junius hó 30-ikáig kifizetetlenül maiadt 11624 kor. 40 fill., va­lamint f. é. julius hó 1-től kezdve még leszállítás alá eső f. é. nyugdíj járulékok a nyugdíj jogosultaknak a vármegyei nyugdij-alap terhére ezen határozat jóvá­hagyása után haladéktalanul kifizettessenek; megje­gyeztetvén, hogy a vármegyei nyugdij-alap javára a szabályrendelet értelmében megszavazott 200,000 koro­na vármegyei alaptőkére ez ideig tényleg 146,991 kor. 54 fillér folyt be, azonban a jelen határozat 2. pontja értelmében e czimen felvett összeg azért állapíttatott meg csakis 132000 koronában, hogy a nyugdij-jogo- sultak ki nem fizetett s a határozat ezen 7. pontja ér­telmében kifizetendő illetményei fedezetet találjanak. 8. A vármegyei nyugdij-szabályrendelet 47. §-a akként módosittatik, hogy az 1895. évi 105652. sz. belügy­miniszteri intézkedéssel jóváhagyott 1895. évi 285. bjkvi sz. közgyűlési határozat értelmében a vármegye nyugdíj járulékai, mig az ilyenképen felemelt nyugdij- alap állása engedi, jövőben hiánytalanul kifizettessenek. 9. A nrnltsgu m. kir. belügyminiszter ur 1896. decz. 17-én 105607. sz. a., 1897. aug. 3-án 58035. sz. a. és 1897. decz. 21-én 119318. sz. a. kelt intézkedése ér­telmében az 1891. évi február hó 16-án 6776. sz. a. kelt belügyminiszteri intézkedéssel jóváhagyott 1890. évi 215. bjkvi sz. szabályrendelet 20. §-a oly értelem­ben kiegészíttetik, hogy a nyugdíj-jogosult vármegyei tisztviselők nyugdíjaztatása esetén az 1896. évi szolgá­lati év a millenium emlékére kétszeresen számittassék. Indokoltnak, méltányosnak és a nyugdíjas vármegyei tisztviselők jogos igényeinek kielégítésére egyedül czél- hoz vezetőnek tartja a törvényhatósági bizottság ezen határozatának meghozatalát, annyival is inkább, mert az által, mig egyrészről a vármegye közönsége az ed­diginél nagyobb mérvű összegű terhet magára nem vesz, addig másrészről ősi tradicziójához híven a vár­megye tekintélyét óvja meg s tartja fent az által, hogy nyugdíjazott tisztviselői, ezek özvegyei és árvái sorsá­ról, megélhetéséről anyagi viszonyaihoz képest megfe­lelően gondoskodni kiván. A határozat 7, pontjában foglalt amaz intézkedés, mely szerint a nyugdíj- jogosultak 1897—1900. évekről kifizetetlenül maradt járulékai a már tényleg befolyt vármegyei alaptőke terhére kifizettetni rendeltetik: abban találja indokolá­sát, hogy ezen határozattal az eredeti 200,000 korona alaptőke 400,000 koronára erneltetvén fel, az alaptőke ez intézkedés által tényleg csonkulást nem szenved. A tisztviselői nyugdíj-alapra az 190). évre 1 százalék vm. pótadónak az összes adónemekre leendő kivetése s ezzel kapcsolatosan jelen határozat rendelkező részé­nek elfogadása mellett az 1883. XV. t.-cz. 10. §-a értelmében a 17749. számú intézkedéssel szabály­szerűen meghívott vármegyei bizottsági tagok közül névszerinti szavazás utján „Igen“-nel szavaztak a következő bizottsági tagok, u. m. Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, Nagy László, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Aáron Sándor, Domahidy István, Jékey Sándor, N. Szabó Antal, Róth Károly, Szombathy Ödön, Szu- hányi Ferencz, Solymossy István, Debreczeni István, Bodoky Gyula, Bodoky Kálmán, Gruber Márton, Néma Lajos, Farkas László, Bodoky Béla, Schik Emil, Ilos- vay Gusztáv, Orosz Árpád, Heidenhoffer György, Rothweiler József, Domahidy Elemér, Dr. Csánk István, Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. Berey József, Blum Mór, Almássy Ignácz, Ilosvay Ala­dár, Komoróczy Jenő, Fintha Sándor, Kölcsey Antal, Kállay Ödön,Jeney Géza, Szuhányi Ödön, Papp Antal, Kereskényi Sándor, Barna Benő, Uray Bertalan és Rába László, „Nem“-mel, vagyis a pótadó kivetése és a határozat többi rendelkező része ellen szavazott Cső may Ferencz, minek folytán 44 szavazattal 1 szava­zat ellenében a pótadó kivetése és a határozat rendel­kező intézkedései elfogadtatván; utasittatik a vm. alispán, hogy ezen határozatot szabályszerű kihirdetés után jóváhagyás végett a nméltóságu m. kir. belügy­miniszter úrhoz terjessze fel s jóváhagyás után annak végrehajtása iránt intézkedjék. Miről a vármegyei alis­pán jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Kiadta : Nagy Sándor, vm. aljegyző. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 9. és 10-én tartotta első évnegyedes közgyűlését. Az ügyek­nek az eddig szokásos két közgyűlés helyett négy közgyűlésen leendő tárgyalását az ügyek fokozódó sokasága tette szükségessé s hisszük is, hogy az uj rendszer jótékony hatása érez­hető is lesz az ügyek alaposabb letárgyalásá- ban és gyorsabb elintézésében. Az első évnegyedes közgyűlés eléggé né­pes volt, a mit a napirendre tűzött választá­soknak es a pótadó kérdésének tudunk be. A közgyűlés megnyitása. A főispán, gr. Hugonnai Béla éljenzések között elfoglalva az elnöki széket, megnyitó beszéde elején jelezte azt, hogy a vármegye közönségének határozata és a belügyminiszter jóváhagyása folytán ez az első évnegyedes közgyűlés. Visszapillantást vetve a vármegye életében a legutóbbi közgyűlés óta történt eseményekre, felemlíti azon szomorú esetet, hogy Fehér-Gyarmat község egy része a tűz­vész áldozatául esett, másrészről örömmel em­lékezik meg azon körülményről, hogy a kor­mány áldozatkészsége, a közönség nagylelkű adományai és az által, hogy a leégett házak egy része biztosítva volt, a szenvedett károso­dás elviselhetővé lett. Ezután a bikszádi fürdő­ben történt tűzvészről is részvéttel emlékezett meg. Áttérve a mai közgyűlés tárgysorozatára, utalt a főispán a választásokra, a melyek által két fontos állás vár betöltésre s abbeli remé­nyének adott kifejezést, hogy a vármegye közönsége ismert tapintatával megtalálja azon egyéneket, a kik a bizalomra érdemesek és a bizalomnak meg is fognak felelni. Üdvözlő felirat a királyhoz. Ezután következett a közgyűlés ünnepé­lyes része. A főispán megnyitó beszéde kap­csán tette meg erre vonatkozó indítványát, a melyet a közgyűlés tagjai állva hallgattak vé­gig. A főispán felemlítve azon Örvendetes ese­ményt, hogy ő felsége a király f. hó 18-án éri el 70-ik születés napját, azon meggyőző­désének adott kifejezést, hogy midőn a gond­viselés ezen nagy kegye felett az egész orszá­got áthatja a szent lelkesedés és az alattvalói hűség és ragaszkodás felemelő érzete, az egész ország lelkesedéséből Szatmárvármegye közönsége sem maradhat el. Miért is indítvá­nyozta, hogy a törvényhatóság ő felségét a királyt 70-ik születés napja alkalmából üdvö­zölje s alattvalói hűségének és ragaszkodásá­nak feliratilag adjon kifejezést s utasítsa az alispánt, hogy ezen feliratot a belügyminiszter utján juttassa el a trón zsámolyához. A közgyűlés ezen indítványt nagy lelke­sedéssel egyhangúlag elfogadta. j

Next

/
Thumbnails
Contents