Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-22 / 30. szám

SZATMARMEGYEI TZ ív 0 Z L Ö N Y ' A dalárda éneke után a „Kölcsey-Egyesület“ és igy a városi társadalom nevében Nagy László alispán, mint az egyesület elnöke a következő megindító be­szédet mondta a koporsó felett: Isten veled ! . . . hiába zokog fel bucsuszózatunk hült tetemeid felett, ajkad nem felel vissza, még szemeid könnye sem gördül le, hogy búcsú szavunkra feleljen . . . mintha a mi fájdalmunk megnyilatkozása immár közönyös lenne előtted, mintha az a szent láng, mely téged ve­lünk egygyé tett, mely téged tisztelni és szeretni tanított, kialudt volna! Úgy van : Kialudt! Ez a halál, ez a megsemmisülés ! A tisztelet, a szeretet hiába küzd a halállal, hiába akar fájdalmának erejével meg- hallgattatást nyerni, hogy még egy búcsúszót mond­jon, az enyészet mindenható hatalma nem engedi a nyugovót újra érezni s mi magunkra maradtunk vesz­teségünk fájdalmas tudatával, még azt a vigaszt sem nyerve: mit az élet ad, hogy a távozó ismeri a mi fájdalmunkat. E fájdalmas tudat érezteti velünk a sirok előtt, hogy a földi élet nehéz küzdelmei közben nem méltányoltuk eléggé a köztünk küzdő ember nemes törekvéseit, önzetlen munkálkodását, nem mél­tányoltuk eléggé lelkének magas szárnyalását ! Egy földi élet sokszor szűk pályájának látszólag csekély eredményei nem tüntethetik fel az egyént, hanem csak a sírja előtt megjelenők értik e földi élet meg­szűnésének sejtelmes perczeiben azt, a mi az ő éle­tével elveszett. Ez a perez az, melyben a befejezett élet pálya visszatükröződik az élők előtt egy ködös­világos képben úgy, mint soha máskor, mint soha többé, ez a pillanat az, hol a lélek rokonszen- ve, mintegy megtisztulva földi gyarlóságaitól nem földi rokonszenvet érez a már megtisztult, a már szár­nyaira kelt lélek iránt. Ez a leélt élet bírálata s ez a perez e sirnál ilyen, itt érezzük, hogy nem méltányol­tuk úgy az egyént, mint azt megérdemelte s hogy magunkat j mentsük, emberi szokás szerint válat keresünk s a szent sirnál vádoljuk s cerénységét, mely nem engedte teljesen érvényesülni, mely nem engedte méltánylatunkat életében szabadon kifejezni. Az ő szerénysége oly igaz, oly őszinte vala, hogy öntudat­lanul is tiszteletet parancsolt, de ez az igazi szerény­ség alapköve mindenkor az utókor elismerésének, az az őszinte szerénység, mely szinte megtiltotta éle­tében az elismerés nyilvánulását, kétszerezi meg fáj­dalmunkat elvesztése felett, kötelez emlékezetét fenn­tartani, életét igazán méltányolni. A magam s a „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“ nevében fejezem ki a fájdalmat s az elismerést a már porladozó iránc s e pillanatba jobban fáj mint valaha, hogy e fájdalomról, ez elismerésről a földi halandó többé tudomást nem vehet. De vigasztal az a tudat, hogy a mit mi benne tiszteltünk és szerettünk, az a láng, mely lelkében oly tisztán és nemesen lobogott, mint kevesekében. nem a földi halandóé volt, hanem a léleké, mely nincs e koporsóba zárva, henem vissza röppent égi honába, honnan eredetét vette s ott fen megérti mennyi szere­tet, tisztelet és fájdalom vegyül össze utolsó bucsu- szózatunkba: Isten veled ! A beszéd nagy hatást tett. A temetési szertartás után megindult a menet a teme­tőbe. Itt ismét a dalárda énekelt s ezután Serly Ist­ván VII. oszt. tanuló vett búcsút az elhunyt tanártól a főgimnáziumi ifjúság nevében. Ezután elhelyezték Poór János hült tetemét a piaristák kriptájában. Nemes szív, költői lelkületű férfiú alussza ott örök álmát. Áldás emlékére! — A „Nagykárolyi kör“ záró közgyűlése. Ismét egy évvel idősebb körünk; lassan-lassan közeledik czélja felé, körünk czéljával kevesen vannak tisztában. Sajnos ezt tapasztalnunk kellett, pedig hányszor vázol- gattuk már a nagy közönség előtt a humánus czélt. Volt már eset, hogy egy-egy pártoló tag ezzel tagadta meg a tagdíj fizetését „én arról a körről semmit sem hallok, azt sem tudom, mivé lett“, annál kellemetlenebb az ilyen kijelentés, mivel ép olyan ember teszi néha, kinek fia több évig tagja, talán tisztviselője, sőt elnöke volt. Pedig körünknek nagy szüksége van a pártoló tagokra, mert pénz nélkül tenni mit sem lehet. — Mert másutt a vármegye, a város tetemes áldozatot hoz, Szeged városa pl. helyiséget bérel a körnek, lapjait megküldi, hogy legyen egy kellemes otthona ifjúságá­nak. A mi kis körünk vándorol, hol itt, hol ott üti fel otthonát. Pedig megérdemli a kör a támogatást, mely annyi szép tudományos és értékes könyvet szer­zett már be, úgy hogy alig van rá eset, hogy valaki­nek kérelmét e tárgyban ne teljesíthetné. A könyvtári jelentés mutathatná meg az érdeklődőnek, mennyi könyv van most is kinn a tagoknál kölcsönben. Az ifjúságon ily módon segíteni, elég szép czél, sőt néha gyönge anyagi erejéhez képest tovább megy : kölcsö­nöket ad megszorult tagjainak, De meg az összetarto- zandóság érzetét ápolnunk kell tovább is, nemcsak a középiskola falain belül. Ki először kerül a nagy vá­rosba, oly árvának érzi magát, hogy okvetlen éreznie kell egy ilyen kis társasösszejövetel szükségét; néha- néha társasvacsorára jövünk össze. Innen aztán a mi rossz hírünk, „lump kompánia“. Pedig téved ki ilyet hisz, mert a mi kis estélyeink is inkább eszmecseré­ből, szellemeskedésből s ilyen kellemes visszaemlé­kezésből állanak „az édes otthonra“. Azt hiszem, örömmel veszik majd, ha azt jelenthetjük, midőn már körünk megcsontosodott „körünk már nem csak segély- zett, de egy szegénysorsu tagot egész évben támoga­tott.“ Az elnöki beszámoló részletesen elmondott min­dent mi körünk ez idei munkálkodását illeti. A meg­előző bizottsági ülés jegyzőkönyvében az újonnan be­szerzett könyvek emlittettek fel. — A könyvtári jelen­tés a könyvtár, a pénztári az utóbbi állapotát ismer­tette a tagokkal. Jelentette, hogy az alapszabályban megkövetelt összeget tőkésítés végett a banknak meg­küldték, egyben tudomásunkra juttatta a pénztáros, hogy 300 korona összegű pártoló tagsági dijat még ez ideig nem tudott behajtani. Ez sajnálatraméltó kö­zönyöségre vall, pedig ha ez egyszer megszűnik, bát­ran bizhat egy szebb jövőben. Ennyi pénz évről-évre ha rendesen bekasszálható volna, nagy alappá nőhetné ki magát. A pénztári jelentés felolvasása után mint | bizottsági tagok: Schöberl Károly s Hetey Zoltán küldettek ki a vizsgálat megejtése végett. Elnök ezek után indítványozta, hogy az alapszabályoktól eltérőleg ez idén szünidei vezető-bizottság neveztessék ki az ügyek vezetésére. Szünidei elnök lett Csipkés József, titkárnak maradt Tátorján István s melléjük megválasz­tattak még Tóth Zoltán és Ziering Béla. Ezek után indítvány alapján határozatilag kimondta a közgyűlés, hogy néhai Plank Alajos és Szilágyi Péter rendes ta­gok nevei részvétteljes megörökítés végett jegyző­könyvbe vétessenek. Részvéttel jelentette továbbá el­nök Poór János tanár, kegyesrendi áldozópap gyászos elhunytát, a mit a tagok meghatottan vettek tudomá­sul, hozzájárultak elnök ama indítványához, hogy erről a jegyzőkönyvben is megörökítés tétessék. Elnök ismét a tagokhoz fordul s indítványozza, hogy körünk javá­ra e szünidőben kedélyes estélyt kellene ren­deznünk. E végből egy szervező-bizottság küldetett ki: Ifj. Kovács István, Dr. Roóz Elemér, N. Szabó Bertalan, Bagossy László, Buttyán Ferencz és beren- czei Kovács László személyében. E bizottság jelenté­sét legrövidebb idő alatt megteszi s a vigalmi bizott­ságot rövidesen összehívják. A záró gyűlés ezek után végett ért. Tátorján e. titkár. — Eljegyzés. Papi Veres Lajos helybeli kir. köz­jegyzői Írnok eljegyezte Erdődön Ladányi Erzsikét, néhai Ladányi Sándor birtokos és volt állatorvos leányát. — Zászlószentelési ünnepély lesz Zilahon f. évi aug. á. 5. és 6. napján. A zilahi dalkör zászlóját avatják fel, a mely ünnepélyen dalárdánk is részt vesz s a vigadóban aug. 5-én tartandó hangversenyen is közreműködik. Dalárdánk nevében a zászlószeget Demidor Ignácz elnök fogja a zászlóba beütni. Érde­kes ünnepély lesz ez a szomszédságban. — A „Szatmárvármegyei községi és körjegyzők egylete“ folyó hó 15-én, délelőtt, a vármegyei szék­háznál tartotta ez évi rendes közgyűlését. Vendégek is voltak a gyűlésen : Kuncze Imre törökszentmiklósi főjegyző, a Magyarországi közs. és körjegyzők köz­ponti egyletének elnöke, Uszkay Bálint, tiszaszentimrei közs. jegyző az orsz. kpti. egyl. főjegyző ; — jelenvolt Nagy László alispán ur is, mint az egylet tb. elnöke, Szuhányi Ferencz orsz. gyűl. képviselő, s a vármegyei tisztikarnak néhány tagja, — A vendégeket Komoróczy Jenő, Becsky Géza és Sarkady Lajos jegyzőkből álló küldöttség hívta meg a gyűlésbe, s miután őket az elnök a közgyűlés tagjainak bemutatta és üdvözölte; a gyűlést megnyitotta. A tárgysorozat az elnöki jelen­téssel kezdődött, a melyet a Szatmármegyei Köz­löny az napi számából olvasott fel Néma Lajos egy­leti jegyző. A közgyűlés az elnöki jelentést helyeslő- leg vette tudomásul. Ez után az országos kpti. egylet­nek, az orsz. jegyzői árvaház segélyezése, továbbá: az árvaházi alaptőkének kezelési szabályzata, és a vármegyei jegyzői nyugdíjintézeteknek országszerte egyöntetűvé tétele iránt való megkereséseit tárgyalta és intézte el. Megvizsgálta az 1899. évi pénztári száma­dást, helyesnek találta és a számadónak a felment­vényt megadta. Az orsz. kpti egylet 1900. évi köz­gyűlésére képviselőkül: az elnököt, alelnököt és az első jegyzőt választotta meg. Néma Lajos indít­ványára elhatározta a közgyűlés, hogy mostantól kezd­ve, az egylet működéséről közlönyt fog kiadni, melyet a Szatmármegyei Közlöny külön mellékletben fog elő­állítani. Bodoky Béla elnök indítványára a közgyűlés Kuncze Imrét és Uszkay Bálintot az egylet tb. tagjai­nak választotta meg. Kuncze Imre a megtiszteltetést szép beszédben köszönte meg, s a vármegyei jegyzői kart kitartó munkára és egyetértésre buzdította. Érre Nagy László alispán ur szólalt fel, és a nála megszo­kott gyönyörű előadással lelkesítette a közgyűlés tag­jait s felhasználta az alkalmat, hogy a vendégek, a központi kiküldöttek előtt mondhasa el véleményét vármegyéje jegyzői karáról, a melyet általában úgy is­mer, hogy az most is, az országosan ismert óriási munkateher idejében becsülettel megállja helyét, s majd a közigazgatás reformja után is teljes mértékben befogja tölteni hivatását; de kifejezte azon aggodal­mát, hogy ez a közigazgatási reform még nagyon sokáig fog késni, azért nem ajánlotta az abban való reménykedést. — A közgyűlés utolsó tárgya a tiszt- ujitás volt. — A választást Nagy László alispán mint tiszteletbeli elnök vezette. Az elnöki állásra titkos szavazás volt; — a beadott összes szavazatok Bodoky Bélára estek, a kit az elnök újra meg vá­lasztott elnöknek jelentett ki; — ezután közfelkiáltás­sal lettek megválasztva: alelnökké: újra Komoróczy Jenő, elsőjegyzővé: újra Néma Lajos, másodjegyzővé: Néma Gusztáv, pénztárnokká: újra Farkas László; — választmányi tagok lettek: Márk Jakab, Buksa Illés, R. Nagy Sándor, Kereskényi Sándor, Hadady Gedeon, Hadady József, Kis Májer, Nagy Gyula, Kollonai László, Adorján Gedeon, Finta Sándor, Bakos István, Sarkadi Lajos, Bolkis György, Orosz Árpád, Bodoky Gyula, Bodoky Kálmán és Becsky Géza. — A közgyűlés ezzel véget ért és eloszlott, de egy óra múlva újra összejöttek a jegyzők a régi kaszinóba ünnepi ebédre. Az ebéden, a mely a a színkörben volt, meghívás folytán megjelentek az egyleti tagokon kívül Nagy László alispán, Szuhányi Ferencz orszgy. képviselő, továbbá Baudisz Jenő árvaszéki h. elnök, Jeney Géza főszámvevő és Nagy Sándor vm. aljegyző is. Természetesen ott voltak a központ kiküldöttei is, Kuncze Imre elnök és Uszkay Bálint főjegyző, a kiknek tiszteletére rendezték az ebédet Az első pohár köszöntői Bodoky Béla elnök mondta, lelkes szavakban éltetve Kuncze Imrét, mint a mágyarországi központi jegyzői egylet nagyér­demű elnökét. Néma Lajos Nagy László alispánért ürítette poharát, mint a kivel szemben minden alkal­mat megragadtak a megyebeli jegyzők, hogy nagyra becsülésüknek és ragaszkodásunknak kifejezést ad­hassanak. Ezután Kuncze Imre szólalt fel. Nagy I örömére szolgált neki a mai közgyűlésben az alispán­tól hallani azt, hogy meg van elégedve jegyzőivel. Azt is látja, hogy e vármegyében szép egyetértésben élnek a tisztviselők és a körjegyzők, a mit nagy lelki örömmel vett tudomásul. Az egyetértést éltette. Majd Nagy László alispán emelkedett fel. Szerinte a szép egyetértésnek a nagy titka nem más, hogy ő a jegyzőkről, a saját embereiről mindig becsületességet tételezett fel, úgy viselkedett velünk szemben, mig az ellenkezőről meg nem győződött. És ezt 10 éves alispánsága alatt nem volt alkalma megbánni. Kívánja a jegyzői karnak, hogy a reformmal mielőbb alakul­jon át. Hogy a mostani jegyzői kart kritizálták, ez benne volt már a kor szellemében. De azért a jövő jegyzői karnak sem kívánhat más munkakedvet és becsületességet, mint a melylyel a mostani birt. A jegyzői karra ürítette poharát. Sarkady Lajos Kuncze elnököt éltette; Komoróczy Jenő pedig Uszkay Bálint főjegyzőt; Sarkady Lajos és Farkas László Szuhányi Ferencz orszgy. képv. emeltek poharat; Baudisz Jenő pedig Kuncze elnököt éltette. Az ebéd jó volt s czigányzene és pohárköszöntők között igen kellemesen folyt le s meglátszott a központ kiküldöttein, hogy meg vannak elégedve a fogadtatással. A vendégek a délutáni vonat­tal elutaztak. — Halálozás. Nagykereki Kerekes László és gyermekei Zsigmond, Szeréna férj. csányi Noéh Mik- lósné, István, Ferencz, Juliska, László, Mariska, Berta Géza, György s veje csányi Noéh Miklós, unokája Noéh Ella, testvérei mezőmadarassi Madarassy Sán­dor, Zoltán, Gyula és Dezső nejeikkel és gyermeke­ikkel együtt, valamint sógora urai Uray Lőrincz és az összes rokonság nevében fájdalommal tudatják, a legjobb nő, anya, anyós, nagyanya, testvér, sú­gómé, nagynéne és rokonnak nagykereki Kerekes Lászlóné szül. mezőmadarasi Madarassy Bertának, folyó hó 19-én esti fél 9 órakor, élte 50-ik, boldog, házasságának 27-ik évében hosszas szenvedés után Számos-Dobon történt elhunytát. A kedves halott hült tetemei folyó hó 21-én d. u. 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint Pátyodon a családi sirkertben nyugalomra tétetni. Szamos-Dob, 1900. julius 19. Áldott legyen emlékezete! — Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év julius hó 22-én délelőtt 10 órakor a város­háza tanácstermében tartandó rendkivüli közgyű­lésre tisztelettel meghivom. Nagy-Károly, 1900. julius hó 18-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A vizutezának, — valamint a Csá­szársor — viz és Kálmánd-utcza közt eső — részé­nek köves úttal leendő ellátására vonatkozó javaslat tárgyalása. 2. A ref. templom-utcza s a Pék-utcza jobboldalának, továbbá a Kálmánd-, Nagy-utcza és Kishajduváros-utcza baloldalának aszphalt-gyalogjá- róval ellátására vonatkozólag intézkedés. — Hirdetmény. Értesittetnek a szeszesitalok ki­mérésével és kismértékben elárusitásával foglalkozók, hogy Nagy-Károly város korlátolt italmérőinek és kismértékbeni elárusítóinak összeirási jegyzéke — az egész év alatt elárusított szeszes folyadékok meg­közelítő mennyiségének kitüntetésével — a város­házánál folyó hó 15-től 23-ig terjedő 8 napon át a a városházánál a közigazgatási iktató hivatalban közszemlére ki lesz téve, mely idő alatt az az ér­dekeltek által megtekinthető s netataláni észrevé­telek beadandók. Nagy Károly, 1900. julius hó 13. Debreczeni István, polgármester. — Pályázat. A m. kir. posta, távirda és távbe­szélőnél betöltendő 135 gyakornokjelölti állásra pályázat van hirdetve. A kérvények folyó évi julius hó 31-ig nyújtandók be azon igazgatósághoz, melynek kerületében alkalmazást óhajt az illető. Á felfoga­dottak két korona napidijban részesülnek és egy évi gyakorlat után saját költségükre Budapestre avagy Zágrába helyeztetnek a postatisztképző tanfolyam hallgatására. A pályázat feltételei a helybeli posta- hivatal főnökénél megtudhatók. ___________________ Fe lelős szerkesztő: BAUDISZ JENŐ. Laptulajdonos: R Ó T H KÁR OLY. 3948—1900. k. sz Hirdetmény. Szatmár vármegye közigazgatási bizott­ságának 801—1900. kbsz. határozata alapján alantirott főszolgabíró a nagyecsedi közös is­kola alap tulajdonát képező s a nagyecsedi 497 sz. tjkvben 2340 hrsz. a. foglalt ingatlanra, mely 31 hold szántóföldből áll nyilvános ár­verést hirdet. A kérdéses terület vagy egy tömegben, vagy pedig holdanként parcellázva, 6 évi tör­lesztésre, s a hátralékos vételár 6% kamatja mellett fog eladatni oly formán, hogy holdan­ként 80 korona bánatpénz letétele mellett tar­tozik vevő a vételt követő 14 nap alatt a vételár Ve-át; mig a hátralékot 5 év alatt egyenlő resztetekben a 6 százalékos kamattal évenként október hóban pontosan fizetni. — A földek 1900. évi október 30-ával vehetők használatba, s adójukat vevő 1901. évi január 1-től fizeti. Az árverezés Nagy-Ecsed község házánál 1900. évi október bó 30-án d.e. 11 órakor fog megtartatni. Máté-Szalkán, 1900. julius hó 16-án 1—2 Ilosvay, főszolgabíró.

Next

/
Thumbnails
Contents