Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-28 / 4. szám

SZATMARMEGYEI KÖZlÖNY

czobolyos bunda; a részvények emelkedése vagy esése sem függ az évszakoktól. Másrészt pedig a tél a zajos mulatságok szezonja. Csil- láros báltermekben fehérvállu asszonyok mosolyognak, világhírű művészek hoznak ritka gyönyörűséget, kinn a befagyott tavon pedig csengő zeneszó mellett ifjú nép mulat gondtalanul, vidáman. Éljen a tél, mind ez élvezetnek forrása természetes szintere minden jó, szép, kedves dolgoknak! A kinek erszénye tömve, az szívesen üdvözli, örül maradásának és fájdalommal búcsúzik tőle.

Mennyire más a tele a szegényeknek! Az első hó lehulltával bevonul hozzá a fekete gond, súlyosabban, nyomasztóbban, mint egyébkor bármikor. Egész sereg ember munkájában pangás áll be. Némelyik munkaág egészen szünetel. Nem dolgoznak az ácsok, az építők, nem is szólva a mezei munkásról, a kinél az a körülmény, hogy lesz-e télen kenyere, a mi sanyarú iparos visszonyaink között valóban csaknem kizárólag az aratás eredményétől függ. A munkás elmegy havat lapátolni: — ez is munka, a hely elég tisztességes kereset nyújtó. Az iparos, a ki ezt nem teheti: szűkölködve, mondhatlan nyomorúságok között várja a jobb napok bekövetkezését.

Ah, ezek nem örülnek a télnek. A jövedelmi források megcsappanásával szemben a szükségletek aránytalanul szaporodnak. Nyáron, sőt részben ősszel is, a szegény ember táplálékának egy fontos része a gyümölcs. Ez most a gazdagoknak való ritkasággá válik; a mi pótolja, nincs. A fütőszert nem lehet megfizetni és a meleg otthon a munkásnak ünnepi gyönyörűség. Hol van még a lakbér, a téli ruha és az egyéb megszámlálhatatlan sok kiadás a melyeket mind nehezebb előteremteni télen, mint egyébkor?

De nem csak a munkás, hanem minden kis existenczia sínyli a telet. A kabátos proletár még jobban mint a többi. Az ő nyomorúsága kevésbbé szembeötlő, mert rejtettebb, de súlyosabb. Szükségletei nagyobbak, holott ő nem oly edzett a nélkülözésekkel szemben. A kishivatalnok, kisiparos a ki estéit dideregve tölti a hideg sötét szobába, hogy kiteljen a részlet a szabónak; vagy a kinek szegényes ingóságai egymásután vándorolnak a zálogházba, hogy legyen bélelt kesztyűre, vagy patikaszerre a tél nehézségei ellen, szánandób- bak a nyomorgó munkásnál is. És a diplomás emberek nyomora, a kiknek a három négyszobás lakás bére ad szivettépő gondot, a kiknek fagyos, sötét nyomorúságukat a derűs jólét látszatával kell fedezni .... Erről jobb nem is beszélni.

Sötét képeket bont ki előttünk a hosszú tél perspektívája. Láttukra gondolkodóba kell

nő. Aztán okumlál is a nagyasszony. Mert ez a lány most meg van rendülve, hogy az emberek kezdik kizárni maguk közül. Iszonyodik ime a névtelenségtől. Aztán még nem rósz és erősen vágyik a megbecsültetésre. Mert megszenvedte már az ellenkezőjét. Hát ez a leány jobb lesz ezentúl mindazoknál, kik apá- czáknak készültek pedig.

És mikor hazaér a nagyasszony, szeretettel simogatja a búnak eredt fia szőke haját és mondja neki:

— Fiam, tied lehet Málnás Gizi I

Mert a nagyasszony okos és bölcs asszony. Aztán emlékei is vannak a nagyasszonynak. Pajkos haszontalan emlékek abból a nagyon régi múltból, a mikor még az olyan tisztes, aggott személyek is teszem mint a nagyasszony, csak inczi-finczi lánykák voltak. No, alig látszottak ki a földből is.

És a nagyasszony határozottan emlékezik egy kicsi leánykára, és fancsali pofáju czigánynyal huzattá a fülébe, hogy:

„Hej de szörnyű messze vagyok tetőled,

Még is mennyit álmodozom felőled . . .“

Már, hogy épen ezt huzattá volna, na az nem bizonyos, de hogy az a kis lány egy czimbalom tetejéről lógázta a lábait közben, az szent igaz.

Ó, igen, a nagyasszony emlékezik erre a haszontalan leánykára, mert hát lám — hogy — hogy nem ? abból a hét vármegye kis boszorkájából tisztes nagyasszony lett. Akkurátosan olyan mint a nagyasszony. Fehér a haja, okuláré a szemén . . .

Lám, lám ... a nagyasszony emlékezik.

r. j.

hogy essék minden becsületes ember. A gondolkozás eredménye pedig csak az lehet, hogy jelen visszonyaink között az egyetlen helyes szocziálpolitika : a jótékonyság.

Külföldön, a nagy nyugati országokban, különösen Angliában, a jótékonyság ügye szervezve van. Okosan, becsületesen emberie- sen. Ott is van betegség, éhség, keserves és sötét nélkülözés. De a hány könynyet csak felszáritani lehet, annyit fel is szárítanak, a hány jajt el lehet hallgatni anynyit elhallgattatnak. Mindenki ad; és a mit adtak, annak helyes felosztásáról bölcs gondoskodás történik.

Nálunk a jótékonyság ügye is gyermekkorát éli még. A jó akarat államban, társadalomban megvan, de hiányzik okos szervezése.

Adjunk tehát feleslegünkből embertársainknak. Nyissuk meg erszényünket és juttassunk belőle a szegénynek, mert becsületes embernek a jótékonyság lelki szükség kell hogy legyen. De ne vessük el minden gondot magunktól a puszta adással. Keressük fel az igazi nyomort, adjunk humánusan, adjunk a szükségesre. Gyakoroljuk bölcsen a jótékonyságot, akkor áldás lesz a gyümölcse.

A gabona üzlet helyzete.

Az újból beállott télies időjárás után általában azt hitték, hogy a fagyos időnek meg lesz a szilárdító hatása. Azonban az ellenkezője történt. Csakis eleinte mutatkozott némi javulás és rövid idő alatt már is az alacsonyabb árnivó került vissza : ugyanazon árak, a melyek annakelőtte az erős kínálat alatt alakultak volt.

Az amerikai gabonaraktárak némi készletcsökkenést mutatván, az ottani piaczok kevésbbé engedtek a lanyha áramlat befolyásának, úgyszintén az angol piaczok is aránylag elég tartott irányzatot tanúsítottak, csak a berlini és párizsi tőzsdék csatlakoznak a lanyha irányzathoz.

Szóval a világ gabonapiaczai nem mutatnak egyenlő képet és mindenütt a helyi viszonyok érvényesítik befolyásukat. Nálunk a termés mennyisége után a pénzviszonyok elsőrendű tényezői a gabonaüzletnek, ezek pedig most tudvalevőleg a lehető legrosszabbak; a magas kamatláb miatt sem a speku- láczió nem mer nagyobb műveletekbe bocsátkozni, sem a fogyasztás nem mutat nagyobb érdeklődést; szerencse még, hogy a hozatalok — legalább mostanában — igen szűk keretben mozognak, de mi lesz még akkor, ha a hajózás megnyíltával ismét nagyobb kvantumok kerülnek? Akkora további árdevalváczió elkerülhetetlen és kívánatos lenne, ha a gazdák későbbre is tartózkodást tanúsítanának kínálataikban és csak lassankint bocsátanák áruba készleteiket, mert külömben a régi bajok csak fokozott erővel nehezednének az egész gabona kereskedelemre.

Mint értesülünk, a kereskedelmi miniszter kiviteli prémiummal akarja a malmokat kárpótolni annak ellenében, hogy a vámhitelt idegen búzára megszüntették. Ez igen üdvös hatással lenne gabonánk értékesítésére, mert csakis a finom lisztek kivitele teszi lehetővé, hogy a lisztgyárak élénkebb vásárlást fejthessenek ki, a mi egyértelmű az árak javulásával is.

Újhelyi Manó.

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja f. hó 28-án az esteli vonattal két napi távoliét után Budapestről székhelyére érkezik.

— Áthelyezés. Madzsar Béla, m. kir. posta- és távirda felügyelőt, a helybeli kir. postahivatal főnökét hasonló minőségben Nagy-Bányára helyezték át. Az áthelyezés hivatalból, váratlanul jött, s mindenki sajnálja a pontos és előzékeny hivatalfőnök távozását, a ki 25 éven át kezelte városunkban eleinte a távírdát és később a postahivatalt is.

— Felolvasó-estély. A helybeli Kölcsey-Egye- sület f. hó 21-én felolvasó-estélyt tartott. Először Nagy László egyesületi elnök lépett a felolvasó asztalhoz s felolvasta az általa angolból lefordított „A kik sötétségben járnak“ czimü elbeszélését Zangwillnak. Szerző ebben egy babonás zsidó családnak sorsát írja le megkapó sziliekben, a mint a babona egyik szélsőségből a másikba viszi a családot s megrendítő szerencsétlenségének oka lesz. Az érdekes és szép nyelvezettel lefordított elbeszélés nagy hatást tett s a végén lelkesen megéljenezték a felolvasót. Ezután Ptyánk Auguszta k. a. szavalta Kisfaludy egyik költeményét „Az eprész leányt“. Szavaló szép hangjával híven adta vissza a hosszú költemény szép részleteit. Őt is zajosan megtapsolták. Végül Ilosvay László müvét „Töredékek a bujdosás korszakából“ czim alatt Poór János olvasta fel. Szerző művében Vörösmarthy és Bajza bujdosását ecseteli a szabadságharcz után vármegyénkben és a többi nevesebb bujdosó visszontagsá- gaira is kiterjeszkedett. A két nagy költőre vonatkozó uj adatok, irodalmi becscsel bírnak. Szerző két kiadatlan költeményt is bemutatott felolvasása keretében, a melyek közül az egyik Bajzáé. Az egész

felolvasó-estély sikerült volt. Két hét múlva az egyesület hangversenyt rendez, kitűnő közreműködőkkel, beléptidij mellett, részben a nagybányai Lendvay szobor és részben a régi kaszinó építési tőkéje javára.

— Kinevezés. Főispán ur ő méltósága Dr. Róth Sándort az erdődi kórház igazgató főorvosának és Balika András dijnokot a fehérgyarmati főszolgabíró mellé írnoknak nevezte ki.

— A helybeli kath. legényegyesület tánczmulat- sága f. hó 21-én a múlt vasárnap volt. A mozgékony és lelkes rendező-bizottság élén Papp I&tván r. b. elnökkel mindent elkövetett a mulatság sikere érdekében, s nekik és a bálanyának Makai Józsefné, szül. Fiók Eulália úrnőnek köszönhető az, ' hogy a mulatság olyan látogatott és sikerült volt. A bálanyát beléptekor lelkesen megéljenezték és szép virágcsokoiral és tánczrenddel kedveskedtek neki. Jónás'bandájának hangjaira csakhamar megkezdődött a táncz. Az első négyest 70 pár tánczolta. Szünóra alatt az udvarias rendezőség gondoskodott arról, hogy a bálanyát pohárköszöntőben éltessék, a kinek nevében férje válaszolt, éltetve az egyesületet. Még Papp István r. b. elnök emelt poharat a hölgyekre. Szünóra után még nagyobb kedvvel folytatták a tánczot reggelig. A legényegylet ezzel a mulatságával is bebizonyította azt, hogy életrevaló egyesület, valóságos vezetője az ő társadalmi körének.

— Eljegyzés. Somossy Mihály, m.-szigeti kir. törvényszéki biró, a ki a helybeli kir. járásbíróságnál pár évvel ezelőtt mint aljegyző szolgált, Sárospatakon jegyet váltott láczai Szabó Irén kisasszonynyal, láczai Szabó László és neje tolcsvai Mezőssy Sára kedves lenyával.

Fényes bál. A szatmári közös hadseregbeli és honvédségi helyőrség február 10-én bált rendez, a honvéd tiszti özvegyek és árvák segély ellátási alapja javára. A meghívó magyar része a következőleg szól: Meghívó. A cs. és kir. 5-ik gyalog- és a

m. kir. 12. honvéd-gyalogezred Szatmáron állomásozó tisztikara által, a honvéd tiszti özvegyek és árvák segélyellátási alapja javára, báró Vécsey Józsefné szül. Dessewffy Blanka grófnő, Galba Lajosné, Kende Zsigmondné, Ludmann Gyuláné, Nagy Béláné és Tschoffen Györgyné úrasszonyok védnöksége alatt 1900. február hó 10-én, (szombaton) a szatmári vigadó termeiben rendezendő zártkörű tiszti bálra. Belépti-jegy: 5 korona. Családjegy 12 korona. Karzatjegy 4 korona. Jegyek úgy a bálra, mint a karzatra, csupán e meghivó előmutatása mellett válhatok: Reizer János könyvkereskedő és Páskuj Imre urak üzletében és este a pénztárnál. Felülflzetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztalak. Kezdete 9 órakor. A zenét a honvéd zenekar és Oláh Feri zenekara fogják szolgáltatni. A védnöknők nevei elég biztosítékot képeznek arra nézve, hogy ez a bál fényes és látogatott lesz.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Merk Dezsőt, a helybeli pénzügyigazgatóság tehetséges fogalmazó gyakornokát az alsó-kubini pénzügyigazgatósághoz fogalmazónak nevezte ki.

— A honvédség köréből. Bodoki Henter Zoltán m. kir. honvéd hadnagyot, a ki már 6 éve állomásozik városunkban, február 1-vel Szatmárra helyezték át. Ugyancsak Szatmárra helyezték át Viczenty Ödön hadnagyot is. Bruck Jenő honvéd százados pedig a szatmári zászlóaljtól városunkba jön a helybeli honvéd zászlóaljhoz.

— Fényes eredményű vadászat. Kende Zsigmond istvándii birtokos vadászatai az aránylagos eredményt illetőleg, úgy látszik, országos sport- jelentőségüekké kezdik kivívni magukat. Most is négy napon át tartottak nála a vadászatok, s a terítékre került vadak nagy száma azt bizonyítja, hogy a vadállomány kitűnő gondozásba és védelembe részesül. A f. hó 21-iki czégényi sikhajtásnak eredménye 148 nyúl, a 22-iki kömörői erdei hajtásé 52 fáczán, 152 nyúl, a 23-iki t.-kóródi sikhajtásé 105 nyúl, a 24-iki kőmörői és patakközi erdei hajtás eredménye 20 fáczán és 234 nyúl volt, összesen 72 fáczán kakas és 639 nyúl, tehát 711 darab. A vadászaton résztvett úri társaság között a vadászzsákmány a következőleg oszlik meg: Kende Zsig- moud (4 nap) lőtt 13 fáczánt, 99 nyulat, összesen 112 drbot, Kende Zsigmondné (4 nap) lőtt 3 íáczánt, 49 nyulat, összesen 52-őt; Szerdahelyi Ágoston (U/2 nap) lőtt 5 fáczánt, 12 nyulat, összesen 17; Szögyény János (4 nap) lőtt 2 fáczánt, 39 nyulat, összesen 41 ; Ludmann Gyula (2 nap) lőtt 4 fáczánt, 30 nyulat, összesen 34; Svaiczer Áladár (

2V2 nap) lőtt 10 fáczánt, 64 nyulat, összesen 74; Csaba Adorján (3x|2 nap) lőtt 13 fáczánt, 69 nyulat, összesen 82; Kölcsey János (2 nap) lőtt 1 fáczánt, 10 nyulat, ösz- szesen ll;I)omahidy Elemér nap) lőtt 4 fáczánt, 47 nyulat, összesen 51; Boér Endre napi lőtt

20 nyulat; ifj. báró Vécsey Miklós (4 nap) lőtt 5 fáczánt, 89 nyulat, összesen 94; Péehy Péter (4 nap) lőtt 8 fáczánt, 59 nyulat, összesen 67 ; Kovács Fe- rencz gazdatiszt (3 nap) lőtt 2 fáczánt 31 nyulat, összesen 33: Ujlaky Dénes gazdatiszt, (1 nap) lőtt 8 nyulat; Harsány Endre gazdatiszt (1 nap) lőtt 2 nyulat és az erdész 2 nap alatt lőtt 2 fáczánt, 11 nyulat összesen 13 darabot. A nyúl vadász zsákmányt Bécsbe szállították fel és egészen megtöltött egy vasúti kocsit. Vadászatok után Istvándi- ban este 7 órakor volt az ebéd, a mely után az úri társaság a vendégszerető házigazda és a szeretetreméltó háziasszony körében kedélyes beszélgetés között majdnem mindennap éjfélig elidőzött, sőt Boer Endre kitűnő zongora játéka mellett tánczra is kerekedett. Szóval megyei körökben Kende Zsig- mond vendégszerető háza és sikeres vadászatai nagy vonzerőt gyakorolnak.