Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-15 / 29. szám
Nagy-Károly, 1900. julius 15. 20. szám. XXVI. évfolyam t/ ______ SZ ATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-m SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nayy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. HIVATALOS RÉSZ. 15467—1900. sz. Szabó Sándor szárazbereki lakosnak egy drb 3 éves, világos pej, csillagos hom- loku, bal hátsó lábára kesely, heréit lova folyó évi május 30-án a szárazbereki ménesből elszaladt s azóta feltalálni nem lehetett Nagy-Károly, 1900. junius 8-án. 17808—1900. sz. Bai (matolcsi) István rendőri felügyelet alatt levő közveszélyes elmebeteg Derzs községből meg szökvén, köröztetése ezennel elrendeltetik. Személy leírása: foglalkozása kőműves segéd, születés helye Derzs, mátészalkai járás Szatmármegye s illetékes ugyanott, születési éve 1864., vallása ev. ref., termete közép, arcza kerek, szemei sárgáskékek, szemöldöke barna, orra rendes, szája rendes, haja fekete, fogai épek, szakálla borotvált, Különös ismertető jelei : kurjongat. Nagy-Károly, 1900. julius 2. 17608—1900. sz. Hirdetmény. A mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának dial utazásáról szóló 1895. évi XLVI. t.-cz. és az annak végrehajtása iránt intézkedő 1896. évi 38286. szám alatt kelt rendelet kiegészítéséül, a közforgalomban levő rézgálicz gyártásának és forgalomba hozatalának szabályozása tárgyában a belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakkal egyetértőleg kiadott 38l83|lV.3--sz. földmivelésügyi m. kir. miniszteri rendeletet azzal teszem közhírré, hogy annak hatályba lépte után a rézgálicznak hamisítása, illetőleg az ezen rendeletben meghatározott összetételnél csekélyebb érték tartalommal való gyártása, úgy szintén annak forgalomba hozása az 1895. évi XLVI. t.-cz. alapján minősülő és büntetendő kihágást képez. Nagy-Károly, 1900. julius 1. Nagy László, alispán. 38183—IV|3. szám. M. kir. földmivelésügyi miniszter. Rendelet a rézgálicz gyártásának és forgalomba hozatalának szabályozása tárgyában. A mező- gazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról szóló, 1895. évi XLVI. törvény- czikk 1. §-ban nyert felhatalmazás alapján a közforgalomban levő rézgáliczot szintén azon czikkek közé sorolom, a melyeknek hamisítása, valamint a T Á R C Z A. Kinai szokások. A kínaiak nemcsak geográfiái ellenlábasaink, hanem gondolkodás módjuk és cselekvésük, viselkedésük is homlokegyenest ellenkeznek a mieinkkel. Sok mindenféle azért nagyon furcsának fog tetszeni az európai embereknek ebben a különös országban aminthogy bizonyára sűrűn csóválja czopfos fejét a kinai is amidőn Európában jár. A kinai ember nevet amikor mi sírunk s amikor ami fogalmaink szerint örülni volna oka, bubánatnak adja magát. Szülei és rokonai halálát a kinai mosolyogva adja tudtára ismerőseinek. Örömünnepén pedig a kinai meqyaszony olyan óbégatást visz végbe, mintha a legnagyobb szerencsétlenség érte volna. Hangos sírással kell kisérnie a vőlegénynek az egész eskető ezeremoniát, ha nem akarja, hogy érzéstelennek tartsák. A kinai etikett is merő ellentéte az európainak. Ami nálunk a legnagyobb illetlenség számba menne, azt ott az illem szigorúan előírja. Vendégét a kinai föltett kalappal fogadja s ha véletlenül nincs kalap a fején amikor vendége átlépi a küszöbét, tiszteletére azonnal fölteszi azt. Hiába nyújtja az ember a kínainak a kezét, a kézszoritást ott nem ismerik, vendége helyett a saját kezét fogja és szoritgatja a vendéglátó. Ha vendégét leülteti ő mindig a baloldalán foglal helyet, igy kívánja ezt a kinai etikett. Etelt, italt és minden egyéb dolgot, melyet vendégének nyújt, mind a két kezével fogja, ez is illem dolga. Sohasem kérdezi a csopfos kinai hogyan folyik az ember dolga, hanem mindig csak arra kiváncsi, megette-e már jóétvágygyal a rizsét. A látogatótól ha MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. * ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. hamisitottaknak forgalomba hozatala tilos s az említett törvényczikk megtorló határozmányai alá esik. Az idézett törvényczikk végrehajtása tekintetében 1896. évi julius hó 9-én 38286. sz. alatt kiadott rendelet kiegészítéséül tehát a kereskedelemügyi és belügyminiszter urakkal egyetértőleg a következőket rendelem : Rézgálicz elnevezés alatt csak oly gyártmány hozható forgalomba, mely a jegeczviz beszámításával legalább 98 (kilenczvennyolcz) százalék tiszta jege- czes réz-sulfátot tartalmaz ; a többi 2 (kettő) százalékban pedig az elkerülhetetlen nedvességtartalom mellett, legfeljebb csak annyi vasvegyület lehet, mely 05 (öt tized) százalék fémsavnak felel meg. Jelen rendeletéin keltétől számított három hó múlva lép hatályba. Budapest, 1900. junius hó 15-én. Darányi s. k. 17461—1900. sz. A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák f. évi junius. hó 23-án 64135. sz. alatt a községi jegyzői szigorlatoknak a vármegyei vizsgáló-bizottságok előtti letételeinek szabályozása tárgyában kelt rendeletét közhírré teszem. 64135—X. sz. Körrendelet: Több oldalról kérdés intéztetett hozzám az iránt, hogy tekintettel a községi közigazgatási tanfolyamokról szóló az országgyűlés mindkét háza által elfogadott, immár legfelsőbb szentesítésre váró törvényjavaslat rendelkezéseire, vajon község jegyzői szigorlatok a vármegyei vizsgáló bizottságok előtt egyenlőre még az eddigi módon továbbra is tehetők e? Különösen, hogy a szigorlatra már jelentkezett jegyző-jelöltek részére a nyár folyamán rendkívüli szigorlati határidő kitüzhető-e ? — Bár az 1884. évi 58285. sz. jegyző szigorlati szabályrendelet 3. §-a értelmében a jegyzői szigorlatok a tavaszi és őszi vármegyei közgyűlés alkalmával tartatnak, de minthogy a rendkívüli időben vizsgáztatás engedélyezése elvileg ez előtt sem volt kizárva, méltányossági szempontból nem kifogásolom azt, hogy a jegyzői szigorlatra idáig jelentkezett és egyébként az 1883. 1. t.-cz. 6. §-ában, valamint az említett 58285—84. sz. szabályrendeletben foglalt követelményeknek megfelelő jegyző-jelöltek részére, bezárólag f. évi augusztus hó 31-ig terjedőleg rendkívüli szigorlati határidő kitűzhető legyen. Budapest, 1900. évi junius 23-án a miniszter helyett Gulner s. k. államtitkár. Alispán helyett: llosvay Aladár, vra. főjegyző. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. Szabályrendelet. Szatmár Tarmegye múzeumának és könyvtárának szervezéséről. (Folyt.) 16 §. A bizottság a hatáskörébe utalt minden ügyben, a 11. § 4 pontjának kivételével érdemlegesen csakis szabályszerűen egybehívott és megtartott ülésében határozhat. A bizottság üléseit az ügyrendben megállapítandó határidőkben, vagy a felmerülő szükséghez képest rendesen a vármegye székhelyén, kivételesen azonban, a bizotttság megállapodásához képest, a vármegye területén más helyeken is tarthatja. Az ülésekre a bizottsági tagok szabályszerű Írásbeli meghívóval hivandók meg. Ülésein az elnök, ennek akadályoztatása esetén az alelnök elnököl, s szavazattal a bizottság tagjai és tisztviselői bírnak, szavazat egyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az ülések nyilvánosak. Az ülések jegyzőkönyveit a bizottságnak két külön kiküldött tagja hitelesíti. 17. §. A múzeumi bizottság működésére felügyeletet közvetlenül a törvényhatósági bizottság közgyűlése gyakorol, különösen pedig : 1. Gondoskodik a gyűjtemények elhelyezéséről és azok berendezéséről. Ezen helyiségek fűtését, világítás és gondozását saját háztartása terhére ellátja. 3. 3 évenkint 6 évre és mindig téli közgyűlésében megválasztja a múzeumi bizottság tagjait. Az első 3 év lejárta után a tagok fele sorshúzás utján lép ki, de az ekként kilépett tagok újból megválaszthatok. Az évközben megürült bizottsági tagsági helyek az év végével töltetnek be s az igy megválasztott tagok megbízatása akkor jár le, midőn lejárt volna azon tagé, kinek helyébe megválasztatott. 3. Megállapítja a bizottság által beterjesztett évi költségvetést és számadást. 4. Tárgyalja a bizottságnak évi jelentését. 5. Tátgyalja és jóváhagyja a bizottságnak ügyrendjét. 18. §. A muzeum és könyvtár használata iránt a múzeum i bizottság által megállapítandó ügyrend fog intézkedni. (Vége köv.) először látja, nemcsak a hogylétét tudakolja a legnagyobb részletességgel, hanem azt is szeretné ,mindjárt tudni, hogy milyen idős. S ha jó magas évszámot mond neki az ember, sugárzó arczczal gratulál neki ehhez, a reá nézve épenséggel nem örvendetes tényhez. De nemcsak évei számára kiváncsi, hanem az is igen érdekli, hogy mennyi a jövedelme, mennyi bért fizet. Ilyen és ezekhez hasonló „diszkrét“ kérdéseknek egész sorával zaklatja „az udvarias“ kinai szegény vendégét mindjárt első látogatása alkalmával. De valahogy eszébe ne jusson az idegennek ezt a lekötelező udvariasságot avval viszonozni, hogy házigazdájának becses neje felől tudakozódjék. Ez Kínában a legnagyobb illetlenség, a melyhez foghatót csak az a tapasztalatlan idegen követ még el, aki az apához leányaira vonatkozólag kérdést intéz. Ilyen illetlen kérdéseket nehezen bocsát meg a kinai ember. Fiaira ellenben ő maga örömmel tereli a beszédet s büszkén mutogatja őket vendégének. Istenments azonban, hogy az ember a fiuknak egészséges színét dicsérje. Avval kedveskedni az apának, hogy a kis fia egészséges ficzkó, már nemcsak a kinai illem kódexbe ütközik, hanem a legnagyobb lelketlenség is. A kinai ember ugyanis — s ebben a babonájában nem is különbözik olyan nagyon az európaitól — szentül megvan győződve, hogy gyermekét baj fogja érni, betegség fogja sorvasztani, ha egészségét csodálják és dicsérik. Betegnek lenni ugylátszik, a kinai ember sem szeret, de azért egy cseppetsem fél a haláltól, melynek illő fogadásához már életének abban a szakában teszi meg az előkészületeket, amikor mi gondolni sem szeretünk rá. Minden kinai apa büszkén mutogatja vendégének azt a négy deszkaszálat, melyet szerető fiától kapott ajándékba s melyből egykoron koporsót készítenek a számára. Midőn már ezt a féltékenyen őrzött kincsét is bemutatta, hajlongva kiséri ki vendégét s bucsuzáskor a helyett, hogy Isten kegyeibe ajánlaná, avval a jótanácscsal szolgál neki: „Lassan járj.“ Amilyen furcsák maguk a kínaiak, olyanok a könyvük is. Az olvasást ott kezdik a hol mi végezzük s ott végzik ahol mi kezdjük. A sorok nem vízszintes, hanem merőleges irányban vonulnak végig a lapon. A kinai kisasszonyok, ha félbe szakítják a regény olvasását, az olvasó jegyet a lapnak nem a felső, hanem az alsó végén helyezik el. A tudományos könyvekben az elmaradhatatlan megjegyzések nem a lap végén, hanem az elején vannak. A könyvezimét legtöbbször nem a hátára, hanem az elejére nyomják, oda, ahol a fölvágott lapok vannak. A kinai szótár nem alfabetikus sorrendben tartalmazza a szavakat, a sok ezerre menő kinai szó a kétszáztizennégy gyökszó szerint van elrendézve. Néha a töménytelen sok szó végső szótagjának hason hangzása szerint van egymás mellé nyomva, igy egy kategóriába jönnek az „ing“ re végződő szavak és igy tovább. Furcsa a mi fogalmunk szerint a kínaiak öltözéke is. A hivatalnokok uniformisán kölönböző szinü gombok mutogatják a rangot. A mandarin kalapján a toll nem fölfelé áll,* hanem lefelé kortyul, mint a madár farka. Karpereczeket nemcsak a nők, hanetn a férfiak is viselnek. A mi karpereczes gigerlijeink nyilván a kínaiaktól vették ezt a kedves divatot. Keztyüt a kínaiak nem ismernek. Kabátjuk uj- jai azonban oly hosszúak, hogy tél idején megvédik a kezet a hideg ellen. Ezek a hosszú kabátujjak a zsebeket is pótolják, mert a kínaiak ruháján zseb egyáltalán nincsen. Nők és férfiak kabátot és nadrágot viselnek, a férfiak még e fölött hosszú felső ruhát. Mig mi feketére és barnára suviczkoljuk a czipőket, a kinai fehérre mázolja czipőének vastag talpát. Ha ruhájokon folytonossági hiány mutatkozik, a szabó
