Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-08 / 28. szám

Xagy-Károly, 1900. Julius 8.

se. szám.

XXYI. évfolyam

Szatmármegyei Közlöny

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI -- TTt-nvuBmAurniT tuttt tttttitt at)

és VE GYEST ART ALMU HETILAP. ^

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, líeSZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:

Nagy-Kár oly ban, megyeház-utcsa 46. sz.

ELŐFIZETÉSI ARAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.

Egyes szám ára 20 fillér.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el.

HIVATALOS RÉSZ.

______________________

___________________________

14

34—1900. sz. Szatmár vármegye főispánja.

Pályázati hirdetmény.

Szatmár vármegye törvényhatósógánál kinevezés utján belöltendő

gyámpénztári könyvelői állásra

pályázatot hirdetek.

Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1. s 17. §-ai irányadók.

Évi javadalmazás 1500 korona fizetés és 200 korona lakpénz.

Pályázati kérvényeket e hó 15-ig átveszek.

Nagy-Károly, 1900. julius 3.

Gróf Hugonnai Béla,

1—1 főispán.

Szabályrendelet Szatmár vármegye közgyűlési ügyrendjéről alkotott szabályrendelet módosításáról. 1. §. Az 1886. XXI. t.-cz. 50. §-a alapján 1887. évi május hó 5-én tartott közgyűlésen 1513. jkvi sz. alatt s 1887. évi junius hó 19-én 40004. sz. a. belügyminiszteri jóváhagyást nyert vármegyei szabályrendelet 4. §-a hatályonkivül helyeztetik. 2. §. Rendes közgyűlés évenként négyszer tartatik és pedig mindenkor január, május, augusztus és október felében. 3. §. Az alispáni jelentéseknek szokásos kinyomatása és az összes bizottsági tagokkal közlése a májusi rendes közgyűlést megelőzőleg évenként egyszer éves jelentés alakjában kötelezővé tétetik. 100—-1900. bjkvi.sz. Megállapittatott Szatmár vármegye közönségének 1900. évi márczius hó 9-én tartott rendkívüli Közg3'uiesében. Nagy László, alispán. Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. 59800—II. sz. Jóváhagyom. Budapesten, 1900. junius 11. A miniszter helyett : Gulner, s. k. államtitkár.

17639--1900. sz. Bihari Lajos darai lakos, ez évi április hó 30-án egy darab egy éves, pelyszőrű, heréit csikójáról 240. f. szám s 39569. törvényhatósági szám alatt kiállított lólevelét elvesztette.

Nagy-Károly, 1900. junius hó 30-án.

Szabályrendelet.

Szatmár vármegye múzeumának és könyvtárának szervezéséről.

(Folyt.)

II. A muzeum czélja és igazgatása.

7- §•

A múzeumnak rendeltetése :

a) a múlt helyi vonatkozású régészeti, geológiai, történelmi, művészeti, irodalmi és müipari emlékeinek és maradványainak ;

b) a jelenkor történelmi emlékeinek, természetrajzi, táj és népismei adatainak, az ipar és művészet remekeinek összegyűjtése, rendezése és megőrzése; czélja pedig mindezeknek tanulmányozás végett való kiállítása és szemléltetése által a közművelődés terjesztése.

8. §.

A törvényhatósági bizottság az 1. §-ban megjelölt és a 7. §-ban részletezett feladatát múzeumi bizottsága által gyakorolja.

E czélját foganatosítandó 24 tagú bizottságot választ és pedig fele részben a vármegye bizottsági tagjaiból, 'fele részben pedig a „Nagykárolyi Kölcsey - Egyesület“ tagjaiból.

Arra az esetre pedig, ha a „Nagykárolyi Kölcsey - Egyesület“ megszűnnék, a vármegye közönsége fent tartja magának a jogot, hogy a múzeumi bizottság tagjainak fele részét az ügy iránt érdeklődő vármegyei lakosok közül szabadon választhassa.

A bizottság czime : „Szatmár vármegye múzeumi bizottsága“ és székhelye a vármegye székhelye.

9. §• “ '

A bizottság tisztviselői: az elnök, az alelnök, a jegyző és a levéltárnok. ■*>’

10. §.

A bizottság elnöke a vármegye mindenkori alispánja, alelnöke pedig a „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesü- let“ elnöke vagy alelnöke, a mint ezt a nevezett egyesület kijelöli.

11. §■

A bizottság elnöke ezen minőségben :

1. Képviseli a bizottságot úgy a közgyűlés mint az ország hason irányban működő testületéi irányában.

2. Összehívja a bizottság üléseit s azokon elnököl.

3. Szakszerű dolgozatoknak ülésen való bemutatására előadót rendel.

4. Sürgős esetekben a bizottság nevében intézkedik s eljárásáról a bizottság legközelebb tartandó ülésén jelentést ad.

12. §.

A bizottság alelnöke helyettesíti az elnököt minden eljárásában.

13. §.

A bizottság jegyzője a vármegye alispánja által e végből kijelölt varmegyei tisztviselő, aki vezeti a bizottság ülésének jegyzőkönyvét, levelezéseit, szerkeszti a bizottság kiadványait.

14. §.

A levéltárnok :

1. Őre a vármegye ezen szabályrendelete alapján szervezett gyűjteményeinek.

2. A bizottság felügyelete alatt álló gyűjteményekről pontosan számozott és osztályozott leltárt vezet s abba a beszerzés módját az adakozó nevével együtt a bizottság ügyrendében szabályozott eljárás szerint bejegyzi.

3. Átveszi a gyűjtemények számára érkező küldeményeket s azok átvételét nyugtatja.

15. §.

A múzeumi bizottság a 2. §-ban megjelölt feladat teljesítése mellett:

1. Ügyrendjét maga alkotja meg s azt a közgyűlésnek jóváhagyás elnyerése czéljából bemutatja.

2. Kiállítás vagy megőrzés végett átteszi azon történelmi vagy mübecscsel biró tárgyakat, melyekre az azokat átadott tulajdonos a tulajdonjogot fentar- totta, s ezeknek átvételéről elismervényt ad, és ezekről a vármegyei bizottsági közgyűlésnek jelentést tesz.

3. Megszerkeszti költségvetését és számadását és azt a közgyűlésnek évenként a többi vármegyei költségvetések és számadásokkal egyidejűleg történendő tárgyalása czéljából bemutatja.

4. Gyűjteményének leltárára felügyel s annak másolatát a vallás és közoktatásügyi miniszternek az

T A R C Z A.

Z a z a.

Egész Páris rajongott érte, és most London erénycsőszei akadtak meg rajta. „Zaza“ Pierre Berton és Charles Simon színmüve, mely a párisi Vaudeville színházban 1898. május 12. került először színre, Réjane asszonynyal a czimszerepben. Nem tudom mi kifogásolni valót találtak a londoni lex Heinzeisták, mert a darab a boulevard színházak egyéb termékeihez képest, a melyek Londonban már polgárjogot nyertek, nem valami szörnyű, dp sőt — horribile dictu — még ágy sem fordul elő benne !

Az egész nem egyéb mint Réjane asszony karcsú derekához szabott hosszú, igen nagyon érdekes szerep, mellék alakokkal, a mely a monde — vagy ha úgy tetszik, a demimonde — szerelmének rehabili- tacziója. A darabnál talán még érdekesebb is az a millieu a melyben játszik: a cafée chantantok öltözete, festékes csészék, pouder pamacsok és vetkö- ződő prima és secunda donnák közepette.

Alakjai oly igazok, mintha nem is szint játszanának, de valóságos élet folyna ott fent a színpadon. Nem silhuettek, oda vetett skizzek ezek, de mesteri kézzel megalkotott élő alakok, mint a milyeneket ezrével teremt meg a boulevard, — meglátni csak nagyon kevesen látják meg. Az igazi művészet: a megírás igazi művészete, pedig itt kezdődik csak igazán. A szerzők St. Etienne egy chantantjának öltözőjébe visznek, ahol javában folynak az előadáshoz való készülődések. Zaza megérkezik; sietve dobja le magáról elegáns utczai öltözékét, és egy szál ingben várja öltöztetőnőjét, ki külömben már mindent előkészített, ott a közönség láttára.

Az öltöző előtt, a chantant ismert alakjai hemzsegnek, vidáman csevegve, hanczurozva. Újságíró, a vén bankár, csillogó gyémántjaival, a „báró“ és néhány nagyon fiatal monoklis ur. Ezek mind különféle jogczimen tartózkodnak itt, Malardot, a chantant igazgatója jóvoltából.

Zaza, chantant énekesnőnek különben eléggé komoly leány, de sőt hozzáférhetetlennek tartják. Virágok érkeznek garmadával, a „báró ur“ ékszereket küld: Zaza köszönettel fogad mindent; válasz nincsen. Jót nevetnek ezen az öltözködés közben. Zaza meg müvésztársa: Cascart, hogy Réjane asszony mindezt miként csinálja, kötetekbe lehetne foglalni, de akkor sem volnánk képesek e nagy művészetet még csak megközelítőleg sem ecsetelni.

Azt hiszem ez a testet öltött gráczia, ez maga a „chikk“. Cascart, a hires komikus, ki Zazát, nagy nyomorból emelte magához, s akivel esténként nagy hatással énekli a „petite piu piu“ dalt az egyedüli, a kit hálája fejében bármikor megtűr öltözőjében és a ki boudoirkulcsának másodlatát is bírja.

A napok csendes egyformaságban múltak, a mikor egy napon a véletlen Bemard Dufresnet, hozta Zaza közelébe. Dufresne gazdag párisi nagykereskedő, aki hetenként több napot töltött St. Etienneben, ahol nagy fióküzlete van. Fiatal, elegáns, gazdag, jómódom úriember, a kinek az az elve, hogy csak olyan asszonyt szeret, aki vele szemben egészen közönyös tud maradni. Egyik barátjával került ide a színfalak mögé.

Ez a barát eleve informálta Zazát, a ki mikor öltözőjéből kilépett, szinte észre sem véve Dufresnet, el akart haladni mellette. Bemutatkozás, ais loccasion est trop belle, la patience a ses bornes : egy csók a Zaza remek nyakára, és a függöny legalkalmasabbkor gördül le : Dufresne és Zaza karonfogva távoznak.

A második felvonás már mézesheteik tetőpontján hozza őket elénk. Dufresne egész otthonosan rendezkedett be Zazánál, ki halálosan beléje szeretett és egy pillanatig sem hagyta el; ha csak fontos üzleti utai el nem szólítják, melyek hetenként néhány napot vettek igénybe, Zaza nagy bánatára.

Egy napon szomorúság érte Zazát, Dufresnének halaszthatatlanul Amerikába kellett mennie és perczig sem késhetett pontos előkészületeivel, melyek őt Párisba hívták, mint monda. Dufresne el is utazik, Zaza kikisérte a vonatig és kisirt szemekkel tért vissza. A mikor kis hoteljébe érkezett Zaza, ott találja régi barátját és jótevőjét: Cascart, a kivel Dusfresnevel való megösmerkedése óta szakított. Cascart fényes szerződést hozott neki, mely egy időre Marseille- be hívja. Uj slágereket szerzett és hozott, melyektől a fényesnél is nagyobb sikereket várt. De Zazát semmivel sem tudta megingatni: elhatározásában : lehető közel akart maradni imádottjához. — Cascart, hogy látta másként sem tud Zazánál érvényesülni s a biztosnak vélt fényes szerződéstől el esik, leleplezte Dufresnet és elmonta Zazának, kogy a kit ő annyira szeret, akiért lemond mindenről, carrierejéről, a kiért feláldozza magát, nős és gyönyörű szép neje van Párizsban. Csupán csak üzleti utai szólítják őt hetenkint ide. Zaza ezek hallatára egészen ki jön a sodrából, az őrülésig féltékeny ismeretlen riválisára kiált, haját tépi, végül indignáltan Cascartnak ajtót mutat, maga pedig csomagol és utazik: egyenesen Párizsba.

Párisban nem volt nagyon nehéz Dufresne lakását megtudni és a harmadik felvonásban már Dufresne elegáns, nagy uriasan berendezett lakásán találjuk. Zaza eljött hogy megnézze vetélytársát. Véletlenül senki sem volt a nagy salonban, s igy ideje volt egy kissé körültekinteni, néhány perczig ült még itt, elmélkedvén, mit is fog annak az asszonynak mondani, a ki őt megrabolta attól kit ő úgy imád. Hirte- telen megnyilik egy ajtó s rajta egy aranyos kis fiúcska lép be a salonba, s hogy meglátja az idegent be akar szólni a szomszédos szobába, hívni valakit. De Zaza karon ragadva a kis fiút, ki a csalódásig hasonlított Dufresnere s ölbe véve összevissza csókolja őt a kis fiú nem kis csodálkozására, azonban csakhamar megbarátkoznak és a következő perczekben már élénk párbeszédben találjuk őket.

Zaza lassanként, egy remekül megcsinált jelenetben megtud mindent, de az aranyos kis fiúcska naivitása elragadtatásának oly extázisába hozza, hogy — megfeledkezik mindenről — mikor a kis fiú az ablakhoz siet s örömtelten felkiált: „mama megérkezett, épen most fordul be a sarkon a fogat,“ hamar elbúcsúzott tőle, mégegyszer össze meg össze csókolta és sietve eltávozott.

A negyedik felvonásban ott látjuk Zazát megint, kimerültén, amint kétségbeesésében nem tudja, mit