Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-24 / 26. szám
Nagy-Károly, 1900. junius 24. 20. szám. XXVI. évfolyam. «V Szatmápme0ei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és VEGTESTARTALMU HETILAP. ^ SZATMÁR vármegye hivatalos közlönye.- « MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: agy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-B* Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 1306—1900. sz. Szatmádfcvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő másodellenori állásra pályázatot hirdetek. Évi javadalmazás : 1400 korona fizetés és 200 korona lakpénz. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1. s 19. §-ai irányadók. Pályázati kérvényeket junius 30-ig átveszek. Megjegyzem, hogy a törvényhatóság márczius 23-án tartott rendkívüli közgyűlésében a fizetés 300 koronával emeltetett, e határozat azonban még nem jogerős. Nagy-Károly, 1900. junius 9. Gróf Hugonnai Béla, — főispán. 14972—1900. sz. Hirdetmény. Szatmár vármegye közönségének 228—1900. bjkv. sz. határozatát azzal teszem közzé, hogy az ellen 30 nap alatt a belügyminiszter úrhoz felebbezésnek van helye. Nagy-Károly, 1900. junius 1. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban 1900. évi május hó 10-én tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 228. bjkvi sz.Tárgyaltatott vm. alispán jelentése, mélynél a Pálfalva, Ombód és Pety- tyén községeknek az eddig Amaczon levő megyebizottsági székhelynek Ombód községbe leendő áthelyezése tárgyában intézett kérelmét beterjeszti. Határozat. Tekintettel a kérvényben felhozott indokokra, melyek a Palfalva, Ombód, Pettyén és Amacz községekből álló megyebizottsági tag választó-kerület választási székhelyének Amacz községből Ombód községbe való áthelyezését szükségessé teszik, s melyek között legnyomósabb az Amacz községgel való közlekedés nehézsége, valamint az, hogy Ombód község mint körjegyzői székhely a választások megejtésére egy alkalmas helyiség nyujthatása, valamint azért, mert bizonyos tekintetben közigazgatási központot képez, legalkalmasabbnak mutatkozik: elhatározza Szatmár vármegye közönsége, miszerint a felsorolt községekből álló megyebizottsági tag választó kerület választási székhelyét a f. é, julius 1-től kezdődőleg Ombód községbe helyezi át. Miről belügyminiszter ur őnagyméltósága tudomásvétel czéljából, továbbá vármegyei alispán további eljárás és jelen határozatnak kellő közhírré tétele végett jegyzőkönyi kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Nagy László, vm. alispán. Kiadta : dr. Péchy Péter, vm. aljegyző. — 14695—900. Schmiedt Ferencz n.-majtényi lakos tulajdonát képező két drb ló, és pedig 1 drb 9 éves sárga, kancza, jegytelen, és egy drb sárga 6 éves heréit, homloka fehér, hátsó két lába kesely a nagy- majtényi közlegelőről elbitangolt. Nagy-Károly, 1900. május 29. Nagy László, alispán. Felekezet. Hiába áltatjuk magunkat a találmányok korszakának nagyhangú jelszavaival és hiába hirdetjük törvényben és külsőségekben, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség gyermekei vagyunk. Nem igá!z. Hazugság ez, mint annyi más konvenczionálite frázis, mely nyomorúságos állapotok leplejÉfceül szolgál. E czikkben a f^Jetviketi békéről akarunk szóiani, mely, barmi’fit'^^fedecsék azt a zöld asztalok mellett a megyeházak tanácstermében — nincsen. Nincsen meg sem a kedélyekben, sem a való élet nyilvánulásaiban. * De nemcsak hogy nincsen meg, de mindinkább tatongóbb lesz az ür, mely a felekezeteket egymástól elválasztja. Milyen óriási nagyot csalódtak azok a népvezérek akik az 1789-iki franczia forradalomtól kezdve megcsinálták a 19-ik század szabadság forradalmait. Vájjon minőnek álmodta Franklin Benjámin, Danton, Kossuth Lajos, Petőfi az ember szabadságát 100 vagy 50 esztendő múlva? T A R C Z A. A nagyeeseűi ev. ref. templom és torony rövid története. A reformáczió századában fényes és virágzó egyház lévén a nagyecsedi, kétségkívül volt itt Isten ímádására szenteltetett hely, templom is. Az a gyülekezet, hol a Báthoriak székeltek egykor s honnan többeknek, mint pl. Báthori Gábornak (1608—1613.) s Bethlen Istvánnak (1630.) útja az erdélyi fejedelmi székhez vezetett; az a gyülekezet, hol egykor 1567. előtt, a későbbi zempléni esperes Czeglédi Ferencz és 1600-tél 1603-ig Monai János püspök s utána 1604-ben Hodászi Lukács — szintén püspök — lelkészkedtek: kétségkívül fejedelmi fénynyel berendezett templomban imádta Istenét, habár egész határozottan ma már ezen templomnak helyét sem tudjuk megjelölni. A kegyes patronusok gondoskodtak, hogy udvari papjaik kitűnő szónokok és tudományos férfiak legyenek s e mellett fejedelmi bőkezűséggel gondoskodtak róluk. Innen érthető, hogy mig Ecsed a Báthoriak és Bethlenek kezén volt (1648-ig) külföldi egyetemeken képzett lelkészek szolgáltak Ecseden, kiket nem csak egyházmegyéjük tisztelt meg az esppresi hivatallal, hanem az egyházkerület is készséggel emelte őket a püspöki székbe. A templomról való Írásbeli feljegyzések, gyászlapok az egyház történetében, 1660. Junius 7-én meghalt az utolsó patronusa az egyháznak: II. Rákóczy György s ez időtől fogva elhagyatás, sülyedés, fokozatosan következtek az egyházra. 1662. jan. 23-ikán már panaszkodik Várallyai Lőrincz, akkori lelkész, a vármegyének „az ecsedi scholához, paróchiához ab antipuo rendeltetett kevés salarium felől“, melyet Báthori Zsófia II. Rákóczi György özvegye elvett. Ugyanazon buzgó lelkész nem késett protestatióját is beadni a lelkészi káptalanhoz Báthori Zsófia ellen 1662-ben, de hogy mi eredménye lett mindezeknek, gyanítani lehet onnan, hogy az ezen évben, májusban megnyílt pozsonyi országgyűlésen a protestánsok sérelmei között azt is felsorolják, hogy „Báthori Zsófia és fia bizonyos két falut, melyeket Bethlen István az ecsedi gyülekezetnek örökösen adományozott, úgy szintén a Báthor városi tized jövedelmet, a melyet az ecsedi gyülekezet ember- emlékezet óta szedett; nem különben a matolcsi malmok szombati jövedelmét, melyet Báthori és Bethlen fejedelmek ugyanazon gyülekezetnek örökösen adományoztak s az folyton használt, erőszakkal elvették s a megye többszöri felhívására sem adták vissza, „az 1647-iki 10 és 14-ik t. czikkek sérelmével.“ Itt még a templomról szó sincs valószínűleg még ekkor meghagyatott a reformátusok birtokában, azonban egy 1669. julius elsején felvett inventarium szerint (a várról vétetett fel) már kath. pater és mesterről tétetik ernlités, holott ez időtájban a vár a császár kezébe men vén át, az átadási feltételek között a religio épségben és háborítatlanul maradása kiköttetett és biztosíttatott. Mindennek daczára az 1681-iki pozsonyi országgyűlésén a reformátusuk sérelmei között az is felem- littetik, hogy Ecseden a templom paróchiával, iskolával, és jövedelmével elfoglaltatott s ugyanezen sérelem felemlítve van az 1687—88-iki pozsonyi országgyűlésen is. Csudálatos dolog, hogy a város jegyzőkönyvében, mely 1658 tel kezdve vezettetett, a templom el- foglaltatásáról említés nincs téve, de hogy tényleg csakugyan elfoglaltatott s az csak 1702. novemberben Azt hirdették, hogy az emberiség, mely forradalmakkal vivta ki magának a test és lélek szabadságát, mindig csak előre fog haladni ezen az utón s megjósolták, hogy 50—100 esztendő múlva olyan szabadsága lesz az embernek, aminővel csak élni tud. Csalódtak ezek a szabadság hősök. Nem előre megyünk a szabadság utjain, hanem visszafelé. Nem oldjuk le vas következetességgel a középkorban ránk aggatott bilincseket, hanem azokat, melyeket apáink már eldobtak, ismét kikotorásszuk a história lomtárából és magunkra vesszük. 10—15 esztendő óta hűvös középkori áramlat borzongatja Európát és egymásután fonnyadnak el a szabadság piros virágai. Fony- nyadnak nálunk is, egyik-másik már el is pusztult. Legpregnánsabb jele ennek az a körülmény, hogy mind jobban kezdi dominálni politikai és társadalmi életünket a felekezet kérdése. Hire-nyoma nincs már ebben a hitetlen korszakban a vallási rajongásnak, az intenzív hitéleteknek, mely a régi időkben a felekezeti kérdés szülő oka volt. S mégis — és ez a csodálatos ebben a jelenségben, nap- ról-napra erősebben domborodik ki a felekezet jellege és napirenden vannak a felekezeti botrányok. Az ok most egészen más, mint a régi időkben volt, az eredmény mégis ugyanaz! Ebben a hitetlen korszakban csakis és egyedül profán, anyagi és stréber motívumok csinálják a propagandát a felekezetiességnek és sajnosán jellemzi energiánk megfogyatkozását, hogy ellenállás nélkül engedi át magunkat a türelmetlenség tévtanainak. A sok közül csak egy példát hozunk fel a legközelebbi múltból: az egyetem czimer- sértés botrányait. Ahelyett, hogy együttesen hazafias lelkesedéssel, az egyetem méltóságához méltán demostráltak volna, gyülölséges került vissza a reformátusok kezébe, kétséget kizárólag bizonyítja az egyház régi anyakönyve fedelére írott adat. A városi jegyzőkönyv tanúsága szerint, 1694-ben a templom és paróchia leégett s ugyanezen és a következő évben Csiszár István és D. Szűcs János bíróságában j avittatott ki. Tehát kétségkívül ez a megégett templom foglaltatott el s került vissza 1702-ben. Hogy ezen templom már eredetileg is Istenházának épült-é, vagy pedig a vár mellett valami egyéb épületből alakult át templommá, ezt kétségtelenül megállapítani nem lehet. Az a hagyomány van egy okiratban (1863-iki) felemlítve, mintha eredetileg raktár lett volna s Rákóczi Ferencz (II.) által adatott volna át templomul: ez de okmányokkal nem igazolható. lI.Rákóczi György tehetett volna ilyet, de csak abban az esetben, ha az ő idejében a régi templom megsemmisült volna, miről nincs tudomásunk. II. Rákóczi F. idejében pedig tudjuk, hogy a régi s benső templom foglaltatott el s került vissza. Ez a templom folytonos javítás, zsindelyezés között 1863-ig fenállott, mig a mellette levő fatorony helyébe a gyülekezet 1807-ben kőtornyot kezdett építeni s 1808-ban már 4 ölnyire felépült. Ez a torony is fenállott 1863-ig, 1863-ban részben a régi templom helyén a jelenlegi nagyszabású templom építése kezdetét vette. Május 13-án tétetett le az alap s 1869rben a templom falazata s pléh teteje, valamint a torony is felépült, vakolás nélkül, s az egyház két, — máig is meglevő — harangja is felhelyeztetett: de már 1870. május 8-ikán a torony, a rósz anyag miatt, lerogyott, épen vasárnap reggel, az isteni tisztelet ideje alatt, a midőn négyen estek áldozatul. Számtalan elemi csapások érvén a gyülekezetét, melyek között legtöbb kárt okoztak az 1880-ig tartott vizes esztendők, — a templom és torony építésre
